Zalamegye, 1887 (6.évfolyam, 27-52. szám)

1887-09-18 / 38. szám

A zalamegyei gazdasági egyesület HIVATALOS ÉRTESÍTŐJE. A zala-egerszegi szarvasmarha-tenyészállat díjazás eredménye. Tekintetes közgyűlés! A f. 1887-ik évi január hó 10-én 4/5. IV. szám a] a U, — f. é. ápril 3-án 45 52. sz. alatt, — í. é. aug. 14-én 77/198 (181. 191.) szám alatt hozott közgyűlési határozatokkal az 1887-ik évi augusztus hó 12-re Zala­Egerszegre kitűzött szarvasmarha tenyészállat díjazásnak az •/. alá csatolt, a közönséghez kibocsájtott, legtágasb mérvben közzétett értesités és felhívás szerint megtar­tására a kitűzött időben a helyszinén összeült tisztelet­tel aluhrt elnök, Szigethy Antal titkár mint bizottsági jegyző, — ugy Csillagh Gyula, Nagy László, Skublics Zsigmond, Szily Dezső, Farkas József, Csertán Károly, Csertán László tagokból állott bizottságot méltóságos Svastits Benó ur Zalamegye főispánja is, mint a nmgu földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. minister ur képviselője magas megjelenésével szerencséltetvén, ő nagy méltóságának is a tenyészállat díjazás sikeréhez nyilvánított legjobb kivánatait — saját nevében is ki­fejezvén, — a nmgu kir. miniszter ur által a Zalame­gyei gazdasági egyesület által az 1887-ik évben tar tandó szarvasmarha tenyészállat díjazásokra kegyesen adományozott 300 frt összegből a Zala-Egerszegen ren­dezendő díjazásra ő méltósága által utalt száz forintot átadni s az egész díjazás lefolyásán jelen lenni mél tóztatott. Miután a bizottság főispán ur ő méltósága legszi­vesb jelenlétében a díjazás színhelyére elővezetett, a •//. alá zárt összeírásban foglalt állatok felett a szemlét megtartotta, kiválasztva azok közül az * . alatti sza­bályzat értelmében a díjazásért pályázható állatokat, mely szerint 12 tulajdonos által 15 bika, — és 14 tu­lajdonos által 18 üsző mutattatott be, s megtartatván ezek fölött a szakszerű bírálat, ennek eredményéhez képest (a gazdasági egyesület megszavazott 80 frtból 15 frt költségekre hagyatván fenn) a 65 frt egyesületi és száz forint állami, együtt 165 forint összegből a kö­vetkező díjak Ítéltettek oda az érdem rendje szerint és pedig: I. Bikákért a) egy évesekig. 1. Főtisztelendő Balaton József urnák, zala-eger­szegi esperes-plebánosnak, a •//• alatti összeirás 32. pontja alatti 3 4 éves vörös szinü bikáért első rendit dicsérő oklevél. 2. Csorba Mihály pölöskei lakosnak — a 33. sz. a. s/ 4 éves vörös szőrű bikáért 1. r. díj 15 frt. 3. Varga Mihály zala-egerszegi lakósnak a 10/b. sz. alatti hat hónapos vöröstarka bikáért Il-ik díj 10 frt. 4. Jegyzés. A Ill-ik díj 5 frt ezen osztályban nem Ítéltethetvén oda, egy éven felüli bika díjazására fordíttatott. b) egy évtől két évesekig. 5. Fischl Mátyás zala-egerszegi lakósnak az össze­írás 1. száma alatti állami apától származott sárgás szinü egy évet meghaladt bikáért I-ső díj 25 frt. 6. Avár István bonczódföldi lakósnak az összeirás 23. sz. alatti IV4 éves vöröstarka bikáért Il-ik díj 20 frt. 7. Kálmán Imre hetési lakósnak az összeirás 30. szám alatti 1 éves 5 hónapos tűzött barnás bikáért III-ik díj 15 frt. 8. Köcse István nagypálii lakósnak az összeirás 16. száma alatti vöröstarka egy évet meghaladt bikáért a fönti 4-ik szám alatti jegyzés szerint fennmaradt III-ik díj 5 frt. Ü s z ö k é r t a) egy évesekig. 9. Németh Antal szepetki lakósnak az összeirás 28. szám alatti fél éves vöröstarka üsző borjúért I-ső díj 15 frt. 10. Ebedli József csácsi lakósnak az összeirás 21. száma alatti nem egészen egy éves sárga tarka üsző borjúért Il-ik díj 10 frt. 11. Szúnyog Ferenc baktüttősi lakósnak a 19. sz. alatti 8 hónapos fekete tarka üszőért III-ik díj 5 fi-t. b) egy évtől két évesekig. 12. Az I-ső díj 20 forint e díjra érdemesíthető állat hiányában ki nem adathatván, III. rendű díjakra használva fog kiadatni. 13. Horváth József ebergényi lakósnak, az össze­irás 26. száma alatti 14 hónapos fekete üszőért ll-ik díj 15 frt. 14. Franczia István botfai lakósnak az összeirás 11. száma alatti nem egészen két éves feketetarka üszőért III-ik díj 10 frt. 15. Vizsy Bódi szentandrási lakósnak az összeirás 37. szám alatti nem egészen két éves feketetarka üszőért a fenti 12-ik sz. alatti jegyzés szerint fennmaradt 20 frt I-ső díj fele, mint III. r. díj 10 frt. 16. Paiser József szentandrási lakósnak az össze­irás 35. száma alatti egy éves mult feketetarka üszőért a fenti 12-ik számú jegyzés szerint fennmaradt 20 frt I-ső díj másik fele mint III. rendű díj 10 frt. Összesen 165 frt, azaz egyszázhatvanöt forint 0. é. Ezen dijjazás alkalmából két momentumot tartok megemlítendőnek: 1-ör mint méltánylandó jelenséget, hogy az egye­sületnek annyi buzgó törekvése, a marhatenyésztő kö­zönséghez intézett ösztönzése, buzdítása után végre a földmives néposztály ugy látszik, hogy felébredni — vagy legalább is mozdulni kezd lajha közönyéből, mert az előbbi díjazási kisérletek után, melyek részvét hiá­nyából majd hogy egészben meg nem hiusultak, a folyó évi jelen díjazásra már 25 tulajdonos 33 növendék tenyészállatot vezetett fel s mutatott be ; 2-or mint sajnálatra méltó körülményt, hogy az elővezetett állatok mind a legkülönfélébb, fel sem is­merhető fajoknak határozatlan jellegű vér vegyülete volt, — s hogy vidékünkön a faj tekintetében határo­zott irány egyáltalán nem létezik, mért is tekintve szarvasmarha tenyésztésünknek főkép az Osztrák tartományok hozzánk közelebb fek­vésénél fogva nagy horderejű voltát —, ennek emelése érdekéből szükséges, hogy a) a gazdasági egyesület a díjazások folytatásával s egyéb célszerű módon törekvését a szarvasmarha te­nyésztés emelésére továbbra is folytassa, b) hogy marhatenyésztésünknek a már megálla­pított tenyészkerületekre tekintettel határozott irány adassék, azaz minden előforduló alkalmakkor ugy az egyesület, valamint a községek- és közhatóság által is támogattassék és előmozdittassék. A felállított sátorokért 1 frt 50 kr. azaz egy fo­rint 50 kr., — a zala-egerszegi városi szolga személy­zetnek 4 frt, összesen 5 frt 50 kr. azaz öt forint 50 kr. a •///• alá zárt nyugta szerint kifizettetvén, a fenn­maradt 9 frt 50 kr. azaz kilenc forint ötven krajcár 0. é. a 47. alá zárt postai föladó vevény szerint Hanty Károly pénztárnok urnák beküldetett. Miután a 165 frt díjak a jutalmazottaknak a dí­jazás színhelyén nyilvánosan kézbesittettek, ők és a tenyésztő közönség a további törekvésre buzdittatott, a bizottság főispán ur ő méltóságáuak s a nmgu kir. miniszter urnák a hathatós támogatásért hálás köszöne­tet nyilvánítván, az eljárás befejeztetett. Zala-Egerszegen 1887. szept. 12. SKUBLICS ISTVÁN s. k. bizottsági elnök. SZIGETHY ANTAL s. k. bizottsági jegyző. őt, mire a közgyűlés tagjai felállva szűnni nem akaró harsány éljenzésbe törtek ki. A központi választmány jelentése az 1884—1887-ig terjedő időről nem sok örvendetéset tartalmaz, csak az egy vigasztaló van benne, hogy ha haladás nincs is, de visszaesés sem mutatkozik. . . . Szomorú vigasztalás! — ­A duuántuli kerületi szövetség elnöke s egy-két matadorja nem jelentek meg a közgyűlésen. Jól tették, mert bizony megcibáltattak volna. Valóban szégyenletes, hogy a dunántuli kerületi szövetség részéről az orszá­gos szövetséghez ez évben a kötelezett tagdíjakból egy fillér sem küldetett be; pedig a tagegyletek nagy része beküldte a dijat a kerületi szövetséghez, mint ezt pél­dául a zala-egerszegi egyletről nagyon is biztos forrás­ból tudom. Hanyagság vagy még roszabb az ok ?! — A hátralékok behajtásának kérdésében a sok jogászból álló közgyűlés nézetem szerint helytelen határozatot ho­zott, mikor az összegüknél fogva bagatell eljárás alá tartozó peres ügyeket a budapesti kir. jbiróság, mint szabadon választott bíróságnál határozta raegindíttatni, holott a bagatell ügyekben a személyes birói illetőségtől eltérésnek helye nincs ! — Az egységes rangjelzés behozatala tárgyában elfo­gadtatott a budapesti önk. tűzoltó egyletnek javaslata. Ezentúl tehát a gallér on levő rózsácskák számából s arany, vagy ezüst minőségéből tudjuk meg, hogy ki minő rangot foglal el valamely egyletben. Elvben elfogadtatott a csurgói és a soproni önk. egyleteknek javaslata tűzoltó segély- és nyugdíj alap létesítése iránt, azonban a kivitel egy boldogabb korra (ad graecas calendas ?) halasztatott. A jövő közgyűlés székhelyéül Székesfehérvár je­löltetett ki; mert nagy Magyarország oly sok városa közül csak ennek az egynek jutott eszébe a tűzoltókat meghívni! Az Isten tartsa meg a nemes várost e buz­góságában az idők végeztéig! — A még elintézendő kérdések csekély érdeküek le­vén, elhagyók a közgyűlést, hogy még délelőtt megte­kinthessünk egyet mást Fiúméban és környékén. A fiumei tengerparton, az úgynevezett „Molo u-n haladva s a Fiumara nevű folyócska hídján átkelve, „Susák" nevezetű horvát faluba jutunk, melyet Fiúmé­tól csak a Fiumara választ el. E falu egyik utcájából jó karban tartott kőlépcső vezet fél a „Tersatto 1 1-ra, a Frangepanok ősi fészkébe s a mellette levő kolostorba. A kirándulásra vállalkozott kis társaság: Boschán Gyula, Festetich Benó gróf, Heinrich Lajos, Meszlényi Lajos, Valsei Ferenc urakból és csekélységemből állt. Vidáman haladtunk fel a lépcsőkön, melyek mel­lett mindkét oldalról terebélyes fák nyújtanak árnyékot, helylyel közzel pedig egy-egy szent kép előtt térdel a vakbuzgó horvát-olasz népség valamely díszpéldánya. Nem számláltam meg a lépcsőket, de azt hiszem legalább egy pár ezer volt, a melyen felmásztunk, a mig a kolostorhoz értünk. A templom középszerű nagyságú, de igen szép. Különösen gyönyörű a sokszicü márványból összerakott főoltár, az ezen levő szentségtartó mozaikból, szépek továbbá a nagy számban levő és több száz éves olaj­festmények, végre mint a templom egyik ritkasága, két óriási viaszgyei tya, melyeket a templomot mutogató se­tét vörösbarna csuhás franciskánus barát állítása szerint a mohácsi vészből történt szerencsés megmenekülése emlékeül és hálájául egy Frangepan adományozott 1527-ik évben. A kolostor maga meglehetős tiszta, csi­nos kertje van és két — egy téli, egy nyári — ebéd­lője, melyek közül a nyári ebédlő, vagy mint ők ne­vezik „refectorium" padozata, meglehetős jó karban levő mozaikmü, falain pedig igen régi olajfestmények függnek; mig a téli ebédlő egészen modern festésű és puhafa padlózatú. A kolostort lakó szerzetesek igen élelmesek, különösen a mi vezetőnk, ki egy kissé törte a német nyelvet. Nevezetes jövedelmük van a szentelt képek, érmek és rézkeresztecskék eladásából. Termé­szetesen mi is nagy mennyiségben vásároltunk az olcsó (3—15 kr.) emléktárgyakból. . . . Miudent megtekintve, vezetőnk elbúcsúzott és illedelmesen tartotta a markát, a mint az már Fiúméban is szokás, — a borravalóért, melyet nem is késtünk magyar bőkezűséggel leróni, a mi oly annyira meghatotta őt, hogy elkérte névje­gyeinket, a kolostor levéltára számára emlékül ! — Szegho István. (Folyt, köv.) Értesítés A zala-megyei gazdasági egyesület a szarvasmarha tenyésztés emelése érdekében f. 1887ik évi október hó '2-án délutáni 2 órakor Nagy-Kanizsán szarvasmarhára tenyész-állat díjazást rendez, a következő szabályzat szerint: 1-ör. A tulajdonosnak csak saját nevelésű, Zala megyében tenyésztett marhája díjaztathatik, miért is szűk séges, hogy e körülmény községi bizonyítványnyal, vagy a személyesen jelenlévő két községi előljáró által min­den kételyt kizáró határozottsággal igazoltassák. 2-or. A Nagy-Kanizsán tartandó díjazás kiválóan a nagy-kanizsai, perlaki, letenyei, paesai járás — és Nagy-Kanizsa város, — gazdaközönsége és szarvasmarha tenyésztése érdekéből rendeztetik úgyan, — azonban a megye bármelyik járásbeli szarvasmarhákkal is a díja­zásért pályázni s abban versenyzőleg részt venni lehet. 3-or. A szarvasmarha tenyésztésnek határozott irányban fejlesztése céljából, tekintve, hogy a nagy-ka­nizsai járás s a paesai járásnak Szél viz — és Kógy ár­völgy vidéke, továbbá a Váliczka — völgy vidék Zala­megyének magyar fajta tenyész-kerületéhez, — a per­laki és letenyei járás Zalatnegyéuek nyugati fajta te­nyész-kerületéhez tartozik, — a díjak odaítélésénél első sorban e körülményre s kiválóan tőfigyelem fog fordít­tatni. 4-er. A már egyszer dijt nyert marhával ugyan­azon díjra nem versenyezhetni. 5-ör. Kiosztandó díjak : Fél éves bikaborjukra-. I-ső díj 20 frt, Il-ik dij 15 frt, III-ik díj 10 frt. Egy éves bikaborjukra: I-ső díj 20 frt, ll-ik díj 15 frt, III-ik díj 10 frt. Két éves és azonfelüli bikákra: I-ső díj 15 frt, II-ik díj 10 frt. Fél éves üszóborjukra : I-ső díj 15 frt, ll-ik díj 10 frt. Egy éves üszőborjukra-. I-ső díj 10 frt, Il-ik dij 5 frt. Két éves üszőkre: I-ső díj 10 frt, Il-ik díj 5 frt. 6-or. A bírálatnál a fenti 1—3. pont alatt előso­rolt általános kellékeken kivül kiváló figyelemben ré­szesíttetnek azon állatok, melyek kitűnő tanyészképes­séget Ígérnek, — továbbá figyelembe vétetik a versenyre vezetett állatoknak testalkata, tekintettel az igavonó képességre és az állatok gondozása. 7 er. A birálatot a versenyre elővezetett marhák felett az egyesület közgyűlése által kiküldött bizottság a helyszinén teljesíti és a díjak az érdemesítetteknek a helyszinén azonnal nyilvánosan kiadatnak. 8-or. A bizottság jelentésében a versenyre előve zetett, úgy a díjazást nyert marha faja, neme, szárma­zása, termetes leirása, továbbá a tulajdonos neve, állása, lakhelye s hogy váljon a marha eladó-e ? a lehetőség szerint körülményesen előadandó. 9 er. A bizottság elnöke: Clement Lipót úr; ­tagjai: Baan Kálmán, Baranyay Ödön, Becker Antal, Czigáuy Bertalan, Dervaríts Imre, Erdélyi Mihály, Fá biánics Gyula, Forster Elek, Göcz Károly, Hanny An­dor, Hanny Imre, Inkey László, Karczagh Béla, Kar­czagh István, Koller István, Kostyál Ferenc, Malatinszkv Fereuc, Plihál Ferenc, Schmiedt Emil, Smodics Viktor, Somsich Lőrinc, Szabó Imre, Talabér Zsigmond, Viz­lendvay Sándor, Záthureczky Zsigmond. 10. A versenyre elővezetendő marhák felállítása Nagy Kanizsán Karczagh urak által szívességből áten­gedett urodalmi majorban történik. 11 ér. Hogy a díjosztó bizottság kellő időben meg­tudhassa a pályázók s elővezetendő állatok számát, fel ­hivatik mindegyik pályázó, hogy a kijelölt nap regge­lén Nagy-Kanizsa város helyi hatóságánál jelentkezzék, a hol egyszersmind további utasítást s kívánatra érte­sítést nyerend. A tekintetes megyei főszolgabíró és polgármester urak, a „ Keszthelyi"­nNagy-Lengyeli"-„Sümeg- vidéki gazdakör u-ök, a községi- és körjegyző, úgy az egye­sület közreműködő tagjaiul belépett néptanító urak, az egyesületnek s a tek. megyei törvényhatósági bizottság­nak t. tagjai s mindazok, kik ezen értesítés és felhívás­ról tudomást nyernek felkéretnek, hogy az ebben foglaltakat minél tágasb körben ismertetni, a polgármes­ter urak és a község elöljáróságok országos és heti vá­sárokban dobszó mellett — és bucsuk alkalmával ki­hirdettetni s a szarvasmarha tenyésztő közönséget a részvételre buzdítani szíveskedjenek. Kelt Z.-Egerszegen, 1887. évi szeptemb. hó 11-én. Háezky Kálmán s. li. ügyvezető elnök. Szigethy Antal s. k. titkár. B.-Füred, 1887. szept. 14. Tekintetes szerkesztő úr! A fürdő-idény oly zajosan, azaz helyesebben mondva élénken végződött az idén, mint ahogyan sok év óta nem. A Balaton egylet által rendezett kiállítás ugyanis e hó 8-án vette kezdetét s tartott ll-ig. Nem volt ugyan a várakozásnak teljesen megfe­lelő, mert biz a távol eső helyek csekély mértékben lettek képviselve ugy személyeik, mint a kiállításra küldött tárgyak által; de mégis 83 kiállító 429 külön­féle tárgyat állított ki. A kiállított tárgyak megbirálására két bizottság lett kiküldve. A borbiráló bizottság elnöke Szalay Károly, tagjai pedig Mórocz Kálmán, Orbán Ignác, Lichtenstein La­jos, ifj. Kovács Rezső, Deák Tamás, dr. Sziklay János jegyző — voltak. Borból 50 kiállító 144 fajtával, szesznemüekből 5 kiállító 10 fajtával, ecetből 2 kiállító 2 fájtával volt képviselve. A bírálat eredménye: Az egylet által felajánlott díszoklevélre érdemesit­tettek: Szabó Imre kitűnő csopaki fehér boráért. Plos­szer József és István csopaki aszúért. Kovács Kálmán 1885 iki fehér boráért. Somogyi Zsigmond Balaton-Fü­reden, kiválóan az 1887-iki fehérborért. Somogyi Lidia B.-Füreden, fehér boraiért. Varga János B.-Füredeu,

Next

/
Thumbnails
Contents