Zalamegye, 1887 (6.évfolyam, 27-52. szám)

1887-10-02 / 40. szám

VI. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1887. október 2 40. szám. JL Előfizetési díj: Egészévre 4 t't., Félévre 2 ft., Negyedévre 7 ft. Hirdetmények: 3 hasábos petitsor egyszer 9 kr., többszöri hirdetésnél 7 kr., Bélyegdij 30 kr. N'yilttér |>etitsor;i 12 kr. 1< i es A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket esak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem kii Ultink rissza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Deáit Ferenc emlékezete. A népek milliói felett őrködő Gondviselés nem egyszer ajándékozta meg a nemzeteket nagy férfiakkal, akik világító oszlopként tündökölnek s kijelelik a helyes irányt, melyet a nemzet követve, egységét biztosithatja, a már-már elveszettnek vélt tért újból visszaszerezheti s megizmosodva, hatalmi súlyát ismét minden irányban érvényesítheti. Ily gondviselésszerű férfiú volt Deák Ferenc. a haza bölcse, megyénk büszkesége, kinek emléke átragyog időn s enyészeten s aki a bölcseség, liiiség, honszerelem megtestesült képe vala e hazában. Három nemzedéken keresztül tartotta izmos kezében a vezérszerepet s kortársai ép úgy adóztak kimagasló szellemi nagyságának, igazi Cincinatusi jellemének, mint az ő nagyságának verőfénye mellett felserdült utódok s az unokák előtt csodás varázsban tűnik fel képe, melyet a mult hagyományai nyomán — bár kétségkivül halvány vonásokban - róla maguknak alkothatnak. A megpróbáltatás nagy és keserű napjaiban, midőn ónstilyként nehezült ránk az önkény zsarnok járma s idegen volt saját otthonában a, magyar: ő volt világító oszlopunk, ő tanított meg bennünket békével elviselni a jogtalan sérelmeket, ő óvott bennünket az elcsüggedéstŐl, ő bátorította a kislelküeket, hogy „jőni fog egy jobb kor, mely után, buzgó imádság epedez százezrek ajakán !" S reménye megvalósult s a szabadság hajnalit a hosszú, kínos éj után meghasadt. S nem-e | ő volt azon irigylendő i 'rfiú, kinek törhetlen erővel, SZÍVÓS kitartással sikerült népét királykával kibékíteni s hőn szeretett nemzetének nem-e ő adott egyszerre királyt és szabadságot! Ama ritka államférfiak közé tartozott ő, aki meg életében éveket előlegezhetett a halhatatlanságból. Látta ugyanis éveken át, mily rajongó szeretettel, határtalan tisztelettel csüng rajta nemzete, hogy nagy műve, melyet alkotott, él és folyton fejlődik, hogy drága öröksége, melvet családjára, e nemzetre, hágy: az önzetlenség, honszeretet, a trón iránt való hűség

1 hoffv srva' O ~ •/ o j rapodik milliók szivében. Az utókor nagy fia iránt szeptember hó 29-én rótta le újból a kegyelet drága adóját. Az ország metropolisában. Budapesten, közel a Duna hömpölygő árjához, szemben egyik nagy kortársával felállított remekművű szobrát leplezték le a haza nagy fiához méltó fény nyel és pompával. Királyi fény és pompa mindenütt. Jelen van a koronás király, az ország neves férfiai, tengernyi nép. Az ünnepély méltó volt a szellemóriáshoz! Megdicsőülésének egy újabb nyilvánulása volt ez! Osztozzunk meg e nagy napon az ő örökségében, zárjuk mélyen szivünkbe emlékét s építsük tovább drága művét: „a boldog és erős Magyarországot!" * .* * A monumentális szobor történetére vonatkozólag a következő hiteles adatokat közöljük : Tiz éve már, hogy az első lépés a szobor felállítása ügyében megtörtént. Akkor hirdetett egy Szlávy Józset elnöklete alatt alakult bizottság nemzetközi pályázatot a szobor mintájának elkészítésére. Mintegy 20 pályamű érkezett be, bel és külföldi művészektől, kik közt több hírneves művész is szerepelt. A nemzetközi biráló bizottság korán elhunyt zseniális szobrászunknak Huszár Adolfnak ítélte oda az első pályadijat ugy a szobor alakok kitűnő esoportositásáért, mint a mű szép felfogásáért és a talapzat gyönyörű architek tori kus kiviteléért. Huszár hozzá fogott a nagy műhöz, de már kezdetben az a kétely merült fel elméjében, váljon Deák ülő szobor alakja megfelel-e a tér, a környezet és a kifejezendő eszme feltételeinek. Huszár inkább szeretett volna álló alakot késziteni és a zseni makacsságával ragaszkodott az eszméhez. A szobor bizottság, melynek később Tisza Lajos gróf lett elnöke, végre megbizta a művészt, hogy gipszből és fából készítse el és állítsa fel a szobrot jövendő helyén teljes nagyságában, hogy a benyomás igy könnyebben meg legyen Ítélhető. A kisérlet sikerült és a művészt is meggyőzte arról, hogy az ülő alak megfelelőbb

. Most komolyan hozzáfogott a művész a szobor alakjainak elkészítéséhez. Első alakja „Justitia" volt és ezt követte a „Népoktatás" csoportja és Deák Ferenc óriási ülőalakja, melyeket befejezett, de a „Kiegyezés" csoportját már nem volt képes bevégezni, mert a halál oly váratlanul ragadta el a nagy művészt munkájától, melybe egész művészi ambiczioját helyezte, hogy még esetleges intézkedésre sem maradt ideje. E szomorú esemény által a munka egy időr > fenakadást szenvedett, mig a művész örökösei elhatározták, hogy a művet ők készíttetik el. — A szobor bizottság az örökösök ajánlatát elfogadta és Huszár segédjét Mayer szobrászt biztó meg a mű befejezésével Stróbl Alajos tanár felügyelete alatt, minek következtében a sz »borműnek még hiányzó két alakja: a „Kiegyezés" és a „Hazaszeretet" Huszár eredeti tervei szerint csakhamar elkészült. A mint a szobor egyes alakjai elkészültek, a talapzatról gondoskodni kellett. A szép tervet, melyet a biráló bizottság annak idején kitüntetett, Schicketlant Albert tanár és műépitő készítette nemes ízlésben. A bízottság a talapzat anyagának megválasztásában nagy körültekintéssel járt el és csak akkor határozta el magát az általa legjobbnak talált anyaghoz, mikor több szaktekintély, köztük Kreimer l'ál tanár jeles mineralogusunk véleményét kikérte. De mivel hazánkban alkalmas anyag és az elkészítéshez vállalkozó nem találkozott, kénytelen volt a bizottság a külföldhöz fordulni. A talapzat óriási szyenit-koczkáít a cseh Fichtelgebirgeből szállították, a négy gyönyörű p irtir-oszlopot pedig Sterzingből (Tirol) A bécsi Union iiaugeselschaft vállalta el a talapzat munkáit és 2 évvel ez előtt hozzáfogott az alapozáshoz. 7'/

2 m. mélységben 1 méternyi betonréteget és e fölé 6

1 2 m. vastag vízhatlan falazatot raktak és csaknem 2 évig hagyták állani, hogv megtillepcdhessék. Mult év julius havában kezdték meg a 9 m. magas talapzat lerakását, mig végre a talapzat, mely az alapozással összesen 48000 frtba került, elkészült. 1883 év elején nemzetközi pályázatot hirdettek a szobor alakoknak bronzba való öntésére. E pályázat egyike volt a lcgfontossabbaknak és legérdekesebbeknek, melyek valaha hazánkban eldöntettek. Érdakes azért, mert egy hazai, e téren uj vállalat versenyzett siker ei két régi híres külföldi czéggel; fonos azért mert e pályázat alkalmat adott hazánkb i i egv oly uj iparművészeti ág megalapítására, melyért az előtt százezrek váu doroltak ki külföldre. Összesen három versenyző volt. A bécsi Turbain czég, a világhírű Müller czég Münchenből, mely már több mint 100 szobrot öntött és végre a hazai Schlickféle vasöntöde és gépgyár részvénytársaság újonnan bei endezett bronzöntődéjével, mely azonban már megelőzőleg a kitűnően sikerült és a Deákmausoleum kupoláját di. „Zalamegye" tárcája. A magyar tűzoltók VIII. országos közgyűlésé Fiúméban. Folytatás. * A „fáklyás zeue

u eléggé szépen sikerült. Igaz, hogy nem annyira „fáklyás

u menet volt biz ez, hanem Janipionos

u; mert a kisebb nagyobb lampionok megszámlálhatlan sokasága közt én 3—4 árva fáklyánál többet? nem tudtam felfedezni, ezeket is Walser F. budapesti gyáros mutatta be, mint új találmányát és ezek valóban szépek is, ragyogó s még sem kellemetlen fény nyel égnek. Az egyik piros, a másik fehér, s a harmadik zöld színben pompázott. Hát biz ez egy kis reklám volt ugyan, de azért igen szép volt. A menet diszét és fényét leginkább az emelte, hogy csupa tűzoltóból állt; ezek vitték a lampionok legszebbjeit, vagy 5_600 darabot, a menet szélén pedig, mintegy „gar nirung"- képen gyerkőcék (fachinók, ragazzók) futostak Nzáz meg száz apró lampionnal! A nagy kaszárnya udvarából indult ki a menet, élén a városi trombitás zenekarral s a mint a „Fiume

u ez. lap irta: „a fiumei előkelőséggel s a tűzoltó ügy vezérfértiaival". No hogy azok az ,,előkelőségek" kik voltak? azt ugyan kisütnöm temérdek kérdezősködés dacára sem sikerűit. Hacsak azt a néhány szál rendező urat nem értette a t. laptudósító, mert más ott ugyan nem -volt. Az úgynevezett „Corso

un, mely Fiúménak egyik legszebb utcája, a kormányzói palota előtt állt meg legelőször a menet. Itt Cziráky Béla gróf, az országos szövetség elnöke szónokolt erőteljesen, szépen, a hogy ő szokott. A kormányzó Zichy Ágost gróf, ki igen szép férfias és rokonszenves alak, talpraesetten válaszolt. Kár, hogy szavai nagy részét a folytonos éljenzés miatt alig lehetett érteni. Mert hát nagyon lelkesedtünk! hisz azért vagyunk: magyarok és tűzoltók!! Erre vouatkozólag igaza van a Fiume cz. lap tudósítójának, ki a kormányzó lakása előtt történt éljenzést akkép irta le, hogy: „szűnni nem akaró rivalgá "1 — — Ciotta podesta lakása előtt Ternajyo Caesar új aradi főparancsnok mondott szép, de kissé hosszú s a dicséretekben túlzott beszédet, melv mint szónoklat gyönyörűen volt kidolgozva, hévvel elmondva; azonban tartalmával nem mindenben értünk egyet. A podesta láthatólag elfogultan, vagy tán meghatva yí) válaszolt. Beszédének az a része, melyben kijelenté, hogy Magyai ország mindenkor számíthat hiume haza fiságára, viharos éljenzést keltett. Hiszen, ha c^ak Ciotta uramtól függne ez a dolog, akkor még csak elhinnők, de hát mások is beleszólnak ára ebbe a kérdésbe és tartunk tőle, hogv szavazás esetén neir. maradna-e kisebbségben a podesta úr?! Ezután az Európa szálló előtt állott fél körbe a lampionosok serege, hol Thierry Frigyes lovag, a rendtző bizottság elnöke üdvözölte Cziráky Béla grófot, szintén hangsúlyozván beszédéleu „az örökké tenmaradó rokonszenvet és szeretetet, mely Fiumét örök időkre Magyarországhoz fűzi'. Hogy erősen megéljeneztük, azt hiszem az iránt ké\ely fenn ntm foroghat — hisz nekünk csak szép szavak kellenek! . , . Cziráky Béla gról férfiasan és szónoki erővel válaszolt. E beszédből megérthették volna a fiumei lakos ságban kétségtelenül mgy számmal levő, „horvát-olasz

L párt tagjai, ha értenének magyarul, — hogy Fiúménak Magyarországhoz tartezósága államjogi és történelmi szempontból kérdés tírgya sem lehet. A nemes gróf beszéde, az udvariasság követelményeinek megfelelőleg, Fiume városának s lakosainak éltetésével végződött. Végül a városi zenekar a Rákóczy-indulót fútta el igen tisztességesen, melyért neki is kijutott az éljeuzésből s a menet szétoszlott. A zenekar azonban a lampionosok egy részével még bejárta a város több utcáját, különféle indulókat hangoztatva A tűzoltók nagy része s a mi társaságunk is a Jelen számunkhoz fél iv melleklet van csatolva. 7 iRestaurant a! Teatro

uba.n ült vacsorához, melyről krómka-irói kötelességünknek tartjuk feljegyezni, hogy kiváló rosz volt és hogy mintegy 11 óra tájban a ^Restauraut" uramnak a bora elfogyott! Egy ideig pótolgatta a hiányt olyatánképen, hogy a meglevő borkészletet vízzel szaporítgatta, azonban a mikor már kezdett nagyon feltűnő lenni a turpisság, hát esak kirukkolt vele, hogy — elfogyott! — GambriniH hívei még maradtak s a meglehetős minőségű sör mellett hallgatták a váczi zenekar nótáit, a nagyobb rész azonban elhagyta — és köztük mi is elhagyók a gyarló tanyát, hogy nyugalomra vonuljunk. Ember tervez! — — Már hazatérőben valánk, a mikor egy sörház előtt elhaladva, gyönyörű íérfihaiigok ütötték meg füleinket. A szép ének és jó zene iránt mindenha nagv előszeretettel é- fogékonysággal viseltetvén, nagyon természet, s. hogy „egyhangúlag" elfogadtuk F. B. gr. barátunknak azt az indítványát: térjünk be egv tusára. A sörház belső n igy helyiségében nagy társaságot táláltunk. Az egyik hosszú M-ztalnál csupa olaszok, a másik még nagyobb asztalnál • supa horvátok ültek, ez utóbbiak tűzoltók valának. E két társaság felváltva szebbnél szebb daiokat énekelt. Mindegyik társaságnak kitűnő tenoristája volt és a zajos tetszésnyilatkozatok által elragadtatva, utoljára is mindegyik társaság egyszerre akart énekelni. E felett összeszólalkoztak s már már komolylyá kezdett válni a „vélemény különbség" — midőn F. B. gr.-nak sikerült őket, egy hordó sörnek csapra iittetése s közrebocsátása által, nemcsak lecsillapítani, hanem ki is békíteni. Képzelhető mily felren! gető „evviva ungheria, evvíva ungheresi!" kiáltások fogadták a „magnuni aldumás"-1! Hát még midőn a társoságunknak egy kópéja elárulta a Maecenas nevét és rangját; vége hossza nem szakadt a viharos: evviva conte Festetics!" felkiáltásoknak. Miután a nemzetiségek kibékiitése ily fényesen sikerült s a kibékített hor-