Zalamegye, 1888 (7.évfolyam, 1-26. szám)

1888-06-17 / 25. szám

nak, — háttérbe kell szorulniok azon nagy nemzetközi kérdésekkel szemben, a melyek az ^ utóbbi évek tolyamáu lázas izgatottságbau tartják egész Európát és ezen kérdések körül közvetetlenül érdekélt monarchiánkat. A szeszadó törvényből körülbelül 15 milió forint jövedelem szaporodást várunk, egyéb fogyasztási adókból néhány miliót; ezen összeg elégséges lenne a minden oldalról folytatott takarékosság mellett államháztartásunkban az egyensúlyt helyre hozni, ha évenként rendkivüli hadi szükségletekre az amúgy is magas rendes hadi budgeten kivül miliót és miliót nem kellene áldoznunk. De uraim, ezen áldozatokat meg kell hoznunk, mert minden pillauat végső erő megfeszítésére kényszeríthet, hogy a monarchiának és hazánknak biztonságát, tán létét megvédelmezzük ; megvédelmezzük oly hatalmas ellenség ellen, a melylyel szemben csakis az egész nemzet összetartása nyújthat kilátást a győzelemre. Külpolitikánk ez alap eszméje abban áll, hogy szilárdan ragaszkodjuuk a berlini szerződés határozmányaihoz, hogy a keleti államok belügyeibe be ne avatkozzunk mindaddig, mig más hatalom részéről kísérlet nem tétetik azon önelhat.ározási és függetlenségi jog megcsonkítására, a mely jogot a keleti államoknak a berlini szerződés biztosított. Ezen politikát követi kormányunk mai napig és a keleti államok függetlensége csonkítatlanul, csorbítatlanul tenu is áll. Oroszország sikertelen kísérletei után meg se kísérelte többé ezen államok belbékéjét megbolygatni, ámbár kéz alatt működnek ügynökei, liogy ezen államok belbékéjét és rendjét megzavarják és oly állapotokat teremtsenek, a melyek monarchiánk biztonságát is veszélyezhetnék. Megrendithetetleu szilárdságra, de egyszersmind a legnagyobb óvatosságra és higgadtságra vau szükségünk, mert nekünk nem lehet semmi oly intézkedést tenni, a mely szövetségeseinktől elválaszthatna. Ha egyáltalában bekövetkeznék a cselekvés órája, külügyi kormányunknak érdekeink bátor és erélyes megvédését kell eszközölnie, még azon esetre is, ha ezeu védelembeu kezdetben csak saját erőnkre lennénk is utalva; azonban külügyi kormányunk tevékenységétől megkívánhatjuk és be is fog következni, hogy ezen, — adja isten, be nem következő — esetben szövetségeseink erős tartalékot képezzenek oldalunk mellett, a melyre minden körülmények között bizton számíthatunk. (Éljen.) De uraim! a pénzügyi helyzet rendezése és a honvédelmi érdekek fejlesztesére irányzott tevékenységen felül az országgyűlés imént lefolyt ülésszaka ínég több hasznos, a közgazdaság javát eloinozdító törvényeket is alkotott. Ilyen az állategészségügyi törvény, a halászatról, az árverési csarnokok felállításáról szóló törvények és több helyi érdekű vasutak engedélyezéséről alkotott törvény. Magyarország és Románia között a határ rendeztetett és ez által levétetett a napi rendről egy oly kérdés, a mely sok súrlódásra, sok coufiictusra szolgáltatot alkalmat. Egyátalán, tisztelt választó polgártárs urak, azon nézetben vagyok hogy nem keil elcsüggedni, buzdítsuk egymást, hogy nem fogunk eltérni a nehezebb feladatok elől sem, valaháuyszor ezt a honfiúi kötelesség, vala hányszor ezt lelkiismeretünk parancsolja, mert szívünkben őrizzük a haza bölcsének, Deák Ferencnek, a megye nagy szülöttjének azon intését, hogy „a hazáért mindent, de a hazáért semmitsem szabad kockáztatni." „A haza minden előtt;" ezt szolgálni szent kötelességemnek ismerem; megyénk, e választó kerület, Zala-Egerszeg városa és polgárai érdekeinek hathatós előmozdítását, képviselői állásom nemes feladatának tekintem és ezt követni megígérem. (Lelkes éljen.) Tartsanak meg szíves jóindulatukban; az Isten tartsa meg önöket sokáig! (/íljen!) Díszebéd. A majd déli 12 óráig tartott beszámoló beszéd után képviselőnk a tisztelgőkel fogadta, lekötelező nyájasságot és szívélyességet tanúsítva a nála megjelentek irányában. Egy órakor vette kezdetét az „Arany Bárány" kaszinói helyiségében a 120 terítékű bankett, melyet a választók szeretett képviselőjük tiszteletére rendeztek. Az Ízletes ételek, jó borok mindjárt kezdetben derült hangulatot keltettek. Az első felköszöntőt Svastits Benó főispán mondotta a királyra; utána Balaton József Radocza Jánost, Csertán Károly Radocza Jánost, Kovács Károly Csertán Károlyt éltették. Pohár köszöntőt mondtak ínég: Radocza János kei ületének választóira, Boschán Gyula Svastits Benóra, Bessenyey György a katonaságra, Szigethy Antal Szabó Samura, dr. Czinder István Cser tán Károlyra, Krosetz János Szabó Samura, Hrabovszky Flóris Radocza Jánosra s a kerület választó polgáraira ; Csertán Károly a tervbe vett vasút érdekeltségi körére, Radocza János Kovács Károlyra, Kovács Károly Balaton Józsefre, dr. Graner Mihály Balaton Józsefre, Svastits Benó főispán a város polgárai előrehaladásának, a a katonaságnak s a szabadelvüségnek hármas zászlójára emelt poharat, éltetve egyúttal a megye székhelyének polgármesterét; Kovács Károly Svastits Benóra, Páslek József Balaton Józsefre, Radocza János Zalamegye tanfértiaira s azok jelen volt képviselőire, Csertán Károly Radulovits Gerőre, dr. Ruzsicska Kálmán Radocza Jánosra, Vizy Gyula Háczky Kálmánra, Balaton József Zala-Egerszeg város polgáraira, Páslek József Árvay Istvánra stb. — emeltek poharat. A bankett d. u. 1 25 órakor végződött, mikor kezdetét vette a képviselőnk tiszteletére a Deák téren a tűzoltó egyesület által rendezett diszgyakorlat, melynek a közönség köréből is számos nézője volt. A tűzoltók gyakorlata kitűnően sikerült, melyért az egyesületet méltó elismerés és dicséret illeti. Fáklyás-zene. Városunk polgársága újabb bizonyitékát adandó azon őszinte tisztelet és benső ragaszkodásnak, melylyel képviselőnk irányában viseltetik, este fáklyás zenével tisztelte meg. A szállásház előtti tért — az esős idő dacára — "agy közönség foglalta el, midőn impozáns sokaságban jött a láklyásmenet, lelkesen éltetve szeretett képviselőnket, aki a főispán őméltóságának kíséretében a nép közé lejövén, Németh Elek, Z.-Egerszeg város derék főjegyzője, a következő lelkes beszédben üdvözölte: Nagyságos képviselő ur! Zala Égerszög város polgárai örömmel ragadják meg ezen kedves alkalmat, midőn Nagyságod beszámolójának megtartása végett városunkat és kerületét látogatásával szerencséltetni kegyeskedett, hogy csekély személyem által tiszteletük, vonzalmuk és szeretetük nyilvános jeleit is adva, a legszívélyesebb üdvözletet, a legmelegebb „Isten hozott"-ot kifejezhessék. A mai, — Európát, söt a világot uraló politicai viszonyoknál fogva, akkor, midőn e város, e kerület többsége politicai meggyőződé ének zászlóvivőjéül Nagy ságodat megnyerhetni szerencsés \olt, nem ringattuk magunkat azon hiu álmokban, hogy képviselői magasztos teendőit súlyos terheink könnyitésével kezdheti meg: — mert nemzeti önállásunk, sőt nemzeti létünk, idegen népek közé beékelve levén, roppant áldozatokat igényelnek ; — s nemzetünknek a kor igényei szerint való előhaladása szintén megköveteli minden polgártól, hogy erejéhez mértei', sőt némelykor azon túl is megtegyen mindent, amit önmagunk miatt megtenni, honfiúi kötelesség. De amint meg voltunk győződve akkor, képvise lőségének ezen első cyclusa alatt még jobban meggyő ződtetett bennünket Nagyságod arról, hogy mint a kerület képviselője, mint tiszta érzelmű honatya kitartó munkássága-, hatalmas befolyásával megteend minden lehetőt: e város, e kerület érdekeinek emelésére, e tulnyomólag kereskedő és iparos város jövendő felvi rágzása, — jólétének eló'mozditása, — és vagyonosodásunk fejlesztéseért. E szent meggyőződésünk igazolja azon rendithetlen bizalom és ragaszkodást, melyet e város polgárai nagyságos képviselő ur iránt nemcsak melegen érzenek de ezen ünnepélyes alkalommal nyilvánítani kedves kötelességüknek ismerték. A bölcs tanácsok, — jótétemények, — segélyezések, melyekkel — nemes szivétől, emberbaráti jó indulatától buzdítva, — ugy egyeseket, mint egyesületeket elhalmozni kegyes volt, magasztos lángra gyújtja keb lünkben a hálát, s indított bennünket arra, hogy ezen ünnepélyes alkalommal szeretetünk teljes melegével köszönetünket és forró hálánkat kifejezhessük nagyságos képviselő ur iránt azon óhajtással, hogy a mi jó Istenünk áldása kisérje mindeu tetteit s a haza, a király és a nemzet boldogságára igen sokáig éltesse : Radocza János szeretett képviselőnket. Éljen ! ! ! Radocza János képviselőnk meleg szavakban mondott köszönetet a kitüntetés ezen újabb nyilvánulásáért s biztositotta a jelen voltakat, hogy a város és lakósságának érdekei mindenkor szivén feküsznek s örömmel ragad meg minden alkalmat, melylyel ezt bizonyíthatja. Ezután a közönség a képviselő kitörő éljeuzései között szétoszlott. Fáklyásmenet után képviselőnk tiszteletére főispán őméltóságánál 60 terítékű vacsora volt, melyen képviselve voltak a helybeli hivatalok, hatóságok, testületek, valamint a város polgársága. Őméltósága a nála megszokott leereszkedő nyájassággal fogadta s lukullusi vacsorával látta el vendégeit. Szeretett képviselőnk még három napot töltött körünkben, mely idő alat a kerület egyes helyeit szerencséltette látogatásával s mindenütt a legrokonszenvesebb s igazi tüntető fogadtatásban részesült, amely legfényesebb bizonyitékul szolgált azon osztatlan tisztelet és benső ragaszkodásnak, melylyel kerületünk választó polgárai irányában viseltetnek. A „Zalainegyei gazdasápi egyesület" hivatalos értesítője. Nyilatkozat. A folyó évi ápril hó 30-án megtartott gazdasági egyesületi közgyűlésen, — a melyen az egyesület titkárává megválasztattam, — elhatároztatott, hogy a titkári állás gyakorlatias irányban kifejlesztetik. Részemről ezen újítást csak a legnagyobb örömmel fogadhattam, mert eltökélt szándékom volt ily alapszabályi változtatás nélkül is lehetőleg gyakorlatias irányban működni. — Azonban úgy a közgyűlésen, mint később több oldalról azon aggálynak adatott kifejezés, hogy ezen ujjá szervezendő titkári állásnak más oldalú elfoglaltságom mellett alig leszek képes megtelelni. Nem tartozik hozzám ezen aggályok alaposságá nak birálatába bocsátkozni, de miután vállalkozásomnak egyedüli célja gyenge erőimnek az egyesület érdekei előmozdítására való felajánlása volt, mert a midőn ezen alapszabályi változtatás folytán a titkár teendői annyira szaporodnak, hogy más oldalú elfoglaltságom mellett miudenkor és mindenben talán neiu volnék képes az egyesület várakozásának megfelelni, kötelességemnek ismerem állásomat az egyesület rendelkezésére vissza bocsátani. Evvel tartozom az egyesületnek, evvel azoknak, kik bizalmukkal megajándékoztak, evvel önmagamnak, mert egy pillanatig sem tűrhetem, hogy egyéni érdekem, — melyet az egyesület érdekével összeegyeztetni, annak alárendelni kivántam, — a közérdekkel ellentétben állani látszassék. Utóbb nem gondoltunk a házi iparra, Rá biztuk a munkát németre, anyolra, Pedig úgy megnyúlt már a viganő hátul, Hogy utcát söpörtek vele ráadásul. Mért is szőttünk-fontunk volna mi önmagunk? Ugy látszott, hogy mindent majdnem ingyen kapunk: Néhány mérő búzát adtunk a zsidónak, S bécsi piros kelmét kaptunk viganónak. Most ugyan látjuk már, hogy felkopik állunk, lla magunk nem teszszük, amit elbír vállunk, 11a minden lim-lomért pénzünket kiadjuk, S uég ingeinket is Párisból hozatjak Itt is az ideje, hogy utána nézzünk, Munkásságunktól függ állami jólétünk; Ilázi ipajunkat kellőleg műveljük, Nehogy édenlcerti ruhánkat viseljük. De minek hozom fel itt. a házi ipart, Régen volt az, midőn a nő szőtt, font és varrt ; Inkább áldomásra emeljünk poharat, Ugy is amint látszik, kiszáradt a garat. Nincs ugyan megírva a szent bibliában, Mit ivott ősapánk a lakodalmában, Egrit- budait-e, vagy tokaji máslást, S mondott-e párjára egy szíves áldomást1 Annyit azonban már mindannyian tudunk, Hogy a Kánaáni mennyegzőben Urunk A vizet is borrá által vált áztatta, Mennyegzőben — ugy mond — folyjon ciprus bora. Nekünk ugyan borunk van itt több, mint elég, Atváltóztatásra nincsen semmi szükség ; Mégis megkérjük a szíves házi gazdát, Hogy pezsgőnket borrá ne változtassa át. Így most töltve levén pezsgővel a pohár, Ugy is ki szomjuzik, tán már nehezen vár; Poharat emelek az örömanyára, Es amint ez Ülő az örömapára: Legyen a mai nap mindig örömforrás, Melyből bőven folyjon számukra az áldás; Kívánjuk éljenek boldogul sokáig, Utődikat lássák négy unoka-ágig. Miután pedig a tisztelt, szülők iránt, Leróttuk azt, mit a tisztelet is kívánt; Szivünkből kívánjuk a szent ünnepélyen, Hogy az új házaspár igen soká éljen. Ej'jenek boldogul s megelégedetten, Bútól és bánattól maradjanak menten, A jólét kísérje egész éltükön át, Csak ne is ismerjék a szükségnek szavát. De mivel az idő sok mindent eltöröl, A férj legyen okos, arra ügyeljen föl: Le ne törölje a házasság zománcát, Nehogy elszakítsa sziviilc rózsaláncát. Különben a háznál a férj ám legi/en ur, Csak ne legyen nagyon megfeszítve a hur; Mert legjobb vezérelv a közös akarat, Babérokat csak az egyetértés arat. Ila netalán mégis csak úgy játszi formán A házba becsúsznék egy kis papucskormány, Az sem lenne nagy baj, tudjuk, hogy régente Maga Ilercides is a rokkát pergette. Végre ha a férjnek kimondtam magyarán, Ilogy nem baj, ha van is egy kis papucs-kormán y, Ugy az ifjú nőnek szintén esak kimondom, Hogy mégis a férjé az igaz uralom. A nő hát csak legyen engedelmes s szelíd, Kit egyedül női hivatása hevít : Legyen takarékos, de azért nem fukar, E.v mindenek felett legyen lelkes magyar. Mint igaz honleány védje azt, mi honé, Vesse meg, mi bécsi, párizsi, londoni, Aztán a divattól főkép őrizkedjék, Az ily hivalkodást megbünteti az ég. A ház belügyeit igy még csak rendeznők, A m nyerjenek ebben tágasabb tért a nők, l)e már a külügyek nagyobb gondot adnak, E forrásból csak baj s viszályok fakadnak. Kivel társalogjunk s kivel érintkezzünk f E kérdésnél mindjárt fenakad az eszünk; Avagy kihez legyünk egész bizalmasak? Erre is felelni nem oly könnyű dolog. Talán kiszemeljük a dúsgazdagokat, S ezek közt is talán főképen azokat, Kik családfájukat az utolsó izig, Darwin ősmajmához legközelebb viszik. Vagy forduljunk talán a hatalmasokhoz, Kdcet hivataluk főhelyekre soroz, Avagy a szellemi s iparos munkások Jobban vonzanak, mint a most irt nagyságok ! Lehet uygan, hogy majd egyik el sem fogad, Mert tiszteletére nem vitt négyes fogat ; Másik azon felül még tán ki is nevet, Mert nincs hozzá méltó ősi fényes neved. No de ne bolygassuk ezen viszonyokat, Bölcs legyen az, ki itt. tanácsot osztogat ; En hát csak azt mondom, hogy a henyélöktől Óvakodjunk, mint az ördög a tömjéntől. Végre ha már ennyi tanácscsal szolgáltam, Utoljára egygyel megtoldhatom bátran, S ez az, hogy az eszély azt hozza magával, Ne menjen utcára uszályos ruhával. Mert a nagy termekben az még csak. megjárja, lla kívánsága jön divatos uszályra; De mar az utcákon 'piszkot és szemetet

7 Uszálylyal söpörni élvezet nem lehet. Szabó S.