Zalamegye, 1888 (7.évfolyam, 1-26. szám)

1888-01-08 / 2. szám

/•pen nem volt kedvező s ily remények táplálása szemben á lesújtó jelennel nagyon is illuzorius volt, de bár nem hunytunk szemet a nehézségek előtt, hihettük, hogy erős akarattal, szent buzgalommal pár év munkája gyanánt felmutathatunk egy, i kor színvonalán álló, tanerővel ellátott, vidéki viszonyainkhoz mérten kellőleg felszerelt gymnasiumot -- a megyeszékhelyén! Egyelőre csak kis gymnasiuin elvállalására ajánlkoztunk, többre nem is vállalkozhattunk, de tettük ezt örömmel, hogy így hazánknak a közoktatás terén is leróhassak kötelességünket, tettük hálás érzelemmel Zalamegye rokonszenve viszonzásául, tettük azon önérzettel, hogy - bár sokra nem vállalkozhattunk az apátság anyagi ereje s a rendtagok hiánya miatt, — az erős akarat és buzgóság kevés idő mnlva a zala egerszegi algymnasiumot a hasonló intézetek niveaujára emelendi. Zalamegye régi vágya ment volna teljesedésbe, s az apátság, bár üres pénztárral, anyagilag kimerülve s tömérdek nehézséggel szemben kezdé élni függetlensége első napjait, mégis örömmel csüggött e terv kivihetésének eszméjén. A nnigu közoktatásügyi miniszter úr azonban, bár az eszmét elvben elfogadá, annak megvalósítását több okból nem tartá eiMszeriinek. — Jobbnak véite egv polgári iskola felállítását, tekintettel arra. hogy a vidék Mgy sem szűkölködik gyinnasiuuiok nélkül; — azt sem hagyá bölcs belátásával figyelmen kívül, hogy az apátsági convent. kevés tagból állván, azonnal nem lenne képes minden tanári állást betölteni s így arra a megállapodásra jutott, hogy a gymnasiumí tanítás tervével leihagyva, egyenértékű fedezet gyanánt fizessen az apátság évenként 10.000 frtot a tanulmányi alapra. E megállapodás- és határozatban lőn letéve alapja a zalavári apátság jelen helyzetének. — 0 felsége kegyes beleegyezése, a következő kir. leiratban nyert kifejezést : 2'.)810. sz. „^1 zalavári szt.-Benedekrend ConVentjének, ő császári és apostoli kir. felsége f. é. okt. 23-án kelt tetjfelsőbb határozmánynyal f. é. jan. 27-én kelt legfelsőbb elhatározásánál kapcsában legkegyelmesebben megengedni méltóztatott, hogy a Benedekrendű Szt.-Adorjánról címzett zalavári jaoadalmas magyar apátságnak az ausztriai i/ottvici szerzetből való kikebleztetése tényleges foqanatosításáuak alkut mából utóbb nevezett szerzetnek birtokbefektetési kárpótlásul egy, a zalavári apátság tulajdonát képező 78.250 fit névértékű földt.ehermentesítési kötvény mult 1872. éri nov. hó 1-től számítandó kamataival együtt mindenkorra átengedtessék. . l.y ezentúl önálló és független zalavári apátságnak betöltése, azon módon történend'ik, mely az 1882. évi rnárc. hó 12-én kelt királyi oklevélben a pannonhalmi benedekrendű főapátságra nézve megszabatott. Az apátságnak minden néven nevezendő ingói és ingatlan vagyona és annak összes jövödelme a zalavári benedekrendű szerzetnek illetőleg mindenkori jövendő apátjának birtokában l/agyatik, azon feltétel mellett, hogy tartozik és mindenkm• tartozandik az apátságot illető rendi javadalmas kegyúri és minden egyéb eddigi kötelezettségeit ezentúl is teljesíteni. Nevezetesen : a területén levő lelkészeteket, iskolákat és hitoktatói állomásokat ellátni és a nagyradai lelkészetet hova előbb felállítani; azonkívül be tudva a már eddig is a nagy-kanizsai gymnasiumra fíze tett évi 1000 frt összeget, évenkint tízezer frtot fog a mondott apátság f. 1875. évi julius 1-től számítandó egyenlő félévi részleteiben minden évben tanulmányi célul,'ra beszolgáltatni, s a jelen évben véghezvitt leltározó, valamint az apát kinereztetéseig működendő világi gondnok díjazásának költségeit viselendi. Ezen legfelsőbb elhatározás értelmében intézkedtem az iránt, hogy a zalavári apátságra szóló 1854. é. maj. 1-én 1004. sz. a. kiállított 78,250 pft. névértékű Soproni/ területi -1 betűs földtehermentesítési kötvény a gottvici szerzet részére átirassék és ugyan annak számára az 1872. nov. 1-től kezdve esedékes kamatok kiszolgáltassanak. Továbbá egyidejűleg felhívtam Arvay István világi gondnokát, miszerint az apátság által évenkint tanulmányi cél • • • brs :>lgáltota,,elv 10.00'> forintunk f. é. jid. l ére eső részletet a tanulmányi alapnak, az elválasztás céljából véghezvitt leltározás 383 frt 82 krban érvényesített költségeit pedig a vallás-alapnak• mint elólegezőnek javára az eziránt egyúttal kellőleg utasított zala-egerszegi adóin vatalndl befizesse. A mi a jövendő apát kineveztetéseig működendő világi gondnok Arvay Istvánnak díjazását illeti, — felhívom a conventet, hogy ez iránt a nevezettnek meghallgatása mellett ide javaslatot t.erjeszszen fel. Ezekhez képest e részről semmi akadály sem forog fenn arra nézve, hogy a Conventnek jogosított tagjai az 1802. é. marc.' 12-én kelt kir. oldevél határozmányai élteimében az apátválasztás útjára térjenek, melynek módja az imént idézett, a zalavári apátság tekintetében is mérvadó kir. oklevél szerint abban áll, hogy a midőn az^ egyházi szabályok értelmében a választás megejtésére semmi akadály fenn nem forog : a) a Convent mindenek előtt ő felségétől e minisztérium utján az apát választó káptalan 'megiarthatását kérelmezi: melyre megnyervén a legfelsőbb engedélyt, b) az illető megyés püspök [közbejöttével kanonsz'erii választás utján három egyént jelel ki és terjeszt fel e minisztérium utján az apostoli királyhoz, kik között ő felsége legmagasb tetszés szerint egyet kinevez. Budapest, 1873. okt. 31-én. Trefort Ágoston." E legfelsőbb elhatározás kiszabta a működési kört az apátság tagjainak, megjelelte az irányt, melyben az adott s nem módosítható viszonyok között haladnia kell. A kötelmek hű és lelkiismeretes betöltése a jelenben: ez egyelőre feladatunk; az anyagi megerősödés közvetve, s ennek alapján nagyobb mérvű szellemi élet s tá ;asb tevékenységi kör közvetlenül : a jövőben megvalósíthatni vélt célunk. — E .cél nem a közel jövő reménye még, de legyen szabad hinnünk, hogy nem is utópia. - E célra központosul összes törekvése az 1874. april 2-án legkegyelmesebben kinevezett apátunknak ; e törekvésben egyesül vele s atyai kormánya alatt a convent minden egyes tagja. — Azóta 9 év mult el, csöndben, zajtalanul; 9 hosszú év, sok reménynyel, kevesebb eredménynyel. — „Feci, quod potui," ez jelszavunk, de a vigasztaló szó is, mely öntudatunkat megnyugtatja! Sok lenne elmondani a nehézségeket, melyekkel e gyámságából felszabadult apátságnak küzdenie kellett. — Sokan úgy vélekednek, hogy az apátságnak, mint pár évvel előbb egyik tekintélyes napilapunk hangoztatta, „néhány plébánia ellátásán kívül semmi működési tere nincs." — Körülbelül igaz; de ezzel még azért nem mondtuk ki az igazságot. — Ne feledjük el, hogy ama körülmények között, melyekben ez apátságnak egy elmúlt korszak összes mulasztásait kell még az anyagi o • téren í pótolnia, — ha ama bizonyos lap cikkezűjének íntentiói szerint dőlt is volna el az apátság sorsa, az országra a inathematikai kétszerkettő szerint több előny nem hárult. — S talán e szcreucs't azok köszönték volna meg legkevésbbé, kiknek ezáltal „mód nyujtatik szélesebb cselekvési körre terjeszkedni." — A zalavári apátság egyébként se Ítélhető meg egy szempont alatt a telkii és szent-gothardi apátságokkal; emezeknél az apátsági javadalom be volt keblezve a/, anya-apátságba s az illető apát halála után a con veut tagok nélkül szűkölködő apátság jövője egészen máskép volt elintézhető, mint Zalavárott, hol, hogy egy jellemző kifejezéssel éljünk, a göttveihí apátsággal dualismusban élő magyar convent tényleg létezett, melynek őrizetére volt és van jelenleg is bízva az ősrégi hitelyes helyi levéltár. — Ami a függetlenítés sérelmesnek látszó jogi oldalát illeti, legyen szabad utalnunk a „1'. sz." eikkezőjét. e kérdés elfogulatlan és bővebb tanulmányozására s ha tán a nemzeti művelődésben j< lenleg active nem, csak megfelelő pénzáldozattal résztvevő apátságnak, - eme a conventtagok által is mélyen sajnált helyzete az, mi őt bántja, — vigasztalódjék azzal, hogy nekünk sincs forróbb vágyunk, mint az, hogy nemcsak a plébániák és G népiskola ellátása, a patronatusi terhek viselése képezze annak a néhány tagnak, (ne lynél jelen helyzetében az apátság többet úgysem tarthatna,) -- illetőleg a szerzetnek gondját, lninem, hogy az elhanyagolt, elemi csapásokkal látogatott apátságot jókarba helyezvén, évenként 10 ezer torintnyi, majdnem elviselhetlennek látszó pénzáldozat helyett, - mielőbb módjában legyen „szélesebb cselekvési körre terjeszkedni." — Kevesen ismerősek a viszonyokkal; még kevesebben tudják azt, hogy ama terhekkel szemben, melyek az önálló lét problematikus hajnalán az apátság vállain nyugosznak, — siralmas anyagi helyzet scyllái mellett kell elvergődnünk, miért ís semmiféle körülményekben sem lenne az apátsági javadalom bizonyos culturalis célok érdekében jobban értékesíthető, mint a jelenben az felhasználtatik. — Concret tényekre utalunk. Az apátsági javak egyharmada nem használható s e szerencse fejében tömér dek költséget igénylő vízszabályozási miseriákkal kell küzdenie. — Szigorú takarékossággal lehet csak az összehalmozódó terhekkel megküzdeni s egyúttal nem tévesztve soha szem elől a célt, lassanként rakosgathatjuk csak a mult idők romjain amaz alapokat, melyeken egykor a bencésrend ősi híréhez, a nemzet s Zalamegye várakozásához méltón íel lesz építhető egy pézsgőbb szellemi élet csarnoka ! — Porszemet porszemhez rakunk ; századok mulasztásait nem lehet évek alatt pótolni s salto mőrtale nemcsak a természetben, de a társadalom és szellemi élet keretén belül sincs. —- E sorok célja volt rámutatni a helyzet igazi oldalára; azok kik, a viszonyokkal minden tekintetben ismerősek, ujat nem hallottak, nem is vártak s az apátság iránt annyiszor kimutatott nemes rokonszenvük bizonyára nem csökkent (ÍZ igénytelen sorok olvasása által ; a kik pedig hallomás vagy előítéletes inforinatiók alapján igényeiket ez apátsággal szemben felcsigázták, tőle többet vártak, — hiszszük, hogy Ítéletükkel nem sietnek, a végső szót nem mondják lei, hanem türelemmel bevárják az időt, e szigorú és igaz bírót, mely ember,>k és intézmények felett ítél s Ítélni fog eme, a múltban dicső szerepet játszó, most a jelenben a jövőért csendben küzdő apátság — életképessége felett is! — * * y. Eddig a cikk, melyről mondám, hogy tartalmából most sokat nem írnék alá, sokat még erősebb, a tények logikája által igazolt meggyőződéssel vallok. A viszonyokkal ismerős olvasónak felesleges erről részletesebben szólnom. „Az idő itélt," — de el tán nem ítélte. — Magasabb érdekek, fontosabb célok úgy kívánták, hogy az apátság helyreállított önállósága után már egy évtized múlva az ország első szerzetének kebelében folytassa pályafutását. — E magasabb célok kívánhatták önállóságának megszűnését, de az önállóság elvesztése nem lehet lesújtó az apátságra. Sokkal és rövidebb időig állt saját lábán, hogy sem az Ítéletre megérett volna. De ha úgy lenne is'? . . a gyermek ne goudoljon szeretettel az anyára, kinek gondjai alatt nőtt fel? Az a nyolcszázéves anya, a zalavári apátság nem érdemelne meg egy fájó könyet a fiútól, ki őt szerette volna dicsőnek és tiszteltnek látni? , . Vétek lenne a kegyelet, mely meglebbenti az emlékezet fátyolát a sirhalom felett s legalább megkísérli ut statuat tumulun , tumulo sollemnia mittat. . . Julius. Helyi, megyei és vegyes hirek. a ('

S

Orna-premontrei rendi kani?',-. L|I

I.

I

P»M'.I"'°..- J nonok, a keszthelyi gymnasium volt igazgatója, f. hó .'ián éjjel jobblétre szenderült. Az egyház, a tanügy, az irodalom s a társadalom terén szerzett érdemei által szép emléket hagyott maga után. Különösen kitűnt, mint régész s e téren kifejtett munkássága nevét a régészet terén megörökítette. Életrajzi adataiból felemlítjük, hogy Pesten született 1835. dec. 11-én, előbb kegyesrendű pap volt, utóbb átlépett a csoraa-prembntrei kanonok rendbe. Mint ilyen előbb Keszthelyen volt tanár, utóbb Szombathelyre helyeztetett át a rend főgymnasiumához. Itt kezdte régészeti buvárlatait; a vasmegyei régészeti egyletnek egyik legbuzgóbb tagja, lelkes titkára volt évek' a át. Az ő buzgóságának köszönhető a „Vasmegyei gészeti tár" felállítása is. Régészet' munkásságának ei'smjieseül 1876-Lan a kormány b havi tanulmányútra küldötte Olaszországba s a magyar országos műemlékek orsz. bizottsága kültagjává nevezte ki. Régészeti búvárkodásának kedvező alkalmul szolgált Keszthelyre igazgatói állásban való áthelyeztetése. Keszthely és környékén folyton ásatásokkal foglalkozott s állítása szerint mintegy 5000 sírt ásatott fel. A keszthelyi és dobogói népvándorláskori sirmezőkről Budapesten 1883-ban az akadémián felolvasást tartott, melyről a lapok a legnagyobb elismeréssel nyilatkoztak. E tárgyról irt monographiáját az akadémia adta ki. A tanügy és tudomány terén szerzett érdemeinek elismeréseid 1886-ban ő felsége a Ferenc-József-rend lovagkeresztjével tüntette ki. Hivatalos állásából kifolyó kötelmének lelkiismeretes teljesítésén kívül habár ideje legnagyobb részét kedvenc tudományának, a régé.zetnek szentelé, mégis maradt ideje a társadalom terén is a közügy érdekében fáradozni. Ep azért polgártársainak közbizalma számos esetben fényesen nyilvánult irányában. E közbizalom kifolyásaként megye bizottsági tagnak, városi képviselőnek választák meg a keszthelyiek, a város érdekében kifejtett tevékeny és közhasznú működésének elismeréseül. — Egy év óta nehéz beteg volt, de senki se hitte, hogy az athleta termetű férfiú ne küzdjön meg a kórral, míg végre f. hó 3-án a halál megválta a hosszú, gyötrő kínoktól. Temetése f. hó 5-én óriási részvét mellett folyt le. Koporsóján számos, szebbnél szebb koszorúk diszlettek, ezzel adózván tisztelői, barátai, tanitványai, egyesek és testületek a nemes jellemű férfiú drága emlékének. A csorna-premontrei kanonok rend haláláról a következő gyászjelentést adta ki: A csőina-prémontrei kano nok-rend fájdalomtelt szívvel jelenti szeretett rendtársa nak dr. Lipp Vilmos csorna-prémontrei kanonok-, gymnasíuini roll rendes tanár- és igazgatónak, bölcsé szettudor-, a Ferencz-József-rend Lovagjának, stb. stb. 31 évi tanárkodás után, életének 53-ik, áldozópapságának 27-ik évében, hosszas szenvedés és a haldoklók szentségeinek ájtatos fölvétele után, folyó hó 3-án éji 12 órakor történt gyászos elhunytát. A megboldogultnak hűlt tetemei folyó hó 5 én délután 3 órakor fognak a Szt.-Miklósról nevezett temetőben örök nyugalomra helyeztetni; az engesztelő szent-mise áldozat pedig folyó hó 5-én délelőtt 9 órakor fog az egek Urának bemutattatni. Keszthely, 1888. évi január hó 4-én. Áldás és béke lebegjen a felejthetetlen rendtárs hamvai fölüti! A „Balatoni halasz szövetkezet" elhalasztott köz gyűlése. Miután az 1887. december 20-ára üsszehivott közgyűlés a rosz idő és utak miatt meg nem volt tartható, a „Balatoni halász szövetkezet" újabban közgyűlést hirdet 1888. január 10-ére,' Bogláron a vasúti vendéglő helyiségében, délután 1 órára. Érkező vonatok : Kanizsa felől 10' 2, Székes-Fejérvár felől 12 órakor. Széchényi Imre gróf elnök. Szilveszter-est. Zala-Egerszeg és vidéke fiatalsága által mult hó 31-én a „Zöldfa" vendéglő nagytermében rendezett táncmulatság fényesen sikerült; az egész mulatság alatt a legderültebb hangulat uralkodott s a táncnak reggel hat óra vetett véget. Jelen voltak: Flieg Mariska, Hubinszky nővérek, Muzsik Mariska, Svastits Eugénia, Svastits Irén, Szalmay Mariska, Szánthó Gizella, Szigethy Elvira úrhölgyek ; Hubinszky Adolfné, Mayer Istvánné, Muzsik Kálmánné, Spúr Jánosné, Svastits Benóné, Szalinay Józsefné, Száuthó Gáborné, Szigethy Sándorné úrnők. Köszönetnyilvánítás. A „Chanuka" és a „zala egerszegi nőegylet" elnöksé ;e ei. aton mond forró köszönetet Szigethy Antal, Balaton József és Markovics Sándor uraknak az új évi üdvözletek megváltása cimén nevezett egyesületek javára tett adakozásért. A boba-jánoshaza sümegi helyi érdekű vasul engedélyezési targyalása. Mult hó 21-én tartatott meg a magyar nyugoti vasút boba-jánosházai állomásából kiágazólag Sümegig vezetendő helyi érdekű vasút engedélyezési tárgyalása. Engedélyesek Eitner Sándor, Sziits István, Bozzay Imre és Lázár Bernát. A mintegy 2C> kilométer hosszú vasút üzletét a magyar nyugoti vasút veendi át. Az építkezési költségek mintegy 680,00O forintra számíttattak, melyből 65,000 frt a forgalmi eszközük fejében a magyar nyugoti vasútnak fog átadatni, 20,000 frt pedig tartalékalap gyanánt kihasíttatik. Az építési biztosíték összege 34,000 forintban állapíttatott meg. Szilveszteri muiatsagok Nagy-Kanizsán. A „Polgári Egylet" Sylvester-estje egyike volt az ott rendezett mulatságok legfényesebbjeinek. A virágokkal megrakott lépcsőház s a csillároktól ragyogó terein, minden belépőre azt a kellemes benyomást tette, mely egyszerre fölvillanyoz, hogy azután a zene hangjai mellett a jókedv tel jes legyen. A csáktornyai „Csokó-banda" 9 órakor zendítette rá talpcsiklandó csárdásait. Szinte pezsgett tőle a fiatalság vére, mely ez estén különösen szép számban jelent meg mind a két nemből s az a balhit, hogy a Polgári Egyletnek nincs táncosa, fényesen meg lett cáfolva; mert annak dacára, hogy semmiféle mozgalom nem történt a táncos-toborzást illetőleg, annyi tüzes bokájú táncos jött össze, hogy nemcsak a párját találta meg kiki, hanem szakadatlanul járhatta mindenki, váltakozó friss erőkkel, egész a végelgyengülésig. — Az első négyest 26 pár táncolta. Ott voltak: Bogyay Ödönné, dr. Beneikné, dr. Fülüpné, Kalivodáné, dr. Trippámerné, Jandáné, Kovács Béláué, üzv. Kapossffyrié, Oszeszlyné, Darásné, Eperjessyné, Vajda Bálintné, Wusztlné úrnők; továbbá: Bánatay M; '"!< . Cseresnyés Etelka és Rózsa, Darás nővérek, Eperjes^ Joláu, Er-