Zalamegye, 1887 (6.évfolyam, 27-52. szám)

1887-10-09 / 41. szám

VI. évfolyam. 41. szám JL Előfizetési díj: Egészévre 4 ft., Félévre 2 ft., Negyedévre / ft. Hirdetmény eh: 3 hasábos petitsor egyszer 9 kr., többszöri hirdetésnél 7 kr., Bélvegdij 30 kr. Njilttér petitsom 12 kr. i, közművelődési is A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi karaara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. A filloxera ellen. A jó Isten már elég sanyarú csapást mért erre a mi áldott „téjjel mézzel folyó" hazánkra, amitől keservessé lett tten az élet, áldatlanná a fold. Volt itt már tatárjárás, sáskajárás, földindulás, tiizár, vizár. még vér-ár is a legátkosabb fajából, mikor testvéreink kiontott vérétől párolgott a föld. A veszedelmekből, csapásokból annyi jutott, erre a mi édes, drága Szent-földünkre, amennyit csak maga és sok viharral megküzdött népe elbírhatott. Mert hát az meg tagadhatatlan. hogy mi mód felett sok veszedelemmel megbírunk küzdeni. Éhínség, döghalál, vérengző csaták, annyi terhes század viharjai után is élünk, mozgunk, vagyunk. Szembe szállottunk a legóriásibb csapásokkal; s ha nyomorogtunk is, de nem lankadtunk, nem csüggedtünk. Nyugodtan vártuk, hogy egyszer csak a sujtoló sors keze kifárad rajtunk; megtörik ritka szivósságunkon. De nem ugy lett, ahogy vártuk! Egyszer csak az érzékenyebb idegeket erősen megrázó hírként szárnyalta be hazánkat, hogy a mi nektárt termő hazánkat egy borzasztó ellenség támadta, rémesebb és vészesebb valamennyinél, ahánynyal csak dolga volt eddig hazánk sokat próbáit, sokat szenvedett népének. Mi az? Hogy híják? Mekkora? Igy jöltek sorba a me_döbbentek ajkaira a kérdések. Hogy mi ? Hát egy istentelenül apró jószág; közönséges emberi szem nem bir vele. A neve: filloxera. Közönséges parasita. Éppen azért beláthatatlanul veszedelmes. A magyar ember megszokta volt már a különböző fajtájú parasitákat s büszkeség n alulinak tartotta azokat valaha ellenségekiil tekinteni. De talán soha semmiféle módon és alkalommal jobban be nem igazoltatott, hogy a parasita, az élősdi mily rettenetes, rnib kipusztíthatatlan ellenség. — mint éppen n íiiloxeránál. A szőlejében sokat gyönyör!; dt s boldogan büszke szőlősgazda egyszer csak azt tapasztalta. hogy szőlőjének egv része lassan, lassan hervadni kezd. Ott volt a rettenetes, a láthatatlan ellenség! Tapasztalt o-azdák. sok könyvet tanult és irt tudósok megriadtan dugták össze fejeiket, hogy mi az? Mert hogy óriási ellenség, akár állat, akár növény, — azt az első pillanatban átlátták. A parányi, de vészes erejében és pusztításában óriási ellenség kifogott a közönséges emberi szemen: a tudomány eszközével lehetett csak hozzáférni. Górcsővel megtalálták azt a csudálatos, undorító parasitát. ami paradicsomkertjeink. gyönyört és vagyont biztosító nektáros földjeink ellen jött csudálatos falánkságával. Próbálták irtani ; nem fogott rajta semmi Nincs ellene fegyver, nincs ellene méreg. A tudományos elmélet és gyakorlat minden próbája hajótörést szenvedett a kipusztítása iránt, tett törekvéseknél. Igaz, hogy mint minden ilyen veszedelemkor történni szokott, a filloxéra-irtó bűbájos szerek és találmányok nem maradtak el ; de minden kísérletnek az lett a vége. hogv a hatalmas parasita élve maradt, szőlőink pedig vesztek, pusztultak. Mikor már igen nagygyá, szinte a kétségbeejtésig nőtt a veszedelem: akkor már gondolták, hogy jó le-x valami, a tilloxerapusztításnál hatalmasabb dologgal és móddal előállani: lettek a filloxérabizlosok. Ennek az erélyes intézkedésnek annyi haszna minden esetre lett. hogv azt legalább tudjuk : hol ütötte föl ujabban-ujabban vészes fejét a filloxera. A filloxera biztos urak ezt minden alkalommal kellő hivatalos komolysággal constatálják a veszélyes parasita jelenlétét s árkusokra terjedő jelentéseket tesznek; irtanak is derűre, borura; de az a gonosz parányi jószág vau annvi egvkedvüséggel, hogv még a filloxera-biztos urakat sem respéctálja. Most már belátják a legilletékesebb szakkörök is, hogy az eddigi kisérletek mind hiú törekvések voltak; a filloxera-irtásnak egyéb módja nincs, mint hogv azokat az amerikai szőlőfajokat kell meghonosítani, amik nincsenek a filloxera szája ize szerinti complexioval. El kezdették azután szakközlönyökben, tudományos alapossággal irt röpiratokban ajánlani szőlősgazdáinknak, hogy honositsák meg nyakra főre azokat a vészmentes fajokat. Igen, csakhogy ahhoz pénz, áldozat kell. A szőlős gazdák legtöbbje azt gondolta magában, hogy mért vágja ő ki azt a hálás istenáldotta tőkét, ami neki most már igazán „t ő k e" s adja a gyümölcsöt, kamatot hoz a nélkül, hogy valami óriási költséggel járna. Ha pedig uj tőkéket akar meghonosítani, akkor azokat a szegény hálás tőkéket sorban ki kell vagdalni ; helyöket be kell ültetni azzal a vészmentes fajjal, melynek legnagyobb részét be kell még nagy fáradsággal oltani is. ha azt akarjuk, hogy a mi szánk ize szerinti italt teremjen. Bizony alig akadt, szőlősgazda, akit a könnyebb — habár veszélyesebb — módot ne választotta volna. Tapasztalták ezt a magasabb körök is s most már arra gondoltak: miként lehetne hát elsőben a népet azokkal a vészmentes fajokkal megismertetni, s azoknak behozatalát megkedveltetni ? Ott vannak a falusi tanitók ! Most azután a közoktatásügyi miniszter úr Őuagvméltósága kibocsátott már egy erélyes rendeletet valamennyi dlami tauitóképzőintézet igazgatótanácsához, hogy a tanitónövendékeket a ként neveljék, hogy a nép közé jutva, a filloxcramentes szőlőfajok behozatala és terjesztése körül eredmény nyel buzgólkodhassanak. Igen szép törekvés! Semmi kétségünk sincs az iránt, hogv a tanitónövendékek igen szak -/.erű oktatásban fognak részesülni; abban sincs kétségünk, hogv az életbe jutva s kellő támogatásban részesülve, fognak is buzgólkodni a jelzett irányban; de hogy eredményre valami nagy mértékben nem vergődhetnek: az is bizonyos. Minden ilyen törcknép szegénységén, pénztelenséves megtörik a „Zalamegye" tárcája. A varrógépnél. Csöndesen d/l a gép, nyugszik, a kereke, Álmodozva ül a kis leány mellette. Parányi kis kese a habgyolcson nyugva Úgy tűnik fel mintha : Újon esett hóra rózsalevél hullna. Keblére van hajtva a kedves angyalfő, Mint a rózsabimbó, ha éri a szellő. .1 viruló arcon, üde mosoly játszik, Piros rózsa nyüik! --1 csintalan ajkon e suttogás hallik: l'n édes szerelmem, mily messze vagy 'ölem, Szeretsz el — Gondolsz e, beszélsz e felőlem E sóhajtás röppen röppen, mint a villám Egyenesen hozzám. Még ha halott volnék, akkor is meghall'nám. „ Szeretlek, imádlak — Isten úgy segéljen ! Nélküled boldogság nincs földön, nincs égen ! Minden gondolatom csak te vagy leányka Te vagy lelkem álma, Nélküled életem haldoklássá válna .' Németh Klek A magyar tüzoitok Vili. országos közgyűlésé Fiúméban. Kolytatas. Aug. 20-án gyönyörű reggelre virradtunk. Igaz, hogy a programúiban megirt „ébresztő zeneszóval" keltett'tel; mert e nélkül aligha délfelé nem keveredtünk volna ki az álomból. Öltözés közben eszembe jutott az 1884-ik év aug. hónapjának 20-ik napja. Ekkor szin tén távol voltam envéimtől : Selnieczbányán. Csakhogy akkor ily időtájban mui öltöztem s nem készültem az államalkotó első magyar király emlék- és névünnepén tartandó szent misére, mint most, hanem félig önkívületi állapotban, láz által gyötörve, feküdtem ágyamon. Az istenházába vonuló tűzoltók trombitáinak harsogását és harangok zúgását esak mintegy álomban hallottam, mig egy-egy tiszta pillanatban eszméletre térve, szívszorongás közt kérdeztem Istenemtől : vájjon látom-e még élve Zala-Egerszeget és benne mindazokat, kiket szeretek ?! Hála az egek urának, hogy bár hosszú szenvedés után, visszaajándékozta az egészséget és életemet! . . . Siettem ez alkalommal is leróni hálámat és túláradó szivvel megköszönni a mindenható végtelen kegyelmét. . . A tűzoltók künn a „Giardino Publico

a-ban (nép kert) gyűltek össze és zászlóik alatt — gyönyörű látványt nyújtva — zeneszó mellett vonultak be a főutezákon át az Adamich térre, hol Zichy Ágost gróf kor mányzó és Ciotta podesta mindketten diszmagyarban, továbbá Cziráky Béla gróf szövetségi elnök, Thierry Frigyes lovag, a rendező bizottság elnöke már várták a menetet. Az Adamich tér nem nagv ugyan, de ezúttal felette szűknek bizonyult ! Óriási közönség nézte a tűzoltók felvonulását, kik csak úgy voltak képesek a téren elhelyezkedni, hogy a rendőrség a publikumot a térről kiszorította. A mely tűzoltó-egyletnek zászlója nem volt, az előtt az egylet székhelyének feliratával ellátott táblákat vittek ölnyi hosszú rúdakon. Innét a „Scogliette" nevű sétatérre vonúlt a tűzoltók menete, hol a szabad ég alatt Várady Ferencz néinetsági esperes plé bános (a tűzoltó püspök) tábori misét mondott, mely alatt a városi zenekar imaszerű csinos darabokat játszott. Az oltártól balra állott a zászló anya és a koszorú leányok számára készitett díszes emelvény virágguirlande-okkal és szalagokkal felékesítve. Jobbra a férfi vendégek részére készült egyszerűbb emelvény, melyen a kormányzó, a podesta, az országos tűzoltó szövetségnek elnöke, al Jelen szamunkhoz ntyyed ív melliklet van csatolva. elnöke, választmányi tagjai és titkárja, a helyi rendezőbizottság elnöke foglaltak helyet. A mise végeztével Steiner A dám várpalotai plébános és az ottani tűzoltó-egyletnek elnöke mondott oly kitűnő egyházi beszédet, minőt keveset hallottam. Szónoklatának alapeszméjét az egység képezte. A fénycsen sikerült beszéd egyházi, irodalmi, szónoklati és történelmi szempontból egyaránt a legmagasabb színvonalon mozgott. Hogy az én Ádám barátom jó szónok, azt tudtam még veszprémi kápláu korából, de hogy ily kitűnő szónok és az egyházi irodalom terén elismert tehetségű és igen jó nevű férfiú arról csak most, rész ben azóta győződtem meg. Azt mondanom is felesleges, hogy a szónoklat történelmi s politikai részletei szigorúan a magyar államjog és állameszme szilárd alapján nyugodtak. — Oly sokáig e kiváló szónoklat behatása alatt állottunk, hogy alig vettük észre, mikép a fiumei önk. tűzoltó-egylet zászlója felszentelésének ünnepélye elkezdődött. A zászlószentelési ii nnep.'-ly bevezetéseül Fiamin fiumei apát mondott ünnepélye^ isteni tiszteletet és tartott olasz nyelven szónoklatot. Sajnos, hogy nem ért liettük meg az olasz tűzzel elmondott és nálunk kissé szokatlan heves taglejtések kel kisért beszédet. A kik megértették, azt mondták, hogy igen szép volt; -őt a Fiume cziinii lap tudósítója „kiassikus becsü

u-nek minősítette — lelke rajta ! A betegeskedése miatt meg nem jelent zászló anyát Ciotta Jánosné úrnőt, a p desta nejét, dr. Ge'letich Miklósné úrhölgy helyettesítette fényes és gazdag toilette-ban. A zászlószegek beverését szintén a zászlóanya helyettese kezdte ineg, utánna sorban a kormányzó, Czirákv Béla gróf, a podesta, Marussig fiumei főparancsnok, Fiume város képviselői, az orsz. szövetség választmányi tagjai, a tűzoltó egyletek főparancsnokai és képviselői. A tiibbé kevésbbé szellemes jelmondat közül Cziráky