Zalamegye, 1888 (7.évfolyam, 27-53. szám)

1888-08-19 / 34. szám

VII. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1888. szeptember 19. 39. szám. Egészség-Ugy. Az egészség az ember legnagyobb, legszükségesebb, legnélkülözhetetlenebb kelléke, melynek birása nélkül az élet terhessé, unalmassá, pénz, gazdagság, uralom mind haszonvehetetlermé válnak. „Csak az Isten egészséget adjon majd valahogy csak megélünk", — igy sóhajt fel a munkában kifáradt pórcsalád, ha izzadtsággal megmunkált földjének ki nem elégítő termés eredményét látja is. Az egészség

1, mit kitűzött célunk hátramaradása és bizonyos terveink meghiúsulása nélkül egy percig sem nélkülözhetünk, ha hiányzik, egyiráut sujtólag hat szegényre, gazdagra, de mégis Icgelviselhetetlenebb akadályokat és érzékeny hátramaradásokat támaszt a földnépe, a más terhek miatt is, majdnem földig sújtott szegény földmivea ember életében. A napszámos csak egy napra tétessék a betegség által munkaképtelenné, már beáll családja körében az éhség, vagy ha ez éppen nem is, de beáll a szűkölködés és a nyomor. A gazda ember, ki az „életet" csupán néhány hold földje munkálatából kénytelen előteremteni, csak t-gy-két nap legyen is minden évben főleg nagy dolog időben — beteg, már megakad a gazdaság és vagy szántás-vetéssel, vagy bánni egyéb munkával megkésvén, a termés kevésbbé kielégitő eredményében láthatja betegségének szomorú szivekkel festett képét. Es mindezen, tapasztalatból elmondattak után mégis fájdalommal azt kell kinyilvánítanunk, hogy a betegség értével legnagyobb szánalomra méltó sorsú köznép nagyrészben maga az oka, ha önfejüsége, tapasztalliatatlansága és egyéb ismert rossz tulajdona, szokása következtében — betegség éri. Ha falukou keresztül utazva kissé szemügyre vesszük a házak építési módját, röviden azon szomorú tapasztalatra kell jutnunk, hogy biz azok egytől egyig az egészségre legkárosabb módon épitvék, alacsonyak, legnagyobb részben kéménynélküliek (úgynevezett „füstös konyhával" birók), a lakszoba igen kicsiny, nem eléggé, világos, apró ablakokkal. De mindez amennyire annyira eltűrhető, vagy legalább az egészségre nem volna oly káros akkor, ha lak- és háló szobáikat rendesen, naponként kiszellőztetnék ; de erről ők mit sem akarnak tudni; mert „télen a meleg kiosonna, nyáron meg a bogarak betolakodnának" s igy a „jótevő elem" a „lebegő aer" különféle rétegeken az ablak és fa likacsain, továbbá ajtónyitások alkalmával juthat csak be. Látni fogunk továbbá njajd minden ház végében egy kis álló vizet, mely nem egyéb, az eső és trágya-lé összefolyásából képződött, a nap heve és saját korhadása által zöld kéreggel bevont, romlott vizű mocsár, mely kigőzölgésével a levegőt megrontva egészségi szempontból nagyon veszedelmes és káros. Tétetnek ugyan időről időre intézkedések, hogy lecsapolás, vagy eltöltés által ily mocsárok megsziintettessenek, de a nép semmikép sem akarja teljesíteni. Hát még a „kender áztatás és szárogatás" időszakának épp e napokban történt beálltával ! Akkor mindenki azon van, hogy minél közelebb fekvő vizben eszközölhesse kenderéuek fi—8 napot igénylő áztatását s ahol az elöljáróság Árgus szemekkel nem őrködik, vagy szigorú rendeleteket ki nem bocsájt : ott megtelnek a falu tavai, patakjai kenderrel, melyből ázás és szárogatás közben (ez utóbbit különösen közvetlen közelben, udvaron, kertekben, utcán szokták eszközölni) oly „rozmaringós illatok", akarjuk mondani oly ártalmas gázok fejlődnek ki, melyek által a kör-lég annyira megromlik, hogy könnyen nyavalát, járványt stb. idézhet elő, szóval az egészségre nagyon ártalmas befolyással bir. Sokat kellene írnunk, ha mindazon életröviditő, egészség rontó körülményeket, melyek „Zalamegye" tárcája. Képek az életből. A sors szeszélye. Irta: Naglné Karay Mariska. (Folyt.) Irmánnak az üzletben mindennap tűrhetetlenebb lett a helyzete. Milyen gyönyör volt az a lenézett társnőkre nézve, hogy apró tőszurásokkal kínozhatták áldozatukat. Irina még azt is eltűrte volna, hanem egyszer azt hallotta, hogy Szirmay Dezső nősül, ott készül kelengyéje. A villámütésre sein roskadt volna jobban össze, mint erre a hirre, hát igaz lehetne ez? Egy égő pokollal keblében vánszorgott haza, és kinos zokogással vetette magát a pamlagra, és sírt keserű, fájó könyeket, siratta elvesztett boldogságát! Ezt érdemelte ő hát tőle, ez lett jutalma önzetlen szerelmének ? hazug volt minden szava, minden csókja, ámította mindkettőjüket. Neki esküdött örök szerelmet és másnak akar esküdni örök hűséget. Hogy lehet ezt összeegyeztetni? Egyiket meg kell neki csalni, vagy talán mind a kettőt? Es Dezső képes volna erre ? nem, nem ilyen aljas ő nem lehet ! Csak midőn őrült, vad tájdalma megszűnt, gondolkozott a helyzeten. Hiszen ennek igy kelett lenni — suttogá tompán — tudtam, éreztem én, hogy ez lesz a vége, miért fáj hát még is? Mit vártam én? talán azt, hogy engem vesz nőül? Szegény bolond! hát nem tudod te, hogy a szegény leány csak szeretőnek jó? De a józan ész okoskodását lerombolta a megtört, sértett sziv lázas dobogása, az nein tudott bele nyugodni. Miért űzött hát játékot velem ? miért hazudott örök szerelmet nekem, mikor már másnak van lekötve? megkellene gyűlölnöm érte, ha nem szeretném még most is! Kindult arccal feküdt a pamlagon, azon a pamlagon, melyen olyan sok édes órát töltött el kedvese keblén, boldog mámorba merülve, melyből azt hitte, sohsem fog fölébredni. Pedig már fölébredt! Kegyetlen szivtelenséggel rázták föl álmából; ne aludjál, nézz körül, látod? Oh pedig jó volna nem látni már semmit! Mikor Dezső délután szokása szerint meglátogatta a leányt, alig ismert a magából kikelt alakra. — Mi lelt édesem ? —- kérdé megdöbbenve — miért sírtál, megint bántott valaki ? A leány elháritotta magától karját és mereven szemébe nézve, hidegen mondá: — Még te kérdezed, hogy ki bántott? hát legjobban a világon ki bántott meg? te! — En angyalom? mivel? thát nem szeretlek-o most is oly forrón, mint azelőtt, nem örökké, mindig rád gondolok-e? — Nem Dezső — felelt a lány komolyan — te uem szerettél soha és nem is szeretsz. Ne szakits félbe, várd meg, elmondok mindent, akkor beszélhetsz. Nem tudom, milyen fogalmatok van nektek a becsületről, de azt tudom, hogy velem szemben megfeledkeztél arról. Miért jöttél utánam ? Miért akartad megnyerni szerelmemet, ha azt megtartani nem akartad ? Igaz, hibás vagyok én is, miért szerettelek olyan nagyon, de hittem neked és szerelmed volt minden örömem a világon! Mert bár milyen nyomorult teremtésnek tartasz is engem, hidd el, jobban senki sem szeretett téged, mint én. És te gúnyt űztél belőlem, lábbal tiportad legszentebb érzelmeimet, megérdemlém azt tőled ? — Irma! . . . — Még nem mondtam el mindent — folytatá a leány észre sem véve a közbeszólást — oh sokat kellene népünket környezik, csak részben is akarnók elősorolni; de mert azt hisszük, hogy e néhány példából ís már eléggé észreveheti, aki hivatva van a bajon gyökeresen segiteni, azt, hogy mily égető ,s«tikség gyorsan intézkedni ez ügyben : Téthagyunk a további elsorolással, ehelyett inkább kérjük a nép barátjait az itt szükségesnek mutatkozó felvilágosítás adására, az illetékes hatóságokat pedig a szigorú intézkedések időnkinti pontos megtételére. Békefi Elek. Megyei elet. A megyei közigazgatási bizottság augusztus havi ülését Svastits Benő főispán őméltóságának elnöklete alatt f. hó 14 én tartotta a nagymegyeház üléstermében. A megyei közigazgatás egyes ágaira vonatkozó alispáni havi jeleutés felolvasása és tudomásul vétele után alispán ur jelenté, hogy a legújabban vett hivatalos értesítés szerint Zala-Koppánybau egy családnál öten a szemcsés-köthártyalob betegségbe estek, részéről a baj tovább terjedésének megakadályozása céljából saját hatáskörében a szükséges intézkedéseket azonnal megtette, mely jelentése helyeslőleg vétetett tudomásul. Skubiics Jenő bizottsági tag ur telemiitvén, hogy legközelebb bucsu alkalmával mise alatt az igazolvány nélkül az anyaküzséghez tartozó puszták- és tiókközsé gekből a búcsúra ment cselédek a csendőrök által elfogadtak és egész nap elfogva tartattak, kérdést intézett alispán úrhoz, váljon az ő tudtával vagv ily értelemben kibocsátott rendelete alapján történt e ez? Alispán ur válaszában kijelenté, hogy ő ily értelmű utasitást vagy rendeletet nem adott s helyeslésével épen nem találkozik azon eljárás, hogy a mise alatt kéressenek el a cselédektől az igazolványok, a felmerült esetre nézve felvilágosítást fog kérni a csendőrparancsnokságtól s annak eredményét tudatni fogja. Alispán ur ezen válasza tudomásul vétetett. Felemlíttettek azon hiányok, melyek Balaton-Füreden tapasztalhatók s melyek okozzák, hogy megyénk ezen fürdője évről-évre kevesebb látogatásnak örvend, amit ez évben fokozott ama körülmény, hogy a „Kis faltuly" gőzös nem közlekedett s nincs is kilátás rá, hogy a jövőben is közlekednék. A közigazgatási bizottság feliratilag megkeresi a közmunka- és közlekedésügyi minisztériumot, hogy mivel a „Kisfaludy-gőzhajótársaaág" tényleg nem működik, sziveskedjék egy uj balatoni nekem beszélnem, ha mind azt elmondani akarnám, ami szivemet nyomja. De nem akarlak azzal keseríteni, csak azt kérdezem tőled: miért nem volt annyi bizalmad hozzám, hogy megmondtad volna magad nekem azt, amit mástól kegyetlen kíméletlenséggel tudtam meg, hogy neked már menyasszonyod van? Hidd el, nem fájt volna annyira, tudtam ugy is, hogy öröknek esküdött szerel med nem fog örökké tartani. — De esküszöm Irmám, hogy szeretlek, egyedül csak téged ! — vágott szavába a férfi. — Nem hiszem Dezső és ha százszor esküszöl is előttem, nem hiszek neked többé — mond a leány tagadólag — neked volt lelked ilyen kegyetlen játékot űzni velem ? Elhalmoztál csókkal, hízelgéssel, pedig már másnak voltál lekötve, megraboltuk azt, akinek egyedül van joga hozzád. Nem bántott a lelkiismeret? Nem gondoltál rám, mikor azt ölelted, nem gondoltál rá, mikor engem csókoltál ? Tudtál a szemünkbe nézni és nem pirultál, pedig csaltál mind kettőnket. Kétszínű voltál Dezső, én nem hiszek neked többé! — Ne itélj el édesem, engedd, hogy én is mondjak valamit igazolásomra. Tudom, hogy nem szép, amit tettem, de meg kellett tennem. Te nem isinered az életet, te nem tudod, hogy a sors, a körülmények kényszerítenek engem erre a lépésre; mondom, hogy nem szeretem, sohsein szerettem azt a nőt, de el kell vennem ! — Kényszerítenek! — mond a leány keserűen —hát lehet embert kényszeríteni olyan lépésre, melyet az megtenni nem akar? Dc legyen ugy; vedd hőül és légy vele boldog. — Boldog csak melletted vagyok — suttogá a férti és megcsókolta arcát. — Hagyd el kérlek, ne akard folytatni azt a kegyetlen játékot, azt hiszel, jól esik nekem tuár a te csókod? Eredj oda, hova kötelességed hiv és velem ne törődjél többé. — Én tégedet elhagyalak? soha! és a férti szenvedélyesen magához ölelte, mint régen, — azt