Zalamegye, 1887 (6.évfolyam, 27-52. szám)

1887-11-06 / 45. szám

fáradságos munkájuk közben, ebédjöket elköltendők °s ellankadt testüket néhány percznyi nyugalom által felfrisitendők, esengve néznek körüí, ha kinálkoznék egy fa közelben, melynek hűvös árnyában feltalálnák a pihenésre szánt helyet, hol jobban éreznék magukat, mint sok uri ember fényes palotájában. A mi ezen intézmény hasznát illeti, az megbecsülhetlen mind erkölcsileg, mind anyagilag. _ Hol látja az ember, a mindenségnek eme porszeme, leginkább a mindenhatónak folyton működő teremtő erejét, mint a uövények csudás fejlődésében?! Ha vizsgáljuk valamely növénynek növekedését, nagyságát, sziliét, illatát, gyümölcsét, keresve azoknak egymássali összefüggését s valamelyiknek titka szemünkbe ötlik : önkényt jut eszünkbe leborulni a véghetetlen hatalmú mindenható előtt, imára nyitni ajkainkat s mély tisztelettel hálát és köszönetet mondani jóságáért, hogy oly nagyszerűen teremtette a uövényvilágot. — Látva azt, hogy a nagy és kicsiny, hasznos és haszontalan, egyszerű és pompás mily igen testvériesen meg'érnek egymás mellett, mintha csak azt mondanák nekünk legtökéletesebb teremtményeknek : ti is igy szeressétek egymást, megtanitnak felebará tainkat becsülni, szeretni és tisztelni. — Ha már erkölcsileg ily nagy haszna van, miért ne volna anyagilag is a szóban forgó növények t. i. a gyümölcsfáknak. — Igaz, hogy nem olyan tőke, mint a pénz, mely másnap már szaporodik, ha kölcsön adják ; sem nem olyan hamar hasznot hajtó, mint az állattenyésztés. — De a jövőbe helyezett dolgoktól nem kell, sőt nem lehet azt várni, hogy azonnal megfizessék a rájok forditott időt, fáradságot és költséget. — Vannak községek — ámbár sajnálattal kell említenem, hogy hazánkban ilyenek kevesen létaznek — melyek községi útjaikat befásitva, abból évenként oly jövedelmet teremtenek, miszerint nemcsak magukat látják el jó Ízletes gyümölcscsel, hanem az állami adót is kiegyenlitik, melyeket különben vajmi nehezen tudnának előteremteni. —

1 Mellesleg legyen szabad egy dologra kitérnem. — Nem olvassuk-e naponként a gyermekeink közt uralgó erkölcstelenséget? — Nem-e, lett már sok tudatlan pajkos gyermek szüleinek, szomszédoknak, sőt egész községnek tönkre juttatója a gyújtogatás által, melyet vagy tudatlanság vagy pajkosságból követett el? Az ilyenekért korholják elébb a szülét, azután az iskolát. — De hát hova tegye gyermekét azon szegény szüle, ki életfentartása s gyermekeiért napkeltétől nyugtáig kénytelen dolgozni s e mellett gyermekeit elhanyagolni ? ! Ilyen állapotok mellett az a szegény népiskola nem tudja s nem is teheti meg nevelői és oktatói feladatát. — íme ezen körülmény ujjal mutat holmi gyermekkertek s óvoédes szülői ház tágas udvarába, boldogságtól sugárzó arczczal repültem kedveseim ölelő karjaiba. — Isten hozott kedves fiám! — szólt elfogultságtól rezgő hangon édes apám s melegen szoritotta meg mindkét kezével jobbomat, miközben fiirkészőleg hordta körül szemeit, mintha még keresett, még várt volna valakit. Szegény jó édes anyám, némán, szó nélkül bor.ult a nyakamba, százszor, ezerszer össze vissza j csókolt, azután vállamra hajtotta íejét s hangos zokogásba tört ki. — Te rosz fiu! . . Te rosz fiu ! — szólt szernrehányólag s mégis oly sok szeretettől tanúskodó hangon. — Hát nem volt annyi bizalmad hozzánk, hogy előre megírtál volna mindent!? — De hát hol van a menyasszony ! — vágott közbe erőltetett mosolylyal édes apám. — No, csak ne csináljunk most már semmi léié teketóriát, folytatá azután, mikor észre vette, hogy nagy szemeket meresztek erre a fogós kérdésre. — Nem értem édes apámat — akadozott számon a szó. — Ugyan hagyd el kérlek ! — megtörtént, hát — jól van. Eleinte nagyon haragudtam rád. az igaz, de még első felindulásom közepett is becsültem benned azt a térfias bátorságot, melylyel őszintén tudattad ve lünk, hogy diplomával és családoddal egyiitt júsz haza. — Családommal!? már most még kevésbbé értem édes apámat. — No, hát akkor olvasd magad, amit táviratoztál — s ezzel oda adta kezembe a telegrainmot, melyben szóról szóra ez volt: „Holnap azaz szerdán, haza'utazom a családommal együtt." Mosolyogva dobtam télre a táviratot s egyszerre tisztában voltam mindennel. A rendeki távirdás kisasszony czeruzája botlott meg s a czéhláda helyett családot talált írni a telegrammba. Csakhogy ez egyszer Morseé szelleme nagyon rosz prófétának bizonyult, mert az igaz, hogy a czéh láda még mindig meg van; de család az még most sincs, azaz hogy nekem van, hanem annak nincs, kitől ezt az egész históriát hallottam. — : dának nevezett nevelő s oktató intézetek terem- | tésére. — De hol vegye ama szegény nép ezekre a költséget? - Sok helyen segítenek ezen bajon a nemes emberbarátok. -- De a hol ilyen nincs, teremteni kel) alapot. — Ehez pedig igen jó alap az utak befásitása, melynek jövedelméből erre is kerülne egy keves s igy minden község megerőltetés nélkül tudna anyagi jóléte mellett szép és nemes czélokat kivinni. A mi kiviteli módozatát illeti, minden községnek viszonyaitól függ. — Léteznek olyanok melyek — ha foganatba veszik — egy-két, mások 4—5 év alatt érvényesíthetik csak. — Többé-kevésbbé, minden község rendelkezik évenkint költségvetésében holmi mellékes tőkével, melyet e czélra felhasználhat. — H°gy egyebet ne emlitsek, ilyenek lehetnek a büntetésekből befolyt összegek, melyek sokhelyen nem megvetendő mennyiségre rúgnak. — A legtöbbnek pedig semmibe sem kerül. — Hisz ott vannak a községi faiskolák, melyekből nyerheti a fákat, csupán a faiskola kezelőnek költségeit kell megtéritenie. — Azonban nem eléggé ajánlhatom figyelembe venni a talaj viszonyt, — nehogy a munka félig kárba vesszen. — Ugyanis nedves helyen inkább diszlik körte, szárazon pedig alma és diófa. — Más eg-yéb fajta gyümölcs tát nein is igen ajánlhatnék — ha csak valamely község közel nincs a városhoz, hol a hamarább romlandó gyümölcs (cseresznye, baraczk stb.) jó piaezra talál. — Egyébiránt a többi ezen dologra vonatkozó eljárásra utasitást ád a megyei szabályrendelet. — Ezeket kívántam ezen hasznos munkára vonatkozólag a t. községeknek elmondani. — Belátásuktól és meggondolásuktól függ a lelket testbe öltöztetni. — Ha szivükön tekszik a jövő nemzedék jóléte, boldogsága, gondolkodjanak felette, tegyék sajátjukk 1 az eszmét (minthogy egy község megyénkben már azt foganatba vette) jj — A kormány, ha terheket ró a polgárokra, iparkodik utat és módot nyújtani azok fedezésére. Eljön az idő s ugy vélem nem késik soká, midőn ez eszme végrehajtása törvény által tétetik kötelességévé a községeknek. — De ha ez nem lenne is, társadalmunk, községeink jó.'éte kívánja, hogy az végrehajtassék. Mindenki saját szerencséjének kovácsa. — Németh György. Nyilt felhívás a hazai kaszinók e's olvasókörök eln ökeihez. Altalános a panasz a magyar szépirodalmi és tudományos könyvek csekély kelendősége felett és ez a panasz első sorban sújtja a hazai kaszinókat, olvasóköröket és más művelődési célból alakult társasegyesületeket, melyek hivatásukhoz képest a magyar nemzeti érdekeknek és így első sorban a magyar nemzeti irodalomnak ápolói és terjesztői lehetnének. Jól tudjuk ugyan, hogy nem egy magyar kaszinó pénzügyi állapotához mért áldozatkészséggel szavaz meg évenként, néha tetemes összegeket magyar könyvek vásárlására. De tény, hogy mintegy két ezer társas egylet közül hazánkban alig ötszáznak van könyvtára és tény, hogy e könyvtárok között is igen sok egyszerűen kiselejtezett ajándékművekből avagy ügyes üzérkedők által terjesztett szenzációs fércregényekből és hitvány fordításokból áll; oly könyvtárak tehát, mely nemcsak nem felel meg hivatásának, de gyakran a közízlést, sőt a közerkölcsiséget is megmételyezni képes. A magyar Írók és Művészek Társasága tárgyalás alá vévén ezt a komoly kérdést, az alulirt bizottság által jelen nyilt ielhivást intézi a hazai kaszinók és olvasókörök t. elnökségeihez, hogy figyelemmel a könyv tárak alapításának és kezelésének nagy fontosságára, emlékeztesse őket a hazai kaszinók nagy alapítójának, Széchényinek célzatára, ki nem, mint a magyar kaszinók jelentékeny részéről ma is elmondhatjuk, „politizáló mokraköröket vagy épen kártyaba-langokat" akart teremteni ez intézménynvel, de a ki tudta, hogy jól ve zetve és első sorban a közművelődés érdekeit szem előtt tartó társasegyesületek nemzeti létünknek erős oszlopaivá lehetnek. A művelt nyugat európai nemzeteknél, a/, amerikai Egyesült államok nagy köztársaságában a hatalom alapját a művelt társadalom képezi és e műveltséget a jól szervezett és mindenütt feltalálható társaskörök és a nyilvános közkönyvtárak fejlesztik leginkább' öntudatosan és hathatós erővel egészítvén ki azt a népnevelő hatást, melyet nálunk még csak az iskola, az éretlen gyermekek érdekének szolgáló és a fejlődésre képes és munkabiró ifjak nagy zömét már cserben hagyó iskola végez. Nincs rendkívüli eszközökre, nincs rendkivüli anyagi erőre szükség, hogy minden egyes kaszinó minélinkább megteleljen nemes feladatának és hogy a magyar társaskörök zöme a magyar művelt társadalom egyik központja és a közművelődés ügyének terjesztője legyen. Csak akarat szükséges, csak egypár Ízléssel és műveltséggel biró egyén buzgalma. A Gaborieau, Ponson dti Terrail, Goudrecourt, Montepin Xavér, Bois. gobey, Born féle s más becsnélküli gyári regények helyett, melyek kaszinóink könyvtárában százával találhatók, ugyanannyi pénzzel kitűnő magyar szépirodalmi műveket és nagynevű külföldi irók magyar fordításait f lehetne beszerezni. A könyvkiadóktól és magánosoktól koldult rendesen értéktelen művek helyét csekélyebb számú, de becsesebb könyvek méltán pótolhatnák. Egyegy encyclopediai mű, szótár, térkép, a Magyarország történelmére, földrajzára vonatkozó to művek, a helyi monographiák, az önművelődés ez első s általános segédeszközei, szintén nem kerülnek sokba és egészen tudományos művek megszerzése különben sem tartozik a kaszinók feladatai közé. Es mily más hatása lenne egy kis gondosan megválogatott könyvtárnak, habár egyelőre csak egy két száz darabból állana is, mint a mostan legnagyobb részt selejtes, sőt erkölcsrontó tartalmú könyvgyűjteményeknek! Es mily hatása lenne kérőbb, ha a könyvtár megerősödve valóban komoly férfiaknak is segitségiil szolgálhatna! Lehetetlen, sőt az egyes helyi viszonyok ismerete nélkül igaztalan is volna, ha mi innen a központból általános jellegű tanácsokat akarnánk adni a vidéki kaszinók könyvtárainak kezelésére és gyarapítására nézve. Nem is akarjuk. Mi csak arra kérjük önöket, hogy ne hanyagolják el a kör könyvtárát, mint eddig hazánkban legtöbb helyen történt; igyekezzenek évről évre minél nagyobb összeget fordítani annak ezé! jaira és inindtnek felett művelt tagtársainak véleményét meghallgatva ne bízzák a megrendeléseket többé kevésbé a véletlenre; különösen vegyék birálat alá a regény fordításokat, melyek két évtized óta irodalmunkban valóságos szemétdonibot képeznek, a melyben az igazgyöngyöt esa.v szakértő fedezheti tel. Ne feledjék önök, hogy a társaskörök könyvtárainak nemzeti missiója vao ; a legtöbb ifjú innen nyeri a lelkesedést vagy a mérget és a legtöbb nő, a jövő nemzedék nevelői, a kaszinók regényeinek hatása szerint alkotja meg a társas élet hangulatát; ne feledjük, hogv a jövő nemzedék, mely a könyvek nagy hatásáról már tiszta fogalommal fog bvrni, Önöket teszi felelőssé vidékük műveltségének más állapotáért, és az önök működését fogják megbélyege. , i, ha kaszinójukban 111a esetleg kártyázás a fődolog es a kaszinói könyvtár értéktelen, vagy épen selejti - müvekből áll. Elérkezett az idő ; nemzeti létünk jelen miveltségi foka megköveteli már tőlünk, hogy a magyar társaskö rüi, szellemi niveauja a közönségesnél és megszokottnál magasabbra emeltessék. Elérkezett az az idő, hogy Önök, a vidéki társadalmi élet hivatásszerű vezetői, a közművelődést minél szélesebb körben terjeszteni igyekezzenek. Kendezzenek előadásokat, melyekből a magasabb műveltséggel még nem biró ifjak és nők az emberiséget mozgató nagy eszméket és mindenek felett a magyar haza jelen állapotát megismerni és szeretni tanulják ; gondoskodjanak arról, ha kell, népkönyvtárak felállítása által, hogy a tanuló iíjuság és a köznép is kedvelje uieg az olvasást és alkossanak körükben pezsgő életet, mely elvonja a jobb sorsra méltó erőket a kártya és bor csábjaitól s munkára buzdítsa az ifjakat, kik már már érteni kezdik, ,h >gy a nemzetért és szépért élni a legfőbb boldogság. Es mindenek felett reti üiick be kis, de valóban becses magyar nemzeti könyvtárt és gondoskodjanak annak öntudatos fejlesztéséről, hogy legyen egy mag, melyből a társaskör óhajtott ívtorinja kiindul. Ezen csekély, de bizonynyal nem áldástalan feladat az, mely Önökre vár, hogy a társaskörök könyvtárainak reformja által fokozatonként városuk és vidékük társaséletének újjáalakítását is megkísértsék. Magyar irók és könyvkiadók a mi bizottságunk tagjai. A mi teljajdulá iunk talán túlzott és nagyon önző. De ne 11 habozunk azt nyilvánosságra hozni. Ügyünk egyutul a nemzeté és tudjuk, hogy Önök is hasonlóan gondolkoznak; körük tagjainak legjelesebbjei átérzik teljesen, hogy : — nyelvében él a m .űzet. Legyenek azért, ismételve kérjük, gyámolitóink a magyar irodalom felvirágoztatása érdekében általunk megindított mozgalomban az által is, hogy jelen körlevelünket gyűlésükön tagjaik tudomására hozzák, vita alá bocsássák, s az eredményt velünk (az Írók és Művészek társaságának helyiségében, Budapest, Nemzeti színház bérháza] közölve, velünk ez ügyben továbbra is érintkezésben maradjanak. Maradtunk hazafias tisztelettel Bpester., 1887. A könyv vásárlást előmozdító bizottság és annak nevében (ijíirgy Aladár, Jókai Mór, elnök. tiszt, eluök. Dolinay Gyula, titkár. A fógymnasiumoKkal es főre iiskolakkal egyenrangúaknak tekintendő kereskedelmi es katonai ianintezeíek es tanfolyamok megjelölése tárgyában a m. kir. beliigyminister f. é. 56,313 II. sz. a. a következő rendeletet intézte a vármegyei és városi törvényhatóságokhoz, közigazgatási bizottságokhoz és főispánokhoz, valamint a fiumei kormányzóhoz. A köztisztviselők mínősitéséről szóló 1883. évi 1. t. ez. végrehajtása tárgyában 1883. évi február hó 10-én 9/J5Ö sz. a. kelt rendelet kapcsán a vallás- és közoktatásügyi, valamint a honvédelmi minister urakkal egyetértőiig a következők kijelentését tartottam szükségesnek : Az 1883. évi I. t.-cz. több §-ában, jelesül a 6., 14., 15., 17., 18. §-okban, mikor a hivatali állásokhoz megkivántató qnalificatiót vagy bizonyos szakvizsgák letehetéséhez való jogosultságot a középiskolai képzettség kimutatásához köti, a „középtanodákkal egyenrangú kereskedelmi iskolá

u-ról, illetőleg „megtelelő katonai fanfolyam "-ról Í6 említést teszen. Ebből kifolyólag szükséges minden kétséget kizáró módon megállapítani azt, mely ilynemű intézetek tekintendők a középiskolákkal egyenrangúaknak? Erre vonatkozólag a nevezett minister urakkal létrejött megállapodás szerint kijelentem, hogy főgymnasiumokkal és főreáliskolákkal, a következő kereskedelmi és katonai tanintézetek és tanfolyamok tekintendők egyenrangúaknak :