Zalamegye, 1888 (7.évfolyam, 1-26. szám)

1888-01-29 / 5. szám

Melléklet a „Zalamegye" 1888. évi 5-ik számához. zőleg mondta el s a hozzá intézett kérdésekre előadja, hogy az ajtót betették, ő kinn maradt a konyhában s igy se nem látott, se nem hallott semmit. Azért maradt a konyhában, mert Csóka mondta, hogy esak legyek kin a konyhában, ő oda ben mindent elvégez velők. Később az asszonyt lekísértem a kamarába, be nem mentem, azután vele visszajöttem, de én a konyhában maradtam ismét. Csóka azután kijött, az asszonynyal a pincébe ment, én a folyosón maradtam, Sorok meg a szobában. Arra nem emlékszem, hogy Csóka mondta, hogy vigyázzak Sorokra; nem tudom, Csóka mit csinált a pincében, később visszajöttek, bementek a szobába; nem tudom, mit csináltak ott, csak azt hallottam, hogy azt is mondta, hogy pénzt is adjanak. Később Csóka megint lement az asszonynyal a pincébe, de az asszony nem jött ve|e vissza. Csóka azután a mécscsel bement az emberli /.. nem tudom, mi volt benn, mert én a konyhában maradtam. Kis idő múlva jött Csóka, hogy mehetünk. Csóka az asszonyt a pincébe, az embert a szobába csukta be s úgy jöttünk el. En semmit sem hoztam el, akkorát sem, mint egy leesett mákszem. — Nálam a pisztoly volt, Csókának kicsiny volt a zsebje, azért adta az én tarisznyámba. A konyhában a fegyvert kezemben tartottam, esak mikor kijöttem, tettem el. (inóka a pisztolyt megtöltötte, de nem tudom hol ; oda liaza kellett megtöltenie a lakásán. Csókánál egy baluska volt. A pisztoly egyik csövéről tudom bizonyosan, hogy meg volt töltve; mert kapszli is volt rajta, nekem Csóka nem mondta, hogy meg van töltve. A mécs világításánál láttam meg, hogy kapszli van rajta. E. Mi volt eltökéllett szándoka, mikor Csókával ahhoz az idegen emberhez ment és azokat a dolgokat elvitte? V. Azon célból mentem el; mert a Csóka mondta, hogy nekem is jó lesz valami. Abban állapodtúnk meg, hogy félében fogunk osztozni. Mikor elmentünk, az ut melletti csárdába bementünk, Csóka bort, pálinkát kért s a esörgét megettük. Csóka kérdezte a kocsmárostói, hogy nem féle az ut szélén? Féltízkor értünk a csárdába, ott egy órát töltöttünk s a rendes posta uton hazamentünk. E. Miről beszélgettek az uton ? V. Csóka mondta, hogy ennek a zsidónak lehet pénze, kellene tőle kérni. En mondtam, ne menjünk el. Mindjárt nem álltam rá, de később a sok szó megvett; hozzám tértünk be Feleségem aludt, azt felköltöttük, világot gyújtott, Csóka elő vette a zsirt s megfelezte feleségem jelenlétében. Csóka meg a feleségem felezték el, én mindjárt lefeküdtem. Akkor éjjel Csóka nem evett ott semmit, én nem láttam. Egy pohárból a feleségem vájta ki a zsírnak telét, a többiből a Csóka. Nekem esett egy kis zsir, meg I frt 20 kr. 'Csizmát nem kaptam,' mind a két párt Csóka vitte el. E. Felesége kérdezte-e, honnan szerezték ezeket a dolgokat? V. Az én fülem hallatára nem kérdezte. Feleségem nem tudta, hol voltunk. Azt, hogy honnan hoztuk, mikor másnap reggel felkeltem, megmondtam feleségemnek. Szembesítés. Csóka szembesittetvén Csehével, beismeri, hogy ő szólította fel Csekét elsőben, de épen ennek olyan szándéka volt, mint neki, Igaz lehet, hogy Cseke nem hallotta, amit a szobában csinált a vincellérnél, mert lassan voltak a szobában. Csekénének nem mondták meg, hova mennek, de mikor visszamentek, az osztozkodáskor elmondta, miféle esetben jártunk. Cseke erre azt mondja, hogy meglehet, hogy Csóka megmondta feleségemnek, de én nem hallottam. Cseke József a sárhidai rablást illetőleg vallja, hogy mivel vízkereszt napján sokan voltak a csárdá ban, akkor nem mentek be, másnap Csóka feleségével jött hozzám, a házban találkoztak feleségemmel, előtte ott megbeszéltük, hogy a sárhidai csárdába megyünk s azon, amit hozunk, osztozni fogunk. 1 28-kor este értünk a csárdába, Csóka egy liter bort rendelt, azt megittuk, akkor én és Csókáné kimentünk az útra, Csóka maga maradt ben, nemsokára az asszonyok kifutottak, kiáltották, hogy lopók, Csóka is jött utánuk és megtámadott, miért vagyok oly táltott szájú, mért nem állok az ajtóra, ezután megfogta az asszonyt és a szobába vezette. Csóka az asszonyt kergette és úgy fogta meg, mikor a hóban elesett. A leány szomszédba ment. Utóbb én is a szobába mentem. Csóka az asszonyt leültette az ágyra és felnyitotta a rajta volt kulcscsal a sifonért. Nem hallotta, hogy az asszony könyörgött volna. Csóka egy csomó ruhát levett, én is kihoztam egy csomó ruhát. Az asszony azt mondta, hogy csak ne bántsanak, vigyenek, amit akarnak. Nála osztozkodtak meg. A dupla pisztoly sárhidai csárdánál nálam volt a tarisz nvámban, Csókánál a kanászbalta volt. Kereszt kérdések. A bíróság egyes tagjai, kir. ügyész s a védő ügyvédek által hozzá intézett keresztkérdésekre Csóka azt vallja, hogy a vincellérnél Csóka a zsiradékot és pénzt sam kölesönkép nem kérte, sem alamizsnakép. Csóka azt sem mondta, muszáj adni, azt sem, hogy bajuk lesz, ha nem adnak. Jó szándékból az elhozott tárgyakat nem adhatták, hanem azt hiszi azért; mert attól tartott a vincellér, hogy ha nem ad, talán megverjük, vagy valamit teszünk "vele. Ha hozzám így emberek bejöttek volna, mint mi mentünk be, én is megijedtem volna, mert attól féltem volna, hogy vagy megvernek, vagy valami mást tesznek. Ivlugerné is megijedhetett, azért engedte holmiját elvinni, meg különben nem is futott volna el. Cseke szintén azt valja, hogy ő is megijedt volna, ha hozzá úgy beállítottak volna, mint ők a vincellérhez. Cseke folytatólag vallja, hogy a pisztoly nem volt felhúzva. Bakon túl lőtték ki. A kápszliról tudta, hogy meg van töltve, nem ő töltötte meg, nincs is hozzá való szere. A pisztolt Csóka a szobában vette elő a mécsvilágnál, a kezében tartotta, sokáig nem volt nála és azután adta neki. O csak azt látta, hogy Csóka a szobából a kezében tartva hozta ki a pisztolt. Csóka erre bevallja, hogy a kezében t ;va hozta ki a pisztolt, de ott benn nem volt a k> ^éouu, hanem a ládán volt. Cseke vallja, hogy Csókáné biztatta az urát is, meg őt is, hogy jó lesz elmenni, valamit szerezni, de rögtön a hozzá intézett kérdésre bevallja, hogy elmentek volna Sárhidára Csókáné biztatása nélkül is. Mikor a vincellérhez mentek, Csókáné nem biztatta őket, nem is tudott erről semmit. Január 24-én. Csóka Jánosné szül. Németh Erzse harmadrendű vádlott előadja, hogy novai születésii, 26 éves, r. k. vallású, tudta, hogy 21 én az ura és Cseke Sorokhoz mentek, az ura mondta neki azt, azt nem mondták, mikép veszik el a pénzt vagy hust, hanem hogy elveszik, az uram a pisztolt, meg a baltát vitte magával; a pisztolt csak azért vitte el uram — mint mondá, — hogy ott majd csak előveszi és jobban félnek tőle, arról nem beszéltek, hogyan osztozkodnak, haza két pár csizmát, zsirt és vajat hozott, az urain azt mondta, hogy a csizmákat az asszony, meg az ember lábáról is ő húzta le, az asszonyt lent berekesztette, az embert meg fenn hagyta. Nem biztattam uramat, hogy menjenek el még egyszer; mert most keveset hoztak. Az uram mondta, hogy a sárhidai csárdában ettek és ittak s mondta, hogy oda majd el kell menni, ott lesz egy kis pénz. Cseke meglátogatott bennünket, meg az én uram is el volt Csekéhez s akkor határozták meg a napot, mikor a csárdába mennek s azt mondták, hogy ha pénz nem lesz, akkor mást hoznak, ami lesz. Mikor viz kereszt napján — mulatók levén a csárdába — oda nem mentek be, máenap én is ajánlkoztam, hogy elmegyek velük, habár uram előtt kinyilatkoztattam, hogy félek, hogy elfognak, az uram azonban azt mondta, hogy ha téged elfognak, engem is elfognak. Másnap mikor Csekéékhez mentünk, Csekéné előtt meg lett mondva, hogy hova megyünk és miért s az is beleegyezett abba. Itt állapítottuk meg, hogy akár pénzt, akár ruhát hozunk, felezünk rajta. Az úton a férfiak azt mondták, hogy ha a zsidó otthon lesz, leküldik a pincébe pálinkáért s oda lezárják, a szobában a tirhangot az ablakra húzzák, az asszony nem fog ellentállhatni s igy magukhoz veszik a pénzt, meg a ruhát. Tudomásomra nem volt megállapodásuk, hogy mit csinálnak, ha valaki mégis ellenállana. Azután előadja, mint történt a rablás a csárdában; az ura hogy kiküldte vigyázni, később Cseke is kijött hozzám, kis vártatva a zsidó leány, meg az asszony kiszaladtak s a kert felé futottak. Uram az utca felőli ablaknál az asszonyt elfogta és behúzta a lakásba; az asszony ezalatt folyton azon könyörgött: jaj ne bántsanak, oda adom mindenemet, az uram meg azt mondta neki: ne kiáltozzon, nem bántom. Az asszony nem akart bemenni és az urammal dulakodott, hanem az uram a hóba lenyomta. Ekkor jött oda Cseke is, az én uram vezette az asszonyt, Cseke meg utána ment és hajtotta s bementek a szobába. Ezutáu elmondja, mint hordták ki a holmit s hogyan mentek vele Csekéékhez Gutorfüldre reggel 4 óra felé s Csekénét felköltöttük, aki mikor mondtuk, hogy csak ruha van, azt felelte, hogy pedig biztam, hogy legalább annyi pénz lesz, hogy egy kis szénát vehessek. Ezután én és Csekéné megosztoztunk ; Csekéné egy sárga kendő- és egy fehér fodros szoknyával többet kapott, mert mikor a vincellérnél voltak, miud a két pár csizmát az uram hozta el nekünk. Mikor a csárdához mentek, Cseke tarisznyájában volt a dupla pisztol, de Cseke onnan azt nem vette elő, az uramnál a kanászbalta volt. Hogy az ura és Cseke a pénzt és hust agyonlüvéssel való fenyegetéssel is el akarták hozni a vincellértől, onnan gyanítom, hogy az uram elmenetkor azt mondta, hogy a pisztolt oda teszi az asztalra elejbe és jobban fél, de mást nem mondott. Mikor a csárdánál voltak, nem hallotta, hogy férje és Cseke. pénzt vagy ruhát küveteltek volna, mert nem voltam benn. Mikor a zsidó asszonyi a térjem vezette és Cseke hajtotta, akkor jajgatott, azt hiszem, azért jajgatott, mert félt. Szembesítés. Csókás feleségével szembesittetvén, előadja, hogy mikor a vincellértől hazatértünk, feleségem úgy nyilatkozott, hogy azért ugyan nem volt érdemes elmenni, ha én ott lettem volna, máskép lett volna. Csókáné tagadja, hogy azt mondta volna. Csóka folytatólag mondja, hogy felesége azt is eltagadta, hogy el volt Gutorföldre Csekének megmondani, hogy mikor megyünk Sárhidára. Más kifogásom nincs; mert úgy látom, hogy el akar emészteni. Cseke Csókánéval szembesittetvén, tagadja, hogy ő hajtotta a zsidó asszonyt. É\\ nem hajtottam, én csak azután mentem utána, mikor Csóka már behajtotta. Egyéb kifogása sincs. Csókáné szemébe mondja Csekének, hogy nom igaz ez állítása, mert már akkor oda ment az asszonyhoz, mikor az ura lenyomta a hóba. Csóka megkérdeztetvén, vallja, hogy felesége igazat mondott; mert Cseke akkor jött oda, mikor én az asszonyt a fuvatból, hol elesett, kiemeltem s azután Cseke folyton az asszony után jött; az nem igaz, hogy az asszonyt úgy nyomtam le a hóba; mert futás közben elesett, mire Csókáné kijelenti, hogy messze volt az eseménytől s igy nem tudta kivenni, hogy úgy esett-e el vagy az uram úgy nyomta le. Cseke Józsefné szül. Mázsa Rozi n. r. vádlott az elnök kérdésére előadja, hogy zala-lüvői születésű, 32 éves. r. k. vallású, férjezett, 3 gyermeke van. Karácsony előtt egy ünnepi napon Csóka uramat meglátogatni jött s a faluban találkozván vele, elmondta uramnak, hogy a vincellérnek kövérdisznaja van, lesz ott pénz is, hus is, jó lesz elhozni s hitta uramat, hogy menjen el vele, neki nem kell semmit se tenni, majd ő elbánik velők ; az uram azonban nem állt rá, mire Csóka azt mondta, majd még eljön. Ezt én nem hallottam, hanem az uram mondta otthon és meghagyta, hogy másnap jókor adjak neki enni, hogy elmehessen hazulról s így ne találkozhassék Csókával, Másnap megjött Csóka s azt mondta, ma ne menjünk el, mert fris hó van, hanem holnap, akkorra megtörik a hó és a vonakodó uramat újra biztatta, hogy ne féljen, oda csak bátorság kell, végre uram rá állt azzal, hogy ő kiviil maradjon. 21 én reggel megjött Csóka, nálam ebédeztek s egy óra felé elmentek. Elindulás előtt megállapodtak, hogy amit hoznak, az teles lesz. Reggel 4 órakor jöttek meg, a két pár c,izmát, zsiradékot, vajat Csóka vitte el, nekünk az 1 frt 20 krt adott s azt mondta, hogy ha máshova mennek, majd kipótolja nekünk. Vizkereszt napján jütt Csóka hozzánk s azt ajánlotta férjemnek, hogy menjenek el az ut melletti kocsmába, ott lesz pénz is, meg más is, el is mentek, de mivel mulatók voltak ott, nem mentek be, visszajöttek, másnap Csóka feleségével jött oda azzal, hogy most menjenek a esáidába. Kiesinálták, hogy amit hoznak, az feles lesz s hogy Cseke Csókánéval kinn strázsálnak', Csóka majd benn elvégez. Heggel 4 órakor jöttek meg s megosztoztak. Hogy Milejbe húsért és zsírért elmennek, a/.t előttem beszélték meg, 13-án pénteken este mentek el, uram másnap este verődött haza és azt mondta, hoiry Csókát alighanem elfogták; mert Vizy l ovács észrevette, amint feltörte a kamara ajtaját. Vasárnap engtóin és férjemet elfogtak a csendőrök. Mióta a vincellérnél voltak, a pisztol mindig az uramnál volt; nem tudom, hogy Sárhidára elvitték-e, de Milejbe igen; Sárhidára menet Csókánál balta, az uramnál meg bot volt. Csóka nem mondta, miért viszik Sorokhoz a pisztolyt, azt sem mondták, hogy ott mit csináltak vele, uram annyit mondott, hogy Csóka a vincellértől puskaport kért ós ettől azok megijedtek, nem tudom, meg volt-e töltve, azt sem mondta uram, hogy visszajövet kilőtte. Szembesítés. Csóka János Csekéné Mázsa Rozival szembesitetvén, tagadja, hogy ő csábította rá Csekét, hanem az igaz, hogy én szólítottam fel s azt elfogadta s maga jött hozzám s kijelentette, hogy kész bármikor eljönni velem. Ezzel szemben Csekéné azt feleli, hogy az ura ueki igy mondta, hanem hogy maguk kü/.ött mit mondtak, vagy ráállt-e uram, nem tudom. Csóka szembesítéskor kije lenti, hogy nem igaz Csekéné azon vallomása, hogy nem vájta volna a zsirt, az kezdte vájni s én csak azért vettem a kezembe; mert az ő keze gyenge volt. A zsir fele Csekééknél maradt. Csekéné tagadja, hogy náluk zsir maradt volna, míg Cseke szemébe mondja, hogy csakugyan náluk maradt egy bögre zsir. Csóka továbbá szemébe mondja Csekénének, hogy azt mondta, hogy jó lett volna, ha egy kis pénzt is hoztak volna, hogy szénát vehetne rajta, do Ciekéné ezt tagadja. A tanuk kihallgatás.!. Sorok József tanú előadja, hogy 46 éves, r. k. nős, vincellér. Karácsony előtt szerdán este 7 órakor feleségemmel a tejsziirést végez ve, lakásunkra mentünk, mikor feleségem két idegen emberre figyelmeztetett, alig hogy a jelzett irány felé tekintettem, két idegen férfi állt előttünk, jó estét kivántak és éjjeli szállást kértek, mit megajánlottam nekik az istállóba, kérdeztem tőlük, hova valók, azt felelték Sümeg-vidékéről jöttek. Ekkor mindjárt roszat gyanítottam, mert tudtam, hogy ha onnét jöttek volna, a városban maradtak volna, felmentem velük lakásunkra, a kalapos tüskés bajszú ember és feleségemmel együtt bementem a szobába, a másik magas termetű ember, kinek sapka volt a fe jében, a konyhában maradt, a szobaajtó nyitva maradt. A nagy bajszú ember mindjárt azt kérdezte, van-e puskapor, ilyen embernél annak kell lenni. En egy kis üvegben elő is vettem a puskaport és átadtam neki; az idegeu letette az asztalra, melléjé tett egy két csövű pisztolyt és azt mondta, ez tele van, nem kell bele. Ezután azt kérdezte van-e vacsora. En azt mondtam: van déli maradék, egy kis kru.npli leves. Erre azt telelte, hát hus van-e? En azt mondtam, hogy a hus a Háczky majorban van a füstülő.i, ha elereszt, hozhatok, mire az idegen azt felelte: oda bizony nem mész kutya. Eközben a dupla pisztolt kiadta a másiknak, aki a konyhában állt, kérdezte tőlem, van-e még más ennivaló? Erre azt mondtam, van egy kis tüpürlyii, azt megmelegíttethetem; feleségem azon észrevételére, hogy a tö pörtyű a kamarában vau, oda utasította a konyhában álló embert, kit egyszer hitt cs.dc Ferkónak, különben mindig Józsefnek, hogy kisérje le a feleségemet a ka niarába. Sötétben mentek a kamarába, a mécs fenma radt a szobában. A nagy bajuszú ekkor bort kért tőlem: mondtam neki, hogy nincs, de elmehetek Somodyhoz korcsmába. Oda nem iné-z kutya, felelte a nagy bajuszu. Ezután kenyeret kért, én előadtam mintegy 1 ' 2 fontnyi nehéz darabot, miután azt keveselette, kijelentettem, hogy az istáló padlásáról hozhatok egész kenyeret, arra is azt felelte: oda nem mész kutya. Időközben feleségein is feljött és a tüpörtyüt melegítette, a nagy bajuszú pedig nekem azt mondta, [hogy ha hust se tudsz adni, meg bort se, adj legalább borravalót, hogy a bandámat kielég thessem. Erre kiszóltam a feleségemnek, hogy adjon neki egy frtot. Feleségem erre bejött, elővette a ládából a tárcát, melyben 20 krajcárosokban 3 Irt volt és k 'zdte olvasni a markába a pénzt, az azonban megfogt a feleségemnek a kezét, kiüntötte az egész pénzt és a tárcát is elvette. Ekkor azt kérdezte tőlem, hol van az a 30 frt, amit a disznóért kaptam? Én azt válaszjltatn, hogy öcséin által elküldtem apámnak, mire a nagy bajuszu azt mondta, hogy utána keresek, ha megtalálom, szenvedtek kutya, ezután elkezdett a ládában keresgélni és ott egy tapekedliben megtalálta az uraság tulajdonát képező 3 napi tej árát, 1 frt 17 krt. Ezt is eltette, a tapekediit a ládába visszadobta. Ezután tovább kutatott, feleségem tartotta neki a mécset, én meg a ládán ültem a konyhában. Egyszer azt moudta feleségemnek, gyere te kutya a kamarába, hadd nézem meg ott is, mid van s amint a konyhán keresztül ment, azt mondta társának, ha ez a kutya megmozdul, lőd agyon. Fél fertál óra múlva egyedül visszatért a nagy bajszú és azt mondta nekem: kutya azt mondtad, hogy mindenedet oda adod, vesd le hát a csizmádat, egyik pajtá-