Zalamegye, 1888 (7.évfolyam, 27-53. szám)

1888-12-02 / 49. szám

VII. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1888. junius 49. 25. szám .. i; ii rí Ifflf i r i es r 11 A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi karaara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Viszhang „a téli-társasélet" cimü cikkre. Annyira időszerű és közérdekű dolgot elevenített föl e lapok múlt heti számának vezércikke, hogy kötelességet vélünk teljesíteni, ha azt tovább fejtegetve nem engedjük, hogy a megpendített eszme kiáltó szó legyen a pusztában. időszerű és közérdekű az nemcsak a társaséletnek kellemesebbé és a szó nemes értelmében szebbé tételére, hanem általában a szellemiek iránt való érdeklődés fölkeltése s ezzel kapcsolatban kulturális fejlődésünk és hivatásunk felébresztésére nézve is. Es halaszthatatlan ez eszmének kivitele hazánknak főleg oly nagy városaiban, melyek helyzetüknél fogva mintegy természetszerű irányadásra vannak hívatva, s a melyek ezt tenni eddigelé elmulasztották. Nem kell tehát épen ezért nagyon megütköznünk, ha ilyen keserű kifakadásokra akadunk : „az irodalmi dolgokkal való nem törődés, az álmos és fásult közöny minden szellem iránt — ez jellemzi általában a vidék irányadásra hivatott intelligens közönségét." Ilyen és ehhez hasonló panaszokat hallhatunk mostanában bőven tudósaink ajkairól és különösen a fővárosi sajtó részéről. Nem kutatjuk, mennyiben jogosult az „Olympusról" jövő eme panasz. Nem akarunk visszavágni, hogy : „az elbizakodottság, a szellemi alkotásaikkal való önelégültség, — bizonyos tökéletességi érzet," — melynek amaz éles, de kicsinylő birálát csak természetszerű folyománya—jellemzi általában a főváros irányadó szellemeit és különösen annak sajtóját. Hisz megmondta ezt nem régen boldogult Trefort épen ott a tudományok csarnokában maguknak az akadémikusoknak, midőn bizonyos elégikus keserűséggel mondá: „nálunk nincs szellemi szabadság. — nincs philosophiai szellem." Mondom, nem bolygatjuk ezt, mivel meszsze vinne célunktól, hanem rá mutatunk a vidék azon intelligentiájára, mely már több városban érvényesítette befolyását, megmutatván',, mit képes aránylag rövid idő alatt nemz"etH" szellemtől áthatott buzgósága úgy a társadalmi élet nemesebbé tétele körül, valamint a közmívelődés terén kivívni. Nem kell nagyon messze mennünk példák után. Maradjunk csak a Dunántúl. Ott van Székesfehérvárott a „Vörösmarty kör", mely a város müveit családjait oly szépen össze tudta hozni érdekes felolvasásokkal, szavaló estélyekkel és hangversenyekkel, melyeket különösen kezdetben előre jelzett, vagy rögtönzött táncmulatságokkal összekötött. Epen mostanában járt fent Budapesten a régi koronázó város egyik vezető egyénisége, hogy nagynevű Íróinkat és tudósainkat is megnyerje felolvasások tartására. Ott most már mintegy irodalmi családot létesítettek, mely a mulatságnak talán legszebb nemét gyakorolja. Vagy ott van a „Soproni irodai m i k ö r", mely oly szép tevékenységet fejt ki a nemzeti irodalom terjesztésében is. I)e hát azért „a vi lék álmos közönyére" . . . még mindig hallhatunk panaszokat és — nem alaptalanul, miután a jelzett üdvös mozgalom még korántsem vált országossá és hogy megint ne menjünk messze pédlák után, hát csak maradjunk itthon, a szép Zalában, ahol a Deák Ferenc megyéjének székhelyén, ugyanott, hol a haza bölcsének szobra áll, nincs egy irodalmi kör, holott meg van nagyon is az intelligens közönség, mely ezt megalkotni tudná s melynek ez egyik fő- és legszebb kötelessége volna Tudjuk mi azt jól, hogy e sajnálatos körülményt úgy hirtelenében megváltoztatni épen különleges helyzetünknél fogva nem igen lehet s hogy már most egy irodalmi körnek megalapításáról beszélni kissé korai dolog volna. Nem korai azonban, ha e nemes cél elérésére szolgáló eszközökre utalunk, melyekre e lapok legközelebb is rámutattak. Rendezzünk egyelőre hangversenyeket, vagy felolvasó est.élyeket, mehogy vonzóbbak legyenek, olykor másnemű mulatságokkal is egybekötve lehetnének. Egyelőre legszükségesebb lenne: egy rendező bizottságot teremteni, mely az eft'éle mulatságokat előkészítené és összehozná, egyszóval már kezdetben mintegy rendszeressé tenné és megkedveltetné. Mi lenne tehát itt a legközelebbi teendő?! Müveit hölgyeink megadhatják reá a feleletet, ha városunk irányadó férfiait felszólítják, illetőleg értekezletre meghívják, melyen az eszme megvitathatván, mint a legnemesebb dolgok szép kezdeményezői lépnének fel. Igy lehetne azon kellemes, szellemi szórakozásul szolgáló estélyeket, minőt a nőegyletek évenként saját, nemes céljaik előbbre vitele tekintetéből rendezni szoktak, állandóvá tenni. Zala-Egerszeg hegyi szabályok. A hegyi szabályok foglalatja és kiterjedése. 1. §. A zala-egerszegi hegyen a szőlőművelés végett szükséges rend fen tartására leliigyelő közegek, ezek hatásköre, ugy a rendelkezés módozatai, valamint a rend zavarók ellen alkalmazható pénzbüntetés a hegyi szabályokban foglaltatnak. 2. Ezen szabályok kötelező ereje a zala-egerszegi földadó telekkönyvben szőlő vagy ennek járulékai gyanánt felvett minden földre kiterjed, hivassék az bár aljnak, vagy kaszálló földnek Felügyelő közegek és a hegy felosztása, 3. §. A jelen hegyi szabályok pontos megtartása felett a szőlő birtokosok közgyűlése és a hegyi választmány őrködik, annak határozatait a hegybíró hajtja végre, a közvetlen feliigyeletetet pedig a kerülők gyakorolják. 4. §. A felügyelet s ennek ellenőrzése és a felelős ség szempontjából az egész hegy négy járásra osztatik tel és pedig: 1. Gévahegy, Csuszólap, Fáterdomb, rövid és hosszú Jánka. „Zalamegye" tárcája. A bandérium. A „Zalamegye" eredeti tárcája. Kaszaliázi és bukófalvi Bukóy Algernon őnagysága épp e pillanatban lépett ki kastélya teraszára, — Bukófalván. Hatalmas termetét igazi gentry-slafrok fedi. Fején házisapka, szájában pipa ékeskedik. Rettenetesen füstül, mi közben mint két egymásra rontó haragos borz, húzódnak össze szemöldökei. Ez valami különös és nagy dolgot jelent. Bukóy úr őnagyságának mind ez ideig gondtalan fejét valami terhes gond feküdhette meg. Ettől tttnt el kerek arca derűje. Mi ördög lehet a baja ? De hallga! Mormogni kezd haragosan. Mindjárt megtudjuk a lelke baját tőle, magától. — „Mi a ménkíl üthetett abba a Borágy Laciba, hogy nem felel a levelemre? 11a nem intézkedett, hát holnap ősi kastélyom előtt megütik a dobot; koldusbotra jutok. Na ez csúnya hálátlanság volna Lacitól, kinek választására egypár száz forintot minden szó nélkül elköltöttem. Végre is nem oly óriási dolog, amit tőle kértem, hogy halasztassa el a végrehajtást s eszközöljön ki számomra a „Kisbirtokotok hitelintézeté"nél nyomorult 10.000 trtot. Ezt csak megteheti." Most már ezek után tisztában van előttünk, hogy mi bántja Bukóy ur szivét. Tehát adósság, árverés. Mindegyik „régi dal, mely mindig uj marad." Bukóy ur is megszokhatta volna már régen s beletörődhetett volna. Talán bele is törődött volna teljesen, ha ezúttal az ősi birtok utolsó romjairól nem volt volna szó. Ezt meg akarta — úgy látszik — menteni. Ezért fordult Borágy László úrhoz, aki a kaszaházi választókerületnek országgyűlési képviselője s mivel az országgyűlés második szakát már régen megnyitották, hát kerületében, otthon tartózkodik. Itthon kevesebbe kerül az élet. Sokat tehet itthon is a derék kortesekért. Mindjárt megtudjuk: mennyit? A kapun most fordul be Igaz Csicsa, a postás gyerek, óriási levelet cipelve a kezében. A nagyságos urnák kiderült a képe. — „Na Csicsa, levelet hoztál ?" — „Igen is nagyságos uram !" Bukóy mohón kap a feléje nyújtott levél után ; felbontja; olvassa. „Kedves Barátom! Ügyedben intézkedtem. Holnap délelőtt 9 órára nálad leszek. Gondoskodjál, kérlek, hogy a fogadtatás egy kis ünnepélyességgel történjék. Ölel szerető barátod: Borágy László, orsz. képviselő." Bukóy Algsrnon majd képen csókolta a postásgyereket. — „Hallod-e Csicsa fiam ! Eredj, szaladj csak édes gyerekem Bodó Péterékh ez. Mondd az öreg Bodónak, hogy köszöntetem, jöjjön fel egy szóra hozzám ! De tüstént ám!" Csicsa gyerek megoldta a két lába kerekét s alig telett bele 11 perc, már az üreg Bodó Péter is ott volt. — „Mit tetszik parancsolni, nagyságos uram?" — „Hát parancsolni éppen nem akarok semmit édes Péterem, hanem azt akarom tudtára adni, hogy holnap 9 órára jün kerületünk képviselője, hozzám. Ami engem illet, meg is teszek mindent, hogy illő tiszíetettel fogadtassék; de hát mit gondol édes Péterem ? nem volna jó egy kis bandériumot is üszzeállítani ? Maga ismeri jól az itteni embereket; tud is a nyelvükün. Mit gondol ?" — „Há'sze tudja nagyságos uram, jónak iszen jó volna, lehetni is lehet, csak egy kis pénz kell hozzá; mert hát a banderistáknak bor is kell, pénz is kell. Nagy a dolog idő; ilyenkor drága az ember is, az állat is." — „Mégis menyi kellene ?" — „Azt tartom: úgy hatvan-hetven pengőből meg lehetne csinálni." Bukóy elővette a tárcáját. — „Nézze édes Péterem, itt van hatvan forint. Magamnak csak 5 forintot tartok meg. De szívesen adom, csak kellő ünnepélyességgel türténjék a fogadtatás. Az idő igen rüvid. Csak siessen intézkedni édes Péter barátom!" Bodó Péter — miután a nagyságos urat kellőképpen biztosította, hogy meg lesz minden — elbicegett öreg lábaival bnnderistákat toborzani. Bukóy őnagysága önelégülten dörzsölte kezeit. Mégis csak derék gyerek az a Borágy Laci. Megtette, amire kérte. Ilyen derék emberre, hogy kitüntetve le gyen, mindig szívesen lehet 60 forintot, de ha van : többet isjkülteni. Valódi gyöngy-ember. Igazi gyémántszív. Bukóy sürögve, forogva adta ki a rendeleteket. A szakácsnénak, hogy mi legyen az ebéd? A levesbe okvetlenül májas-gombóc legyen, mert azt rendkívüli módon szereti a képviselő úr. A hus mellé legyen finom raakaióni! A pecsenye angolosan legyen sütve, de csak félig. Véresnek nem szabad lenni. Igy szereti a képviselő úr. Azután kiment a kocsishoz. Hozza le a padlásról az ezüstös szerszámot. Pucolja ki, de rendesen. A lovak szőre is ragyogjon. Adjon nekik dupla abrakot. A kocsis alázattal megjegyezte, hogy már két hónap óta nem esznek a lovak zabot s a magtárban sincs egy szem se. Őnagysága nem jött zavarba. Akkor adjon nekik dupla porcio szénát. A kocsit (a federeset) húzza le a kiskuti berekbe s mossa meg jól, hogy csak úgy tündököljön. A kocsis azt mondta rá, hogy a federes kocsinál nagy baj van; először felét szétrágták a patkányok. —- Az sem volt baj. Akkor vágja le az egészet és a végén kenje be suviksszal s takarja le pokróccal. Maga pedig a legfényesebb libériájába öltözzék. A saját diszuiagyarját is előszedte valahonnan; le akasztotta rozsdamart fringiáját és odaadta a kocsisnak, hogy azt is tisztogassa, fényesitse emberre valóra. Minden úgy ment, mint a gondolat. Másnap 8 órára volt tervezve az indulás Kaszaháza felé. Jelen számunkhoz '/

2 iv melléklet van csatolva.