Zalamegye, 1888 (7.évfolyam, 27-53. szám)

1888-10-14 / 42. szám

VII. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1888. szeptember 42. 39. szám. JL 1, KOI ii n fr í i r i es 1 ML A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat uom ktililtink vissza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. A tüzrendészeti kormányrendelet. A tűzvész-statisztikának csakugyan megdöbbentő adatai folytán a magas minisztérium felismerve a tűzrendészet hiányát: az ebből származott kimondhatlan károk ismétlődésének gátat szabandó, folyó évi augusztus hó 12-én kibocsátotta a tüzrendészeti kormányrendeletet, mely szigorú végrehajtás esetén hivatva lesz édes hazánkban nemzet gazdászati szempontból is megbeesülhetlen jó szolgálatot tenni. — Őszinte köszönet illeti meg a belügyminisztert ezen kormányrendelet kibocsátásáért. Most már bevégzett ténynyel állunk szemben, melynek létrehozatalában nagy része van Ribáry József és Jekelfalusy Lajos belügyminiszteri tanácsosoknak, kik fáradtságot nem kimélő munkássággal tették tanulmány tárgyává a magyar országos tűzoltó szövetség által benyújtott javaslatokat, miket sikerült kormányrendelet formájába átönteni s ezzel megvalósították az összes hazai tűzoltóság régi óhaját : rendhez kötött működéssel szolgálhatni a humanistikus tűzoltó intézmény ügyét s kiérdemelni számára a közelismerést. — Köszönet tehát és elismerés nekik, mert valóban nemes és áldásos művet létesitettek. Nemcsak az 1873. és 1874-ik években, midőn édes magyar hazánkban az önkéntes tűzoltó intézmény még csak fejlődni és elterjedni kezdett ; nálunk Zala-Egerszegen is az alakuláskor, midőn a tűzoltók lépés gyakorlatot tartottak, egy értelmes uri ember látván ezt — csudál kozva kiáltott fel : „ezek is vénségükre bolondultak meg!" : lianem még mai nap is vannak egyének, kik az önkéntes tűzoltóságot felesleges intézménynek tartják. Őszinte örömet és lelkesedést érez ma a magyar tűzoltóság a megjelent kormányrendelet felett. Ugyanis jövőre a kibocsátott kormányrendelet következtében nagyobb száma lesz a tűzoltó egyleteknek, s ez által a vész alkalmával az egyletek egymást támogatva, nagyobb eredménynyel működhetnek s a tűzoltóságot a kibocsátott kormányrendelet másrészt megmenti az ellene még jótékony működése közben is számtalanszor elkövetett jogtalan sérelmek- és inzultusoktól. Nagy és nemes feladat vár hazánk valamennyi törvényhatóságára, a mely feladatmvkszerencsés megoldása dicsőség lesz ; megbecsül liet,len szolgálatot teend a közjónak, mely eddigelé annyi súlyos csapást és veszedelmet élt át minden évben, hogy a köz jótékonyság célszerűnek látta alapot teremteni a bekövetkező nyomor enyhítésére. Tudjuk méltányolni ez ujabb teher nehézségeit, mely a tüzrendészeti kormányrendelet szabványaiban foglaltatik. A törvényhatóságok, városok és községek hivatalos elfoglaltsága dacára azonban némi jóakarat s ügybuzgóság mellett a nemes célt érvényre lehet emelni. Sok függ attól, hogy a törvényhatóságok mily erélylyel és minő impulzussal fognak a kormányrendelet végrehajtásához s főleg hogy helyesen választják-e meg a kiindulási pontot, mert ennek elhibázása vagy eredménytelenné tenné, vagy messzire visszavetné a sikeres megoldást. Gróf Cziráky Béla, az országos tűzoltó szövetség elnöke, Folman Alajos a szövetség alelnöke és a központi választmány kötelezettségéhez hiven, készséges Ígéretet tett már a kormányrendelet ankétjén, hégy a törvényhatóságokat minden tőle várható s telhető erővel s eszközzel támogatni fogja a rendeletnek célhoz vezető és sikeres keresztül vitelében, — másrészt hiszszük és elvárjuk, hogy minden egyes önkénytes tűzoltó-testület szives készséggel felajánlja szolgálatait a hatóságoknak s igy válvetett munkával le fogjuk győzni a különben sem óriási nehézségeket. ElsŐ sorban pedig most már az önkéntes tűzoltó testületek a vármegyei tűzoltó-szövetséget haladék nélkül megalakítani s a kormányrendelet erélyes és sikeres keresztül vitelét az egyöntetű munkálkodás által szívvel-lélekkel elősegíteni elengedhetlen kötelességüknek ismerjék. Egy vén tűzoltó. A „Zalamegyei Gazdasági Egyesület" hivatalos I Értesítője. Jegyzökönyve a Zalamegyei gazdasági egyesület Zala-Egerszegen 1888. évi szeptember hó 30-án tartott rendes közgyűlésének. .Jelenlevő k : Háczky Kálmán ügyvezető elnök, mélt. Svastits Benó, Thassy Mihály, Csillagli Gyula, Gyömörey Vince Vizy Géza, Farkas József, Plihál Ferenc, Gózony László, Sziics Dezső, Csertán Károly, ifj. Háczky Kálmán, Csesznyák Sándor, Skublics Jenő, Barauyay Ödön, Sóós Károly, Orosz Pál egyesületi tagok, utóbbi úgyis mint egyesületi titkár. Elnök ur a közgyűlést a jelenlevő egyesületi tagok üdvözlése mellett megnyitván, következő tárgyak intéztettek el. 34 131 142/1888. A magyar gazdák hadsereg ellátási szövetkezetéről. Folyó évi iulius hó 1-én Keszthelyen tartott gazdasági egyesületi közgyűlésen olvastatott a pozsonyi V ik hadtest „Intendaturájának" átirata, mely szerint a katonaság s ló állomány szükségleteinek fedezésére szállítandó termények szállításánál az egyes termelők, vagy községek részesíttetnek vállalkozás esetén előnyben. Ezen, a gazda közönségre remélhetőleg számba vehető előnyöket nyújtó tárgy tüzetes megbirálására az emiitett közgyűlés egy bizottságot küldött ki; időközben azonban Budapesten megalakulván „a magyar gazdák hadsereg ellátási szövetkezete", ennek alapszabályai a gazdasági egyesülethez leküldettek; s ezeket, mint az egész országra kiterjedőket a bizottság is elfogadván, a közgyűlés elé terjeszti pártolás végett. Az alapszabályok felolvastatván, a közgyűlés tekintettel az ügy nagy fontosságára, elhatározta, hogy ezen alapszabályok az „Értesítőben" kinyomattassanak, mód nyújtatván igy minden egyesületi tagnak az egész ügy megismerésére s megbirálására. A Zalamegyei gazgasági egyesület, mint testület elhatározta a szövetkezeti tagok sorába lépni s felkéri az egyesületi tagokat, kik a szövetkezet tagjai óhajtanak lenni, hogy ebbeli szándékukat az egyesület elnökségével mielőbb tudatni szíveskedjenek. Megjegyeztetik, hogy a szállított termények után a termelő vagy szállító semmiféle kincstári adó vagy illetékkel meg nem rovatik, s csak is a terményért fizetett vételár lesz bélyeges nyugtával nyugtázandó. „Zalamegye" tárcája. A n ö gyűlöl ő. — Humoreszk. — Irta : Németh E.-né Andaházy Irén. (Folyt.) Amint a perronra kilépett, első sürgős gondja volt magának kalapot szerezni. Valami véletlenül odavetődött zsibárus sátorforma boltjában szerencsére talált is egy régi divatú, összegyürött cylindert, melynek látása azt a meggyőződést ébresztette az emberben, hogy madárijesztő korában is már geneologiájára méltán büszke lehetett volna ! Zappel azért megfizette annak becsületes árát s elégedetten távozott azon hely felé, hol imént néhány kocsit látott várakozni, hogy magát céljához tovább szállíttassa. Barátja birtoka, mint hallá, még egy jó órányira feküdt a vasúti állomástól. Nagy meglepetésére azonban ott nem talált egy árva alkalmatosságot sem. Azt mondták, hogy a többivel együtt a boldogfalusi uraság fogata is régen eltávozott. Pei •sze a fatális kalapvétel kelleténél hosszabb időt vett igénybe s a passagierjára hiába várakozó kocsi hazafelé indult. Mit volt mit tenni? Zappel sóhajtva volt kénytelen a változatlanba belenyugodni. Az óra hét felé járt s tudakozódásaira megmondták neki, hogy gyalog másfél óra alatt kényelmesen elérheti barátja urodalmát. Uti holmiját az állomáson hátrahagyva, nekiindult tehát a kijelölt mezei uton Boldogfalu felé. A messzeségben fel-felszálló porfellegek mutatták, hogy arra kocsik jártak. Ez bizonyára az általa elszalasztott kényelmes hintó volt, melynek dagadozó vánkosa között most nyújtózkodhatnék. Pedig a késő délutáni időszak dacára, a nap sugarait égető hévvel árasztotta a hullámzó gabnaföldre, melyek között a gyalog út vezetett. — Nehéz, sötét zivatarfelhők kezdtek a láthatár minden oldaláról tornyosodni, —- minden arra . mutatott, hogy vihar közeledik ! Már halvány fényű villámok is cikkáztak a rémes alakú felhőrétegeken, időközönként el-elhaló mély hangú morajtól kisérve. -— Zappel tanár eleinte sokszor megállt, elragadtatással szemlélni a természet borzasztóan szép játékát, eszébe sem jutott veszélytől tartani. Elvezett, a szó teljes értelmében. Boldogságát azonban mégis egy különös érzés zavarta; emlékei mindig visszatértek azon fiatal hölgyhöz, ki időtöltésből Schoppenhauert olvassa ! Föltette magában, hogy erről a jelenségről ujságbeli fiatal barátjának legközelebbi levelében említést fog tenni. Eddig többnyire arra törekedett, hogy eszméit a nőgyiilöletről tanítványainak szivébe is csöpögtesse. Most bántotta a lelkiismeret! Kívánta lerónni ezen egy nő iránti tartozását érdemeinek beismerésével s érezte, hogy addig nem lesz nyugta. Gondolatai közben mindig virágot szedett s a helyett, hogy a cifrábbnál cifrább latin neveket ismételgette volna, mint máskor szokta, most az eszmék logicai társulása folytán mindenben hasonlatosságot gondolt felfedezni. A vadárvácska eszébe juttatta csintalanúl mosolygó arcocskáját s nem tudta, hogyan van, hogy a bársony levelű kökörcsin puha kacsok érintésére emlékeztette. A uefelejts meg épen úgy tünt fel neki, mint hogyha ezeket az édes leányszemeket látta volna magára mosolyogni. f Azt sem vette észre, hogy javában ábrándozott ! De az mégis föltűnt neki, hogy a rohamosan közeledő felhők az esti alkonyt egyszerre sötét éjjé változtatták. A zápor hatalmas csöppükben hullott alá ; a folyton cikkázó villámok vakító fénynyel lobogtak s a távoli égzengés recsegő dörgéssé változott. Most kezdte csak belátni helyzete veszélyes mivoltát! Lábujjhegyre ágaskodva kémlelt ki a sötétségbe. A magas gabona miatt sehol semmi kilátás ! A vidék isme retlen volt előtte, nem tudta, mennyire lehet még céljától ? A villám pillanatnyi fényénél úgy rémlett előtte, mintha a távolban egy kis erdőforma sűrűséget vett volna észre. Megkettőztette tehát lépteit s nagy megerőltetéssel nemsokára el is érte azt. A siirü lombsátor menedéket nyújtott ugyan a zuhogó eső ellen, de a sötétség itt olyan kézzelfogható lőn, hogy a szegény professor csaknem minden lépésnél elbotlott a fák elágazó gyökerein. Csak a legnagyobb vigyázattal haladhatott előre a különben széles, kavicsozott utakon, melyekről következtette, hogy az erdőnek hitt sűrűség sajátképen valami régi park lehetett. — Most azzal vigasztalta magát, hogy a lakháznak okvetlenül közel kell lennie. Amint ez utak tömkelegében hol jobbra, hol balra fordult, ugy látszott neki, mintha mindig egy helyen keringett volna. Eredménytelen bolyongásában kifáradva, végre egy ut kanyarulatánál valami épületet vélt észrevenni. Amint azonban közelébe ért: sötét s laktalannak találta! Gonddal és csínnal épített méhes volt, melybe aztán minden további gondolkodás nélkül be is lépett. Ott bent kellemes meleg s andalító mézillat fogadta. A kiállt fáradságtól elcsigázva s kimerülve a bizonytalanság érzetében, lehanyatlott a méhes hosszában alkalmazott deszkapadra, mely fáradt tagjainak kényelmes nyughelyül kínálkozott. A sírzonokban nyüzsgő élet csöndes döngése, az eső egyhangú zúgása s az a méheseknek sajátos virágillata átszűrődött boldog álmaiba.