Zalamegye, 1887 (6.évfolyam, 27-52. szám)

1887-08-07 / 32. szám

VI. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1887. augusztus 7. 32. szám. ZALÁM i, m ii rr (rr I r ' r i es A lap .szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Béniién te tlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat uem küldünk viss7.il A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Sok & hiba. II. Valiimint körorvost, úgy körbábát is rendel a törvenyes intézkedés a községek számára. De kérdjük : hány helyen szereznek érvényt a törvény emez üdvös intézkedésének ? Ha ntánna járnánk, szomorú tapasztalatoknak jutnánk nyitjára; minek is az a körbába — mondja az atyafi, ha figyelmezteted reá, — lám hát én is csak megszülettem, meg a szomszédom is körbába nélkül, megszületnek ez után is úgy a hogy ! Egyik megél, másik meghal, a mint a jó Isten akarja. Nem is volna jó, ha mind megmaradna az a sok apróság ! Hiszen úgyis annyian vagyunk, hogy ma holnap egymás hátán járnak az emberek s úgy veszi el majd egyik a másiknak a szájából a betevő falatot. Persze, így csak a sötét butaság beszélhet, s erősen hisszük, hogy majdan, lassankint, ezen is esak fog segíteni az i s k o 1 a. Ami azt a körbábaságot illeti, magam sem ragaszkodom egészen hozzá. Baj az, ha 5—10 községnek van csak egy képzett bábája. Ha a községeknek egymástóli távol fekvését hozom fel s a természetnek azon alapigazságon nyugvó törvényére utalok, hogy t. i. egy és ugyanazon test, egy és ugyanazon időben, két vagy több helyen nem létezhetik. — azt hiszem, felesleges előbbi mondásomnak bizonyítására más érvet felhoznom. Azt meg az ésszerűség elvénél fogva szintén nem kívánhatjuk, hogy minden egyes község, erejét meghaladó anyagi áldozatok árán, tartson külön-külön egy-egy, akadémián diploimitizált bábát. Szerény nézetem szerint leghelyesebb volna minden megye székhelyén legalább is 1 2 hónapig tartó bába-képző tanfolyamot rendezni, hol azután az illető községek költségén, minden községből az arra hajlamot érző, esetleg előzetes gyakorlat utján már némi gyakorlati ismeretet szerzett egy-egy, jó erkölcsi viselet hírében álló asszony, legalább is annyi kiképeztetést nyerne a szülészet körébe vágó legfontosabb tudnivalókból, a mennyi a mostani legtöbb dilettáns bábáénál több garantiát nyújtana arra nézve, hogy ama válságos pillanatokban ne csak egyedül az Isten jóakaratú kegyelmétől tétetnék függővé úgy az anya. mint a csecsemő élete. Megöregszik a Kati, Orzse vagy Nani néni, — nem való már a tarlóra — nehezen hajlik már az egykor kaczkiás kénvességgel hordozott derék. Élni meg hát még is csak kell ! Mit tegyen, mihez fogjon árva lelke V — Beáll bábának — ha nem csurran, cseppenik. Minden új honpolgár avagy honleány napvilág látása 50 kr.. — bor, pálinka, búzaliszt, krumpli s más efféle töltelék jut elegendő a „danaidák hordójá"-ba A válságos pillanat előtt, közben és utánna ott forgódik a pálinkás butyka s nemcsak a bába asszony igyekszik lelki buzgalommal bebizonyítani, hogy ért a liter(áturá)-hoz, hanem a máskor is testet és lelket ölő méregnek minél nagyobb mértékben való élvezésére -mintegy rá kényszeríti az élet-halállal küzdő beteg asszonyt, erősen hivén és még jobban állítván, hogy erőt ad az az elgyengült testrészeknek s így 'elősegíti a szerencsés szülést. Ha a bábának járatlanságához ínég hozzá veszszük a nagy mértékben élvezett szeszes ital következtében beállott mámorát: ugy nem fogunk csudálkozni, hogy oly sok újszülött megy szülő anyjával együtt sirjába. — De meg ilv képzetlen bába lehetetlen, hogy tudatával birjon azon nagy felelősségnek, melyet elvállalt kötelezettségénél fogva Isten és emberek iránt tartozik. A ki a falusi nép között él, nem fogja nekem azon állításomat megcáfolni, hogy ez ideig a nép legszegényebb, következéskép legképzetlenebb asszonyai közül „teremnek" a falu bábái, a kik tudatlanságukból folyólag, telve vannak a babona-, bűbáj-, kuruzsolás-, sőt sok esetben a magzat elhajtás és vesztésre való bűnös hajlamokkal is. — Fogyatékos, sőt a legtöbb esetben teljesen hiányzó szellemi képzettségénél fogva az ilyen bábáról nem tehető fel. hogy mérlegelni tudná erkölcsi súlyát, azon óriási bűnnek, melyet egy-egy gyermek elvesztése körüli közreműködése által elkövet s mert me»magyarázva tán soha sem volt előtte büntető törvényünknek ide vágó szakasza, nem tehető fel, hogy teljes tudomással bírna igazságszolgáltatásunk azon szigoráról, melylyel ily büntettet sújtani köteles. Mivel tehát az ellenőrzés nem nyújt elésj megnyugtató biztosítékot a netáni visszaélések és a rosszúl teljesített kezelési eljárás földerítésére: kívánatos, hogy bizonyos szakképzettséggel biró oly bábák alkalmaztassanak a legnyomorúltabb falukban is. a kik elésr ffarantíát o rnyújtanak arra nézve, hogy lelkiismeretesen teljesítendik úgy társadalmi, mint erkölcsi szempontból szerfelett fontos kötelességeiket. Ellenőrzést említettem ! — S vájjon kik gyakorolják ezt ? — — A halottkémek. No erről a mizériánkról más alkalommal mondandom el nézeteimet. Pozsogár Gyula. Gróf Festetics Tassiló negyvenezer forintos hagyománya. Svastits Benó főispán úr őméltósága a megye örvendetes fejlődésnek indult népoktatásiigv.ére kiváló fontossággal biró eseményt terjesztett augusztus havi ülésében — a közigazgatási bizottság elé. Ugyanis Festetics Tassiló grót boldog emlékezetű hitbizományi előde gróf Festetics Tassiló lovassági tábornok által keszthelvi (zalam. és balaton-szent-györgyi (soinogymegyei) hitbizományi birtokai népiskoláinak fejlesztésére, részben pedig új népiskolák felállítására végrendeletileg hagyományozott negyvenezer forintot a halálozás napjától esedék 68 D <l~ os kamatokkal együtt folyóvá tevén, a kiosztás arányait és módozatait feltüntető alapító levelet főispán úr őrnéltóságához megküldötte. Zalamegye közigazgatási bizottsága ezen „Zalamegye" tárcája. A Lavater bácsi. (Vége.) Este a nagyvendéglő disz-tfcrme megtelt fényes hallgatósággal. Mindenki kíváncsian várta, hogv ki az a fővárosi ünnepelt novella-iró ? ki az a Oaviár'? és mit akar a békés emberi fülekkel ? A gazdagon világított ten-uiben ünnepi csend. Az emelvény felőli oldalon egyszerre mozgás támad. A tekintetek mindenfelől oda irányulnak. Belép .... Gerenday Holofernes, nyugalmazott protessor úr. Valami gonosz veséjű prakszi elkiáltja; „éljen a fül!" A hallgatóság rázúgja az éljent. Azután egy szempillantás alatt bogárdüugésre figyelő csend lett. Ebben a kacajfojtogató némaságban a professzor úr komolyan veszi a dolgot és . . . pukkedlit csinál, mire talrázó kacíijra fakadt a mélyen tisztelt publikum. A kacaj-vihar lecsendesül, — s már ott áll a kathedrán a felolvasó. Csiiios, sudár fiatal ember, az „érdekesek" fajtájából. Domború, fehér homlokára barna göndör fürtök simulnak ; sokat mondó kék szemeiből ábrándos lélek sugárzik; egtjsz arca jóságot, szép lelket, határozott jellemet mutat; csak ajkai körül játszik néha-néha szokatlan mosoly, amit nehéz volna határozottan kimondani, hogy a szánalom vagy a'gúnv idézi-e elő? Vannak sokan, kik kifidott arcképe után ismerik; ezek azután erre, arra suttogják : „Rózsa Lajos! Rózsa Lajos." Mindenki örömsugárzó képpel tekint rá, csak Gerenday szeretné megölni tekintetével, mert az a rokonszenves alak a megtalált i ül tulajdonosa. A felolvasó h lyet foglal és olvas : „Mélyen tisztelt Hölgyei ni és Uraim! Talán fölösleges önök előtt bizonyítgatnom a fülek roppant fontos ságát. Ez különben n tu( lósok dolga. A túl, ez a nagy horderejű szerv, majdnem minden halandóra nézve élet-föltétel. Mindenkinek szivét édes megnyugvás, kéjes öröm tölti el, érezvén, hogy füle van, s megtapinthatván ezt az áldott kis jószágot, melyen át annyi kedvesen csengő szó, annyi elbűvölő, menyországba emelő csábos susogás jut a szellem birodalmába: az agyba. Csak az a csodálni való, kedves hallgatóim, hogy habár mindenki örül füleinek s nagyobb átok egyhamarán senkit nem érhetne, inint ha füleit elveszítené: még sem akad hevenyében sértőbb szó, mintha valakinek azt mondják: füles. A fül magában egy complik4lt műhely és pedig, miután iillő és kalapács van benne: hál kovácsműhely. És az ember, ki (a praedestinatiót tagadók szerint) saját sorsának kovácsa, e műhelylyel bizony sagyon sokat emelhet vagy ronthat sorsán; ha tudni illik eltalálja, hogv mit kell meghallnia és mit kell egyik fülén be-, a másikon pedig kieresztenie. Egy, az éber fü'ek által megfogott titok vagy terv — alkalmas helyre jututva — nem egv embernek alapította meg szerencséjét, hí tán aicpirját elveszítette is ily módon. A fül rendkivüli érzékeny jószág. Társadalmi osz tályok szerint egyik vagy másik szó iránt érzékenyebb. A "prókátor urak fülének bűvös szava: a kliens, medikus uraké: a patiens, a kereskedőké: a saldiert, a poétáké: a praenumerans, a felolvasást hallgatóké pelig a felolvasás . . . utolsó szava. — A tül eme csudála;os érzékenysége kulminál a tiilek plasztikai mozdulataibin. Tessék csak megfigyelni a szerelmes füleit: mint olvadoznak, mint simulnak le a lázban égő agyra, mikoi a kedve-; azt súgja beléjük: szeretlek. 1 >- azután tesf6k esak megnézni a fület: mint konyul le csüggeteg magadással, ábrándvesztetten, ha a fiilek boldogtalanságárai mit sem törődő hitelező azt mondja adósának : tizíss ! És bizony egy cseppet sem lehet csodálni, ha ily leverő hatás mellett legtöbbször azután süket fülekre talál A fül előkelőségét az is fennen hirdeti, hogy n,'ink fel is szokták díszíteni drágábbnál drágább tiiggivel. Jelen számukhoz félív melléklet van csatoha. Es ha még azt is meggondoljuk, hogy két kis parányi, gyémántfüggővel nem egy hallani ii<>m akaró nő fiilecskét varázsoltak meg már annyira, hogy rögtön hallott és értett: be kell ismernünk, hogy a ffil még a sziveket is kormányozza. Hölgyeim és Uraim ! A fül annyiban is nevezetes, amennyiben még egyszer annyi, mint az ember . . . s ahány, majdnem annyiféle is. Ez a körülmény indította ujabban egy jeles tudósunkat (kinek nevét ezúttal elhallgatom) arra, hogy megírja a „fülek lélektanát." (A közönség kacajban tört ki. Gerenday nyugta lanul izeg-mozog helyén.) A felolvasó folytatja: „Ezen tudós azt állítja, kérem, hogy oly fül, mely simán a fejhez lapul, szellemi laposságot, meglapulni, meghajolni szerető jellemet árul el. . . . Teljesen az arcbőrhöz nőtt fiilciinpa, dacos, akaratos, indulatos ter mészetre vall. Cifrán csigázott fülkagyló alattomos, két sziniisküdő, bujkálódó, szóval nem nyílt, őszinte lelket mutat. Gerenday felugrik. „Árulás! Tiltakozom ! A tudomány nevében tiltakozom !" Üljön le! Abzug! Levele.' — bőgi száz prakszi torok. — Halljuk a felolvasót!" A felolvasó tovább olvas. „Bővebb megfigyelés t még az általam tudósnak — nem tudom; annyit akarok csak jávai szemben megjegyezni, hogy a fiilek lélektana már a chinai tudósok előtt sem volt ismeretlen. Bizonyos Day-Geren chinai tudós azt írja ugyanis, hogy a mely emberi fül valamely állatéhoz hasonlít, az kisebb nagyobb mérvben azéhoz hasonló tulajdonokkal ékeskedik. Igv például - irja tovább az említett tudós — magam is ismertem egyént, kinek feltűnően szőrös és felül ellaposodó, (ama bizonyos állatéhoz hasonló fülei voltak s aki csakugyan feltűnően) korlátolt és bizalmatlan is v

olt." említeti munká-