Zalamegye, 1888 (7.évfolyam, 27-53. szám)

1888-12-30 / 53. szám

ember a másik ember elől lehetőleg elrejtse az 5 érdek-törekvéseit. Hátliaaz okosabb lesz! Hátha útját vágja vagy megelőzi! Innen van azután, hoó-y valódi, eszményi baráti bensőség, őszinte baráti kötelék igen ritkán fűz egymáshoz manapság oly egyéneket, kik ugyanazon egy pályán működve, ugyanazon érdek-törekvéseket táplálják. Nagy szerepet játszik továbbá a társadalmi élet megtanításában egy másik verseny: a pompaverseny, a gavalléroskodásban való tullicitálási törekvés. A társas egyesületekben vall megjelenés, azoknak szórakoztató mulatságaiban való részvétel iszonyú pénzbe kerül. Pedig ma-napság az állami háztartásban is, meg az egyes polgárok életében a szigorú takarékosság elvének kell érvényesülnie. Az állam megadta a jó példát a kiadásoknak a legszükségesebbekre, az elengedhetetlenekre való redukálása által. Példáját követhetné minden polgár, a társadalom minden egyéne. Csakhogy — fájdalom! — a társadalmi életben mást tapasztalunk. Azt tapasztaljuk, hogy egy-egy társasköri estélyre, egy-egy jótékonycélú közvacsorára a toilettek ezerekbe kerülnek. Férjes asszonyok (nem ám hajadonok!) 100 —300 forintos öltözetben jelennek meo-. Pedig — biz Isten! — semmivel sem érnének kevesebbet s éppen olyan jól mulathatnának a kalotaszegi varrottasban is. Es még büszkék is lehetnének rá, hogy nem bécsi, brüsseli, hanem hazai ipart támogatnak, pártolnak. Ha minden bálba, mulatságba menő nő csak 5—ff) forintot engedne a fényűzési összegből s azt jótékony célra szánná, többet hozna ez a szegények konyhájára 3 közvacsoránál is. Mig így a pompa-verseny igen sok családot kizár a társadalmi életben való nyilvános részvételből. Es igen okos dolog is ilyen viszonyok között a társadalmi nyilvános szerepléstől távolmaradni, hacsak a Kókán Jánosok ármádiáját nem akarjuk szaporítani. A társadalmi élet terén tehát semmi haladást nem constatálhatunk. Nézzük a családi életet! Igaz, hogy a sajtónak nem lehet föladata a családi élet birálgatása. Sőt a családi sanctuáriumba belépési joga sincs. Nem is akarunk oda bepillantást tenni, csupán csak annyit constatálunk. hogy a társadalmi versenyzés folytán kizártak legnagyobb részénél éppen e kizártság folytán a házitüzhely melege, a családi élet bensősége határozottan nőtt. Es elmondhatjuk, hogy a társadalmi élet ridegsége igen sok egyént az édes otthon csendjére utalt. Talán nincs is oka ott megbánni sem magának, sem családjának. Ilyen a haza, a társadalom s a család képe 1888-nak végén. (Adja Isten, hogy jövőre mindegyiknek szebb képe legyen !) „Egy évvel kevesbedett ismét a földi kin!" Sokat elvitt ; keveset adott. Requiescat in pace ! Haraggal feküdtünk le. Reggel, — képzeld meglepetésemet ! — mikor fölébredtem, se nőmet, se lánykámat, ezt a kis angyalt uem találtam a szobában. Ott hagyott a faképnél. Eljött haza az anyjához. Hivatalos műkő désemben személyesen rögtön nem jöhetvén, rád gondoltam, hogy irok neked légy közvetítőnk s láttasd be nőmmel magaviselete helytelen, botrányos voltát. De aztán azt gondoltam : hátha nem szívesen vállalkoznál e szerepre, írtam hát direkt nőmnek. Válaszolt. Azt irta, hogy legyek boldog az operette-primadonnával, őt felejtsem el. Mit csináljak ezzel a makacs asszonykával? Ekkor fogamzott meg azonban a zseniális gondolat, hogy ellopom Arankát. Tudom : ő fog jönni utánam kúszva, mászva. Ipam lakását ismerem; két utcáról van oda bejárat. Ezt a zimankós időt felhasználtam s kilestem, mikor az elaltatott gyermek egyedül maradt a szobában. Beugrottam ; felpakoltam egy nagykendőbe s elloptam. Ilyen cudar időben nem mertem vele útra kelni; azért jöttem hozzád éjjeli szállásra. Holnap haza megyek. Akkorra már valósziniileg az én Idám is otthon lesz. Igy áll a dolog barátom. — No hallod-e, az csakugyan hatalmas fogás az ott hagyott férj részéről. Te valóságos tanulmány férj vagy a házasulandók részére. . . De tán éhes is vagy : mindjárt rendelek vacsorát. /íppen csengetni akartam inasomnak, midőn az ajtó újra felnyílt s egy fátyolos nő rohant be szobámba. — Uram! Feri önhöz jött Arankával. Biztosan tudom. Szóljon kérem, szóljon! Feri szólt helyettem. — Feri is, Aranka is itt van, te durcás galamb. De csak együtt kapod meg őket. Kellenek-e együtt? A feleletet nem hallottam, mert kimentem a szobából. Mire visszatértein, Ida Ferit ölelte, a kis fölébredt Aranka pedig gögicsélve játszott a két egymásra borult fővel. —y. Vasút. E lapok multheti száma azon hirt hozza, hogy a megyei vasutügy valósulása felé közeleg, de hozzá teszi, hogy még hiányzik vagy 400.000 frt, s figyelmezteti az érdekelteket, hogy ne vegyék közönyösen a dolgot, mert ha a mostani kedvező alkalmat elszalasztják, akkor a jó Isten tudja, lesz-e még valaha hason alkalom a vasút létesítésére. E megjegyzés és figyelmeztetés nagyon helyén van, mert kevés oly vidéke van az országnak, hol oly közönynyel viseltessék a nagy és kisbirtokos osztály, az iparos és kereskedő, a vasutügy iránt, mint éppen Zalában. A kis Szombathelynek színháza van: ZalaEgerszegnek, Kanizsának nincs. Bármily szegény az ország a gyáripar dolgában általában, a legfélreesőbb vidékeknek is van mégis valami gyáripara, itt szeszgyárak, ott vashámorok, egyik v

:déken cukorgyárak, a másikon gőzmalmok, üveghuták vagy hizlaló-telepek, csak a nagy Zalának nincsen. Ennek oka pedig sem a talaj minősége, sem pedig klimája, még kevésbbé geográfiái fekvése, hanem egyrészről abban leli magyarázatát, hogy kevesebb vasútja van, mint a kis Ugocsának, s másrészről, hogy népe nem tud azon magaslatra emelkedni, hogy belássa, miszerint ami a közjót emeli, az az egyesnek is javára van. Igy vagyunk most a vasút kérdésével. Közel 10 év óta vajúdik a terv. A megye és Zala-Egerszeg városa megtették a magukét. Az uradalmak, kis és nagybirtokosok, községek és magánosok azonban még semmit. Mindegyik arra számol, hogy majd felépítik a vasutat mások, ő majd csak élvezni lesz szíves előnyeit. Mindenki úgy okoskodik, hogy az ő 4—5 drb. részvénye sem előmozdítani, sem hátráltatni nem fogja a terv létesülését. Pedig ez a kicsinyes kalmár-gondolkodás megölője minden jónak. Megfogja ölni -— ha idejében elnem térnek tőle — a zalai-vasutak eszméjét, is. Sok kicsiből lesz a nagy. Ha hozzá fog járulni mindenki tehetségéhez képest, akkor meglesz a vasút. Ha nem, nem. Nem megvetendő 1—2 részvény sem. A birtokos, a kereskedő, az iparos, a háztulajdonos, az ügyvéd, az orvos, mind élvezni fogják közvetlenül vagy közvetve e nagy közgazdasági és culturális eszköz előnyeit. Azért járuljon hozzá mindenki tehetségéhez képest. Csak így válhatik testté az eszme. Anélkül csak „eszme" marad. Nagy baj, hogy a létesítendő vasút mentén levő uradalmak sem teszik meg azt, amit megtesznek országszerte mindenütt ily esetben a nagybirtokosok. Máshol nem csak hogy meghozzák a birtokuk nagyságának és a vasút létesítéséből reájuk eső haszonnak megfelelő áldozatokat, de még iparkodnak is példájuk és befolyásuk által és másokra is hatni. Zalában - tisztelet a kevés kivételnek — sem az egyik, sem a másik irányában nem tesznek semmit sem. Várják ők is, hogy idegenek és a szegény nép építsen nekik vasutakat. Azt hiszik, hogy hazájuk iránti kötelességeiknek már megfelelnek azzal, hogy elköltik valahol a külföldön jövedelmeiket. Nem is tiltakoznak a római költőnek rájuk illő gúnyja elllen: „Fruges consummere nati!" Ez az oka, hogy Zalamegye, dacára áldott földjének, dacára kitűnő geográfiái fekvésének, még mindig hátra van. Azt mondja a közmondás, hogy az emberi életben csak egyszer környékezi az embert a szerencse ; aki ezt a kedvező alkalmat elszalasztja, lesheti azután. Most itt van reánk nézve a vasúti kérdés alakjában. Ne szalasszuk el. Mert ha még az észszerű önzés sem tudja felkölteni az érdekeltséget tétlenségéből. akkor később hiába fogunk panaszkodni elhagyatottságunk és hátramaradottságunk miatt, mert az lesz a felelet, hogy az a vidék, mely saját anyagi érdeke iránt sem bir érzékkel : jobbra nem is érdemes. Dr. Friedmann Bernát. Zalavármegye szabályrendelete a tűzrendészetről. (Folyt, és vége.) 111. Fejezet. A községi tűzoltóság szervezése. 25. §. A vármegye községei tűzoltó kerületekbe osztatnak be. 20. §. A tűzoltó kerületek beosztását a járási főszolgabiró az illető községek meghallgatásával eszközli. A beosztási tervezet az alispánhoz jóváhagyás végett felterjesztendő. A beosztás körül felmerülő panaszok felett az alispán végérvényesen határoz. 27. §. A tűzoltó kerületek szervezésénél irányadó szempont, hogy a kölcsönös segítség gyorsasága és sikeressége a községek egymástól való távolsága, vagv lényeges közlekedési akadályok mi^ hátrányt ne szenvedjen. 28. §. A nagyobb és tehetős községek önmagukban képezhetnek tűzoltó kerületet; azonban oly kisebb községek csatlakozását, melyek más községekhez célszerűen nem csatlakozhatnak, vissza nem utasíthatják. 29. §. A kerület központjául azon község jelelendő ki, amelyben önkéntes tűzoltó-egylet van; ha pedig ily község a kerületben ninesen, rendszerint az a község, melyből a közlekedés a kerület többi községeivel leggyorsabban történhetik. Ha a kerület két községből áll, a központot a nagyobbik község fogja képezni. 30. A több községből álló kerület feladata kiterjed: a) közös tűzoltó eszközök beszerzésére; b) a szolgálati szabályzatban meghatározott közös tűzoltó gyakorlatokban való részvételre; c) tűzvész esetén a kölcsönös védelemre. Ezen közös feladatokon kivül minden község tűzoltósága a helyi tűzőrségi feladatokat önállólag is teljesíteni köteles. 31. §. A tűzoltó kerületek közös ügyei felett a kerület községeinek képviselőtestületei a központi község birájáuak elnöklete alatt határoznak. 32. §. A község minden férfi lakósa 20—25 éves koráig tűzoltó szolgálatot teljesiteni tartozik. 33. Ezen személyes szolgálati kötelezettség alól kivétetnek : a) kik testi fogyatkozásaik miatt a tűzoltó szolgálat teljesítésére nem alkalmasak ; b) minden állami és törvényhatósági hivatal főnöke; c) a posta és távírda személyzet; d) a vasúti személyzet; e) a közpénztárak kezelői és ellenőrei; f) magánházaknál a ház körül teljességgel nem nélkülözhető cselédség. 34. Ezen személyes kötelezettség megváltható. A váltságdíj minden személy után évenként 2 frtban állapíttatik meg. 35. §. Ezen kivül minden háztulajdonos

/ — még ha magát a személyes kötelezettség alól megváltotta is, köteles a községben levő minden háza után az épületek lakrészeinek száma szerint megfelelő tűzoltási díjat fizetni, amely díj 20 krnál kevesebb és G írtnál több nem lehet. Ezen legkisebb és legnagyobb összeg keretén belől a váltságdíjak a következő fokozat szerint vettetnek ki: a) 1 lakrészből álló épület után 20 kr; b) 2 lakrészből álló épület után 50 kr. ; c) 3 lakrészből álló épület 1 frt; d) 3 lakrészen felül 11 lakrészig minden egyes szoba után 50 kr.; e) a 12 és ennél több lakrészből álló épület után — tekintet nélkül a lakrészek számára — (5 frt fizettetik. Ezen díj kivetése a házadó lajstrom adatai alapján az előző év november havában teljesítendő. 30. §. A 34. és 35. §§-ban megállapított díjak közigazgatási uton a küzadók módjára hajtandók be. 37. §. A községi elöljáróság köteles azon egyéneket, kik a 32. § ban irt személyes kötelezettség alá esnek vagy magukat ez alól megváltani óhajtják, minden év november havában összeirni s úgy a személyes kötelezettséget teljesítőkről, mint a megváltást igénybe vevőkről nyilvántartási jegyzéket vezetni s a kövekező év első hónapjában be nem fizetett díjak behajtása iránt intézkedni. 38. §. A községi elöljáróság a 35. §. értelmében szerkesztendő kivetést és a tűzoltásra kötelezett egyének névjegyzékét december hó l-ig közszemlére kiteszi s kihirdeti, hogy a tűzoltási díj kivetése, vagy a tűzoltó kötelesek névjegyzéke ellen a kihirdetéstől számított 8 nap alatt a község képviselő testületéhez az érdekeltek felszólamlást adhatnak be. A képviselő testület határozata a közigazgatási bizottsághoz fellebbezhető, mely az ügyben végérvényesen határoz. 39. §. A befolyó megváltási és tűzoltási dijak községi tűzoltási alap cimen valamely jóhitelü pénzintézetben gyiimülesüzőleg kezelendők. Ezen alap évi jövedelmének '/io része segélyalapot képez és abból a működésében önhibáján kivül szerencsétlenül járt tűzoltó a kár és munkaképtelenség mérvéhez képest a lehetőségig segélyezendő. A segély az illető körülményeihez képest egyszer mindenkori kielégítés, vagy állandóan húzandó évi segélyösszegből, teljes munkaképtelenség s vagvon hiány esetében pedig községi ápolás ellátásban állhat. A segélyalap gyarapítható adományok és alapítványok s a községi képviselőtestület által a községi költségvetés terhére megszavazott összegekkel. 40. §. A tűzoltási alap a tűzoltó testület közös költségeinek, azután az illető község saját tűzrendészed kiadásainak s végül a tűzvésznél magukat kitüntetett tűzoltók megjutalmazására fordítandó. 41. §. A tűzoltási és a segély alap felett az illető község képviselő testülete rendelkezik ; arról a községi biró a községi háztartás szabályai szerint rendes számadást vezet s a község képviselő testülete azt a községi zárszámadással együtt megvizsgálja és a törvényhatósághoz felülvizsgálat végett felterjeszti. 42. §. Ha a községben illetőleg a kerületben oly önkénytes tűzoltó egylet létezik, vagy alakul, mely a méltányos követelményeknek megfelel és a vármegyei tűzoltó szövetségnek tagja, a községi, illetőleg kerületi tűzoltóság ezen önkéntes tűzoltó egylethez csatolandó. A községek az ily önkéntes tűzoltó egyleteket az azok fentartásához szükséges mérvben a tűzoltási alapból segélyezni tartoznak. Több községből álló kerületben ezen segélyezési kiadások az egyes községeket a házak számának arányában terhelik. A hozzájárulási arány azonban a községek közös egyetértésével meghatározott számú több évre előre is megállapítható. Folytatás a mellékleten.