Zalamegye, 1887 (6.évfolyam, 27-52. szám)

1887-09-18 / 38. szám

YI. évfolyam. « Zala-Egerszeg, 1887. szeptember 18. 38. szám. ZÁLAMEGYE ; ii rr rrlr • r i es A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik, minden vasárnap. A zala-egerszegi leányoktatás ügyében. Korunkban alig van valaki, aki kételkednék affelett, miszerint bármely irányú pályán csak is úgy boldogulhatunk s kellő tekintélylyel csak úgy birhatunk, ha az állásnak megfelelő műveltséget magunknak megszereztük. Érezik ezt államok úgy, mint városok s ebben leli magyarázatát ama dicsérendő tevékenység, melyet tanügyünk fejlesztése- és emelése érdekében kifejtenek, mert meg van kiki győződve arról, hogy a tanintézetek száma és foka szerint szokták a város szellemi niveau-ját mérlegelni. És méltán. Mert ezen intézetek fényes tanuságúl szolgálnak, hogy a város lakóssága meleg érdeklődéssel viseltetik a tanügy iránt s mikor annak oltárára meghozza az áldozatot, biztos jelül szolgál egyúttal arra, hogy azon intézeteket saját javára fel fogja használni. Ami magát városunkat illeti, aki a 14 év előtti állapotokat a maival összehasonlítja, édes örömmel észlelheti haladásunkat a tanügy terén. Míg ugyanis 14 év előtt csupán elemi iskolánk volt, ma ezenkívül van 2 osztályú felső leányiskolánk, 6 osztályú polgári, 111. osztályú középkereskedehni iskolánk és műasztalos tanműhelyünk. Váljon a tanügyet illetőleg mindezen intézetekkel elég van-e téve városunkban, e kérdésre a viszonyok teljes figyelembe vételével talán joggal elmondhatjuk, hogy a fioktatással több kivánni valónk nincs. Öt-hat ezer lakóssal biró városunkra nézve a 6. osztályú polgári fiúiskola, a teljes egészet nyújtó s kész embert képező közép-kereskedelmi iskola, teljesen elegendő, főkép ha meggondoljuk, hogy a polgári iskola negyedik osztályáról a latinnyelvet hallgató a a középiskolai törvényben előirt vizsgálatot sikerrel letevő növendék a gymnasium ötödik osztályába is felvétetik. Azonban a leányoktatás terén — főleg a magas minisztériumnak a leányoktatás tárgyában legközelebb kiadott rendeletével szemben — minden habozás nélkül kimondhatjuk, hogy a felső leányiskolát elégségesnek nem tartjuk, hanem jogos óhajunk, hogy a felső leányiskola négy osztályú polgári leányiskolává alakittassék át. Ugyanis a felsőbb leányiskolák reformja tárgyában kiadott miniszteri rendelet szerint a felsőbb leányiskolák első rendűekre (6 osztályú) és másodrendííekre (négy osztályú) osztatván fel, s ezek tanterve célirányosabban átalakíttatván, egyúttal a négy osztályú polgári leányiskolák tanterve is módosittatott, a két intézmény egymással szerves kapcsolatba hozatott olykép, hogy a polgári iskola négy osztályát végzett növendék, ha a francia nyelvből — mely itt nem köteles tantárgy — a vizsgálatot leteszi, a felsőbb leányiskola 5-ik osztályába minden akadály nélkül felvétetik. Hasonlóan mindkét intézet negyedik osztályos növendékei felvétetnek a tanítónőképezdékbe is. Mind oly körülmények, melyek jobban késztetnek bennünket 2 osztályú felső leányiskolánknak négy osztályú polgári leányiskolává való átalakítására. Megkísértjük előadni a módozatokat, melyek mellett a célba vett átalakítás a város csekély megterheltetése nélkül eszközölhető volna. Tekintve, hogy a négy osztályú polgári leányiskoláknál a hittanon kivül összesen 96 heti óraszám van, négy tanerőre heti 24 óra esnék, ami kevesbednék is azáltal, hogy egyes tantárgyaknál, mint ének, torna, kézi munka, osztályösszevonást is lehetne eszközölni, miáltal a heti 24 óra 21—22-re szállna le s így négy tanerő elégséges lenne. E négy tanerőből kettőt szolgáltatna a jelenlegi felső leányiskola, egyet (a rajzi szakot) a műasztalos tanműhely vezetője. E tanműhelyt ugyanis — a középkereskedelmi iskola felállítása óta — oly csekély számmal látogatják a növendékek, (a f. 188

7 *. tanévben 2, a mult 188

6 ;. évben 4 volt) s emellett többen, kik a tanműhelyt elvégezték, az iskola befejezése után ott hagyják a fürészt és gyalut s felcsapnak díjnok uraknak s talán csak azért járnak be a műhelybe, hogy a professorok az ilyenek iránt elnézőbbek, könnyebben áteresztik őket az osztályokon s azon veszik észre magukat, hogy az ifjak így a hat osztályról a qualificatiót maguknak megszerezték. A tanműhely beszüntetése s az ott alkalmazásban levő tanerőnek a polgári leányiskolához való áthelyezése volna kérendő a magas minisztériumtól. Ilykép tulajdonkép egy tanerőről és két osztály számára helyiségről kellene gondoskodni. Jól tudjuk, hogy az állam a mostani sziik pénzügyi viszonyok mellett nehezen hajlandó új intézetek létesítésére, de ha kellőleg indokolt felterjesztésben a való helyzetet a város feltárja, ha készségét nyilvánítja az iránt, hogy a helyiségről, fűtésről és tisztogatásról gondoskodik : nem kételkedünk abban, hogy a magas kormány a hiányzó negyedik tanerőt kinevezni a annak fizetését az állampénztárból kiutalni kegyes lesz. Nincs kétségünk az iránt, hogy az illetékes hatóságok nagyon is méltányos törekvéseinkben bennünket hathatósan fognak támogatni s mindent el fognak velünk egyetemben követni, hogy városunk a leányoktatás terén is birjon a szükségletet minden irányban kielégítő tanintézettel. ami — a jelenlegi tanügyi szervezetet figyelembe véve, — csakis polgári leányiskola által érhető el. Itt az ideje e tárgygyal komolyan foglalkozni és az intézmény létesítésére a szükséges lépéseket megtenni. — Ne hagyjunk egv percet se elreppenni, hogy célunkat mielőbb megvalósítva láthassuk ! „Zalamegye" tárcája. A magyar tűzoltók VIII ik országos közgyűlése Fiaméban. Folytatás. Lemosván magunkról az ut porát és kőszén füstjét — ebédelni siettünk, melyet végezvén, dacára a feltámadt siroccónak, Abbazziába indultunk egy hajócskán. Iilig a belső kikötőben, vagyis a védgáton belől voltunk, csak tűrhetően ment a dolog, — de a mint kivül értünk, elkezdődött a tánc! — Kisszerű hajócskánkat dióhéjként dobálták a hullámok fel és le. Kezdetben csak tréfálóztunk a vihar felett, azonban később, midőn a hullámok minduntalan becsapdostak a fedélzetre, úgy hogy teljesen átáztunk, kezdett komolyabb lenni a hangulat, — egyik másik bajtársunk hallgatag lett, elsáppadt, a homlokán kezdett gyöngyözni mogyorónyi nagyságú cseppekben a hideg veriték, dacára hogv forróságról panaszkodott s arról, hogy a gyomra ki akar esni! . . . Egy két nőn és gyengébb idegzetű bajtárson ki is tört a tengeri betegség, mások csak a rosz érzéssel menekültek meg, miként magam is. Azonban visszafelé jobbnak láttam s velem együtt többen, bérkocsin visszatérni Fiúméba! Elég volt szoktatónak annyi is — a viharos tengerből! Abbazzia gyönyörű hely, déli növényzettel, pompás villákkal és hotelekkel — de üres! Jelenleg tán 2—3 fürdő vendég lakik ott. Node megélénkült a magyar pompierektől. A tengeri fürdő e napon kitűnő volt, oly hatalmas hullámcsapásokkal, hogy lehetetlen volt a ki feszitett kötelekbe kapaszkodás nélkül megállni/ Ez az 1 4 óráig tartott fürdés teljesen kárpótolta nálam a fiumei szállás kálamitást és a tengeri betegségnek kiállott előjelenségeit. A fürdő tiszta és olcsó: minden szükséges ruhával (lepedő, törülköző és köntös vagy nadrág) együtt 37 osztr. ért. krajcár. -- A hotelekben jól lehet étkezni, jó palacksört és tűrhető isztriai bort kapni, de mindezt méreg drágán ! — Arra, hogy az Abbazziát és környékét a szomszédos Volosca faluval együtt hűen leirja az ember, ivek kellenének. Ily nagy tér nem állván rendelkezésemre, a már elmondottakon kivül csak annyit, hogy a nagyszerű s többnyire 3—4 emeletes hotelek és gyönyörű villák körül levő parkokban a délszaki növényzetnek oly diszpéldányait láttuk, a minőnél szebbeket másutt sem találhatni. Szakadó esőben tértünk haza egészen födött kényelmes „carozzá"-ti s az 5 4 órai u-tért 5 frtot fizetve, a kávéházban elmélkedtünk a felett, hogy a programra ban mára kivilágítás és ismerkedési estély levén kitűzve, hol fogunk ismerkedni és kivel ?!.... Estére kelvén, kitisztult az idő s Ruzsics Károly kalauzolása mellett a Lloyd hotel éttermében egy kedélyes „magyar tdrsasdg

u-gal kezdtünk a vacsorához. A társaság tagjai a bankigazgató, a távirda főnök, egy honvéd főhadnagy s több pénzügyi, kormányzósági és vasúti tisztviselő voltak. Időközben Ruzsics Károly odakalauzolta a második különvonattal megérkezett zalaegerszegieket is: Arvay Lajos m. t. főügyészt, Boschán Gyula ügyvédet s önk tűz. egyleti elnököt, Gidró László kir. tvszéki birót, Krosetz János ügyvédet. Teljesen megnyugodtunk a sors intézkedéseiben. Nincs most már szükségünk az ismerkedésre, mikor itt egy derék „magyar társaságiban, ezenfelül megérkezett régi jó barátaink között vagyunk. Kellőképen kiörvendezvén magunkat a viszontlátás felett, a külvilág felé is fordítot tuk figyelmüuket. Azt tapasztaltuk, hogy az Adamich tért tellobogózták és lampionokkal kivilágították, da több vendéglőben s kávéházban megfordulván, azt nem tapasztaltuk, hogy valami rendezés, a fiumeiknek a vendégekhez közeledése, ezekkel összevegyülése, barátkozás és ismerkedés történt volna; kivéve a velünk megismerkedett és összebarátkozott magyar társaságot. De hisz ezek nem is fiumeiek ám! Hej mi másként volt Zala-Egerszegen és Selmeczbányán, hogy csak a legközelebbi országos közgyűléseket említsem. . . . A most emiitett helyeken az egész publicum velünk és köztünk volt mindig — a jó fliumeiek behúzták magukat odujokba, mint a csiga házába! Aug. 19-én reggel 6 órakor programtmzerü trombitaharsogás ébresztett fel tn

; ndnyájunkát és bár jól esett volna még pihenni és félig alva, félig ébren álmodozni: — a sivár jelen után következő szebb jövőről, a mikor a magyar tenger partján csak magyar szó fog hangzani, nem úgy mint most, hogy olasz és német nyelv tudomány nélkül éhen halhatsz! —• azonban mert röndnek muszáj lennyi — kiragadtuk magunkat az álom istennőjének karjaiból, katonásan felöltöztünk, a Sant-Vitó templomban misét hallgattunk, melyen a ministráló fiukat (szakálas főparancsnokokat^ ugyancsak megbámulták a jó olaszok, ezután pedig a rendes találkozási helyül kitűzött s az Európa hotelben levő kávéházba siettünk reggelizni. — Reggeli után -- a közgyűlés ideje még el nem érkezvén, a kikötőbe mentünk, a velünk együtt (bár nem egy uton) Fiúméba érkezett óriási angol szállító b ijó: „Teviol" megtekintésére. A három árbocos vitorlás gőzös Chinából 40 ezer métermázsa nyers rizsből álló rakománynyal érkezett Fiúméba, s a rizst a fiumei rizshántoló gyárba rakta le. oly óriási piszkosságról s undoritó bűzről, milyet e hajó belsejében tapa-ztaltunk, fogalmam sem volt! ... A hajón egy chinai s egy szerecsen matróz van, a többi angol. Az angol >k ránk se hederítettek, hanem elpusztíthatlan phlegmával ették reggelijüket, mely egy jókora darab véres beafsteak-ből és egy veder világos barna szinű folyadékból állott, az utóbbira nézve nem tudtuk megállapítani, hogy kávé-e vagy thea?! — Annál élénkebbek voltak a chinai és a szerecsen, amaz rögtön kipakolta chinai csészéit és kézzel, lábbal, fejjel, szájjal biztatott a vásárlásra, a szerecsen pedig fa és nádból készített katulyáit kínálgatta. A hajónak nevezetessége még egy japáni koca, melyet meghonosítás céljából hoztak Európába. Ennek óla tisztább a matrózok kajutjeinél s a hajó belső részeinél ! . . . . * Kilenc óra után Cziráky Béla grót emelkedett beszéddel nyitotta meg a magyar tűzoltók VIII. országos közgyűlését a városháza szűk kis termében. Beszédében kiemelte József főherceg elévülhetlen érdemeit s éltette