Zalamegye, 1887 (6.évfolyam, 27-52. szám)

1887-07-10 / 28. szám

II a törvényhozás intézkedéseit kiválóan igénylik ; | az ország pénzügyi helyzete mindenesetre ko­ra moly, de nem kétségbeejtő. A helyes financpolitika kiváló fontossággal I bir, de vélekedésem szerint ennek öszhangzásba ;ij kell hozatnia a helyes közgazdasági és kultur j politikával. — Biztos, megnyugtató financiát csak J erős, egészséges közgazdasági állapotok mellett 1 lehet teremteni, arra kell törekednünk tehát, | hogy közgazdasági állapotainkat szilárdítsuk, í v&gyi 8 niás szavakkal, hogy vagyonosodjunk és I ez utón erősbödjünk. — Igyekezni kell. többet, j lehetőleg olcsóbban s jobban nyers anyagokat termelnünk, kereskedelmünket emelnünk, ipa­j runkat fejlesztenünk. Nem terjeszkedhetem ezúttal bővebben ki a i közgazdaság minden egyes ágára, csak azon I szerény véleményemnek óhajtok kifejezést adni, hogy mi kizárólag nyers terményeink kivitelével jövőre boldogulni alig fogunk, mert látjuk, hogy Európa államai a nyers terményeket napról-napra nagyobb vámokkal terhelik, ezért más orszá­gokkal, különösen a tengeren túlinkkal, Indiával a versenyt kiállani képesek nem vagyunk ; azért vélekedésem az, hogy nekünk, ha fejlődésünkbe visszaesni nem akarunk, terményeinknek itthon vásárt, itthon kell ipart teremteni és e mellett mindazon előfeltételeket, a melyek mellett ipa­runkat, kereskedelmünket megszilárdíthatjuk, meg kell alkotnunk. Ily feltételek a kedv és kötelesség honi terményeink megvételére és fogyasztására ; iparcikkeinket jól olcsón kell előállítanunk, a sociális és közgazdasági nevelést és oktatást emelnünk az ipar tejlesztése érdekében. — Tö­rekednünk kell arra, hogy magyar iparcikkeket vásároljunk s hogy ezek jó minőségben kapha­tók legyenek, az állam és társadalom u e fe­dezze szükségleteit ki v ü 1 r ő 1; igyekezzék a külföldi tőkével iparunkat, kereskedelmünket megkedveltetni s mindazon akadályokat, melyek a külföldi tőkét, vállalkozókat elidegenítik, — elhárítani. Áttérve már most a főtisztelendő elnök :.r ékes és személyemet annyira megtisztelő beszé­dére, ismerem azon nehészségeket és bajokat, a melylyel gazdaközönségünknek küzdenie kell és hiszem, hogy a törvényhozás behatóan fog foglalkozni ezen kérdésekkel és én részemről ígérem, hogy ezekre a legnagyobb figyelmemet fogom fordítani és igyekezni fogok erőm, tehet­ségemhez képest azon bajok orvoslását előmoz­dítani. Az engem mélyen megtisztelő bizalomnál fogva szent kötelességemnek tartom Zala-Eger­szeg városának és egész kerületemnek szellemi, társadalmi, közgazdasági viszonyaival, szükség­leteivel behatóan megismerkedni s e célból, a jó Isten segélyével és kegyes engedelmökkel legközelebb szeretett kerületemet beutazni, hogy igy alkalmam legyen a kerület mélyen tisztelt választóival is közelebbről megismerkedni Igyekezni fogok kerületemmel folyton érint­kezésben lenni, a legnagyobb örömmel, készség­gel veszem mindenkor, ha tisztelt választóim teljes bizalommal földúlnak hozzám. Zala-Egerszeg városának fejlődését, iparának, kereskedelmének emelését szivemen hordom és szerencsésnek fogom magamat érezni, ha e szcp város érdekeinek előmozdítására közre működ­hetem. A zala-egerszegi kerület összesége iránt odaadó és meleg érdeklődéssel leszek s büszke vagyok arra, hogy édes hazánk oly kiváló jeles vármegyéjének egyik kerületét van szerencsém képviselni s legyenek mélyen tisztelt uraim meggyőződve, hogy törvényhozói működésemben az igaz szabadelvüségtől áthatva, a legnagyobb szorgalommal és hazaszeretettel fogom az ország és kerületem érdekeit képviselni s liogy hálám és köszönetem önök iránt soha meg nem szünend. Fogadják kérem hálás tiszteletemet, őszinte köszönetemet s tartsanak meg engem jó indula­tukban és szives barátságukban, a mely nekem annyira kedves. Fogadják hálás köszönetemet fáradságukért és azon megtiszteltetésért, a melyben engem, na­gyon becses megjelenésük által szerencséltetni méltóztattak. Isten éltesse Önöket ! Szabályrendelet a tüz rendőrségről. 1. §. Minden új ház építése és régi ház lényege­sebb átalakítása vagy kijavítása is a terv bemutatása mellett csak a városi tanács engedélyével kezdhető meg. 2. §. Padlás szobák épitése csak tűzmentes anyag­gal fedett házaknál engedélyezhető. — 3. §. Uj házak kémény nélkül, vagy fa kémény­nyel való építése tiltatik; kémény nélkül házak lénye­ges átalakítás esetén szinte kéménynyel látandók el. — 4. §. Uj ház építése, vagy régi ház lényege át­alakítása esetén a kéményeknél két féle alak enge­délyezhető : — a) mászható kémény legalább 48 centinieter mé­retű Qj ül oldallal. b.) orosz kémény (Cylinder) kör alakú 18.20 cen­tiuieter átméretü nyílással. — . 5. §. Mászható kémény bárminő épületnél, orosz ké­niéuy azonban csak cserép és fazsindely, vagy tűzmen­tes anyaggal fedett épületeknél alkalmazható. ­Pléh kiirtok alkalmazása szalma és nád fedelű épületeknél szinte tiltatik. -— 6. §. A kéményfalak legkisebb vastagsága 10 eentimeter s lapra fektetett és mészhabarcsba rakott téglából építendők, élére állított téglával kéményfalat rakni nem szabad. — 7. §. A kémények ide értve az orosz kéményeket is, belső oldal falai lehuzandók, kívülről pedig bevako­landók. — 8. §. Egy orosz kémény (Cylinder; rendszerint csak két tüzelő vagy fűtő kürtöt fogadhat be, s ha netán több alkalmaztatnék, az esetben a kémény át­mérője 5 centiméterrel bővítendő. — 9. §. Egy és ugyanazon orosz kéményben ((Jylin­der) a kürti nyílások csak különböző magasságban ve­zethetők, a torkolat nyílások egymás alatt legalább 50 centiméterrel állhatnak, s különböző emeletekből a füst­nek egy és ugyanazon kéményben egyesítve való kive­zetése tiltatik. — 10. §. Szaru-, vagy bárminnemfí épület fát a ké­mények falába berakni tilos. — Az épület fák a tetőn akként helyezendők el, hogy az épület fák bárminő fá­ját a kémény belső oldalától legalább is 15 centiméter vastag mész vakolatba rakott fal válassza el. ­11. §, A kémények ide értve az orosz kéménye­ket is, a tető prmozata felett legalább is egy méter magasságig építendők, ha a kémény egy szomszédos tűzfal mellett nyúlik fel, akkor ezen tűzfal felső pár­kányáu felül kell legalább is egy meter magasságig ki­nyúlnia kell; ha pedig az épület magasabb épületektől van körülvéve, akkor a kéménynek oly magasra kell nyúlni, hogy az a szabad légáramlat vonaláig érjen. 12. §. Az orosz kémények 5 évenként legalább egyszer, a téli hónap alatt, mikor a tető hóval fedett, kiégetendők, — a fénykorom nagyobb mérvű lerakó­dása esetében azonban kötelessége a kéményseprőnek, úgy a tulajdonost, mint a hatóságot arra figyelmeztetni és a rendes időu kivül kíégetését indítványozni. — A mászható kémények kiégetése a korom lerakodás mér­véhez képest eszközlendő. — 13. §. A kéményseprő kémény égetése szükséges voltát az épület tulajdonosok, vagy bérlőnek bejelen teni, s ha a k'.égetésb'en, valamint a kémény rendszeres seprésében akadályoztatnék, a tanácsnak azonnal jelen tést tenni köteles. — A kapitány kötelessége ily ese ; tekben a kéményseprés vagy kiégetés akadályai elhárí­tásáról azonnal intézkedni. - A kéményseprő, a ki ezen bejelentés, illetve jelentés megtételét elmulasztaná, az ezen mulasztásból eredő kárért felelőséggel tartozik. ­Hasonlókép az épület tulajdonos, vagy bérlő, a ki a kéményseprőt a kémény rendes seprése vagy kiége­tésében akadályozza, az ezen eljárásából eredő kárért felelős. — 14. §. Sütő kemencéket és tüzelésre szánt helyi­ségeket más háza mellé vagy eresz alá építtetni, vagy saját eresze alá helyezni, valamint pléh kürtöket utcára vezetni, tiltatik. — 15. §. Gyúlékony fedélzetű épületeknél zárt kony­hák épitése s a füstnek a padlásokon végig csatoruá kon (Schlach) vezetése tiltatik. ­16. §. Kályha helyett akár vasból készített, akár kőmíves által rakott füstfogó csöveket melégítésre hasz­nálni tilos. — 17. §. Tüzhelyes, katlanos, kohós helyiségeknek, vagy pálinka és szeszgyároknak padozatát fából ké­szíteni tilos. — 18. §. Sütő kemencék, kovács műhelyek és szesz­gyárok csak boltozatra építhetők s cseréppel fedezen­dők. — 19. §. Köteles minden ház tulajdonos és bérlő la­kásán vizet folytonosan készen tartani, 20. §. Tűzesetében az oltás megkezdhetése végett a küuolevő vonós marhák azonnal a város közelébe hajtandók. —­21. §. Kéménytelen házakban nagy szelek alkal­mával tüzelni tiltatik. 22. §. Nyilt helyeken a tüz esténként eloltandó, s a parázs alkalmas edénynyel betakarandó. ­23. §. Oly kovács műhelyekben, melyeknek ké­ményein a sziporkák kirepdesnek, vagy melyek bármi tekintetben veszélyesnek mutatkoznának, a mesterség gyakorlása tiltatik. — 24. §. Pálinka főzés, vaj és zsir olvasztás oly épületekben és helyeken, melyek az ily foglalatosságok­kal járó veszély ellen nem biztosak, tiltatik. ­25. §. .'>. városhoz 200 méternél közelebb sertést pörkölni, kendert és lent tüz által szárítani, tilos. — 26. §. Pörnyét és hamut padláson vagy nyilt he­lyen tartani tiltatik. 27. §. Szalmás gabonát, kendert, lent és bármely gyúlékony tárgyat tornácon és konyha ajtóhoz közel, valamint tüzelő fát a konyhában vagy tűzhelyek szom­szédságában és padláson összerakni tiltatik. — nálják-e kedves kezekkel, csábos ajkakkal a részegitő titkok édes mézét Évának utódai: az angyali nők ! Ez a rendeltetésük, Istentől. N Ah, de annak a méznek elég csak érinteni ajka inkát, hogy üdvözüljünk. A mennyországot, annak fé­nyét, lángját apró sugarankint meglopni, egy-egy pilla­natra érteni az átszellemülés, a mennyei üdvösség sejtelmes titkát: minden halandónak megengedhető. De ajtóstul rontani be az üdvösség kapuján, széttépni akarni a gyarló, mulandó élet s a menyország között fennálló válaszfalat, olyan dolog, inely kifog az emberi erőn. Akik mohón akarják átkarolni a menyországot, elszé­dülnek fényétől s kábultan hullanak . . . kárhozatba. Es azok a szegény jó angyali teremtések, akik kezűkben tartják a menyországot, megparancsolhatják-e nekünk férfiaknak, kik üdvösségre szomjazunk, hogy mennyit ragadjunk ki a mennyországból ? Okai tehát nem is lehetnek, ha egyik, másik mohó Adám manapság is elkárhozik. Egy ilyen Ádámról (magamról) mondok történetet. Z.... provinciális városban ügyvédbojtárkodtam ez előtt tíz esztendővel. A principálisomnak volt egy an­gyali szép leánya. Mariskának hívták. Nagyon kevés kellett az ő fekete szemeinek isteni sugaraiból nekem, hogy beleszédüljek a szerelem paragrafusának tömkele­gébe. Es viszont Mariskának sem kellett sok, hogy az én édes részegségemet észrevegye. fis ez ép elég volt. Nem rég olvastam egy angol doktor elméletét, hogy a részegség epidemikus jellegű. Ugy magyarázta, hogy aki részegek között van, ha mindjárt teljes józanan is, meg kell bizonyos fokig ittasulnia, iszik vagy nem. Ezt a szimptomát észleltem én a szerelem terén is. Mariska is az én sorsomra jutott. Égtünk egymásért az ábrándos szerelem minden tüzével. Szerelmünk legboldogabb szakában kellett Buda­pestre mennem. Egy fővárosi hirneves ügyvédi irodában kaptam alkalmazást. A főváros zaja, a mozgalmas élet, nem birta velem csak pillanatnyira sem feledtetni Mariskát. Övé gondo­latom, érverésem, életem, egész mindenségem. Sűrűn váltottuk a leveleket. E mellett tanultam, készültem szorgalmasan, hogy az ügyvédi vizsgálatot mentül hamarább letehessem. Ettől függött életcélom elérhetése. Akkor jogom lesz oda lépni volt principáli­som elé s megmondani neki, hogy Mariskát szeretem a férfias lélek egész komolyságával és azt óhajtom, hogy enyém legyen teljesen Isten és emberek előtt. Mennyi édes, elmondhatatlan ábrándot fűztem én e gondolathoz! Azokat le is irtain Mariskámhoz irt le­veleimben az igazán érező szív megható közvetlenségé­vel. De őt semmi nem vigasztalta. Minden levele tele volt sötét világfájdalommal. Panaszkodott, hegy eltávo­zásom óta mosolyra sem derült, hogy szive, lelke beteg, nagyon beteg s hogy e betegség már lassan-lassan őrieni kezdi a testet is, mely gyönge a lélek nagy bánatának elviseléséhez. Egyszer azután olyan dolgokat irt, amik valóban megdöbbentettek. Azt irta, hogy nehéz álmai vannak, hogy egész éjeket tölt fél-ébren, fél álomban s beszél — a mint mondják — oly dolgokat, amik mélyen ag gódásba ejtik az ember környezetét. Bajainak leírásából tisztán láttam, hogy magueti­kus betegség küszöbén áll. Válaszomban biztattam a jövővel, kecsegtettem boldogsággal s végül kértem, hogy mindkettőnk érde­kében keressen valami üdítő s feledtető szórakozást, ne csüngjön szakadatlanul rajtam minden gondolatával. Erre a levelemre nem érkezett válasz. Azt hittem, hogy levelem őt csakugyan megnyugtatta. Jól esett nekem e gondolat s kétszeres erővel, szorgalommal készültem a vizsgálatra, melyre már megkaptam volt a terminust. A határnap előtti napon táviratot kaptam Z bői. Remegve bontottam föl. Ez alatt a világ minden sötét gondolata átcsatázott tán agyamon. Olvasom. „Mariska élete kockán. Ön mentheti meg. Jöjjön ! Volt principálisa." Ott hagytam én ügyvédi irodát, könyveket, vizs­gálatot, mindent s rohantam őrültként a legközelebbi bér kocsi állomáshoz. — „Budai indóház!" A bérkocsis leolvasta tán arcomról lelki állapoto­mat, látta lázas sietségemet; lovai közé csap s mint a gondolat, repült vetem. Néhány perc alatt már az állo­máson voltunk. Jegyváltásra már nem volt időm; jegy nélkül ugrottam föl a vonatra, melynek már megadták az indulási jelzést. Nehéz volna most, hosszú évek után leírnom, hogy mit éreztem, mily kint álltam ki a hosszú uton. Való­ságos lázba estem a türelmetlenségtől, hogy miként bir a masiniszta olyau flegmával ereszteni gépet, mikor nekem akkor még a fecskék röpte is csigamászásnak tetszett. Teljes egy napi utazás után értőm csak oda. Az állomásnál várakoztak már rám : volt princi­pálisom és egy fiatal doktor, körülbelül velem egy idős lehetett; néhány évvel talán idősebb. Szomorú arccal fogadtak. Kocsira ültünk. Útköz­ben Mariskám apja megfogta kezemet. - Ne nehezteljen, édes öcsém, hogy ide fárasz­tottam; de lássa: Mariska magnetikus betegségbeesett. Már két hét óta mereven fekszik; semmi ételt nem eszik s a mellett beszél önnel, önhöz; szakadatlanul ott van ön mellett s látja, tudja minden tettét, minden gon­dolatát, még azt is megmondta akárhányszor, hogy a büntető törvénykönyv melyik szakaszát olvassa. Az or­vos úr véleménye szerint csupán oly módon szakítható meg ezen, az idegeket teljesen tönkre tehető delej-álom, ha öu légkörébe lép. Ezért voltam bátor önt édes öcsém, kérni, hogy jöjjön megmentésére. Egymás iránti von­zalmukat a múltból is jól ismerem; nem is voltam el­lene és . . . nem is leszek. Azután az orvos is tartott valami szakszerű ma­gyarázatot, amiből azonban én szép keveset hallottam, mert egész lelkemet elfoglalta s legkisebb rejtekéig be­töltötte az az édes, üdvözítő gondolat, hogy Mariskát én fogom megmenteni.

Next

/
Thumbnails
Contents