Zalamegye, 1888 (7.évfolyam, 1-26. szám)

1888-04-29 / 18. szám

VI í. év folyam. Zala-Egerszeg, 1888. április 29. 18. szám. 1 M i hűti A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvMTkamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. A részletivekkel vsiló visszaélések és a/ok nie^fszüntetésének módja. Nyílt titok, hogy a részletivekkel űzött kereskedés a legveszedelmesebb visszaélésekre szolgáltat alkalmat úgy, bogy a részletiveket vásárló közönség panaszai folyton szaporodnak, nem is említve azokat, akik nem tudva bajuk orvoslásának módját, keservüket rend szerint magukba fojtják. A számos visszaélés egyikével akarunk — amennyire egy cikk kerete megengedi —jelenleg foglalkozni t. i. az értéken feliili magas árral, melyen e részletiveket legtöbbnyire áruba bocsátják és a móddal, melylyel a részletivszédelgésen alaposan lehetne segíteni. Az 1883. évi XXXI. t. c. 8. §-a szerint ;i részletiigylet megtámadható, ha az értékpapir oly árban adatott el, mely az ügylet megkötésekor jegyzett árfolyamot és annak a részletügylet tartama szerint számítandó ár 15%-át meghaladja. A törvényhozás célja ezzel bizonynyára ;iz volt, hogy az árakkal és a számítás menetével tisztában nem levő vevőt megóvja'^az esetlegesen célba vett megkárosítástól. JJgyanis a 15% elég tisztességes haszon oly üzletnél, hol az eladó jelzáloggal biztosítva van ; miután az eredeti értékpapir a részletiv kibocsátónál marad mindaddig, míg a vevő a legutolsó vészletet is le nem fizette. E törvény értelmében az eladó jogosítva van oly papirt, melynek árfolyamértéke 100 frt, 115 frton eladni. A gyakorlatban azonban máskép áll a dolog. A részletüzleteket ugyanis legalább 24, legtöbbnyire azonban 36 havi részletre osztott ár mellett kötik és a 15%-os hasznot nem a törvény szellemének megfelelőleg számítják, hanem az üzlet egész tartamára úgy, hogy a 100 frtos értékpapir 24 havi részletben 130 frton, 36 havi részletre 145 frton adatik el. Minthogy a törvény értelmében az egyes részletek közötti határidőnek egyenlőnek kell lenni, világos, hogy az eladónak az eladott értékpapírba beruházott tőkéje a részletügylet megkötésétől annak lejártáig számítandó idő feléig van csak künn s igy az eladónak a törvény 8. §-ában engedélyezett 15"helyett 30% haszna van s ha még figyelembe veszszük a különböző díjak és költségek cimén külön felszámított, összegeket, a túlfizetés a vevő részéről ritkán marad 50-60%-on alul. A törvénynyel ellenkező ezen bűnös eljárás megakadályozására szolgálna az éber ellenőrzés, a visszaélésen rajtakapott árusítóknak példás és szigorú megbüntetése; legtöbbet segítenénk azonban e kóros állapoton az értékpapí••'/' :iak ! is cimletekben való árusítása által. Örömmel észlelhetjük ugyanis, hogy napjainkban folyton növekszik azok száma, akik szorgalmuk és takarékosságuk gyümölcsét értékpapírokba fektetik. Elmondhatni, hogy a tőke egyre fejlődő szerepkörével együtt halad annak demokratizálása is, ami leginkább kifejezést nyer mindazon értékek élénk felkarolásában, melyek a kis emberek igényeinek eleget tenni vannak hivatva. Igazolja ez állításunkat azon rendkivíili siker, mely a legutóbbi években kibocsátott, részen kicsiny p. Vöröskereszt, Bazilika sorsjegyek kibocsátását követte s mely ezen olcsó papíroknak aránylag ige*

1 jelentékeny áremelkedésében nyilvánul. A7 állami járadékok céljának •\ legtökéletesebben az az állapat felelne meg, ha a lakósság mind szélesebb rétegeiben nyernének a cimletek elhelyezést. Az állam hitele ugyanis sokkal szilárdabb alapon nyugszik, ha a kötvények itthon és minél számosabb tulajdonos közt oszolnak meg, amidőn tehát az államnak a maga polgárai hiteleznek, és pedig annyian, hogy igazán a nemzet zömét képezzék. Hogy nálunk az állami járadék nem vált oly általános tőkebefektetési papírrá, mint külföldön, annak oka legfőképen abban keresendő, hogy népszerűsítésének előfeltételei sorából sajnosan nélkülözzük a kis cimleteket; pedig leginkább ezek volnának hivatva, hogy a járadéknak a nagy közönség körében való elterjedését előmozdítsák. Minél könnyebb módja nyilik a járadék megszerezhetésének, annál nagyobb lesz a vásárló közönség. Nálunk a tőkeelhelyezésnek külföldön szokásos módja t. i. az értékpapírokban való elhelyezés még ugy is annyira el van hanyagolva, hogy az államnak, mely a takarékosság fejlesztésére és a legkisebb tőkéknek az elkallódástól való megmentésére fölállítá a póstatakarékpénztárt, nem szabad elzárkóznia ama kötelezettség elől sem, hogy a népet nevelje és rászoktassa a tőke megbecsülésére és annak szolid alapon nyugvó gyümölcsöztetésére, amit úgy érne el, ha gondoskodnék 50, 25 frtos, esetleg még ennél is kisebb névértékű kötvények kibocsátásáról is. A közönség figyelme mindinkább fordul a járadék felé s a bizalmat, melyet a közönség ez uralkodó papírunk iránt tanúsít, nem hálálhatja meg jobban az állam, mint ha gyöngéd gonddal van a tőkéjét elhelyezni kivánó közönség mindennemű igényeire. Ily kis cimletü járadék kötvények kibocsátása által véljük mi egyúttal a részletivekkel űzött s legtöbb esetben szédelgésnek bélyegezhető kereskedés megszűnésének mielőbbi bekövetkezését. A kis cimletek ugyanis könnyebben vásárolhatók, vagy ha a vevő a legkisebb címlet vásárlására szükségelt összeggel épen egyszerre nem rendelkezik, addig is van alkalmas helye: a póstatakarékpénztár, hova elhelyezheti tőkéjét és rövid idő alatt azt addig szaporíthatja, míg ugyancsak a póstatakarékpénztár közvetítésével eredeti járadékot vásárolhat. Alispáni jelentés a törvényhatóság 1888. máj. I én tartandó közgyűlésére. Méltóságos Főispán úr ! Mélyen tisztelt közgyűlés! A törvény által tisztemül szabott kötelességemhez képest a törvényhatóság állapotáról és a közigazgatási hivatalos ügyvitel körében tett intézkedésekről szóló jelentésemet, — mely a legutóbbi rendes közgyűléstől „Zalamegye" tárcája. I^y boldogtalan asszony. — .Novella Irta: Naglné Karaj Mariska. II. Még mindig mereven nézett ki az ablakon ; a hó már befödte a háztetőket, a kályhában kezdett hamvadni a tüz, csak a kis leányka játszott csendesen. Ott feküdt az asztalon a tintatartó mellett a revolver, a fiatal nő fölvette és hosszan nézett csövébe; mily kjcsiny egy ilyen golyó és mily gyorsan ül! .Észre sem vette, hogy kis leánykája oda tipegett hozzá, megállt a szék mellett és bámulva nézte anyja kezében azt az ismeretlen, fényes tárgyat. E pillanatban künn léptek hallatszottak, valaki megnyomta a kilincset, de az ajtó be volt zárva. — Vilma! — hangzott kiinu a férj szava és újra megnyomta a kilincset. A fiatal nő összerezzent, elszántan szoritá szivéhez a fegyvert és lehunyta szemeit. De abban a pillanatban a kis Ilonka parányi kezeivel hozzá kapott és a gyermek ösztönszerű birhatási vágyával megragadta azt. Agyogya! — tördelé. A lövés eldördült, de a gyermek keze elvonta anyja szivétől, a golyó vállán kei észtül a falba fúródott. A másik pillanatbau a betört ajtón át, a férj sápadt alakja jelent meg. Azonnal megértett mindent, oda rohant nejéhez, kikapta kezéből a még füstölgő revolvert és fuldokolva kérdé: — Meg vagy sebesülve ? A fiatal nő szomorúan rázta fejét. — Nem. Ilonka megrántotta karomat, pedig én jól céloztam ! . . . Az apa még csak most vette észre a siró gyernieket, kit a lövés döreje megrémített és össze csókolta könnyes kis arcát. — Te voltál anyád őrangyala! A nő még mindig fásultan ült a széken, alig tudta, mi történik körülötte és csak a férj szomorú, szemrehányó liangjára rezzent össze. — Miért tetted ezt? — Bocsáss meg — rebegé, majd zokogva tette hozzá — tudod, hogy nekem ez az élet teher, én nem birom tovább! — Vilma! — mond a férj komolyan és megfogta kezét — hát annyira nem szeretsz, annyira gyűlölsz minket, hogy szabadulni akarsz tőlünk? Nem tőletek édesem, hiszen te jól tudod, mi bánt engem. Megmérgezték, tönkre tették az én életemet, sárba taposták nevemet, én azt elviselni nem birom, én inkább — Mondd csak angyalom — szakítá félbe a férj — tettem-e én azért valaha szemrehányást neked ? Elhittem-e csak egy pillanatra is ? A gyanúnak még csak árnyékával sem illettelek soha! — Igen, de a világ Mit törődöl te édesem a világgal ? Okos, józan ember, aki téged ismer, ugy sem hiszi el, oly haszon talan, aljas népség fecsegésére meg senki sem ád semmit. Hiszen ha minden ártatlanul megtámadott ember öngyilkossá lenne, rövid idő alatt nem maradna más a világon, mint gazember. Nem tudod te édesein, hogy a nő, legyen bármily tiszta és szent, menjen bármily egyenesen, a bojtorján _ még is bele kapaszkodik, mert hosszú a ruhája. És végtére is azt hiszem, a te világod a te családi köröd és még te annak boldogító angyala vagy, addig a te világod szeret, mit törődöl hát azzal a másik világgal? — És te! — rebegi a nő — nem fáj neked, nem haragszol érte, hisz a te nevedet viselem? .... — Az fájna nekem Vilmáin, ha itt tudnál hagyni olyan ostobaságért. Azzal sértenél meg iga

zán

, ha nem _ JtíTen szamunkhoz '/]-iv^nTelléklet van csatolva. biznál bennem. Tudod, mily kimonthatlanul szeretlek és ha már értem nem, — folytatá a kis leányt ölébe helyezve, — élj ezért! Vagy mondd, meg tudnál válni tőle? Hát nem drágább ő előtted a világ ostobaságainál? Nem szereted jobban a menyország minden szentjeinél ? A kis Ilonka rá mosolygott és két kis fehér fogacskáját mutogatta. — Igazad van — suttogá a nő és egyik kezével keblére ölelte gyermekét, míg másik karját férje nyaka köré fonta, — igazad van, én élni fogok értetek ! — Igy Vilmám, igy már szeretlek. Láad még nem is mondtam neked, beadtam kérvényemet áthelyezésért. Tudom, hogy óhajtasz menekülni e meggyűlölt emberek közül, elmegyünk hát máshova; uj vidék, új emberek vissza fogják adni ismét jó kedvedet és te újra boldog, elégedett leszesz. — Hisz te olyan jó vagy! . . . Es a nő férje vállára hajtva fejét elgondolkozott, valami kimondhatlan édes érzés remegtette meg szivét, most kezdte még csak férjét igazán szeretni. Még egyet édes — törte meg a férj a csendet — ép most beszéltem, hogy jöttem haza a kapitánynyal, végtelen sajnálja ő is, hogy a dolog igy történt és miután nem akarod elfogadni, egy levélkét küldött neked. - Dobd kérlek a tűzbe — mond a nő annélkül, hogy érte nyúlt volna. — Nem akarod elolvasni ? — Nem. A férj hallgatott néhány percig. Megengeded Vilma hogy éri elolvassam? — Szívesen. — Tudod mit ir? — mond a férfi átfutva a levelet, — Még is csak jellemes ember ez a kapitány ; azt irja, hogy mindenre képes nyugalmadért és ha te akarod, válj el tőlem és ő szavát adja, hogy nőül vesz. A nő nem telelt mindjárt, jól esett lelkének ez