Zalamegye, 1887 (6.évfolyam, 27-52. szám)
1887-07-10 / 28. szám
II a törvényhozás intézkedéseit kiválóan igénylik ; | az ország pénzügyi helyzete mindenesetre kora moly, de nem kétségbeejtő. A helyes financpolitika kiváló fontossággal I bir, de vélekedésem szerint ennek öszhangzásba ;ij kell hozatnia a helyes közgazdasági és kultur j politikával. — Biztos, megnyugtató financiát csak J erős, egészséges közgazdasági állapotok mellett 1 lehet teremteni, arra kell törekednünk tehát, | hogy közgazdasági állapotainkat szilárdítsuk, í v&gyi 8 niás szavakkal, hogy vagyonosodjunk és I ez utón erősbödjünk. — Igyekezni kell. többet, j lehetőleg olcsóbban s jobban nyers anyagokat termelnünk, kereskedelmünket emelnünk, ipaj runkat fejlesztenünk. Nem terjeszkedhetem ezúttal bővebben ki a i közgazdaság minden egyes ágára, csak azon I szerény véleményemnek óhajtok kifejezést adni, hogy mi kizárólag nyers terményeink kivitelével jövőre boldogulni alig fogunk, mert látjuk, hogy Európa államai a nyers terményeket napról-napra nagyobb vámokkal terhelik, ezért más országokkal, különösen a tengeren túlinkkal, Indiával a versenyt kiállani képesek nem vagyunk ; azért vélekedésem az, hogy nekünk, ha fejlődésünkbe visszaesni nem akarunk, terményeinknek itthon vásárt, itthon kell ipart teremteni és e mellett mindazon előfeltételeket, a melyek mellett iparunkat, kereskedelmünket megszilárdíthatjuk, meg kell alkotnunk. Ily feltételek a kedv és kötelesség honi terményeink megvételére és fogyasztására ; iparcikkeinket jól olcsón kell előállítanunk, a sociális és közgazdasági nevelést és oktatást emelnünk az ipar tejlesztése érdekében. — Törekednünk kell arra, hogy magyar iparcikkeket vásároljunk s hogy ezek jó minőségben kaphatók legyenek, az állam és társadalom u e fedezze szükségleteit ki v ü 1 r ő 1; igyekezzék a külföldi tőkével iparunkat, kereskedelmünket megkedveltetni s mindazon akadályokat, melyek a külföldi tőkét, vállalkozókat elidegenítik, — elhárítani. Áttérve már most a főtisztelendő elnök :.r ékes és személyemet annyira megtisztelő beszédére, ismerem azon nehészségeket és bajokat, a melylyel gazdaközönségünknek küzdenie kell és hiszem, hogy a törvényhozás behatóan fog foglalkozni ezen kérdésekkel és én részemről ígérem, hogy ezekre a legnagyobb figyelmemet fogom fordítani és igyekezni fogok erőm, tehetségemhez képest azon bajok orvoslását előmozdítani. Az engem mélyen megtisztelő bizalomnál fogva szent kötelességemnek tartom Zala-Egerszeg városának és egész kerületemnek szellemi, társadalmi, közgazdasági viszonyaival, szükségleteivel behatóan megismerkedni s e célból, a jó Isten segélyével és kegyes engedelmökkel legközelebb szeretett kerületemet beutazni, hogy igy alkalmam legyen a kerület mélyen tisztelt választóival is közelebbről megismerkedni Igyekezni fogok kerületemmel folyton érintkezésben lenni, a legnagyobb örömmel, készséggel veszem mindenkor, ha tisztelt választóim teljes bizalommal földúlnak hozzám. Zala-Egerszeg városának fejlődését, iparának, kereskedelmének emelését szivemen hordom és szerencsésnek fogom magamat érezni, ha e szcp város érdekeinek előmozdítására közre működhetem. A zala-egerszegi kerület összesége iránt odaadó és meleg érdeklődéssel leszek s büszke vagyok arra, hogy édes hazánk oly kiváló jeles vármegyéjének egyik kerületét van szerencsém képviselni s legyenek mélyen tisztelt uraim meggyőződve, hogy törvényhozói működésemben az igaz szabadelvüségtől áthatva, a legnagyobb szorgalommal és hazaszeretettel fogom az ország és kerületem érdekeit képviselni s liogy hálám és köszönetem önök iránt soha meg nem szünend. Fogadják kérem hálás tiszteletemet, őszinte köszönetemet s tartsanak meg engem jó indulatukban és szives barátságukban, a mely nekem annyira kedves. Fogadják hálás köszönetemet fáradságukért és azon megtiszteltetésért, a melyben engem, nagyon becses megjelenésük által szerencséltetni méltóztattak. Isten éltesse Önöket ! Szabályrendelet a tüz rendőrségről. 1. §. Minden új ház építése és régi ház lényegesebb átalakítása vagy kijavítása is a terv bemutatása mellett csak a városi tanács engedélyével kezdhető meg. 2. §. Padlás szobák épitése csak tűzmentes anyaggal fedett házaknál engedélyezhető. — 3. §. Uj házak kémény nélkül, vagy fa kéménynyel való építése tiltatik; kémény nélkül házak lényeges átalakítás esetén szinte kéménynyel látandók el. — 4. §. Uj ház építése, vagy régi ház lényege átalakítása esetén a kéményeknél két féle alak engedélyezhető : — a) mászható kémény legalább 48 centinieter méretű Qj ül oldallal. b.) orosz kémény (Cylinder) kör alakú 18.20 centiuieter átméretü nyílással. — . 5. §. Mászható kémény bárminő épületnél, orosz kéniéuy azonban csak cserép és fazsindely, vagy tűzmentes anyaggal fedett épületeknél alkalmazható. Pléh kiirtok alkalmazása szalma és nád fedelű épületeknél szinte tiltatik. -— 6. §. A kéményfalak legkisebb vastagsága 10 eentimeter s lapra fektetett és mészhabarcsba rakott téglából építendők, élére állított téglával kéményfalat rakni nem szabad. — 7. §. A kémények ide értve az orosz kéményeket is, belső oldal falai lehuzandók, kívülről pedig bevakolandók. — 8. §. Egy orosz kémény (Cylinder; rendszerint csak két tüzelő vagy fűtő kürtöt fogadhat be, s ha netán több alkalmaztatnék, az esetben a kémény átmérője 5 centiméterrel bővítendő. — 9. §. Egy és ugyanazon orosz kéményben ((Jylinder) a kürti nyílások csak különböző magasságban vezethetők, a torkolat nyílások egymás alatt legalább 50 centiméterrel állhatnak, s különböző emeletekből a füstnek egy és ugyanazon kéményben egyesítve való kivezetése tiltatik. — 10. §. Szaru-, vagy bárminnemfí épület fát a kémények falába berakni tilos. — Az épület fák a tetőn akként helyezendők el, hogy az épület fák bárminő fáját a kémény belső oldalától legalább is 15 centiméter vastag mész vakolatba rakott fal válassza el. 11. §, A kémények ide értve az orosz kéményeket is, a tető prmozata felett legalább is egy méter magasságig építendők, ha a kémény egy szomszédos tűzfal mellett nyúlik fel, akkor ezen tűzfal felső párkányáu felül kell legalább is egy meter magasságig kinyúlnia kell; ha pedig az épület magasabb épületektől van körülvéve, akkor a kéménynek oly magasra kell nyúlni, hogy az a szabad légáramlat vonaláig érjen. 12. §. Az orosz kémények 5 évenként legalább egyszer, a téli hónap alatt, mikor a tető hóval fedett, kiégetendők, — a fénykorom nagyobb mérvű lerakódása esetében azonban kötelessége a kéményseprőnek, úgy a tulajdonost, mint a hatóságot arra figyelmeztetni és a rendes időu kivül kíégetését indítványozni. — A mászható kémények kiégetése a korom lerakodás mérvéhez képest eszközlendő. — 13. §. A kéményseprő kémény égetése szükséges voltát az épület tulajdonosok, vagy bérlőnek bejelen teni, s ha a k'.égetésb'en, valamint a kémény rendszeres seprésében akadályoztatnék, a tanácsnak azonnal jelen tést tenni köteles. — A kapitány kötelessége ily ese ; tekben a kéményseprés vagy kiégetés akadályai elhárításáról azonnal intézkedni. - A kéményseprő, a ki ezen bejelentés, illetve jelentés megtételét elmulasztaná, az ezen mulasztásból eredő kárért felelőséggel tartozik. Hasonlókép az épület tulajdonos, vagy bérlő, a ki a kéményseprőt a kémény rendes seprése vagy kiégetésében akadályozza, az ezen eljárásából eredő kárért felelős. — 14. §. Sütő kemencéket és tüzelésre szánt helyiségeket más háza mellé vagy eresz alá építtetni, vagy saját eresze alá helyezni, valamint pléh kürtöket utcára vezetni, tiltatik. — 15. §. Gyúlékony fedélzetű épületeknél zárt konyhák épitése s a füstnek a padlásokon végig csatoruá kon (Schlach) vezetése tiltatik. 16. §. Kályha helyett akár vasból készített, akár kőmíves által rakott füstfogó csöveket melégítésre használni tilos. — 17. §. Tüzhelyes, katlanos, kohós helyiségeknek, vagy pálinka és szeszgyároknak padozatát fából készíteni tilos. — 18. §. Sütő kemencék, kovács műhelyek és szeszgyárok csak boltozatra építhetők s cseréppel fedezendők. — 19. §. Köteles minden ház tulajdonos és bérlő lakásán vizet folytonosan készen tartani, 20. §. Tűzesetében az oltás megkezdhetése végett a küuolevő vonós marhák azonnal a város közelébe hajtandók. —21. §. Kéménytelen házakban nagy szelek alkalmával tüzelni tiltatik. 22. §. Nyilt helyeken a tüz esténként eloltandó, s a parázs alkalmas edénynyel betakarandó. 23. §. Oly kovács műhelyekben, melyeknek kéményein a sziporkák kirepdesnek, vagy melyek bármi tekintetben veszélyesnek mutatkoznának, a mesterség gyakorlása tiltatik. — 24. §. Pálinka főzés, vaj és zsir olvasztás oly épületekben és helyeken, melyek az ily foglalatosságokkal járó veszély ellen nem biztosak, tiltatik. 25. §. .'>. városhoz 200 méternél közelebb sertést pörkölni, kendert és lent tüz által szárítani, tilos. — 26. §. Pörnyét és hamut padláson vagy nyilt helyen tartani tiltatik. 27. §. Szalmás gabonát, kendert, lent és bármely gyúlékony tárgyat tornácon és konyha ajtóhoz közel, valamint tüzelő fát a konyhában vagy tűzhelyek szomszédságában és padláson összerakni tiltatik. — nálják-e kedves kezekkel, csábos ajkakkal a részegitő titkok édes mézét Évának utódai: az angyali nők ! Ez a rendeltetésük, Istentől. N Ah, de annak a méznek elég csak érinteni ajka inkát, hogy üdvözüljünk. A mennyországot, annak fényét, lángját apró sugarankint meglopni, egy-egy pillanatra érteni az átszellemülés, a mennyei üdvösség sejtelmes titkát: minden halandónak megengedhető. De ajtóstul rontani be az üdvösség kapuján, széttépni akarni a gyarló, mulandó élet s a menyország között fennálló válaszfalat, olyan dolog, inely kifog az emberi erőn. Akik mohón akarják átkarolni a menyországot, elszédülnek fényétől s kábultan hullanak . . . kárhozatba. Es azok a szegény jó angyali teremtések, akik kezűkben tartják a menyországot, megparancsolhatják-e nekünk férfiaknak, kik üdvösségre szomjazunk, hogy mennyit ragadjunk ki a mennyországból ? Okai tehát nem is lehetnek, ha egyik, másik mohó Adám manapság is elkárhozik. Egy ilyen Ádámról (magamról) mondok történetet. Z.... provinciális városban ügyvédbojtárkodtam ez előtt tíz esztendővel. A principálisomnak volt egy angyali szép leánya. Mariskának hívták. Nagyon kevés kellett az ő fekete szemeinek isteni sugaraiból nekem, hogy beleszédüljek a szerelem paragrafusának tömkelegébe. Es viszont Mariskának sem kellett sok, hogy az én édes részegségemet észrevegye. fis ez ép elég volt. Nem rég olvastam egy angol doktor elméletét, hogy a részegség epidemikus jellegű. Ugy magyarázta, hogy aki részegek között van, ha mindjárt teljes józanan is, meg kell bizonyos fokig ittasulnia, iszik vagy nem. Ezt a szimptomát észleltem én a szerelem terén is. Mariska is az én sorsomra jutott. Égtünk egymásért az ábrándos szerelem minden tüzével. Szerelmünk legboldogabb szakában kellett Budapestre mennem. Egy fővárosi hirneves ügyvédi irodában kaptam alkalmazást. A főváros zaja, a mozgalmas élet, nem birta velem csak pillanatnyira sem feledtetni Mariskát. Övé gondolatom, érverésem, életem, egész mindenségem. Sűrűn váltottuk a leveleket. E mellett tanultam, készültem szorgalmasan, hogy az ügyvédi vizsgálatot mentül hamarább letehessem. Ettől függött életcélom elérhetése. Akkor jogom lesz oda lépni volt principálisom elé s megmondani neki, hogy Mariskát szeretem a férfias lélek egész komolyságával és azt óhajtom, hogy enyém legyen teljesen Isten és emberek előtt. Mennyi édes, elmondhatatlan ábrándot fűztem én e gondolathoz! Azokat le is irtain Mariskámhoz irt leveleimben az igazán érező szív megható közvetlenségével. De őt semmi nem vigasztalta. Minden levele tele volt sötét világfájdalommal. Panaszkodott, hegy eltávozásom óta mosolyra sem derült, hogy szive, lelke beteg, nagyon beteg s hogy e betegség már lassan-lassan őrieni kezdi a testet is, mely gyönge a lélek nagy bánatának elviseléséhez. Egyszer azután olyan dolgokat irt, amik valóban megdöbbentettek. Azt irta, hogy nehéz álmai vannak, hogy egész éjeket tölt fél-ébren, fél álomban s beszél — a mint mondják — oly dolgokat, amik mélyen ag gódásba ejtik az ember környezetét. Bajainak leírásából tisztán láttam, hogy maguetikus betegség küszöbén áll. Válaszomban biztattam a jövővel, kecsegtettem boldogsággal s végül kértem, hogy mindkettőnk érdekében keressen valami üdítő s feledtető szórakozást, ne csüngjön szakadatlanul rajtam minden gondolatával. Erre a levelemre nem érkezett válasz. Azt hittem, hogy levelem őt csakugyan megnyugtatta. Jól esett nekem e gondolat s kétszeres erővel, szorgalommal készültem a vizsgálatra, melyre már megkaptam volt a terminust. A határnap előtti napon táviratot kaptam Z bői. Remegve bontottam föl. Ez alatt a világ minden sötét gondolata átcsatázott tán agyamon. Olvasom. „Mariska élete kockán. Ön mentheti meg. Jöjjön ! Volt principálisa." Ott hagytam én ügyvédi irodát, könyveket, vizsgálatot, mindent s rohantam őrültként a legközelebbi bér kocsi állomáshoz. — „Budai indóház!" A bérkocsis leolvasta tán arcomról lelki állapotomat, látta lázas sietségemet; lovai közé csap s mint a gondolat, repült vetem. Néhány perc alatt már az állomáson voltunk. Jegyváltásra már nem volt időm; jegy nélkül ugrottam föl a vonatra, melynek már megadták az indulási jelzést. Nehéz volna most, hosszú évek után leírnom, hogy mit éreztem, mily kint álltam ki a hosszú uton. Valóságos lázba estem a türelmetlenségtől, hogy miként bir a masiniszta olyau flegmával ereszteni gépet, mikor nekem akkor még a fecskék röpte is csigamászásnak tetszett. Teljes egy napi utazás után értőm csak oda. Az állomásnál várakoztak már rám : volt principálisom és egy fiatal doktor, körülbelül velem egy idős lehetett; néhány évvel talán idősebb. Szomorú arccal fogadtak. Kocsira ültünk. Útközben Mariskám apja megfogta kezemet. - Ne nehezteljen, édes öcsém, hogy ide fárasztottam; de lássa: Mariska magnetikus betegségbeesett. Már két hét óta mereven fekszik; semmi ételt nem eszik s a mellett beszél önnel, önhöz; szakadatlanul ott van ön mellett s látja, tudja minden tettét, minden gondolatát, még azt is megmondta akárhányszor, hogy a büntető törvénykönyv melyik szakaszát olvassa. Az orvos úr véleménye szerint csupán oly módon szakítható meg ezen, az idegeket teljesen tönkre tehető delej-álom, ha öu légkörébe lép. Ezért voltam bátor önt édes öcsém, kérni, hogy jöjjön megmentésére. Egymás iránti vonzalmukat a múltból is jól ismerem; nem is voltam ellene és . . . nem is leszek. Azután az orvos is tartott valami szakszerű magyarázatot, amiből azonban én szép keveset hallottam, mert egész lelkemet elfoglalta s legkisebb rejtekéig betöltötte az az édes, üdvözítő gondolat, hogy Mariskát én fogom megmenteni.