Zalamegye, 1888 (7.évfolyam, 1-26. szám)

1888-05-20 / 21. szám

VII. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1888. április 20. 17. szám. JL 1, í n Irrlr i ' 1 SS ' I M 1

1 1 A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem küldünk vissza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvécLH^amara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Pünkösdi- e. Óriási hatalom a liit malasztja. E malaszt elnyerésének ünnepe: pünkösd. Hova-tovább kétezer éve lesz annak, mikor a Szent-Lélek a hit malasztját a mester, vezér nélkül maradt tanítványok, az apostolok lelkébe árasztotta és azok egyszerre különböző nyelveken hirdették a?, igé. cs tanításukra ezeren meg ezeren megtértek. Ezt mondja a Szent-irás. Ezzel fejezi ki azon óriási erőt, hatalmat, melyet a hit malasztja, ereje képes adni a halandó embereknek. Es valóban csodával határos azon rendkivüli tevékenység, az a semmitől és senkitől meg nem rettenő odaadás, melylyel a Szentlélektől megszállott apostolok isteni meaterök tanait — szétmenvén — hirdették vala. Szent nyugalmuk, az örök igazságba vetett bizalomban gyökeredző rettenthetetlenségük mindenütt győzött, mindenütt hóditott. Hiába küzdöttek ellenök azok, kiknek hatalmát a kereszténység tanai nemcsak megingatták, hanem teljesen lerombolták, egyenlőséget, testvériséget hirdetvén a föld minden népeinek. Ezek a dicső, ezek a rettenthetetlen apostolok elmentek a legvégsőig: meghaltak meggyőződésükért ; martyrokká lettek. Óriási erő, mely a vallásos szent meggyőződésben, a hit erejében, a szent malasztban leli magyarázatát. Igen: a hit malasztja, a Szent-Lélektől nyert isteni ajándék adta n<;kik azt a rettenthetetlenséget, azt az emberfölötti nagy nyugalmat, melylyel küzdöttek az örök igazságért, melylyel a hallatlan kinokat elviselni kénesek vol»' i tak, melylyel martyr-halált haltak hitükért, szent meggyőződésükért. Nemcsak ők, hanem utánuk még igen sokan vértanúi halállal pöcsételték meg hitüket, bebizonyítva, hogy a hit ereje megtörhetetlen, hogy a fölött a malaszt fölött, melylyel a Szent-Lélek a hivő lelkeket megajándékozta, nincsen hatalom. Meglehet ölni a testet, mely halandó, de nem lehet megölni a hit erejével fölruházott, a Szent-Lélek által megszállott lelket, mely halhatatlan. És mit látunk a kereszténység terjedésének első korszakában? Azt, hogy minél több vértanú ontá vérét, adta életét szent hite meggyőződésében: annál inkább nőtt csodával határos arányokban a keresztények száma. Ennek magyarázata a hit erejében, a világosságot terjesztő isteni malasztban rejlik. Vag-v nem e hit-malasst fén

,

7e állította-e o j * nieg a keresztények üldözésére indult Sault s nem a dicső tanokkal való erőtlen küzdelmében szólalt-e meg a hang: „Saul, Saul, mért íildözesz engem?!" íme: a testvériségen és egyenlőségen alapuló hitnek titkos, legyőzhetetlen ereje, mely milliókat egyesített, milliókat tett egy atya gyermekeivé s oly Egyház tagjaivá, melyen a pokol kapui erőt nem vesznek soha. Hinni lehet sokféleképen, többet vagy kevesebbet, igy vagy amúgy; de az a tan, mely az embert Istenhez legközelebb képes emelni, mely legtöbb erőt képes adni a küzdő ember lelkének, — leginkább számithat örök éleirs, halhatatlanságra. És hogy a keresztény vallás hit-ereje e tekintetben csodával határos, - azt el kell ismerni mindenkinek. Nézzünk csak széjjel a világban! Találni fogunk a gazdagok között éppen úgy, mint a szegények között vallástalan és vallásos embereket egyaránt. De mit tapasztalhatunk ? Azt, hogy a vallásos gazdag sokkal bölcsebben, az emberiségnek és hazájának jóttevő módon hasenálja kincseit, mint a vallástalan és azt, hogy a vallástalan szegény, a hitetlen küzdő összeroskad a küzdelmek között s legtöbbnyire véget vet életének ; a vallásos szegény ellenben a hit ereje, a szent malaszt által fölfegyverzett lélekkel a legóriásibb megpróbáltatások közepette sem veszti el bizalmát, hitét, mely őt a nyomor, a küzdés sötét kisérteteinek köréből mindenkor Istenhez emeli. Az a számtalan öngyilkosság, mit a napilapok és vidéki hirlapok registrálnak, majdnem egytől egyig visszavezethető a hit-életnek szomorúan tapasztalható meglazulására. Akinek lelkében nem él a hit; kinek lelkét nem szállotta meg annak szent ereje a malaszt: az sem az élet bajait elviselni, sem a kísértések óráiban szilárdan megállani nem lehet képes. Pedig korunkban vz él egyre súlyosat bá, a létküzdelem egyre erősebbé lesz s igy igen nagy szükségünk a hit malasztjának erejére, melyet minden hivő lélek elnyerhet. Elnyerhetésének egyetlen titka: a mély és igaz vallásos meggyőződés. A „Zalnmegyei gazdasági egyesület" hivatalos értesítője. Jegyzökönyve a zala megyei gazdasági egyesület Zala-Egerszeqen 1888. évi ápril hó 30-án tartott rendkívüli közgyűlésének. (Vége.) 31. A titkári iroda és a pénztár átadásáról. — Az egyesület titkára és pénztárnoka változván, szükségessé vált a titkári iroda illetve a pénztár átadása. Ezen teendők teljesítésére az ügyvezető elnök ur vezetése alatt meghivattak Szijy Dezső, Königmayer János, Csertán Károly, Skubiics Jenő és Koller István urak, kik is annak teljesítésére felkérettek. — 32. Az igazgató választmány megalakításáról. Az alapszabályok 23. §-a értelmében minden három év elteltével az igazgató választmány uj választás illetve alakítás alá esvén, minthogy a legutóbbi három éves időszak f. évi május hó 3-án lejárt az uj választás megejtésére a mai nap tüzetett ki, a midőn is annak tagjaiul a következő egyesületi tagok választattak meg egyhangúlag: Ambrus Mihály, Árvay Lajos, Auguszt Zsigmond, Baán Kálmán, Balaton József, Barcza László, Bezerédy László, Bogyay István, Bogyay Máté, Botka János, Csertán László, Csertán Károly, Csesznák László, Csesznák Sándor, Czigány Bertalan, Csigó Pál, Dervarits Ákos, Dervarits Imre, Deák Mihály, Eitner Zsigmond, Fackh Gedő, gróf Festetics Tassilló, Forintos Kálmán, Farkas József, Glavína Károly, dr. Graner „Zalamegye" tárcája. Az a fatalis habtorta. Irta: Németh Elek. (Vége.) Uram ön igen jól tudja, sőt bizonyos benne, hogy haragszom — — s ez jogos és igazságos. Nekem erre okom van nem egy, de 1001. . . Szerettem volna hallgatni, hallgattam is eddig, de tovább nem lehet. Sőt lehetetlen. — Kifáradtam az élet küzdelmeib - s rám nézve ez a titokzatos csend elviselhetlen. — Fájdalmaimat, kínomat tovább már el nem rejthetem. — Oh egek! .... megeredt könnyei szavait elfojták. . . Kemény ur néz . . , fülel, hallgat, ismét hallgat, azután bámul . . . végre beszél. — De édesem, hogyan lehetsz oly gyermekes 1 A változhatlan dolog miatt már nem érdemes magadat úgy kínoznod. . . — — Mi-i-it? kiált villámszóró szemekkel az asszony — mit mond ön? — — Na-na —! azt vélem — hogy ily semmiségek miatt az ember ne legyen izgatott. — — Mit ért ön ez alatt Uram! — — Tulajdonképen a szegény Azorkát értem! — —- Szerencsétlen ember, még gúnyol is? — — Azt már nem feleség, az nem az én szokásom, az enyelgéseket is másra hagyom! — — Hát van bátorsága a szemembe nézni — bűneit megvallani! Hallja uram! ön engem a legmélyebben megsértett . . . lealázott. — — Szeretném tudni mivel, mikor, hol és hogyan ? Az én lelkiismeretem tiszta és nyugodt. — — — Önnek uram nem kell emlékező tehetségét túlságosan megerőltetni, hogy a mai nap eseményein végig gondolva tudjon mindent. — Nyugtassa meg magát asszonyom ... én nem érthetem önt. — A biróné átható tekintetekkel méregeté . . . habozott, hogy miként semmisítse meg ezt a csalfa árulót. — Uram a lelkészné .... Kemény ur e szavakat hallva — megsokalta a dolgot, s most már csak azért is megakarta mutatni, hogy egy asszony elől, legyen az bár tulajdon felesége, meg nem hátrál, hanem mint férfiúhoz illik a jó lelkésznét, ki fölötte, mint mentő angyal Őrködött — lovagias védelmében veszi az utolsó csepp vérig . . . i. kenyértörésig! Heroieus önmegtagadással elhatí rr,».ta, hogy felesége támadásait parérozni fogja .... s az Isten őrizte, hogy dörgő hangon nem mondotta. — Asszonyom legyen békével — — családi öm lengéseinkben a jó lelkésznél ne említse. Azt meg nem engedem. Értette — mi? Magamra veszek és vallok mindent. Felőle ne beszéljen ... őt meg ne sértse. Azt kikérem s önnek ezennel szigorúan megtiltom. — E változáson a biróné úgy elcsudálkozott, csak nem ónossá vált. Igy férjét még soha sem hallotta. — Óh ennek az embernek a lelkészné iránti szerelme, már nem szerelem, de istenítés! — gondolá. Görcsösen szorítá kezeit féltékenységében esaknem megrepedő szivére — s fogcsikorgatva — rekedten — s szenvedélytől szakgatott hangon kiáítá — — Velem így bánni, — ellenem ily vakmerően, lealázóan vétkezni szivembe az öreg kést így megforgatni — — oh rettenetes, oh istentelen ember!! Jól van — ön akarta — tehát tudja meg, — hogy én mindent tudok, mindent, . . . mindent .... a mi ön és a lelkészné között történt! .... — No hát hölgyem azért haragszol rám annyira azért ej, ej, iparkodék mosolyogni a térj, mialatt izzadt homlokát törülgeté. — — Talán az én férjem uram nem haragudnék, ha én elárulnám, bevallanám, hog

y a lelkész magá

ny

os sétáiuk alatt — — ott az árnyas lombok alatt .... örök barátságát . . . sőt régi szerelmét — — Mi — micsoda — hogyan ? Ezer tüzes béka! Mit beszélsz te? A lelkész? — — Nem, nem csak tréfálsz!! — A szegény Azor ha élne, s ha beszélni tudna, be tudná bizonyítani — sóhajtá a biróné! — — Bocsáss meg a főtiszteletes kötözni való bolond, ha ilyeneket mondott volna. Rettenetesen félre értetted. Mióta kölcsönös barátságunk tart, ezerszer nyílt alkalma meg nem bánni, hogy kezeddel és sziveddel nem őt szerencséltetted. Bár csak ugy lett volna! — De nec., njm, i:en agy ok ellensége! Kemény meg ne sérts, azt tanácsolom !! — — — Most már nincs kegyelem — — tudd meg te hűtlen, csalfa, hogy Federleicht kapitány nekem szépeleg nekem az ablakba mindig beköszönt, bemosolyog — -- s én azt el is fogadom. — — — Hahhahah! — Eszednél vagy te hiu asszony! Hát nem tudod, hogy az I-ső emeleti új lakók szép leánya Edith, már egy éve mennyasszonya — s az üdvözletek, mosolyok azt illetik ! Oh minő vakság, minő hiúság és mekkora ostobaság! Okosabbnak gondoltalak — — de lá'om mekkorát csalódtam nincs rútabb az ostoba nőnél! — A biróné meg volt fogva, érezte férje főlényét, s érezte, hogy az eddig biztosnak hitt talaj ingadozik alatta. . . . Felelnie kell, hogy teljesen védtelen ne maradjon — — s férjével szemben először érezte gyöngébbségét. — — Kedves férjem uram, mielőtt önnek felelhetnék, kényielen vagyok felvilágosítani, hogy ma esetleg fültanuja voltam azon párbeszédnek, mely ÖD és a lelkészné között folyt. ... Én vagyok a megsértett, a megcsalt, a lealázott — —-! Felelősségre vonhatnám, de nem teszem — — nem azért — mert mától fogva közöttünk mindennek vége van — — én öntől hűtlen — áruló elválok ! Jelen számunkhoz '/

4 >v melléklet van csatolva,