Zalamegye, 1887 (6.évfolyam, 27-52. szám)

1887-08-14 / 33. szám

VT. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1887. augusztus U. 33. szám Előfizetési díj: fügészévre 4 ft., Félévre 2 t't., Negyedévre 1 t't. Hirdetmények: 3 hasábos petitsor «>«rvs/.e|9 kr., többszöri hirdetésnél 7 kr., Bélvegdíj 30 kr. Nyílttól- petitsorn 12 kr. ii n ]rr (t « r sí es J A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerI kesz tőséghez küldendők. 5 — Bérnientetlcn leveleket esak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratukat nem kiilililitk vissza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Alakítsunk községi takarékmagtárakat. Senki sem fogja kétségbe vonni, hogy kiválókig földmivelő nép vagyunk s ép ebből kifolyólag a mindennapi tapasztalás által szomorúan bebizonyított igazság, hogy érjen bármely csapás, mint szárazság, fagy, jég stb. bennünket, minők fájdalom, mintegy napi renden vannak, úgy bár azt általában mindnyájan érezzük, de a bekövetkezett csapás első sorban cs legnagyobb mérvben a népünk zömét képező földmivelő osztályt, nagy, közép, kis birtokost és föMmivelőt, egy szóval az őstermeléssel foglalkozókat sújtja. Mert bár a kisebb, nagyobb mérvben hazánkat esetleg ért csapás az ennek megfelelő drágaságot szokta előidézni, amit teo O 1 hát mindnyájan megéreztink: de legjobban nehezedik ez magára az őstermelőre, aki egyetlen jövödelmi forrásától eliittetvén, egv egész évet kell gond és nélkülözések közt töltenie, mig ujabban jövödelemhez juthat és súlyosbítja helyzetet ama körülmény, hogy emellett rendes évi kiadásairól ép úgy kell gondoskodnia, mint ha a csapás nem érte volna. Az őstermelők e súlyos és részben visszás helyzetén segít ni első sorban ők maguk vannak hivatva ugyan, de azon szeretet, mely egy állam polgárait egymáshoz szorosabban egybefiizi, mintegy erkölcsi kötelességünkké teszi. Iiogy a baj komolyságát, méltányolva, az annak elhárítását célzó üdvös eszközökről mindnyájan gondolkodva, azok megvalósításán tőlünk tel hetőleg közreműködni legszebb és legszentebb honpolgári kötelességünknek ismerjük. — S e részben örömmel és teljes készséggel ismerjük el. hogy a legmagasabb körökl "1 elkezdve, általános a nézet, miszerint eme, komolyan fenyegető bajt orvosolnunk kell, sőt igyekeznek is az orvoslásra szolgáló módozatokat megállapítani. -— Egvik, ily üdvös eszközül szolgálna a községi hitelszövetkezetek, vagy úgy nevezett községi önsegélyző egyesületek alakítása, melvek létesítése érdemében főkép napjainkban általánosan megindult a mozgalom, me!v — legyen szabad rernéllenünk — nem lesz pillanatra fellobbanó láng, hanem az üdvös és olv fontos eszme kivitelén az arra hivatott közegek egész odaadással és nemes önzetlenséggel fognak közreműködni. Igy a gazdaközönség jólétét oly dicséretre méltó buzgósággal szivén hordozó megyei gazdasági egyesületünk is ép legközelebb indította meg a mozgalmat egy, a megyénkre általánosan kiható, községi önsegélvző egyesületek létesítése tárgyában s mint a kiküldött bizottság által e tárgyban egybeállított, az egész ügyet teljes részletességgel megvilágító, minden egves körülményt figyelembe vevő memorandumból — melyet lapunk utján tisztelt olvasóink ismerhetnek — meggyőződést szerezhettünk, a községi önsegélyző egyesületeket oly alapra javasolják fektetni, melynek folytán a község lakosai mig egy részt azon kedvező helyzetbe juthatnak, hogy csapás által sújtva, vagy más, tőlük nem függő esetleges baj által érve, szorult helyzetükön azonnal és olcsó kamatra kapott pénzen segíthetnek, más részt a csapás által nem sújtott, vagy bajt nem szenvedett lakósoknak alkalmuk kinálkozík csekély heti befizetésükkel lassan bár, de biztos módon a tőke gyűjtésére, melyet azután egy nem várt eset bekövetkeztével, ha megszorulnak, célszerűen felhasználhatnak, vagy ilyentől ha megóva lesznek. úgy mód és alkalom kínálkozik számukra vagyon szerzésre. Ez annyival inkább szükséges; mert köztudomású dolog, hogy köznépünk szorult helyzetében készséggel felkeresi ugyan a vidéki váo o O J fosokban levő pénzintézeteket, sőt talán nagyobb mértékben mint kellene, miről tanuskodhatik p. o. a helybeli takarékpénztár, melynek igazgatósági évi jelentésében már két éven át hangsúlyozva volt, hogy mily rohamosan szaporodnak s mily jelentékeny részét képezik a váltó „Zalamegye" tárcája. Szezon-levél. Keszthely, hő-hó derekán. Beteg a társadalom, nagyon beteg . . . Filozófiai hitvallásomra nézve optimista volnék, (már mint afféle telivér magyar,) azonban kényszerítve látom magamat annak beismerésére, hogy a társadalom csakugyan beteg, s napról-napra rosszabbul van. E szociális kérdés hitvány •"' í ,j,ec- " ^."dzik 38' R. alatt feltüzesiilt elmém s" ^ ~ " • ,-jnye tudnék-e még egy ilyen szép.. konstrukciót „költeni"? Lám, a 38

u!) Amint ebéd után csendes pipaszó mellett „élvezem" a vakáció puha kényelmét, ilyentorma gondolatok vonulnak fel előttem és surrannak ki a pipafüsttel együtt a zsalu levelei között. Szeszélyes fordulatokban egyaránt gazdagok. Eredményeikben is azonosak. — Mert csak a betegnek vannak különleges vágyai; a beteg emberek rendszerint ideges különcök. A mai társadalom pedig épen ilyen. Csak a mai társadalom találta ki a fürdő-szezont; csak a mai társadalom érlelte meggyőződéssé, mikép pihenni csak fürdőzés által lehet, s ezt is úgy felfogva, hogy csak messze a rendes otthontól, s ha még jobban lehetséges, hát tengerparton Osteudeban, Trouvilleben stb. Hajdan más fogalmakkal birtak a pihenésről, meg az üdülésről. Most az pihen legtöbbet, aki legkevesebbet tárad. l)c minek birálgvssam én itt a pihenés lényegét! Úszunk az árral s punktum. Magam is a közmegszokásnak hódoltam, mikor fölcsaptam fürdő vendégnek Keszthelyen. Keszthely! .... A század elején innen ragyogtak szét nemzeti jö vőnk agrikoláris és irodalmi reménysugarai. Akkor bizonyára jelentőségteljes jövőt jósolt az eszmélő honfi e városnak. Elérte-e azt. amire mintegy kötelezve volt a nagyszabású kezdeményezés után? Ki tudja! — Meg lenne-e elégedve a Georgicon nagynevű alapítója, hogyha sírjából úgy hirtelenében kikelne? Ki tudja!... Ami marad, nem halad. Keszthely nem maradt: léhát haladnia kellett. Ugy látszik, haladt is. Hiszen a korszellem nem alszik; rombol, vagy emel. De nei i alszik. Keszthelyen ugyan nem rombolt; tehát emelt? Igen. Es eleget? Ki tudja! . . . A nagy nemzetgazda patriarkhális kastélya helyén fejedelmi palota ékeskedik. Elhomályosulna mellette a magyar király budai palotája is. A regényes Helicon helyén gázgyár produkálja a kor másodrangú világítási elemét, amivel a fényes palota tündöklő termeit világítják. Araszt e annyi fényt, mint a hajdani viaszgyer tyák? — Megint csak okoskodom. A fürdői levelek szezonja lévén, eltértem célomtól. Tehát Keszthely fürdőhely volna? Az lehetne. A mostani viszonyok között e minőségéből évrőlévre csak vészit. A Balaton következetesen apad. A szerény fürdőház környékén a viz oly sekély és oly iszapos, hogy önkénytelenül is eszünkbe jut az az ismeretes adoma, amelyben valaki egy bizonyos fiirdő úszómesteréhez azt a kérdést intézte, hogy ha majd megfürödött, — hol kell megmosakodnia. De hát erről nem tehet senki — csak a keszthelyiek. Szó ami szó, hamis egy viz is az a Balaton. Néha arról panaszkodnak, hogy ennyi meg ennyi katasztrális holdat borít viz alá; máskor meg tartóssá teszi a kifogást, hogy ilyen meg olyan sekély, hogy hűtlenül elhagyja még azt a szép nádast is, amely a zalai parton olyan ékes koszorút övez köréje. Most is lefogyott egész a szánalomig. Lefogyott, mint egy szép hölgy, de azért eredeti bájaiból keveset vesztett, sajnáljuk, részvétünk őszinte, s ép ezért tetszik bájosabbnak, ezért nem tudunk tőle megválni; iidüJelen számukhoz negyediv melléklet van csatolva. forgalomnak az úgynevezett paraszt váltók: de ennek dacára ami a betéteit illeti, a foldmives nép bizonyos idegenkedéssel, hogy úgy mondjuk bizalmatlansággal viseltetik e pénzintézetek irányában olv annyira, hogv — főleg a jobb módúak, ha telek — vagy marhaállomány nagyobbodásra kisebb, nagyobb mennyiségű pénzállományukat esetleg nem fordíthatják : inkább otthon a ládafiában kamat nélkül hevertetik, mint valamely, bár legjobb hirnévnek örvendő pénzintézetnél kamatoztatnák. Magukkal a községi önsegélyző egyesületekkel azonban a bajon csak félig lesz segítve a köznép baján. Ha teljesen és gyökeresen akarunk helyzetükön javítani: úgy a községi önsegélyző egyesületek mellett gondoskodnunk kell községi takarékmagtárak létesítéséről is s azon nézetben vagyunk, hogy a kettős intézmény üdvös hatása mellett fog a földmivelő osztály a súlyosan reá nehezedő gondok, az oly gyakran bekövetkező csapások ellenében óva lenni. Megmondjuk az okát, miért tartjuk mi nemcsak üdvösnek, de a földmivelő osztály lielvzetén első sorban segíteni hivatott intézménynek a községi takarékmagtárakat, miből kifolyólag ennek a községi önsegélyző egyesületek felett nemcsak hogy előnyt adunk, hanem okszerű kezelés mellett a községi takarékinagtárak intézményében a segélyegyleteket is benn foglalva képzeljük. Köztudomású dolog, hogy akár kedvező, akár kedvezőtlen legyen az évi termés, a gabona árak jóval alantabb állanak őszszel, mint tavaszszal, pedig a köznép, ha gabonában megszorúl, az mindig később történik, midőn t. i. az esetleges termést csalá'lj iva! együtt felemésztette s így ha a segélyegyletből kölcsönt kap, lesz úgyan alkalma az élet fentartására, nem különben a vetőmagra szükséges pénzt kölcsön utján előteremtenie: de tulajdonkép kétszeres kamatot kell fizetnie t. i. fizeti a megállapított kamatot a kölcsön vett pénz után, más részt lést keresünk nála, mit ő tehetségei szerint nyújt is. Sőt most legalább könnyebben tud melegedni. S ki tudna iránta hűtelen lenni ? A keszthelyiekre már kötelesség, hogv fürdőjüket építsék beljebb, ha nem is szigetre, de beljebb, hogy hasznavehető vizre akadjon a fürdőző közönség. Mert így, ahogy most van, nem lesz képes versenyt tartani még a kis Berénynyel sem, p dig a/, csak falu, mégis évről-évre többen látogatják, mig Keszthelynek évrőlévre kevesebb a fürdővendége. Még most is, kánikula derekán, sok kapun ki van téve a hirdetés: „Ezen házban fürdővendégek számára" stb. Valamikor ez nem így volt. Meg az a hínár, az a hínár! . . . Valamikor írmagul sem lehetett belőle csak egy szálat is találni ; most félelmesen terjed. Minap egy ember tűnt tel méltán a fürdők előtt, aki övig vízben, kezében kaszával haladt nyomról-nyomra, helyenkint megállapodva elkezdett kaszálni a vízben. Nevetségesnek látszott, de akik ínég nem tudták volna, megludták ezúttal, mikép ez az ember a hínárt kaszálja. Körülbelül annyit ér el vele, mintha az egész Balaton tükrét bevetné búzával. A hinár ellenszerét még majd csak ezután födözik föl, körülbelül egy időben a fillokszera irtó szerrel. Némely jobbérzésii fürdővendég minden fürdője alkalmával kitép egy-egy nyalábot, de mihaszna, ha gyökerestől nem tudja kitépni. Csak ott élősködik az mindig azután is a viz alatt, s csak ú*zás közben vesszük észre, hogy valami karunkra vagy lábunkra tekerődzik. s csaknem a hideg leli ki az ijedősebbeket, vélvén, hogy valami vízisiklóval van dolguk. Pedig az a sok barna folt, ott a Balaton nyugalmas arcán, az mind ennek a furcsa vizibetegségnek a jele. Szegény Balaton! Keszthelyen különben elég vig az élet. Még látványosság is akad, hogy ilyennek nevezzem a minapi ünnepélyes fogadtatást, amit a főispán tiszteletére rendeztek első hivatalos látogatása alkalmából. Keszthely