Zalamegye, 1888 (7.évfolyam, 27-53. szám)

1888-10-07 / 41. szám

VII. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1888. október 7. 41. szám. Előfizetési díj: Egészévre 4 ft., Félévre 2 t't., Negyedévre 7 ft. Hirdetmények : > hasábos petitsor egyszer 9 kr., többszöri hirdetésnél 7 kr., Bélyegdij 30 kr. XyilHrr petitsom 12 kr. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Meg-jelen i k m int len vasára típ. Szüret előtt. Mire e sorok napvilágot látnak, megyénk néhány részében a szüret már véget ér. De legtöbb helyen még csak azután veszi majd kezdetét. Ez alkalomból szükségesnek és időszerűnek látjuk a helyzet fölött kissé szétnézni. Tán fölösleges is mondanunk, hogy a szüreti kilátások nemcsak megyénkben, Imi a jég a szőlők nagy részét tönkretette, igen rosszak, hanem ott is. hol az elemi csapás teljesen megkimelte azokat. A jégverte szőlők mind quantitás, mind qualitas tekintetében — úgy szólván — kritikán alul állanak ; a hol pedig a jég kárt nem tett, termettek és gazdagron rakva vannak o © ugyan a tőkék, de a cukortartalom oly csekély a szőlő levében, hogy talán csak valamivel lesz jobb a sokat emlegetett és savanyú emlékezetű mexikóinál. Tehát az idei szőlőtermés határozottan a mexikóival foghat kezet. A jégverte szőlők leve pedig, hacsak külön nem válogatják az érett fürtöket az éretlenül elaszottaktól: olyan borzalmasan rossz lesz, hogy abból megiható ital sohasem válik. íme tehát ilyen szomorúak az idei kilátások Igazán leverő lehet ez a szőlősgazdáinkra nézve, különösen az olyan vidéken, hol a szőlőtermés képezi azon jövedelmi ágat, melyből a házi és egyéb gazdasági szükségletek födöztetnek. Minő lesz ennek a keservesnek Ígérkező bornak az ára ? Hisz az utóbbi időben a raktározási és kiviteli nehézségek ugy is oly siralmasan leszállították, megcsappantották a mi boraink értékét, hogy majdnem a könye csordult ki a szegény termelő gazdának, mikor verejtéke keserves gyümölcsét piacra kellett vinnie. Ez előtt pár évtizeddel a mi vármegyénk legnagyobb resztben í>—6 forintért adták az édes must uk íját és nem akadott még sem olyan termelő gazda, ki termésén túl nem adhatott. Ugy szólván alku nélkül adták meg a kért árat mustunkért a Stájerországból hozzánk özönlött borkereskedők. De azután (különösen az uj mértékrendszer behozatala óta) az Eg tudja : mi ütött a borkereskedők közé? Isten tudja csak, meg talán ők maguk, hogy mi riasztotta el őket ? De az tény, hogy már alig egy két stájer borvásárló látogat csak el hozzánk szüret alkalmával; azok is inkább azért, hogy fitymálják, mint hogy megvegyék illő áron bortermésünket. Már sokan és sokat tűnődtek is azon, hogy miként lehetne a bortermést a termelő gazdának fáradsága- és beruházásához mérten értékesíteni; ajánlottunk mi is annak idején lapunk e helyén egy módot : a borraktáraknak egyesületi uton való létesítését ; ajánlottuk ennek a fölkarolását igen melegen a „Zalamegyei Gazdasági Egyestilef'-nek ; de még eddig nem történt semmi. Ami pedig eléggé sajnos, mert igy azután évről évre szomorúbbak lesznek a szüreti kilátások. Ehhez azután nem kellett, egyéb, mint a fillokszéra, mely megyénk leggyöngyebb szőlőtermő helyeit támadta meg már is. Hova-tovább arra ébredünk, hogy az egész megyét ellepi ez a rettenetes, kiirthatatlanul terjedő féreg s akkor azután egyszerre még ezek a parányi kilátások is semmivé lesznek. Es az a különös, bog)" dacára az általános följajdulásnak, dacára a sajtó szakadatlan figyelmeztetésének, a fillokszerát is csak összetett kezekkel nézzük és várjuk a vész pusztítását. Bármely közveszélyes baj, járvány föllépte alkalmával történnek kényszerintézkedések, közköltségen, kormány-költségen ; csupán ezzel, a valóban kétségbeejtő módon fenyegető vészszel szemben nincs kényszerintézkedés. Kormánybiztosok és különböző hivatalos és nem hivatalos urak sürgetik a fillokszéra-mentes amerikai szőlőfajnak behozatalát ; de semmiféle erélyes intézedés nem történik a végből, sem közköltségen, sem kormány költségen, hogy ;iz ige testté legyen. Most még néhány százezer forinttal sok millióra terjedő érték mentetnék meg, mint adóalap, ami ha a fillokszéra üt benne tanyát, pár év alatt értéktelen semmivé leszen. De hát ez is csak olyképen van minálunk, mint minden kínálásra váró állapot. Akkor futunk mentő doktorért, mikor már a tislérrel kellene beszélnünk. Pedig csupán egy kis önzetlen jóakarat, egy kis buzgalom kellene hozzá, hogy egyfellil a szőlőinket fenyegető vésznek gátat vessünk, másfelül pedig bortermésünknek értékét olyanná tegyük, a minő valóban megfelel szőlősgazdáink várakozásának. Mert a mostani borárak mellett megérjük, hogy a gazdák nem várják a iillokszérát, hanem ott hagyják és pusztulásnak engedik az áldatlan földet, melynek sovány jövedelméből nem bírják födözni a vele járó óriási terheket. Megyei rendes közgyűlés. Zalamegye törvényhatósági bizottsága Svastits Benó főispán úr ő méltóságának elnöklete alatt őszi köz gyűlését t. hó 1 én tartotta. Főispán úr őméltósága üdvözölvén a megjelent bizottsági tagokat, a közgyűlést megnyitódnak nyilvánította. Skublics Jenő bizottsági tag ur a nyomtatásban közzétett s a bizottsági tagoknak a meghívóval együtt Iii imegküldött alispán' jelentésre vonatkozólag egyes megjegyzéseket tett, azonban a közgyűlés alispán úr felvilágosító szavaira azok felett napi rendre tért s az alispáni jelentést tudomásul vette. Olvastatott a in. kir. belügyminisztériumnak a tűzrendészet rendezése tárgyában kibocsátott nagyfontosságú rendelete. A közgyűlés Csertán Károly alispán úr elnöklete alatt Gózony László főjegyző, Arvay Lajos tiszti ügyész, Kovács Károly Zala-Egerszeg város polgár mestere, Tliassy Miklós zala egerszegi járási főszolgabíró, Lányi Kálmán kir. főmérnök, Hajmásy Gyula épitész és lláczky Kálmán gazdasági egyesületi elnök urakból álló bizottságot küldött ki, melyuek feladata leend : 1. a vármegyének már meglevő tűzrendészen szabályát átnézni s a rendelet szellemének megfelelőleg átidomítani; 2. addig is, mig az építkezési rendészet tárgyában országos törvény hozatnék, az egész megyére vonatkozó épitkezési rendészeti ideiglenes szabályrendeleti tervezet „Zalamegye" tárcája. A nőgyűlölő. - Hunioieszk — Irta : Németh E.-né Andaházy Irén. Zappel Xa

vier tanár rideg legény szobájában iiit és csibukozott, midőn épen a levélhordó belépett s rendes újsága mellett két levelet is nyújtott át neki. — Gyors kézzel szakította löl azok egyikét, melynek gyönyörű férfias írását elégedetten szemlélte, mielőtt nagy érdekkel a következőket olvasta volna: „Tisztelt barátom! Van szerencsém értesíteni, miszerint becses levelét, valamint könyvküldeményét megkaptam s ezennel köszönetet mondok érte. A tanulmányokra nézve szives útmutatásaihoz fogom magamat tartani. — K.-várról távozom s fontos ügyek rendezése végett rokonaimhoz utazom. Tartson meg ezután is becses jó indulatában s legyen továbbra is, ami eddig volt: szives tanácsadóm, oktatóm, barátom, vezérem! Szükségem van erre! . . . Címem : Barna E. Kutas p. r. Mindig tisztelő híve — — — — — — B. E." Zappel csalódottan bólintgatta tudós fejét. — Máitöbb hete folytatta ezt a levelezést egy ismeretlen egyénnel, kit az újság hirdetési rovatában tanult megismerni. Egyhangú életének ez lett egyetlen érdekes szórakozása! Boldog volt azzal a tudattal, hogy létezé sének íme! van célja s haszna azon fiatal egyénre nézve, ki barátságát oly titokteljes módon nyerte meg s érte szive egész hálájával fizetett! Ismeretlenjének komolygondolkozása, kitűnő tudományossága, keresetlen velős irálya megragadták s néhány levélváltás után azon vette magát észre, hogy szeretetet nem ismerő, rideg legény szive egész vonzalmával csüngött rajta! — Hosszú unalmas dissertatiók, tudományos fejtegetések jöttekmentek a mindennapi postával : a tanárnak valóságos életszükségletté vált ez s a n-bányai társas körökben még ritkábban látták, mint ez előtt. Barátjának mai rövid levele bántólag hatott reá s hihetőleg soká eltöprenkedett volna fölötte, hogyha eszébe nem jutott volna a másik levél, mely még érintetlenül hevert asztalán. Nem csalódott. Boldogfaluról jött, melyben tudomásul adják neki, hogy a meghatározott időben kocsi várni fogja az állomáson. Zappel tanár ur a múltkor t. i. meghívást kapott egyik régi jó pajtásától falusi birtokára s vacatió lévén, azt teljes örömmel el is fogadta. Oly régóta nem mozdult ki már N. bánya határaiból, hogy szinte megkönnyebbültnek érezte magát, midőn ugyanazon nap délutánján az üde, pázsitos, mezei útra tért, mely a helybeli indóház felé vezetett. Csekély uti pogyászát az ouitiibusra bizta, mely a város és vasúti állomás között a közlekedést eszközölte. Egy kis csomagot tartott meg csupán magánál, a mibe az a szép, értékes uj pipa volt takarva, melyet barátjának szánt kedves meglepetésül. Füvésztarisznyáját hátára vetve haladt gyors léptekkel előre, egy-egy szép virágpéldányért Ic-lehajoldozva. Késedelmezéseérl azonban csaknem lemaradt a vonatról ! Apen a 3-ik csöngetésnél válthatott csak nagy sietve jegyet, hogy aztán lelkendezve vethesse be magát a legelső coupéba, a melyet nyitva talált. Ott pedig Zappel nagy boszuságára egy fiatal hölgy ült a szögletbe húzódva. Csak lett volna ideje : bizony mindjárt más coupét keresett volna ! —- Ezek a mai fiatal nők is mindenütt előtalálhatok ! — Zavarában azonban mégis annyi lélekjelenlétet tanúsított, hogy meglehetős ügyetlenül köszöntött, a mit a nő nyájasan viszonozott. Nyomban rá becsapódott az ajtó s a vonat megindult! .. . Zappel mindig nőgyűlölő volt, s a mennyire lehetett, kerülte a női társaságokat. Ily szűk helyen tehát fiatal hölgygyei bezárva lenni, — egyedül ! s a menekülés reménytelenségével szivében — teljesen kétségbe ejtette .... - IIa ez a teremtés elég merész lenne őt megszólítani ...'?! — gondolá borzadva a szegény zaklatott ember. -— No, akkor 'iszen elveszi a kedvét a discursustól ! Ha csakugyan bátorsága lesz ezt megkísérteni, tetetni fogja, mintha nem értene magyarul! Miután nagy keretű kék pápaszemét megtisztogatta s ismét föltette, mintha ezzel is minden vakmerő merénylet ellen fegyverkezni akart volna, nagy komolysággal kezdett növényei rendezéséhez. Homlokát ráncba szedte, szemöldökeit felhúzta s mindenképen „respectust" parancsolóan akart kinézni. Fölnyitott füvésztarisznyája tükörsima pléh födelén megláthatta magát s igen meg volt elégedve megközelithctetlennek tapasztalt kinézésével. A leányka hamiskás mosolygással tekintett szomszédjára, aztán közelebb jöve, csengő hangon felkiáltott: — Mennyi sok szép virág! Nemde uram ön botanikus ? ! No tessék ! — Bekövetkezett, amitől félt! De hiszen megállj csak ! — Che dite, — siguorina ? — kérdi hirtelen a tanár olasz nyelven, csaknem biztosra véve, hogy csak ezzel érheti el célját. Más társalgási nyelvvel nem merte volna a játé kot megkezdeni. Mostanság a leányok folyékonyabban tudnak franciául és angolul, mint a saját anyanyelvükön beszélni. Legfortélyosabbnak vélte kigondolva tehát, ha magát olasznak adja ki. — Ni, ni ! — mond a kis leány örvendve — mily érdekes útitárs; hogy olasz! Nem is gondoltam volna, hogy szőke olasz is van! Annál érdekesebb! Csak azt sajnálom, hogy ezen a nyelven nem tudok. Azonban ön hihetőleg ért magyarul ? — Jo non v'intendo — (nem értem önt) felel a tanár következetesen s titkon örülve, hogy azt a kis csacska leányt lefőzhette. — Az már aztán baj ! — mond sóhajtva utitársnéja s kényelmesen visszadőlt élőbbem helyére. Jelen szamunkhoz '/i ív melléklet van csatolva.