Zalamegye, 1888 (7.évfolyam, 1-26. szám)

1888-04-15 / 16. szám

VII. évfolyam Zala-Egerszeg, 1888. április 15. 16. szám. ü. 6. ir A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. A Zala Egerszegen, Sümegen, Alsó-Lendván tartandó szarvasmarha tenyészállat díjazás iránt részletes intézkedés tétel. Nagy-Lengyel és Sümeg vidéki gazdakörök pénztárnokainak 1887. évi számadása megvizsgálásáról a bizottság jelentése. Folyó ügyek s netán teendő indítványok. Zala-Egerszegen, 1888. évi ápril hó 5-én. HÁCZKY KÁLMÁN s. k. ügyvezető elnök. A zalamegyei gazdasági egyesület igazgató választmányának f. 1888. évi ápril hó 30-án delelőtti 9.' 2 órakor Zala-Kgerszegeu az egyesület saját háza termében tartandó ülésébe, melyen az ugyanaz nap ugyanott délelőtti 10 órakor tartandó közgyűlésen felveendő ügyek előkészítőleg tárgyaltatni fognak, a tagok tisztelettel meghivatnak. Zala-Egerszegen, 1888. ápril hó 8-án. HÁCZKY KÁLMÁN s. k. ügyvezető elnök. Lakásszükség. Lakásváltozás alkalmával évről-évre megmegujul városunkban a jogosult panasz a lakáshiány miatt. Az évenként előforduló építkezések e bajon gyökeresen épen nem segítenek; mert legtöbb esetben az új épületek kizárólag a háztulajdonos szükségleteinek kielégítésére szolgálván, inkább a város csinosítására hatnak jótékonyan, anélkül hogy könnyítve lenne azok helyzetén, akik lakásbérlésre vannak kényszerítve. Az ismétlődő baj teljes megszüntetése csak is kényelmes, száraz bérházak építése által volna eszközölhető. Ezt pedig könnyen el lehetne érnünk; mivel városunk területén — főkép a létesített új utcákon, valamint ezeken kivűl is elegendő üres hely van, melyeken a legszebb, az igényeknek teljes mértékben megfelelő bérházak volnának építhetők s amely helyek a viszonyokhoz mérten elég jutányosán megvehetők. De emellett nem panaszkodhatunk az építési anyagok drágasága ellen sem. S midőn még ehhez fontolóra veszszük, hogy városunkban a célszeríí berendezésű, az igényeknek megfelelő száraz lakásokért nagyon is tisztességes lakbért fizetnek : azon kell csudálkoznunk, hogy a tőkebefektetés eme nemét városunkban épen nem, vagy oly nagyon is ftikar módon gyakorolják. Pedig ha tőkepénzeseink a tőkebefektetés eme módját használnák, amellett, hogy az építkezésbe befektetett tőkéjük tisztességes évi kamatot nyujtna: még a város csinosítására is közreműködnének s e részben honpolgári kötelességüket oly előnyösen gyakorolhatnák. Különösen ajánljuk ezt a helybeli takarékpénztár részvénytársaság szives figyelmébe. Újonnan vett háza a város legszebb helyén fekszik. Elegendő térrel is rendelkezik az építkezésre. Egy diszes épület sehol sem emelné jobban városunkat s minden habozás nélkül elmondhatjuk, hogy hozna oly jövödehnet, mint az intézet birtokában levő értékpapírok. Kevés provinciális intézet dicsekedhetik oly szilárd bizalommal, melyet — főkép a t<íkeelhelyezést. illetőleg a közönség irányában nvilvánít, minek legszebb bizonyítéka, hogy dacára az évi nagy forgalomnak — míg más pénzintézetek folyton a kihelyezendő pénz előteremtésén fáradoznak: addig ezen pénzintézet pénzkészletének egv részét értékpapirok vásárlására is fordíthatja. Óhajtandó volna, ha az intézet élén álló férfiak komolyan fontolóra vennék e dolgot és az építkezést illetőleg mielőbb végérvényesen határoznának. Egy monumentális épület felállításával nevét örökítené meg ez intézet, anélkül hogy maga a vállalat legcsekélyebb anyagi áldozatot is igényelne. Ha valahol, úgy itt mondható el, hogy egy kis jóakarattal ezen, oly fontos ügy meg volna valósítható. Kérjük tehát ezen kis jóakarat nyilvánítását azon pénzintézettől, mely városunk közintézetei javára és kulturális céljainak megvalósítására már oly sokszor meghozta a közérdek kívánta áldozatot! A „Zalaniegyei gazdasási,egyesület- hivatalos értesítője. 27 62 1888. Meghívó A zalamegyei gazdasági egyesület 1388 il< évi ápril ho 30-an déielötti iü orakor Zala-Egerszegen az egyesület saját háza termében rendkívüli közgyűlést tart, melyre a t. tagok ezennel tisztelettel meghivatnak. A KÖZGYŰLÉS FŐBB TÁRGYAI : 1. Az egyesület elnökének, két alelnökének, titkárnak, pénztárnoknak három évre választása. 2. Az igazgató választmány tagjainak megválasztása. 3. A szakosztályi elnökök és jegyzők választása iránt intézkedés. Nyilatkozat. A zalamegyei gazdasági egyesület tisztviselői választására a közgyűlésnek 1888-ik évi ápril hó 30-ra lett összehívása alkalmából megköszönve a t. egyesületnek becses bizalmát, melylyel 1873-ik évi május 5-én lett megválasztatáson! óta megajándékozni méltóztatott, azon mélyen tisztelt egyleti tagok maguk tájékozhatása végett, a kik nagyrabecsült bizalmukkal tán továbbra is megválasztani szívesek lenni szándékoznának, köszönetem kifejezése mellett kijelentem, hogy miután már az 1883-ik évi január 9 ki és 1885-ik évi máju. 3 ki közgyűlésen lett megválasztásamkor kinyilatkozta', tam, hogy az esetre, ha a gazdasági egyesület a titkári hivatalra gazdasági tanintézetet végzett egyént választhat, állásomat a három év lejárta előtt is a t. egyesület rendelkezése alá bocsájtom, minthogy a közhírből nyert értesülésem szerint most egy ily egyén titkár lenni óhajt, — én a titkári állásra magamat jelöltetni nem fogom. Zala-Egerszegen, 1888. évi ápril hó 5-én. Szigethy Antal köz- és váltó ügyvéd. 25 61—1888. Felhív á s. A nagyméltóságú földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. minisztérium ezen egyesület által fel kéretett, hogy a rendelkezésére álló korpa készletből „Zalamegye" tárcája. Vihar ntán. Ül a vihar, melyben kifáradtam, De jól esik most már a nyugalom. A fájdalom diadalt nyert rajtam S dala sirt föl megtört biís ajkamon. Mert oly szép volt nékem ez az élet! Szép, akár a ragyogó mennyország: De álmából szivem már fölébredt S ábrándjai vészbe nem sodorják. Nem ring sajkám a bó'szült habokon, Áldva légy oh, égi szent nyugalom! Szivcsatákkal százszor viaskodtam Bár lelkem megtört, keblem szétzúzott; Boldogságot vélvén Alakodban E dőre hit megcsalt és hazudott . . . A képzelet tündérszép leánya Légvárakat épített fel nekem, Egy áldott nap hintett fényt reája S reménybimbó fakadt, nyílt szivemen . . . Elfeledtem már régi bánatom : Mit szenvedék, azt ki nem mondhatom ! Drága anyám, hogy a bölcsőbe tett: Kezdetét ott vette szenvedésem, Es míg játszott, enyelgett más gyermek Köd lepte meg ifjúi kedélyem. S akkor oszlott szét csak e gőzpára, Mely reám — mint rabbilincs — nehezült, Mikor áttört rajt' az üdvsugára, Szivem egy szent eszméért lelkesült . . . Már felejtve van régi bánatom, Áldva légy oh, égi szent nyugalom ! Vihar zúgott, de révbe mehettem, Bár a sajka zátonyt is ért velem; Sú'rü setét, csillagtalan éjben Bolyongva is lett nyugalmas helyem. Kihűltek az égő szenvedélyek, Boldogtalan szerelem sem emészt, Emlékében lelkem ha elmélyed: Nem lázitnak fel sem szivet, sem észt. S mert égi fény szárftá fel könnyem : Béke napja ragyog ma fölöttem ! Polgár Béla. A B i b i c. E szerény elmeiuttatásnak cime el ne riasszon tisztelt olvasó. -- Nem lesz ez tudományos értekezlet azon ártatlan madárról, melynek nevét címül vettem, mely posványokban tanyáz, sipító hangja kellemetlen, de husa — állítólag — minden vizi madarak között legízletesebb. — Az én bibicem haigja nem sipító, de azért még is felettebb kellemetlen; benne és rajta minden élvezhetlen; nem posványban, hanem a kávéházakban, — néha zárt társas körökben is — lakik ; reggel és délután is a legelső megjelenő; lapot nem olvas, hanem várja, inig egy társaság kártya asztalhoz telepedik. — Ezen száraz földi Bibic azonnal ott terem, előbb helyet foglal, mint a játszó társaság tagjai, és pedig olyképpen, hogy ő ül legközelebb az asztalhoz, s a játszó gyakran a Bibic háta mögé szorul. A Bibic mindeu játékot legjobban ért, sőt merész bírálatai szerint, csak is ő érti. — Osztáskor kártyáidat előled felkapja, összeszedi s ugy adja kezedbe; fenn hangon megmondja, mit kérj, mit adj reá; számítja, az egyes színekből hány ment ki, hány és mi van még benn. Megteszi még azt is, ha nem kedve szerint akarsz kiadni, kikapja kezedből a lapot, és ő másikat ád ki. Mintha a társaság az ő mulattatása végett ült volna kártya-asztalhoz. —- (E mellett tolyvást füstöl és pedig rendesen a legközönségesebb szivart, vagy éppen kapu dohányt, melynek illatától a méhek a határból kiszöknek ; — de megtörténik az is — és pedig gyakran, hogy csibukból füstöli a perdózsit, s a játszó társaság azt veszi észre, hogy mindnyájan tüdő szakadtáig prüszkölnek. — Pipájából a hamut azon helyen kiveri, a bagót kifújja, néha szemed közé is repül belőle, s ha e közben kezét bepiszkolja, azt előtted asztalod posztó jába dörzsölve tisztítja meg. Ez az én bibicem, melyet a tisztelt olvasó közönségnek bemutatni akartam, mint a kávéházaknak, kisvárosi cassinóknak folytonos lakóját, a szórakozó közönségnek kínzó ostorát: mert a játszó társaság njindon tagja bir annyi gyengédséggel, hogy a bibicet el ne m hessenti, haneui inkább a játékot hagyják el. De a bibicet ez sem bántja. Ha egy társaságot szétriasztott, megy a másikhoz, s ha ez is megszökött előle, megy a harmadikhoz, s így tovább mind addig, inig az ő hazameneteli ideje megérkezett, a mikor is szó nélkül s észrevétlenül eltűnik. Sajátsága az én bibicemnek, hogy bár — állítása szerint — minden játékot legjobban ért, saját rovására soha sem játszik, mert az ülés nem tesz neki jót; de szívesen helyettesit másokat, akár egész nap, vagy melletted ül folyvást, mint bibic, feledve azt, hogy az ülés neki ártalmas. Tisztelt Szerkesztő urnák, mint intézeti igazgatónak, a múzeumban van valóságos posványi bíbice kitömve; az én bibicemet még holta után sem szabad kitömni, de e megtiszteltetést nem is érdemli, azért őtet ily módon mutatom be. Ki az eredetit akarja látni, nézzen be bármelyik kis városi kávéházba, vagy cassinóba, mindenhol talál egy-két jeles példányt. X. Jelen számunkhoz \

2 iv melléklet van csatolva.