Zalamegye, 1888 (7.évfolyam, 1-26. szám)

1888-06-24 / 26. szám

VII. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1888. junius 24. 2f>. szám i _IL Előfizetési dij: Egészévre 4 ft., Félévre 2 ft., Negyedévre 7 ft. Hirdetmények ; 3 hasábos petitsor egyszer 9 kr., többszöri hirde­tésnél 7 kr., Bélyegdij 30 kr. Mjriltíér petitsorn I- kr. 1, rrV i i es A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szer­kesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fo­gadunk el. Kéziratokat, nem küldünk vissza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik, minden Vasárnap. A házalásról. Azok az emberek, kik könnyű szerrel sze retnek és akarnak élni, kiknek nem izlik a verejtékező munka, — ezt a mi édes hazánkat valóságos téjjel mézzel folyó országnak tekintik és ellepik sáskamódra, hogy saját fiaink, saját vé­reink elől felfalják a mindennapi kenyeret, s a mindennapi kenyeret biztositó keresetet ba­szó utal unná tegyék. Ezek a paraziták, ezek az embersáskák mindennel elárasztják ;i mi népünket, ami idegen, ;i mi rossz. A mi mozgósítható árucikke csak van a külföldnek, azt mind magukkal hordoz­zák vagv kisebb mennyiségben, de eredetiben, vagy nagyobb mennyiségben, de csuk képben, mintázatban. Összes reqiúsitunuik egy tisztessé­ges bőröndben foglaltatik, de abban azért kép­viselve van Hécsnek összes kereskedelme, a mi a kisebb árucikkeket illeti. Igy járnak városról városra, faluról falura, házról házra, szép szavakkal, aranyos Ígéretekkel, mesés olcsósággal, előnyös részletfizetéssel szé­dítve, bóditva a jóravaló, becsületes magyart. Egyik arany-órákat és láncokat árul, a másik ruhaszöveteket, a harmadik kész ruhát, a ne­gyedi cipőket, az ötödik bútorokat, a hatodik menyasszonyi kelengyéknek valót. Mindánnyját mesés olcsón, az ő üzleti nyelvökön szólva „na­gyon előnyös, hihetetlenül előnyös föltételek mellett." Es a jóravaló hiszékeny magyar ember rendesen feliil nekik. Vásárol töltik ; megörül az előnyös föltételeknek, kap a részletfizetésen ; megrendeléseket tesz s csak akkor látja : meny­nyire becsapódott, mikor az árucikkeket meg­kapja s kitűnik, hogy azok állitólagos értékük­nek és áraknak felét sem képviselik. Házalók járnak hazánkban sors-jegyekkel, vállalatokkal is. Még az irodalom sem ment ezektől a házalóktól. Irgalmatlan s még ponyvára sem érdemes fércinunkákkal, erkölcstelen tartal­mú füzetekkel járják be az országot s mesés ajánlatokat tesznek. Ha p. valaki megrendel egy füzetekben megjelenő regényt, az utolsó szám vétele után bizonyos idő alatt csekély pár forintot tizet-: ajándékul órát. vagy képekét satb. kaphat. Ilyen kiadványokkal már el van árasztva az ország s a mi legkülönösebb az, hogy ezek a haszontalan, magyarnyelvű kiadváiívs kjjé egy­ben termettek a magyar nép bolonditására, jó­hiszeműségének — mely legtöbbnyire határta­lan — folytonos aknázására. Mert ha belátja is egyik másik honfitársunk, hogy szédelgők ke­zébe került, jön egy másik házaló, aki az eléje terjesztett panaszra önérzetes szavakban fakad ki, mellét veri becsületessége érdekében, szidja, piszkolja a csalót, ki egy becsületes ma­gyart meg mer csalni ; biztosit árucikkjeinek jóságáról, szavatol, kezeskedik — — — és ha meffhóditott, markába nevet. Ezeken a kereskedelmi, árucikket házaló­kon kivül azután vannak még haszontalanabb efajta paraziták is : a könyöradományért háza­lók, kik jól, rosszul hamisított bizonyítványok­kal vagy bizonyítványok nélkül járják végtől végig Magyarországot és gyűjtik az ingyenélés tilléreit. Ha gazdatiszthez küldik be ivöket, ak­kor állásvesztett gazdatisztek ; ba tanítóhoz mennek, akkor szerencsétlenül járt tanítók, kik nem folytathatják pályijokat. A gyüjtőiven ákoin-bákomos, olvashatlan nevek díszelegnek 1—2 frtos összegekkel: miknek azonban egyi­ke sem eredeti aláirás s csupán arra vaiók, hogy elejét vegyék a krajcáros adakozásnak. Ezek a legveszedelmesebb házalók, a kik­nek absolute nincs veszteni valójok s akik, ha kellő s várakozásuk szerinti adomány-összeget nem nyújtasz nekik, összeszidnak a füled hal­latára, és lerántanak valóságos peregrinus! elo­qentiával a sárga földig. Veszedelmesek ezek azért is, mert különösen a falusi lakósok ha velők szígonian bánnak és őket elutasítják : kí vaunak téve annak, hogy az ilyen sehonnai, bitang felpörköli a falut és százakat koldusbotra juttat. Amint hogy már itt ott meg is történt. Azért kellene véleményünk szerint a háza" lásnak minden faját szigorúan ellenőrizni az arra hivatott hatóságoknak ; mert az mégis csak nagy mizéria nálunk, hogy minden fenakasztás nélkül tág teret, nyitunk egyfelül az arcátlan szédelgésnek, másfélül a naplopásnak, a mun­kátlan csavargásnak és szomorú jelenség, hogy míg honi iparosaink alig tengődnek s irodalmi jeles kiadványaink keresetlenül hevernek, addig az országot idegen és hitvány árucikkekkel, férc-munkákkal, erkölcstelen irányú idegen ki­adványokkal árasztják el ; szomorú jelenség, hogy mig a valóban kereset képtelen szegény emberek éhen halnak vagy öngyilkosokká lesz­nek kellő segély hiányában, addig munkakerü­lő, haszontalan csavargók fütyörészve, gondta­lan élettől duzzadó, bortól pirosló képpel járják hazánkat. Ideje volna már ennek egyszer igazán véget vetni. Képviselőtestületi üles. A városi képviselőtestület Csertán Károly alispán úr elnöklete alatt f. hó 20 án delelőtt 10 órakor tartotta alakuló közyyülését. Ugyanezen ülésben az egyes városi bizottságok tagjai választattak meg. Az egyes bizottságok a választás folytán követke­zőleg alakíttattak ,meg. Iskolaszék: Arvay István, Bedő Vendel, dr. Czinder István, dr. Graner Mihály, Háezky Kálmán, Handler István, Isoo Alajos, Krosetz .János, Kovács László, Ro­zenkrancz József, Ruzsics Károly, Szabó Samu, Szigethy Antal, Udvardy Ignácz, Weisz Izidor. Jogügyi bizottság: Bosehán Gyula, dr. Czinder István, Hajik István, Isoo Alajos, Kovács Kálmán, Krosetz János, Szabó Samu, Szigethy Antal, Skublies Imre, Weisz Izidor. Pénzügyi bizottság: Hajik István, Horváth Miklós, dr. Mangin Károly, Szigethy Antal, Udvardy Ignác, Weisz Ede. Szépészeti bizottság : Fischer László, Goldfiriger Já­nos, Háezky Kálmán, Hajik István, Kovács László, dr. Mangin Károly, Sturm György, Sanits Sándor. Unger Domokos, Varga Mihály. Kórházi bizottság : id. Czinder István, Hajik István, Fangler Mihály, dr. Graner Mihály, Goldfinger János Krosetz János, dr. Mangin Károly, Ruzsics Károly, Unger Domokos. „Zalamegye" tárcája. A legszebb jutalom. Irta : Némethné Andaházy Ida. Gyönyörű júniusi raggel volt. A magas Tátra teljes pompájában ragyogott. A hosszú esőzések miatt olv méltóságteljes nagyszerűségében és éles körvonalo­zottságban már rég nem látták. Ünnepélyessége, nagy­sága szinte megdöbbentő volt. A tátrafüredi „Vadászkürt" egyik nyitott ablakánál rég nem élvezett iiditő Alom után nagyot nyújtózva és ásitva áll Bodrogi Sándor, a tegnap este Budapestről érkezett fiatal orvos, ablakának gyönyörű kilátásában elmerülve. Az alig elreppent Alom szenvtelen kifejezésc­sével hordoztatja révedező tekintetét az alatta elterülő lombtengerre : a nyüzsgő életre, mely e nevezetes fürdő helv tekervényes sétányain már a fölkelő nappal kez­dődik, s gyönyörködtetve emeli fel szemeit a magas felhőkig, melyeknek épen most szakadozó foszlányai között a festői hegylánc egyes csúcsai emelik kí hó­koronás fejőket. Mély' el mélázásából egy belépő szolga zavarja föl azon jelentéssel, hogy a „tarpataki völgybe" indulandó társaság együtt van s útra készen vár. Köszönöm ! — mond Bodrogi — azonnal készeji leszek s lemegyek. Egy negyed óra múlva doctorunk kifogástalan tourista öltözetben iölhaladt a kijelölt ösvényen. föl s haladt azon helyhez, hol egy vidáman csevegő társaság nvugtalaniil tipródó mokány lovakon várt az elindulás jelére. Ilyen társaságok többnyire egész idegen elemek­ből állanak, melyek között azonban a közös cél és érdek csakhamar szövetséges kapocscsá alakúi s az egyéneket a legtermészetesebb uton egymással megismerteti. Valamennyien együtt voltak ; csupán a doctor által bérelt pejló, s mellette egy tüzes ponny vártak még passagierjokre. — A doctor udvarias üdvözlet után felvilágosítást adott a társaságnak kilétéről s a szokásos viszontbeniutatások megtörténtével Bodrogi is — bizony elég gyarló sportsmani rontinnal — felkapott a vezető által tartott lovacskára. Sajnálom, hogy a tisztelt hölgyeket és urakat pontatlanságom által megvárakoztattam — s ezennel ezer bocsánatkérések mellett vegyék azon ígéretemet, miszerint hibámat, mint hű és figyelmes lovagja a höl­gyeknek, helyre pótolni igyekszem. — Jól van doctor ur ! — mondá egy fiatal delnő igéretét elfogadjuk általánosságban. Hűtlenség nélkül azonban egyikünk sem veheti azt tettleg is igénybe! Késő jövetelének legyen az a büntetése, hogy az egész utat magányosan kell megtennie! Mindenikünknek ineg van már a párja: önnek ezúttal nem jutott. — Dh Nagysád — mondá udvariasan az orvos ez kemény büntetés késedelmezésemért. Valóban vigasz­talhatlan vagyok. — Azonban itt látok még egy paripát talán az Isten sem itéll el árvaságra. E pillanatban a bokrok sünijéből lépett ki egy fiatal, karcsú női alak, gyermekded vonásokkal, melye­ken a jóság és szelídség bája elömlött. Mozdulatai a tioblesse kinyomatával bírtak ugyan, mégis gyermekies elfogultságot látszának elárulni. A barátságos köszönté­sekről Ítélve, az egész társaság ismerte; Bodrogi sietet; tehát magát bemutatni s kíséretét fölajánlani. Az e közben lovára pattant hölgy kecses fejbiccentéssel kö­szönt s a cavalcade megindult. Eleinte csekély lejtőn emelkedett fel az út, hanem oly keskeny ös\ényt képezve, hogy a lovak kénytelenek voltak egymásután haladni; később meg göröngyös, szakadozott lett a talaj s a vezető éber vigyázatra intett. A beszélgetés tehát lehetetlenségnek mutatkozott Bodrogi nagy csalódására. Pedig a társalgási thémák egyre torlódtak fejében; annyi alkalom nyilt volna ömledezésre, eszmecserére, midattatásra, s kárba kelleti vesznie mindennek! — Óhajtott volna föltűnni, tetszeni annak a kis teremtésnek, kinek egyszerű látása, s kö­zelsége i.s már keblében oly édes elfogódást okozott. Jlég hangját sem hallotta, szavát sem vette; — csak angyal mosolygását látta! Zavart szemlesütése, arcának elpirulása, midőn Bodrogi közelebb lovagolt, még ke­csesebbé tették. Az út egy kanyarulatánál el akarta érni, már-már megnyitotta ajkait, hogy valami kérdést intézzen, midőn a kis kópé is észrevette a támadási szándékot, s ponnyja egy ugrásával oly ügyes „Flankenbe\vegung u-ot eszkö­zölt, hogy orvosunk 9—10 méter távolságból látta csak hamiskásan vissza-visszapillantani. Ki lehet ez a kis tündér'?! töprenkedett hősünk magában s alig várhatta, hogy a Rózsamenházig eljussanak, melynek vendég­könyvébe minden látogató be szokta irni a nevét. — Föltette magában, hogy addig is a legtisztelelteljesebben fogja magát viselni s nem lesz tolakodó. Hangos „hurrah !" szakítá meg Bodrogi gondolat­futamát. A cavalcade egyik része fölért mai utjok leg­magasabb pontjára, az úgynevezett: „grat" ra, honnét első betekintést nyerhetni a mély tarpataki tíiudér­völgybe ! — Doktorunk is néhány kapaszkodó lépés után elérte a többieket s meggyőződhetett róla. hogy az eiőbbeni felkiáltás a bámulat önkénytelen kifejezése volt. Ot is, mint a természet szépsége iránt fogékony lelket, megragadta a látvány nagyszerűsége! A völgy titokzatos félhomályából eleinte e.;ak egy őrületesen rohanó, ezer akadályokba ütköző vizár rémletes robaja hallatszik föl, mely, mint a működő vuleán, egész kör­nyékét ideges retnegésben tartja. — Később sötét fenyők árnyékából ki-kivillanik a magát csaknem fenékig szi­várványos habzó, tajtékká korbácsoló elem, mely miként Jdle.i szamunkhoz ' , iv meileklet van csatolva.

Next

/
Thumbnails
Contents