Zalamegye, 1888 (7.évfolyam, 27-53. szám)

1888-07-01 / 27. szám

VII. évfolyam. 27. szám Előfizetési dij : Egészévre 4 ft., Félévre 2 ft., Negyedévre 1 ft. Hirdetmények: 3 hasábos petitsor egyszer 9 kr v többszöri hirde­tésnél 7 kr., Bélyegdij 30 kr. Xyilttcr |intitsoni 12 kr. 1, fi si es i lm A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. A budapesti kereskedelmi muzeum A növekedő igények úgy az egyesek, mint az állani részéről, valamint a culfcurális haladás szükségossé teszik, hogv a fokozott igények kielégítésére szolgáló eszközöket, felkutassuk és saját emelkedettebb erkölcsi és materiális céljaink­nak megvalósítására forditsuk. Mint földniiveló' ország, jó hosszú ideig csak a nyers termények előállitására szorítkoztunk, mig azoknak földolgozását és kihasználását jó ideig más országokra bíztuk. Csakhamar éreztük azonban, hogy a föld­mives és tudományos egyének csoportja közt, mert nálunk meg a nem messze múltig csak e két csoport létezett, óriási űr tátong, melyet másutt a nép legvagyonosabb és legfíiggetlenebb eleme töltött be. A szükségletek szaporodtával, de főleg mióta a vasúti hálózatok az eddig elválasztott idegen népeket is közel hozták egymáshoz, mi által úgy szólván az egész világ egymás közpiacává vált, ezen középosztály hiánya nagyon is érez­hetővé v.ilt annál inkább; mivel a tudományos állások felé torlódás túlságos nágygyá nőtt, inert a vagyontalanság miatt kenyérkeresetté lett s igy mindinkább érezhetővé vált, hogy a gyengébb tehetségeket oly irányba kell terelni, melyben erejüket önmaguk és a közjó emelésére sokkal eéltszerüebben érvényesíthetik. Az ipar életet, a munka kincset s a kincs gazdagságot szül. Ezen angol elv nálunk is kezdett népszerűvé lenni. Mind inkább élénkebbé lőn a kormány, közhatóságok és közintézetek érdeklődése a magyar ipar fejlődése iránt s a szükség kívánta szigorúbb számítás azon ered­o O méuyre jutott, hogy terményeink sokkal nagyobb hasznot nyújtanak, ha itthon saját erőinkkel dolgozzuk fel azokat s a helyett, hogy sajátun­kat feldolgozva ismét drágán vásároljuk vissza, magunk által kikészítve, magunk fogyasztjuk el. Hogy országunk productumai ismeretesek legyenek a bel- és külföld előtt egyaránt s hogy csupa tudatlanságból ne legyenek egyesek kény­„Zalamegye" tárcája. A legszebb jutalom. Irta: Némethné Andaházy Irén. (Folytatás.) A szobából erős, szemrehányó férfi hang hallatszott. Ez ebben megszokott csöndben valóságos csoda volt! Lábai legyökeredződtek, a mint belülről ez ingerült szavak voltak hallhatók : Miért nem távirtak rögtön? Ez niegbocsáthatlan hanyagság. Betty hanyag volt a tudósításokban. Senki sem felelt. Miért fogadott ön betegsége alatt idegen orvost Lilla? kérdi megint ez a gyűlölt „hang. — Tudja-e, hogy én azt Önnek megtiltottam! Un megfeledkezik iránta mi kötelességeiről. Ezért megboszulhatnáiu magamat oly módon, melyet csak ön bánhatna meg! Ezen durva kifakadást halk zokogás követte! Bodrogi alig tarthatta magát vissza a berohanástól; dühös lett, mint a sebzett oroszlán. — lvi ez az ember, a ki fölényt látszik gyakorolni a két rejtélyes nő fölött? — kérdé önmagától, inidőn a szivrepesztő hangok közé ismét ezen szörnyeteg szemrehányó kifakadásai v» gyűltek : — Hát nem tudja, hogy én Unt megronthatom s jövőjét kezeim között tartom? Őrizkedjék haragomtól! Atyjától én teljhatalmat nyertein ön ieiett, ezt jól tudja s ön nekem le vau kötelezve! Pedig már az utolsó évnegyed — honorárium nélkül ma.iadt, — ezt jó lesz megjegyezni. Bodrogi most már elvesztette minden ellentállási erejét! Fölegyenesedett, megnyomta az ajtó kilincsét s a jövő pillanatban belépett. A kedves kis szoba édes illata, szeretett leány­kájának könnyein át való mosolygása, a helyzet furcsa­telenek bizonyos termékeket külföldről hozatni, midőn azokat nálunk talán olcsóbban szerezhetik be : a magyar kormány az ország szivében föl­állította a kereskedelmi muzeumot, melyben a hazai termékek állandóan kiállíttatnak azért, hogy a bel- és külföldi fogyasztó elé állithassuk hazai termelésünk legújabb és legjobb cikkeit, megkönnyebbítvén ezáltal azok beszerzését és kelendőségét s az eladó és vevőnek ép úgy, mint a kettő érdekeit közvetítő kereskedőnek minden eszközt s előnyére szolgáló adatot ren­delkezésére bocsássunk. Ez üdvös eszmét felkarolták iparosaink és termelőink ép úgy, mint a fogyasztó közönség és amidőn a kiállítás megnyitásakor már 700-ra rúgott a kiállítók száma és a mult év végével 70.000 frtot képviselt a kiállítás létesítése foly­tán közvetlen és közvetve rövid néhány hó alatt eszközölt megrendelések és eladások összege, úgy más részt folyton nagyobb számmal láto­gatja a közönség a muzeumot és igénybe veszi annak közbenjárását. Ma már az állandó kiállításban résztvevő iparosok száma közel 800 ; a kiállítás által el­foglalt terület meghaladja a tizezer négyszög­metert és örömmel jelezhetjük, hogy nagyobb kiterjedésű míntatár ez ideig Európa egy váro­sában sem létezik. Az állandó kiállítás mellett a kereskedelmi muzeum igazgatósága időleges kiállításokat is rendezett és fog rendezni a jövőben is. A mult évi időleges kiállítások közül fel­említjük különösen a vasúti szükségleti cikkek kiállítását és az őszi gyümölcs-vásárt. Az elsőnek célja volt bemutatni iparosaink­nak és termelőinknek azon számtalan cikk soro­zatát, melyek forgalmi vállalatainknak évről-évre ismétlődő szükségleteit képezik; nyilvánosságra hozni a jelenlegi egységárakat, a szükségelt mennyiséget és az eddigi szállítók neveit. Egyúttal feltüntetni azon cikkeket is, me­lyeket eddig a külföldről vagyunk kénytelenek behozatni és különösen ez utóbbiakra vonatkozó statisztikai adatok közlése által odahatni, liogv a vállalkozási szellem fölébresztessék és e cikkek gyártása is idővel meghonosíttassék. Ezen kiállításról készített katalógusból öröm­mel győződhetünk meg arról, hogy a vasúti vállalatok évi szükségleteinek 14.416,670 frtot képviselő összegéből majdnem 12 miliő frt értékű cikkek a belföldön készülnek és csupán 2'/ 2 miliő frt értékűt szereznek be külföldön. A gyümölcsvásár rendezésével kísérlet téte­tett az iránt, nem lehetne-e kitűnő téli gyümölcs­fajaink kivitelét a külföldre az által emelni, hogy különösen az ország központjától távolabb lakó gyümölcstermelőktől beküldött minták alapján nagyobb mennyiségek eladását közvetitsiik és a külföldi vevők számára az árút hozzáférhe­tőbbé tegyük. E kísérlet eredménye pénzügyi szempontból sikerült, a mennyiben a nagy mennyiségben beküldött gyümölcsöt mind eladták a megszabott árakon. Egyúttal illetékes körök azon tapaszta­latra is jutottak, hogy a gyümölcskivitelnek nagymérvű fokozását nem a gyümölcs minősége és ára. hanem főkép azon primitív kezelési mód akadályozta eddig, melyet gyümölcstermelőink nagy része saját kárára követ. Ugyancsak az igazgatóág hazai termékeink kivitelénak fő le Ü' a keleti tartományokban való o J emelése céljából ügynökségeket és képviselősé­geket létesít. Az illető képviselők 1 uvatása, kiál­lítóinknak minden irányban felvilágosításokat nyújtani és oda törekedni, hogy kivitelképes készítményeinknek uj piacokat szerezzünk. Legújabban pedig egy gazdag tartalmú katalógust bocsátott ki a muzeum igazgatósága és annak több ezer példányban a bel- és kül­földön való terjesztésénél azon cél vezérelte, hogy oly segédkönyvet szolgáltat a közönség­nek, melyben lehetőleg mindazon adatok foglal­tatnak, amelyek a fogyasztóra, vagy kereskedőre nézve érdekkel bírnak. A katalógusban foglaltak © o kielégítő utmutatást szolgáltatnak mindazoknak, kik hazai iparunk iránt érdeklődnek. Midőn termelőink figyelmét a kereskedelmi muzeumra felhívjuk, ajánljuk termelőinknek, sága egészen elbódították! — Mi jogon tolakodott ő ezen szentélybe, melyhez neki semmi köze, — mit akart? A küszöbön megállt. Igénytelen, vörös hajú ember állt előtte, kiállhatlan kifejezési! arccal, előálló Midas­fülokkel, s iszonyú hencegő modorral. Bodrogi Sándor vagyok ! — rebegé a doctor zavartan. — Bocsánat a zavarásért! Csupán patiensem hogy létét jöttem tudakolni. — Ah! ah! — recsegteté a vörös ember, szemeit az orvoson végigjártatva ; — tehát ön az Herr v. Bod­rogi ? — Szerfölött le vagyok Unnék kötelezve. Tar­tozásomat azonnal le fogom róni. — De kérem uram ... de én . . . — szabadkozék a félreértés ellen Sándor. Soh'se hálálkodjék! Anélkül is meglesz! Egy gazdag örökösnő mindig hálás patiens ; főleg ily fiatal csinos doctor iránt. Sándor arcát egyszerre elfutotta a düh és szégyen vérpirossága. Lilla, ki ezen alkalommal először volt ágyán kivii! — kérőleg emelte föl Bodrogihoz könytelt szemeit. Ez a tekintet kitörő szenvedélyét ismét le­bilincselte. Urain! szólt ő sohasem gondoltam én másra, mint kötelességem teljesítésére és a sziv bálájára. Lilla aggodalmas arcán szelíd öröm tükröződött. — Nagyon szép / nagyon önzetlen ! mondá a vörös ember inipertinensül mosolyogva. — A sziv hálájára gondolt tehát ; — na, na! ez veszedelmes követelés ! Lilla nagysám, ne piruljon. Ezt a hálát néhány csiuos bankóval mindjárt leróhatja. Lilla ideges mozdulatot tett. Ne sértegessen engem, s kímélje meg ezen hölgyet méltatlankodásaival. Mint e hölgynek orvosa jogom van öntől ezt követelni, bár mily gyöngéd köte­lékei a rokonságnak fűzik is ös-ze e szerencsétlent Önnel uram — mondá a doctor nyugodtan. — Ej ha! — kacag a másik — utóbb még pa­.tancsolni és megtiltani is fog akarni II. v. Bodrogi olyan jognál fogva, mely az én szememben nem létezik s tolakodásnak tűnik tel 1 Követeléseit megadom ; mondja meg egyszerűen, mennyire becsüli eddigi fáradozásait? s ennél a szónál kivette terjedelmes tárcáját, melyből a bankók tüntetőleg előmosolyogtak. — A mi pedig tévedését illeti a rokoni kötelékre nézve, mely véle­ménye szerint köztem és ezen úrhölgy között léteznék, kellemesen meglephetem Unt azon egyszerű fölvilágo­sitással, hogy ezen szerencsétlen hölgy Dabnady Lilla kisasszony szabad akaratából — mennyasszonyoin én pedig engedelmével collegája, dr. Stix Jonathan vagyok, a metallotherapiának hű követője s terjesztője! — végzé öntudata s megelégedése legmagasabb fokára hágva s magát gúnyosan hajtogatva Aesculap érdemdús tanítványa. Lilla székéről fölpattant, villogó szemeit a gyűlölt emberre irányozva, mintha ellent akart volna mondani ; de csak egy "pillanatra, aztán, mintegy helybenhagyásul az elhangzott szavaknak, földre siité tekintetét, hogy a jól sejtett hatást Bodrogi arcán ne láthassa! Bodrogi egy varázsütésre vesztette el paradicsomát, menny­országát, mindenét. S mintha Lilla a lelkéből fakadt szemrehányások özönét nem viselhette volna el, ingatag léptekkel haladt el mellette az ajtó felé. Mindent, de azt a kifejlődést nem gondolta volna el! Vőlegénye! leendő férje! Ez a szörnyeteg! Ez a rettenetes eiuber! Egyet biztosan tudott: azt t. i., hogy a leány ezt a férfit sohasem szerethette s nem is fogja szeretni a ez a tudat balzsam volt sebzett szivére. De ha szerelem nem, hát mi vihette erre a szövetségre ? Érdek ? Tehát ilyen tiatal teremtés már tudja azt, hogyan kell a szivet az értleknek alárendelni ?! — Nem, nem ! miért ítéljen, mig a viszonyokat meg nem ismeri ! Meditálását dr.'Stíx diadalmas hangja zavarta meg jelen szamunkhoz 1 4 iv mel.éklet van csatolva.

Next

/
Thumbnails
Contents