Zalamegye, 1887 (6.évfolyam, 27-52. szám)

1887-08-14 / 33. szám

VT. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1887. augusztus U. 33. szám Előfizetési díj: fügészévre 4 ft., Félévre 2 t't., Negyedévre 1 t't. Hirdetmények: 3 hasábos petitsor «>«rvs/.e|­9 kr., többszöri hirde­tésnél 7 kr., Bélvegdíj 30 kr. Nyílttól- petitsorn 12 kr. ii n ]rr (t « r sí es J A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szer­I kesz tőséghez küldendők. 5 — Bérnientetlcn leveleket esak ismert kezektől fo­gadunk el. Kéziratukat nem kiilililitk vissza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Alakítsunk községi takarék­magtárakat. Senki sem fogja kétségbe vonni, hogy ki­válókig földmivelő nép vagyunk s ép ebből kifolyólag a mindennapi tapasztalás által szo­morúan bebizonyított igazság, hogy érjen bár­mely csapás, mint szárazság, fagy, jég stb. bennünket, minők fájdalom, mintegy napi ren­den vannak, úgy bár azt általában mindnyájan érezzük, de a bekövetkezett csapás első sorban cs legnagyobb mérvben a népünk zömét képező földmivelő osztályt, nagy, közép, kis birtokost és föMmivelőt, egy szóval az őstermeléssel fog­lalkozókat sújtja. Mert bár a kisebb, nagyobb mérvben hazánkat esetleg ért csapás az ennek megfelelő drágaságot szokta előidézni, amit te­o O 1 hát mindnyájan megéreztink: de legjobban ne­hezedik ez magára az őstermelőre, aki egyet­len jövödelmi forrásától eliittetvén, egv egész évet kell gond és nélkülözések közt töltenie, mig ujabban jövödelemhez juthat és súlyosbítja helyzetet ama körülmény, hogy emellett rendes évi kiadásairól ép úgy kell gondoskodnia, mint ha a csapás nem érte volna. Az őstermelők e súlyos és részben visszás helyzetén segít ni első sorban ők maguk van­nak hivatva ugyan, de azon szeretet, mely egy állam polgárait egymáshoz szorosabban egybe­fiizi, mintegy erkölcsi kötelességünkké teszi. Iiogy a baj komolyságát, méltányolva, az annak elhárítását célzó üdvös eszközökről mindnyájan gondolkodva, azok megvalósításán tőlünk tel hetőleg közreműködni legszebb és legszentebb honpolgári kötelességünknek ismerjük. — S e részben örömmel és teljes készséggel ismerjük el. hogy a legmagasabb körökl "1 el­kezdve, általános a nézet, miszerint eme, ko­molyan fenyegető bajt orvosolnunk kell, sőt igyekeznek is az orvoslásra szolgáló módozato­kat megállapítani. -— Egvik, ily üdvös eszközül szolgálna a köz­ségi hitelszövetkezetek, vagy úgy nevezett köz­ségi önsegélyző egyesületek alakítása, melvek létesítése érdemében főkép napjainkban általá­nosan megindult a mozgalom, me!v — legyen szabad rernéllenünk — nem lesz pillanatra fel­lobbanó láng, hanem az üdvös és olv fontos eszme kivitelén az arra hivatott közegek egész odaadással és nemes önzetlenséggel fognak köz­reműködni. Igy a gazdaközönség jólétét oly dicséretre méltó buzgósággal szivén hordozó megyei gaz­dasági egyesületünk is ép legközelebb indította meg a mozgalmat egy, a megyénkre általáno­san kiható, községi önsegélvző egyesületek lé­tesítése tárgyában s mint a kiküldött bizottság által e tárgyban egybeállított, az egész ügyet teljes részletességgel megvilágító, minden egves körülményt figyelembe vevő memorandumból — melyet lapunk utján tisztelt olvasóink is­merhetnek — meggyőződést szerezhettünk, a községi önsegélyző egyesületeket oly alapra ja­vasolják fektetni, melynek folytán a község la­kosai mig egy részt azon kedvező helyzetbe juthatnak, hogy csapás által sújtva, vagy más, tőlük nem függő esetleges baj által érve, szorult helyzetükön azonnal és olcsó kamatra kapott pénzen segíthetnek, más részt a csapás által nem sújtott, vagy bajt nem szenvedett lakósok­nak alkalmuk kinálkozík csekély heti befizeté­sükkel lassan bár, de biztos módon a tőke gyűjtésére, melyet azután egy nem várt eset bekövetkeztével, ha megszorulnak, célszerűen felhasználhatnak, vagy ilyentől ha megóva lesz­nek. úgy mód és alkalom kínálkozik számukra vagyon szerzésre. Ez annyival inkább szükséges; mert köz­tudomású dolog, hogy köznépünk szorult hely­zetében készséggel felkeresi ugyan a vidéki vá­o o O J fosokban levő pénzintézeteket, sőt talán nagyobb mértékben mint kellene, miről tanuskodhatik p. o. a helybeli takarékpénztár, melynek igaz­gatósági évi jelentésében már két éven át hang­súlyozva volt, hogy mily rohamosan szaporod­nak s mily jelentékeny részét képezik a váltó „Zalamegye" tárcája. Szezon-levél. Keszthely, hő-hó derekán. Beteg a társadalom, nagyon beteg . . . Filozófiai hitvallásomra nézve optimista volnék, (már mint afféle telivér magyar,) azonban kényszerítve látom magamat annak beismerésére, hogy a társadalom csakugyan beteg, s napról-napra rosszabbul van. E szociális kérdés hitvány •"' í ,j,ec- " ^."dzik 38' R. alatt feltüzesiilt elmém s" ^ ~ " • ,-jnye tudnék-e még egy ilyen szép.. konstrukciót „köl­teni"? Lám, a 38 u!) Amint ebéd után csendes pipa­szó mellett „élvezem" a vakáció puha kényelmét, ilyen­torma gondolatok vonulnak fel előttem és surrannak ki a pipafüsttel együtt a zsalu levelei között. Szeszélyes fordulatokban egyaránt gazdagok. Eredményeikben is azonosak. — Mert csak a betegnek vannak különleges vágyai; a beteg emberek rendszerint ideges különcök. A mai társadalom pedig épen ilyen. Csak a mai társadalom találta ki a fürdő-szezont; csak a mai társadalom ér­lelte meggyőződéssé, mikép pihenni csak fürdőzés által lehet, s ezt is úgy felfogva, hogy csak messze a rendes otthontól, s ha még jobban lehetséges, hát tengerparton Osteudeban, Trouvilleben stb. Hajdan más fogalmakkal birtak a pihenésről, meg az üdülésről. Most az pihen legtöbbet, aki legkevesebbet tárad. l)c minek birálgvssam én itt a pihenés lényegét! Úszunk az árral s punktum. Magam is a közmegszokásnak hódoltam, mikor fölcsaptam fürdő vendégnek Keszthelyen. Keszthely! .... A század elején innen ragyogtak szét nemzeti jö vőnk agrikoláris és irodalmi reménysugarai. Akkor bi­zonyára jelentőségteljes jövőt jósolt az eszmélő honfi e városnak. Elérte-e azt. amire mintegy kötelezve volt a nagyszabású kezdeményezés után? Ki tudja! — Meg lenne-e elégedve a Georgicon nagynevű alapítója, hogyha sírjából úgy hirtelenében kikelne? Ki tudja!... Ami marad, nem halad. Keszthely nem maradt: léhát haladnia kellett. Ugy látszik, haladt is. Hiszen a korszellem nem alszik; rombol, vagy emel. De nei i alszik. Keszthelyen ugyan nem rombolt; tehát emelt? Igen. Es eleget? Ki tudja! . . . A nagy nemzetgazda patriarkhális kastélya helyén fejedelmi palota ékeskedik. Elhomályosulna mellette a magyar király budai palotája is. A regényes Helicon helyén gázgyár produkálja a kor másodrangú világítási elemét, amivel a fényes palota tündöklő termeit vilá­gítják. Araszt e annyi fényt, mint a hajdani viaszgyer tyák? — Megint csak okoskodom. A fürdői levelek szezonja lévén, eltértem célomtól. Tehát Keszthely fürdőhely volna? Az lehetne. A mostani viszonyok között e minőségéből évről­évre csak vészit. A Balaton következetesen apad. A szerény fürdőház környékén a viz oly sekély és oly iszapos, hogy önkénytelenül is eszünkbe jut az az is­meretes adoma, amelyben valaki egy bizonyos fiirdő úszómesteréhez azt a kérdést intézte, hogy ha majd megfürödött, — hol kell megmosakodnia. De hát erről nem tehet senki — csak a keszt­helyiek. Szó ami szó, hamis egy viz is az a Balaton. Néha arról panaszkodnak, hogy ennyi meg ennyi katasztrális holdat borít viz alá; máskor meg tartóssá teszi a ki­fogást, hogy ilyen meg olyan sekély, hogy hűtlenül el­hagyja még azt a szép nádast is, amely a zalai parton olyan ékes koszorút övez köréje. Most is lefogyott egész a szánalomig. Lefogyott, mint egy szép hölgy, de azért eredeti bájaiból keveset vesztett, sajnáljuk, részvétünk őszinte, s ép ezért tet­szik bájosabbnak, ezért nem tudunk tőle megválni; iidü­Jelen számukhoz negyediv melléklet van csatolva. forgalomnak az úgynevezett paraszt váltók: de ennek dacára ami a betéteit illeti, a foldmives nép bizonyos idegenkedéssel, hogy úgy mond­juk bizalmatlansággal viseltetik e pénzintézetek irányában olv annyira, hogv — főleg a jobb módúak, ha telek — vagy marhaállomány na­gyobbodásra kisebb, nagyobb mennyiségű pénz­állományukat esetleg nem fordíthatják : inkább otthon a ládafiában kamat nélkül hevertetik, mint valamely, bár legjobb hirnévnek örvendő pénzintézetnél kamatoztatnák. Magukkal a községi önsegélyző egyesüle­tekkel azonban a bajon csak félig lesz segítve a köznép baján. Ha teljesen és gyökeresen aka­runk helyzetükön javítani: úgy a községi ön­segélyző egyesületek mellett gondoskodnunk kell községi takarékmagtárak létesítéséről is s azon nézetben vagyunk, hogy a kettős intéz­mény üdvös hatása mellett fog a földmivelő osztály a súlyosan reá nehezedő gondok, az oly gyakran bekövetkező csapások ellenében óva lenni. Megmondjuk az okát, miért tartjuk mi nemcsak üdvösnek, de a földmivelő osztály lielv­zetén első sorban segíteni hivatott intézménynek a községi takarékmagtárakat, miből kifolyólag ennek a községi önsegélyző egyesületek felett nemcsak hogy előnyt adunk, hanem okszerű kezelés mellett a községi takarékinagtárak in­tézményében a segélyegyleteket is benn fog­lalva képzeljük. Köztudomású dolog, hogy akár kedvező, akár kedvezőtlen legyen az évi termés, a ga­bona árak jóval alantabb állanak őszszel, mint tavaszszal, pedig a köznép, ha gabonában meg­szorúl, az mindig később történik, midőn t. i. az esetleges termést csalá'lj iva! együtt felemész­tette s így ha a segélyegyletből kölcsönt kap, lesz úgyan alkalma az élet fentartására, nem különben a vetőmagra szükséges pénzt kölcsön utján előteremtenie: de tulajdonkép kétszeres kamatot kell fizetnie t. i. fizeti a megállapított kamatot a kölcsön vett pénz után, más részt lést keresünk nála, mit ő tehetségei szerint nyújt is. Sőt most legalább könnyebben tud melegedni. S ki tudna iránta hűtelen lenni ? A keszthelyiekre már kötelesség, hogv fürdőjüket építsék beljebb, ha nem is szigetre, de beljebb, hogy hasznavehető vizre akadjon a fürdőző közönség. Mert így, ahogy most van, nem lesz képes versenyt tartani még a kis Berénynyel sem, p dig a/, csak falu, mégis évről-évre többen látogatják, mig Keszthelynek évről­évre kevesebb a fürdővendége. Még most is, kánikula derekán, sok kapun ki van téve a hirdetés: „Ezen ház­ban fürdővendégek számára" stb. Valamikor ez nem így volt. Meg az a hínár, az a hínár! . . . Valamikor ír­magul sem lehetett belőle csak egy szálat is találni ; most félelmesen terjed. Minap egy ember tűnt tel mél­tán a fürdők előtt, aki övig vízben, kezében kaszával haladt nyomról-nyomra, helyenkint megállapodva el­kezdett kaszálni a vízben. Nevetségesnek látszott, de akik ínég nem tudták volna, megludták ezúttal, mi­kép ez az ember a hínárt kaszálja. Körülbelül annyit ér el vele, mintha az egész Ba­laton tükrét bevetné búzával. A hinár ellenszerét még majd csak ezután födözik föl, körülbelül egy időben a fillokszera irtó szerrel. Némely jobbérzésii fürdővendég minden fürdője alkalmával kitép egy-egy nyalábot, de mihaszna, ha gyökerestől nem tudja kitépni. Csak ott élősködik az mindig azután is a viz alatt, s csak ú*zás közben vesszük észre, hogy valami karunkra vagy lá­bunkra tekerődzik. s csaknem a hideg leli ki az ije­dősebbeket, vélvén, hogy valami vízisiklóval van dol­guk. Pedig az a sok barna folt, ott a Balaton nyugal­mas arcán, az mind ennek a furcsa vizibetegségnek a jele. Szegény Balaton! Keszthelyen különben elég vig az élet. Még lát­ványosság is akad, hogy ilyennek nevezzem a minapi ünnepélyes fogadtatást, amit a főispán tiszteletére ren­deztek első hivatalos látogatása alkalmából. Keszthely

Next

/
Thumbnails
Contents