Zalamegye, 1888 (7.évfolyam, 27-53. szám)

1888-07-22 / 30. szám

VII. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1888. julius 22. 30. szám. 1, í rr\r i es A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Néhány szó városunk jövő évi költ­ségvetéséhez. Lapunk más helyén egész terjedelmében találja olvasó közönségünk a városi tanács által a jövő évre egybeállított városi költségvetést. E költségvetés szerint, dacára, hogy nem várt esetekre is 1390 frt 05 kr. van felvéve, a jövő évi pótlék minden adó forint után 30 krajcárral van előirányozva, vagyis kisebb ösz­,szeggel, mennyit annak idején űzettünk, midőn városunk csak nagyközség volt. E körülmény kétségkívül kedvező váro­sunkra nézve, midőn t. i. majd megkétszere­ződött kiadásunkkal szemben pótlékunk keves­bedik. E kedvező állapátot annak köszönhetjük, hogy a bevétel egyes tételei jelentékeny emel­kedést tüntetnek fel. Eegfőkép a helypénzszedés, a közvágóhíd és laktanya jövedelmei eredményezik ezt. Ugyanis helypénzszedés címén majd két akkora a jövedelmünk, mint volt csak pár évvel ez­előtt is. Jelentékeny növekedést mutat a vágóhidi díj és lakbér is; mert még azelőtt évi G00 frt bérért volt kiadva, addig jelenleg a város által házilag kezelve, a bevétel a jelen év jövedel­mének arányához képest 2094 forinttal van előirányozva. A laktanyánál 1263 frt 02 kr. kiadással szemben a bevétel 11778 frt 77'/ 2 krral van felvéve, vagyis a különbözet, mint tiszta bevétel, 10515 frt 15 '/ a kr. Még kedvezőbb színben tűnik fel a költ­ségvetés által felmutatott eredmény, ha tekin­tetbe veszsziik, hogy a költségvetés kiadásai között a regálejog megvétele s a kaszárnya építés költségeinek fedezése végett felvett 210,000 forint kölcsön, úgy a csatornázás keresz­tülvitelére felveendő 30,000 forintos kölcsön évi törlesztési összegein kívül fel van még véve a vasutépitkezésre szükséglendő 110,000 forintos kölcsön után fizetendő 6050 forint évi annuitás is. Csak az a kérdés merülhet most fel, váljon a tanács által egybeállított ezen költségvetés biztos alapon nyugszik-e ? Vagyis remélhető-e, hogy a költségvetés bevételei között feltüntetett összegek mind befolynak s a tényleges kiadá­sok a költségvetés kiadási tételei között feltün­tetett összeget nem haladják meg'? Nézetünk szerint költségvetések biztos ala­pon csak azon esetben nyugodhatnak, ha azok egybeállításánál a bevételek a lehető legkisebb s a kiadások a lehető legnagyobb összeggel vannak felvéve. Ezen elvet azonban városunk költségveté­sénél szorosan megtartani már csak azért sem lehet; mert itt a költségvetés készitőinek keze meglehetősen meg van kötve, amennyiben a bevételi és kiadási tételek a megelőző évi szá­modások alapján jönnek az egyes rovatokba bele s eredményezik — nagyon természetes ­azután, hogy ha az előirányzott pótlék mellett ki is lehet jönni, az csak úgy történhetik meg, hogy a praeliminált kiadások egy jelentékeny része — az előirányzatba vett bevételek nem folytán be — fedezetet nem nyer s a következő év bevételeiből lesz tulajdonképen kiegyenlítve. Ha a tanács által egy beállított költségvetés egyes tételeit megvizsgáljuk, itt is fogunk ta­lálni olyan tételeket, melyeket a tanács kénr­telen volt felvenni, bár azok teljesen be nem fognak folyni. Ilyen tételek : a pótlék hátrálék címén fel­vett 5777 frt 67 kr., az elemi iskolánál levő 1579 frt 50 kr., valamint az alsó-fokú iparisko­lánál felvett 414 forint tan díj hátrálék, melyek — bármily szigort feitsen is ki a tanács azok be­hajtása körül — be nem folynak. Ilyen tételek továbbá az elemi iskolánál a folyó 188 s,.>. évre előirányzott 2332 forint s az alsó-fokú iparisko­lánál előirányzott 286 forint tandíj. Ily tételek a költségvetésben biztos alapul csak úgy szol­gálhatnának, ha azoknál egy bizonyos százalék p. o. 10" II úgy vétetnék fel, mint amely összeg azon évben nem foly be. A tanács — nézetünk szerint — a költség­vetést ily alakban egybeállíthatja; mert itt a szóban forgó összegeket nem törli, hanem csak úgy tünteti fel. mint a következő évben befo­lyandó összeget, aminthogy tényleg csakugyan úgy is áll a dolog. Az általunk felhozott tételek 10389 frt 17 krt s igy jelentékeny összeget képviselnek, ami fokozódik, ha meggondoljuk, hogy az évi be­vételeknek az évi kiadásokból való levonása után fenmaradó és pótlék utján fizetendő 11920 frt 06' 2 kr. is teljes fedezetet, csak úgy nyerne, ha ezen összeg, mint az 1889. évre előirányzott pótlék, az utolsó krajcárig befolyna, ami — jól tudjuk — teljes lehetetlenség. Hisz az állami egyenes adóban is jelentékeny hátrálék szokott lenni, pedig az nagyobb szigorral hajtatik be s így az itt hátrálékban maradt összeg után a dolog természetéből kifolyólag hátrálékban ma­rad a reá eső pótlék is. Pedig emellett sokan vannak olyanok is, kik állami adójukat lefize­tik, azonban a reá eső pótlékkal hátrálékban maradnak. S ha mindezekhez még hozzáveszsziik, hogy nem várt esetekre csak 1390 frt 05 kr. van felvéve: — eltekintve a többi tétel bírálatától — bárki átláthatja, hogy ha a tanács által egy­beállított költségvetést elfogadjuk, csak úgy jö­hetünk ki vele, ha egy jelentékeny kiadási ösz­szeg kifizetlenül jó' át a következő évre s emel­lett városunk a kifizetéseket illetőleg gyakran meg fog akadni, pedig hol a költségvetésben csupán a tőketartozások évi annuitásai cimén 19150 forint van felvéve, ott, ilyen esetnek nem szabadna előfordulni. Reálisabb alapot ezek folytán csak úgy nyerne költségvetésünk, ha a felsorolt tételeknél bizonyos százalékot, mint a folyó évben be nem hajtható, levonásba veszünk, illetve a következő év költségvetésében tüntetünk majd fel s a nem várt kiadások rovatát némileg emeljük. „Zalamegye" tárcája. A tanácsadó veréb Bogáthy Pista derék fiu volt nagyon, de azok közé a szerencsétlen flotások közé tartozott, akik az előttük röpködő sült galambra sem mernek szájat tátani. Mikor az érettségi vizsgálatot letette, conscolárisai váltig biztatták, hogy menjen föl velük Pestre. Ne törődjék vele, hogy szegény. Akad ott a szegény legénynek is mód a meg­élhetésre, kivált ha különben csinos, szemrevaló. Bogáty Pista nem bizott sem magában, sem a szerencsében. Itthon maradt. Beállott valamelyik kis városban diurnistának. Körmölt, kópiázott reggeltől nap estig, teljesen beleélve egyúttal magát a koplalás művé­szetébe. Igy telt el -1—5 év. Tanulótársai, kik az érettségi vizsgálat letétele után az egyetemre mentek, majdnem mindnyájan önálló emberekké lettek. Egyik ügyvéd, másik orvos, a har­madik mérnök és igy tovább. Véghetetlen keserű érzelem szállotta meg szivét. Látta, hogy igy nincs jövője, hogy igy nem maradhat; diurnísta nem'lehet egész életében. Ehhez a-nyomorú­sághoz fölösleges volt az érettségi bizonyítvány meg­szerzése. Ezt elérhette volna 1—2 igy, úgy végzett osztálylyal is. Elhatározta magában, hogy kilép az élet küzdőterére; fölmegy Budapestre s beiratkozik az egye­temre. Hajlama az orvosi pályára volt. A legközelebbi tanév tlején csakugyan föl is ment csakúgy kopottan, a hogy a diurnumából telett. Csüg­geteg képpel ment végig a nyüzsgő város embertöine­gektől rajzó utcáin; lelkét megfeküdte a gond, hogy mit csinál ? mi lett vele ebben a rengeteg városban, hol egymásra sem nézve, egymást föl sem véve rohan­nak ide s tova az önző emberek. Elment a corzóra s annak karfájára támaszkodva, elmerengett a futó folyam csobogó hullámain. Mintha idegborzongató szavakat beszéltek volna hozzá azok a habok. Hogy menjen, fusson onnan, mentül messzebb ! Nem jó őket nézni olyan erős merengéssel, olyan oda­tapadt lélekkel az olyan embernek, akinek sápadt a képe, felhős a homloka s elborult a két szeme világa. Csak menjen, csak fusson ! Szellemek járnak ott, a viz fölött; titkosan suttogó, a lázas homlokot bűvösen ciió­gató szellemek, akik mondanak édes regéket, lelket elaltató, gondolatfogó meséket arról a csendes biroda­lomról, hol olyan édes az álom, olyan nyugodt a sziv. Fusson, fusson azoktól a bűbájos tündérektől! Bogátv tán nem értette a futó habok beszédét, O tj vagy ha értette is, tán bizott magában, hogy meg bir küzdeni azokkal a tündérekkel. Amint ott a Duna hulámain merengett, egyszerre valaki vállára tette kezét. — Servus, Pista ! . . . Na, ne nézz olyan mereven ! Nem ismersz rám '? Hajnal Ede vagyok. — Servus Ede ! A két jó barát egymás karjába omlott. Hajnal Ede is egyike volt a conscolárisoknak, kik ! annak idején Bogáty Pistát olyan erősen biztatták, hogy jöjjön Budapestre, tanulmányainak folytatására. O is végzett ember volt ; gazdagon nősült s mint mérnök, egy vasútvonal fölállításánál dolgozott vállalkozótársul. Mikor a viszontlátás örömének első pillanatai elmultak, Hajnal Ede szánakozva nézett végig barátjának kopott öltözetén. Na igazán örülök, hogy feljöttél Pestre. Halálos vétek lett volna ilyen szép tehetségnek nyomtalanul elveszni. De mondd csak : van valami kilátásod '? — Édes barátom ! absolute semmi. — Az nem baj. Csinos fiu vagy s hozzá még elég szellemes is. Az ilyen embernek nem kell attól tartania, hogy itt nem existálhat. Tudom én ezt magamról. Kn is jó részt magamra voltam utalva. Szüleim csak szűken adták a segélyt. De hát segitettem a dolgon. Tudod pajtás: egy kis feltűnés, hogy észrevegyenek, eroberung, hogy megszeressenek és a többi már magától jő. I gy éltem én, komám, egyetemi életem alatt, mint a hal a vízben. Neked is megadom a tanácsot. Csak a szerint tégy, akkor ne félj, nem szenvedsz szükséget. Hanem most mindenek előtt jöjj velem egy ruhásboltba! Fel­öltöztetlek, hogy többet mutass ! A két barát sietve ment a kerepesi-ut felé. Félóra nmlva már teljes parádéban volt a fővá­rosi újonc. Hajnal Ede ekkor igy szólt hozzá: — Most jól figyelj édes Pistám ! Itt van nézd, adok 50 frtot. Bérelj magadnak szobát, s minden idődet sétára fordítsd. Sétálj a corzón, az Erzsébettéren, a város­ligetben, a Stefánia-uton, ahol épen kedved tartja. Kisérd szorgos figyelemmel a sétáló nőket, különösen azokat, kiket férjeseknek és gazdagoknak nézesz külső meg­jelcnésök után ítélve. Mindeniknek nézz erősen, de nyájas tekintettel a szemébe. Amelyik kissé mosolyg s e közben melletted elhaladva, szempilláit kissé lehunyja, ha elkerülted, okvetlenül visszafordulj. El fogja ejteni zsebkendőjét vagy legyezőjét vagy keztyüjét. Te gyors udvariassággal fölkapod, hozzá viszed, s nyájas mosoly kíséretében átadod neki. Ha ő is nyájas mosolylyal fogadja szívességedet, akkor megjelensz ugyanott más­nap s ha ismétlődik a bizalmas kihivás, harmadnap is. Jelen számunkhoz 'A iv meilé.clet van csatolva.

Next

/
Thumbnails
Contents