Zalamegye, 1887 (6.évfolyam, 27-52. szám)

1887-10-23 / 43. szám

VI. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1887. október 23. 43. szám. Előfizetési díj: Egészévre 4 t't., Félévre 2 ft., Negyedévre 7 ft. Hirdetmények: 3 hasábos [jetitsor egyszer 9 kr., többszöri hirdetésnél 7 kr., Bélyegdij 30 kr. Nyltttér petitgora 12 kr. Korunk és a nőnevelés. Abból az alkalomból, hogy a zalaegerszegi iskolaszék elhatározta, hogy az itteni felsőleánviskolát — mely a nőnevelés folyton emelkedő, magasabb igényeinek meg nem felelhet —- polgári-leányiskolává fogja átalakitani s ez iránt a magas ministeriumnál lépéseket is teend : talán nem időszerűtlen és érdektelen a nőnevelés fölött kissé meditálni, egybevetve azt korunk szellemével. Minden cultur-mozzanat magán szokta hordani a kor szellemének kínyomatát. Igy van az általános nevelésnél, de fajilag a nőnevelésnél is. A zala-egerszegi iskolaszék véleménye és határozata csupán egyetlen hang, mely korunknak a nőneveléssel szemben való fejlettebb magasabb igényeit hirdeti és mégis nagyfontosságú. Az a határozat nem azért sürgeti a felsőleányiskolának polgári-iskolává leendő átalakítását, mintha ennek az iskolának szellemével, az ott elért eredménynyel nem volna megelégedve. Éppen nem ! Sürgeti azért, mert az ott felölelt ismeretkört elégtelennek tartja arra, hogy vele egy nő az élet színpadjára léphessen. Tehát nem jobb, hanem magasabb képzettséget adó iskolát sürget. Mikor ezt teszi, csupán a kor szellemének kiván eleget tenni. Es ezt jól teszi. Azért merjük határozottan mondani, hogy jól teszi; mert lehetetlen föltennünk, hogy az itteni iskolaszék határozata egyoldalú felfogás eredménye volna, azon egyoldalú felfogásé, mely nőnevelésünket éppen korunk rosszul értelmezett igényeiből folyólag oly igen-i<ren téves útra terelte. A kor azt kivánja, hogy nőink magasabb műveltséggel rendelkezzenek, hogy az emelkedett szellemet, finom érzéket igénylő dolgokat is föltudják fogni, megbirják érteni s igy részben a nagy dolgok létesítésénél mint buzdító, lelkesítő mentők szerepeljenek, részben pedig gyermekeik lelkébe, szivébe a nemesebb érzést elhinteni képesek legyenek. Ezt kivánja a kor szelleme, midőn a nőnél magasabb műveltséget sürget. Mert tagadhatatlan az, hogy vannak oly dolgok, miknek megértéséhez vagy másokkal való megértetéséhez nem elég csupán a finom érzék, hanem kell bizonyos fokú tanultság. Vannak a nő életében oly kötelességek, miknek kellő tanulmány híjában csak ritka esetben képes eleget tenni. Vegyük csak p. erkölcsi értelemben : az anyai kötelességet, a gyermek szellemi nevelését. Ez olyan kötelesség, mit a szó valódi értelmében betölteni tanulmány, lélektani ismeret, a nevelési elvek elsajátítása nélkül, lehetetlen. — Vagy vegyük a gazdaasszonykodást, a háztartás ezerféle csinyjának-bínjának teljesítését. Ez megint csak olyan dolog, amihez nem csupán gyakorlati jártasság, hanem elméleti ismeret is szükséges, ha valaki aként akarja azt végezni, hogy a kenyérért verejtékező férfiúnak lelkét apró cseprő élet-gondok porba ne nyűgözzék mellette. Igy kívánná a kor szelleme. A ferde fölfogás a kor igényét azonban ugy magyarázza, hogy a nőnek meg kell tanulnia minden tücsköt, bogarat, ami csak a megkínzott fejébe fér; de nem azért, hogy majdan gyermekei nevelésénél vagy leendő férje oldala mellett érvényesítse lelke kincsét, hanem a salonban. Éppen azért a szó szoros értelmében nem is lehet az ily ferde fölfogás alapján nevelt nőnek ismereteit lelki kincsnek, hanem csupán külső csillo gásnak, melegség nélküli fénynek tekinteni. Es pedig azért, mert az ily szellemi! nevelésnél első és fő dolog: a tudás. A szív, az érzelmek világa figyelembe se jő. Ha jó technikával klaviroz, ha igy-ugy parléroz francziául ; ha könyv nélkül tudja a virágny elvet, meg a „nem illik"et; ha üresen is, de jól tud csevegni; ha el nem kábitja a salonok levegője s azokban kecsesei, otthonosan mozog: akkor azután szent meggyőződéssel rámondják, hogy müveit; kiléphet a nagyvilágba ; mert a kor igényeinek megfelelő nevelést kapott. Roppant tévesen fogják föl a kor szellemét, akik iory vélekednek. Korunk megkívánja ugyan a nőtől, hogy magasabb szellemi képzettséggel rendelkezzék, hogy s -.iv'e, lelke a szó valódi értelmében m(ívelt legyen, de nem azért hogy csillogjon vele. hanem hogy valódi m (ível ts é g e megbecsíílhetlen értékű tőkét képezzen nála mint anyánál: a gyermek-nevelés tekintetében és mint hitvesnél az existentialis gondok megosztásában s a háztartás vezetésében. De a kor igényeinek ferde fölfogásnál ne veit nő egész más irányban érvényesiti azt, amit tanult. Ilyen nők teremtik aztán azokat a hajmeresztő igényeket, amiktől a házasulandó fiatal embernek borsódzik, a nős embernek pedig görnyed, sőt idő előtt meg is görbül a háta. Mert mig a kor igényeihez mérten nevelt nő megkönnyiti, a rossz, ferde szellemben nevelt nő megnehezíti, sőt nem egyszer elviselhetetlenné teszi az oldala mellé került férfi életét. Nagyon tévednek tehát azok a szülők, kik azt hiszik, hogy ha leányuk fejét megtömetik ismeretekkel, — már eleget tettek avagy helyesen cselekedtek s a kor igényeinek megfeji lelő nőt neveltek. Nem! Korunkban nehéz az élet, nehéz az exintentia. Hogy valaki tisztességesen élhessen. — ahhoz valóságos tudomány kell. Ugy nevezhetjük, hogy élet-tudomány. Ennek elsajátítását igényli a kor. Ilyen szellemben kell tartani a nőnevelést. Vagy mondjuk ugy, hogy ilyen szellembe, irányba kell azt terelni; mert ez idő szerint a ferde felfogás van uralkodóban. Igen helyesen cselekszik minden olyan város, mely a magasabb nőnevelésért, a valódi korigények szerinti nőnevelésért küzd : mert az igy nevelt nő valódi kincs a férjre, a családra, a társadalomra, sőt a nemzetre nézve is. Üdvös dolgot mivel tehát Zala-Egerszeg városa ís, midőn a nőnevelést oly melegen karolja föl. Egy magasabb nőtanoda áldás lesz nemcsak a vá„Zalamegye" tárcája. A magyar tüzoltok VIII. országos közgyűlése Fiúméban. Folytatas. A dohánygyárt lelt volna érdemes megtekinteni, de vasárnap levén, a munka szünetelt és a gyár zárva volt, tehát ettől is elestünk. Mit tehettünk egyebet — ismét kirándultunk Abbaziába ! — Jó sorsom kellemes társaságba vezérelt. A hajón, — melyre az egerszegiek közül egyedül itt maradt Boschán Gyula barátommal s ennek kedves ifjú nejével együtt szálltunk be — találtuk a mindenütt jelenlevő Ternajgó Caesar barátomat kedves nejével. A két bátor menyecskét össze ismerkedtettük és igy kedélyes társaságban töltöttük az időt. De szükségünk is volt egymásra; inéit még ki sem értünk a kikötőből, már is megnyiltak az ég csatornái s hullott a zápor, mintha öntötték volna. Abbazidban érve ki sem szálltunk a hajóból, csak a rettenthetetlen Caesar barátunk, ki aggódó neje kérlelése és tiltakozása daczára, egy vala honnét kölcsön keritett esernyővel ki és elrohant; oda volt egy óráig s visszatérve elragadtatással beszélte el, hogy mily pompás volt a tengerben megfördeni. — Mig ő odajárt, mi négyen elcsevegtük az unalmat és az eleven egerszegi menyecske jó izü évődéssel vigasztalta a férje után búsongó ujaradi menyecskét, hogy éppen ma reggel olvasta a lapban, mi kép az abbaziai fürdőnél ezápák mutatkoztak ! . . . Node a "már már kitörő könyeit alig visszatartani tudó kinzott menyecskének annál nagyobb volt az öröme, a mikor a ini diadalmas Caesar barátunk visszaérkezett nyakig sárosan és lucskosan ugyan, de épen és egészen ! . . . Visszaérkezve Fiúméba, el hagytuk magunkat csábítani Caesár barátunk által egy — osteriába! — En aggodalmaimnak adtam ugyan kifejezést a felett, hogy' a hölgyek alig fogják ott magukat jól érezni,. az pedig bizonyos, hogy rosszúl fognak étkezni; de hát Caesar barátunk megnyugtatta nem -csak az én lelkiismereti kételyeimet, hanem a hölgyek aggodalmait is. Beleegyeztünk tehát. Sok szük utczácskán barangoltunk összevissza a szakadó esőben jó hosszú ideig; mert úgy látszik Caesár barátunk sem tudta kellőkép tájékozni magát; míg végre egy Osteridra ráfogta, hogy az az, itt ő volt már és igen jól étkezett. . . . Gonosz sejtelmekkel mentünk fel egy meglehetősen piszkos háznak 1-ső emeletére, hol egy alacsony, bűzös és- sötét, de nagy terjedelmit szobában két hosszú teritett asztalt találtunk és mindegyik asztalnál egy-egy falatozó „italian(

u t, kik bámészkodva nézték betolakodását egy ily fényes társa ságnak s különösen a hölgyeknek ebbe az obseurus helyiségbe. — Én rögtön indítványoztam a visszavonulást, azonban a kíváncsi hölgyek és az otthoniasságot negélyző Caesar által leszavaztattam! — Maradtunk tehát és étkeztünk. — Soha sem feledem el azt a kaczagtató jelenetet, a mikor Caesár barátom, ki egy szót sem tud olaszul, nagy komoly képpel tette, illetve olvasta az ebéd megrendelését egy papir szeletkéről, melyre egy olyan embernek diktálása után irta fel az olasz kérő mondatokat és az étkek neveit, a ki azt hitte, hogy tud olaszul I És mily tragikus arezot vágott szegény Caesár, a mikor a felszolgáló, barátságtalan mogorva arczu, 30—40 év körüli nő egy szót sem értett az ő nagy fáradsággal megszerzett és elszavalt diktiójából!! . . . Végre is Boschán Gyula barátunk franczia — s az én csekély olasz-nyelv tudományunkkal sikerült egyesült erő kifejtése mellett megértetni a semmikép sem „bella" donnával, hogy mit akarunk, hozzon levest halat és sült húst, — meg bort. — Hozott is nagy sokára irtózatos nagy adagokban paradicsom levest, melyben több volt a fotelen, vagy főletlen, félig nyers rizs, mint a lé! ezt ugy nevezik hogy: „risotto" ; hozott to vábbá olajban sütött halakat, ugy nevezett borbonit és tuti halat, valamint szintén olajban sütött rengeteg Zim/ííea^-darabokat, végre meglehetős isztriai pii-os bort és rizslisztből készült- zsemlyéket. Étkeztünk ugy a hogy, fizettünk és eltávoztunk e barlangból, az uton is jókat nevetve Caesár barátunk rendithetlen jóhiszeműségén, kí folyvást azt erősítette, hogy ez az ocsmány helyiség: uri osteria volt, hová a fiumei előkelő polgárok és hivatalnokok járnak ! . . . A hölgyeket hazakísérve, mi férfiak kávéházba mentünk. En szívesen mentem volna még valamely vendéglőbe, hogy ebédeljek, de oly későn volt, hogy már nem remélhettem, mikép valamihez jutok — azért kárpóloltam magamat dupla feketével! Mig mi a kávéházban ültünk, kíinn borzasztó vihar támadt. Egyik azt mondta hogy ez: bóra, » másik, pedig siroc.co\ de abban mindannyian megegyeztek, hogy a legerősebb és .legveszedelmesebb fajtából való ! — Az Europa-szállónak a kikötőre levő ablakaiból néztük, mint tánczoltatja az orkán még a nagy gőzösöket is itt benn a védfallal körített kikötőben is; hát még künn a sík, a nyílt tengeren milyen világ lehet!! Daczára a viharnak, megtartották a programmban előirt: ^tengeri kirándulái-t

u a Quaruerá-\í<u\ az osztrák magyar Z7oy<f-társulat egy derék gőzösén. Mi Boschán Gyulával nem kértünk belőle, de nem is értünk rá ki rándulni; mert Boschánnak és nejének még nem volt jegyük : Velenczébe, tehát ilyet kelle szereznünk, a mire a vihar éppen kedvező volt, a menynyiben a vihar miatt néhány pompieri barátunknak az inába szállt a bátorsága s jegyét árulgatta. Azért is hallottuk, hogy a velenczei jegyek árfolyama csökkenőben van, sőt egyesek még azt is tudni vélték, hogy a 20 frtos jegyek 10—15 írtért kaphatók — és ha a vihar nem csillapul estére, vagy az éjjel, ingyen is fogják adni azok, a kik félnek a tengeri betegségtől! — Azonban Caesár barátunk egyszer csak felkerekedett és bucsut véve tőlünk, kijelenté, hogy ő megy a tangeri kirándulás ba.! — Nem tudtuk visszatartani a rettenthetetlen férfiút és midőn nejét említettük neki, azt mondá: igen jó, hogy nincs