Zalamegye, 1888 (7.évfolyam, 27-53. szám)

1888-08-26 / 35. szám

VII. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1888. szeptember 26. 39. szám. Előfizetési dij: Egészévre 4 ft., Félévre 2 fr., Negyedévre 1 ft. Hirdetmények : 3 hasábos petitsor egyszer 9 kr., többszöri hirdetésnél 7 kr., líélyegdij 30 kr. NyilUér petltsora 12 kr. ZALÁMÉ i, hoz: ii n 1 ' i es t 11 <i m. A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlcn leveleket esak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem kiililllnk vissza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. A közegészség. Valóban nem lehet tudni, liogy min nyargalnának a cikkiró urak a „holt évad" alatt, ha a közegészség kérdése nem volna. Ez ilyenkor a vesszőparipa. Mikor az egész társadalom alszik, vagy nyugalmas, zajtalan fürdői napokat élvez; mikor semmiféle mozgalom nincs és tárgy szűkében vagy inkább hiányában van az újság cikkek irója : akkor megragadja a közegészség kérdését csomóba szedhetetlen ág-bogaival. Keresik a nép egészségének hanyatlását különböző okokban és amit állítanak, oly erős meggyőződéssel állítják, hogy első pillanatra az olvasó nagy igazságokul aceeptálja minden állitásukat. Lapunk legutóbbi számának vezércikke is közegészségi kérdéssel foglalkozik. Többek között ir a kender áztatókról s egyéb egészségtelen gödrökről, miket az egészségre nézve veszélyeseknek tart, ha a lakházak közelében vannak. Ilát az tagadhatatlan, hogy az ily gödrök léte a lakházak közelében egészség-ellenes dolog; de nagyon téved, ki azt hiszi, hogy a közegészségi állapotok feltűnő rossz volta ilyen apró, cseprŐ okukban rejlik. Vájjon apáink, déd-apáink, szép-apáink idejében nem éppen úgy voltak-e a kenderszáritó s egyéb erős kipárolgású gödrök a ház közelében, mint napjainkban? Éppen úgy. Es azok a régi jó öregek mégis erősek, egészségesek voltak. A/, ő korukban nem gyötörte, marta boldog boldogtalan ember a közegészség kérdését; nem működtek közegészségügyi bizottságok; nem történtek messzeható intézkedések; a falvak tavait nem temettette be kérlelhetlen brachiunnnal a hatóság; a kutak vizében nem keres ték a bacillusokat hivatalos bizottságok ; vezércikkeket sem irtak jószándéku újságírók (közegészségi szempontból) a kenderáztatőkrói és trágyagödrökről: ezért a mi öregeink mégis egészségesek, erőteljesek voltak. Napjainkban egyik hatósági rendelet a másikat éri; egyik intézkedés után a másik következik; itt is, ott is hivatalos szakértői bizottságok működnek; az iskolákban rendes tantárirVtrt* O / ~ J szerepeitétik az egésszségtant. Es a tapasztalat mégis azt mutatja, hogy a legerélyesebb ható sági intézkedések dacára egyre szoniorúabb képet öltenek a közegészségi állapotok. Ez a körülmény azután arra a meggyőződésre vezeti a mélyebben szemlélődőt, hogy a közegészség hanyatlásának oka gyökeresebb, liogy sem annak a kenderáztatók, trágyagödrök s egyéb ily dolgok megszüntetésével új fordulat volna adható. Igen is: a közegészségi állapotok kedvezőtlen, sőt nem egy helyen teljesen rossz volta a nyomorban s a nyomor folytán beállott demoralisatioban gyökerezik. A nép legtöbb helyen elszegényedett; nem birja testének a kellő táplálékot megadni. Ebből önként következik a test elsatnvulása ; az elsatnyulásból pedig az érzéki ingerek (iszákosság, kéjvágy sat.) uralomra jutása. Meddő munka volna e fölött itt fisiologiai értekezést tartani; sokkal hálásabb dolog rámutatni a megyénkben is szerezhető tapasztalatra. Göcsejnek szegény, rosszul táplált, satnya lakói között sokkal erősebb mértékben van elterjedve a közegészséget teljesen aláaknázó demoralisatió, mint megyénknek keleti részén, hol a kövér földek dúsan termik a kalászt és jóllétet adnak a termelő népnek. Vizsgáljuk csak meg a Zala folyó alsó mellékén lakó népet! Látogasson el valaki Szabar, Rada, Garabonc, Galambok, Kis-Komárom vidékére s nézze meg annak népét, mely csak úgy duzzad az erőtől, egészségtől. Ott minden kétséget, kizárólag beigazolva látja, hogy a jó közegészségi állapotok főtényezői: a jólét, a „Zalamegye" tárcája. Képek az életből. A sors szeszélye. Irta: Naglné Karay Mariska. (Vége). Délután Dezső sürgönyt kapott atyjától; rövid volt, csak ennyiből állt: holnap nálad leszek. De ő már sejtette a többit. Látta előre a vihart, mely rá fog zúdulni, de erős lélekkel akart vele szembe szállni. Amit ma a leánynak mondott, arra ő már régen készült, de léit atyja haragjától. Tudta, hogy a legkegyetlenebb csapást méri ezzel fejére. A büszke, gőgös embernek ni ncs szive, de ezzel porig fogja alázni, ezt nem fogja neki megbocsátani soha. De nem volt más itt, választani kellett és ő azt választotta, akit jobban szeretett. Kemény léptekkel nyitott a szobába az atya s minden üdvözlés helyett nyersen támadt fiára. — Micsoda bolondot csináltál már megint? mi a menydörgő istennyilának küldted vissza Eveimnek a jeggyürut ? Ma reggel kapok egy sürgönyt Maróthytól, azt hittem, hanyat vágódom, mikor elolvastam; még csak ez kellett, semmi más, megbolondultál te fiu ? — Nem atyám —- mond nyugodtan Dezső — de én nem szeretem Maróthy kisasszonyt, fölbontottam hát a viszonyt, most még lehetett. — Nem szeretem, nem szeretem! — hát nem is kivánom én azt, hogy szeresd, csak vedd el és punktum. Azt hiszem, eddig sem szeretted, de azért az nem ok, hogy ott hagyd ; jól tudod az okot, miért kívánom én e házasság megkötését, magad is helyeselted. — Tudom atyám, de az még akkor volt. . . — Akkor és most az mindegy. Az óta nem változott jobbra a helyzet, adósságunkat nem fizette még ki a nagy harang — folytatá keseriieu — az vár az Evelin pénzére. Nem értem hát, mi vitt erre a szerencsétlen lépésre, minden ok nélkül igy megbántani vala kit, mint te azt a leányt, hogy a menyegző előtt néhány nappal bontod föl a viszonyt. — Mert nem akarom elvenni atyám. — Mit akarsz hát? Dezső hallgatva vállat vont. — Miért nem akarod hát elvenni? — Mondtam már : mert nem szeretem. — Én is mondtam már — felelt ingerülten Szirmay — hogy ez nem ok, más nem tart vissza ?" — De igen — felelt Dezső halkan, mert mást szeretek. — Az már más; kicsoda? hogy hivják ? — Vasváry Irma. — Soha sem hallottam ezt a nevet; gazdag leány ? -— Nem atyám, nagyon szegény. — De csak előkelő mi? régi uemes család, valami tönkre ment mágnás leány mi? hisz olyan van elég. — Nem abból az osztályból való ő atyám, egy kisebb tisztviselőnek árván maradt gyermeke. — Hm ! és Szinnay olyan gúnyosan kezdett mosolyogni s gúnyosan kérdé — hát az a tisztelt kisasszony kinél van, miből él? — Saját kezemunkájával tartja fen magát. — Gondoltani, hogy ilyea szamárság sül kí belőle, — dörmögé kedvetlenül — és te ezért adtad vissza Evclinnek a jegygyűrűt? — Igen ! — felelt határozottan Dezső. — Hogy megbolondultál, azt látom, de nekem még hála Isten meg van az eszem és meg fogom gátolni ezt az óriási bolondságot? botrányt akarsz csinálni ? tudod-e fiu, hogy te az én nevemet viseled ? A férfi indulatosan járt föl s alá a szobában. — Jó, hogy jöttem, majd szétcsapok én köztetek, te ! hál nincs benned egy csöpp az én véremből ? Egy nemesapáti Szinnay Dezső és egy olyan személy .. . — Atyám ! — mond a fiu elhalaványodva — ne rendes táplálkozás s az erős testnek uralma az ösztönök felett. Azon a vidéken is van elég kenderáztató, van elég trágya-gödör (még tán több. mint a megye bármely vidékén), vannak az utcák mentén nyitott, poshadt vizű árkok, amik közegészségi szempontból minden esetre kifogásolaudók, de melyek dacára — mint a tapasztalás igazolja — a nép egészségnek örvend. Mig ellenben megpróbálhatja bárki, hogy ha a rosszabb közegészségi állapotokban leledző vidéken betemetteti is a kender-áztatókat, vagy az egészségtelen kigőzölgésü gödröktől, árkoktól niegszabaditja is a falvakat: az eredmény mégis csak az lesz, hogy a nép gyenge, satnya marad. Mindezzel nem azt akartuk mondani, mintha a közegészség-ellenes dolgok beszüntetése egyátalán fölösleges, sőt mellőzendő volna. Nem! Csupán arra akartunk rámutatni, hogy a közegészségi állapotok hanyatlásainak oka sokkal mélyebben, tehát sokkal veszélyesebb tényezőkben gyökeredzik, mint első pillanatra látszik. Rá akartunk egyúttal mutatni arra is, hogy célirányos volna affelett elmélkednünk, mint lehetne a nyomortól elcsigázott s igy a. betegséggel megküzdeni képtelen népet a szükséges táperővel ellátni. Képviselőtestületi ülés. A városi képviselőtestület Kovács Károly polgármester úr elnöklete alatt f. hó 22 én rendes ülést tartott, melyen előterjesztetett a városnak 1889. évre egybeállított s a pénzügyi és gazdaságügyi bizottságok által megtárgyalt, lapunk egyik előző számában közölt költségvetése, melyet úgy általánosságban, valamint részleteiben a képviselő testület elfogadott. Az elfogadott költségvetés szerint a fedezetlenül maradt 11920 frt (Hi

1 j krt a 39733 frt 55' 2 kr. pótlékköteles állami adóra felosztva, egy-egy forintra 30 kr. pótlék esik. A tárgysorozatnak lapunk 32 számában közölt pontjait — miután a képviselők a törvényben előirt számmal nem voltak jelen — a képviselőtestület nem tárgyalta, hanem határnapul e végett szeptember hó 22-ike tüzetett ki. illesd ily kifejezésekkel azt a leányt, azt még tőled sem veszem föl, ő az én meuyasszonyom. - Hahaha ! — nevetett tol Szinnay indulatosan — téged ugyan szépen befont, hát nem tanultad még meg, hogy az olyan leányokat azért ha szereted, nem kell nőül venni ? Pár szép ruha, néhány ékszer és kvittek vagytok. — Nem olyan leány az atyám — vágott szavába Dezső — annak van becsülete ép ugy, mint önnek, vagy nekem. De már az ellen protestálok — förmedt rá az öreg — kikérek minden összehasonlítást vele; ilyen őrült, bolondhoz hasonlíthat mint te, de hozzám nem. Dezső nem felelt, minek szította volna ok nélkül a tüzet. — Ne beszéljünk most arról a leányról többet — kezdé kissé nyugodtabban — beszéljünk a helyzetről. Tudod, hogy miért akartam én, hogy Maróthy leányát elvedd, nem titok előtted sem, hogy vagyonunkat végpusztulás fenyegeti. Hogy kinek van nagyobb része a vagyon eltékozlásában : neked-e vagy nekem? ne kutassuk most azt; elég, hogy nincs, elúszott, tönkre ment emberek leszünk nemsokára, ha csak te egy gazdag házassággal helyre nem állítod az egyensúlyt. — De én azt nem tehetem, ismétlem atyám, hogy nem tehetem. De meg kell tenned fia és oly erővel szorította meg kezét, hogy fölsziszszent, — meg kell tenned, ha mondom, és ha a szived szakad is meg mindjárt! Nem értem vonakodásodat : mi borzasztó lehet abban, elvenni egy leányt, még ha nem szereted is? Hát ne szeresd. Elég ha nőd, ha a világ előtt nevedet viseli, te pedig folytathatod ott, ahol elhagytad. Dezső nem felelt, kerülte apja tekintetét, kinézett az ablakon. —- Lásd édes fiam, — folytatá Szinnay csendes halk hangon -- hiszen ha nem volnék rákényszerülve, ne hidd, liogy kérnélek. Hallottál-e valaha én tőlem egy kérő szót? Nem parancsoltam-e egész életemben mindig?