Zalamegye, 1887 (6.évfolyam, 27-52. szám)

1887-07-31 / 31. szám

VI. évfolvam. « Zala-Egerszeg, 1887. július 31. 31. szára. i, m ii rr ' r i es A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem küldünk vissza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Sok a hiba. l. Bizony sok ! — lógja a szíves olvasó mondani Szárazság, rosz termés, betegség, háború, eorruptió, végrehajtó és Isten tudja, még mi mindenféle keserüség-teljes baj zúdul nyakunkba, e méltán siralom völgyének nevezett földi életben. Ámde, ismert tétlenségünknél fogva a helyett, hogy egyik-másik bajnak, hibának egyedül édes „én"-ünkben leledző okait kutatnék s azokat meglelvén, erős elhatározással a baj gyökeres gyógykezelésébe bocsátkoznánk, a legtöbb esetben összzedugott kézzel várjuk a sült galamb repülését s ha várva várván, csak nem akar az szánkba repülni, — szidjuk a kormányt, melynek szemhunyorítása, keze mozdulása, minden szava, intézkedése: minden bajnak, hibának, a viszás állapotnak egyedüli oka, kimeríthetlen forrása. De kutassuk mielőbb a bajok okát, mely célból lássunk néhány esetet. Veszünk, pusztulunk! S ezt sem akarjuk közvetlen saját hibánkul elismerni — Mig az apa-gyilkosnak is kegyelmet, akarunk adni, addig — kivált falu helyeken — összedugott kezekkel tétlenül szemléljük, mint hull a himlő és kanyarótól megtámadott sok gyermek kora sírjába. S mit tesz a legtöbb szülő ezek ellenébe ? Jobb sorsra érdemes buzgósággal igyekszik a himlő oltást teljesítő körorvos elől megszökni, hogy elvonhassa alóla szerencsétlen gyermekét, azt adván egyszerűen okul, hogy nem viselheti el anyai szíve, a midőn gyermekének karját felmetszik; — majd meg, hogy gyermekének az oltás megüdiilése esetében bekövetkezendő láza, betegsége több napra gyermekének ápolására kárhoztatja, elvonván egyúttal a mukától. Azt azonban, — ha tudja is — nem gondolja meg, hogy gyermekének a védhimlő-oltás alól való elvonása egykor sokkal több fájdalmat és kint okoz mind gyermekének, mind magának, mint az a kis gyermek karjának felmetszése által okozott csekély fájdalom; —nem gondolja meg, hogy rosz akaratú hanyagsága vagy mondjuk, túlságos majomszeretetből eredő alaptalan aggályoskodása miatt egész életére rúttá lehet gyermekének arca, — a sok esetben pedig a halál áldozatáúl dobatik a gyermek, a szülő vétkes könnyelműsége által. Hát a bíró ? — az érdemes község még érdemesebb feje, nem lát át a szitán ?! A biró megvereti a dobot, hogv ennyi meg ennyi órára megjön az orvos, a ki megnem jelenik a helyszínén beoltandó gyermekével — hát — fizet 2 forintot — — persze, majd ha fagy ! Ezzel aztán kötelességét teljesítette. Hát ez bizony öreg hiba, bajnak elég nagy baj, de szerencsére csak olyan baj, a mely orvosolható. Egyedüli gyógyszere pedig ez : — kérlelhetlen szigor a felsőbb hatósági rendeletek végrehajtásában. — Az államnak kötelessége a jelenkező társadalmi bajok orvoslása. Alkalmaztassák tehát a gyógyszer, ha hatásosnak bizonyúl, bármily keserű legyen is az! A községi biró által hirdetett 2 frt bírságpénz hajtassék be annyiszor, a mennyiszer, kérlelhetlen szigorral, mulasztás vagy hanyagság esetén pedig a biróra megfelelő pénzbüntetés rovassék. Ily eljárás mellett — biztosra vehetjük, hogy másodizben birónak, szülőnek egyformán elmegy kedve a felsőbb rendelet végrehajtásának szándékos elmulasztásától. Svastits Benő Zalaniegye főispánja Keszthelyen. Ünnepet ült Keszthely város közönsége folyó hó '25-én. Fényes s a város minden rendíí és rangú lakója szivében jelentőségteljes és maradandó emléket képező ünnep volt e nap, melyen Svastits Benő Zalaniegye főispánja első hivatalos látogatása alkalmából szerencsélteté városunkat. Városunk intéző körei már hetek óta buzgólkodtak azon, hogy a megye főispánját, az őt megillető s lehetőleg fényes fogadtatásban részesítsék, ami — mint az alábbiakból kitűnik — lehetőleg sikerült is. '25-én a kora reggeli órákban szokatlan nagy szám ban jelent meg közönségünk a lobogó díszben álló város főterén, honnan pontban 7 órakor 40—50 kocsin indult az elfogadó bizottság a keszthely-balaton-szent-györgyi vasút induló-házához. A <S és félórakor Nagy-Kanizsáról megérkező vonattal Ilertelendy Béla nagy-kanizsai orsz. képviselő társaságában jövő főispánt a szebbnél szebb virágokkal díszített 2-od osztályú váróteremben Lénárd Ernő városi ügyész a következő beszéddel üdvözölte: Méltóságos Főispán úr ! Midőn először szerencsélteti Méltóságod a keszthelyi kerületet nagybecsű látogatásával, a legőszintébb örömmel van szerencsém Méltóságodat a tiszteletére egybegyűltek nevében üdvözülni. Ezen benső örömnek kii" jezése lesz a mai ünnepnapunk, melynek oka nem tudatlan lojalitás, sem utánzási vágy, hanem kifolyása egyedül az őszinte szeretet, ragaszkodás és hála érzetének, melylyel a kerület és annak székhelye Méltóságod iránt már régtől fogva vi seltetik. Midőn király 0 felsége Méltóságodat Zalamegye díszes főispáni székébe helyezte, az egész megye méltán osztatlan örömmel fogadta a kinevezést. A keszthelyi kerület, és a városi közönség lelkesedve osztozott az általános ürömben és pedig nem csak azért, mert Zalamegye légfőbb vezénylete a közigazgatásban régtől fogva gyakorolt, e téren már nagy érdemeket szerzett, kipróbált, ismert és szeretett kezekre bízatott, hanem azért is, mert tudta, hogy a megye élén álló főispán a legjobb indulattal van a keszthelyi kerület és annak székhelye felvirágzása iránt, aki ennek iauuságát már alispánsága idejében sok izbeu adta. Tudta azt is, hogy Méltóságod nem idegen köztünk, hiszen iljú korának egy részét Keszthelyen töltötte és Keszthelyhez köti egy kedves hang is. Azért engedje meg Méltóságod, a mellett, hogy megyénk jeles főispánját ünnepeljük, egyszersmind mint kerületünk, városunk igaz barátját is üdvözülhessük és nyilváníthassuk az egész kerület szavaként Isten hozta kürünkbe Méltóságodat! Zalamcgye jeles főispánját az isten sokáig éltesse ! Főispán úr szívélyes válasza után a díszmenet megindúlt a város felé, elől Güde Lajos főszolgabíró, utánna Festetics Tassiló gróf gyönyörű négyes fogatán az ünnepelt főispán, Reischl Vencel városbiróval. A menet a város főutcájának déli bejáratánál felállított zöld galvakkal és nemzeti zászlókkal díszített s „Eljeu Svastits .Benő" felirattal ékített pompás diadalívnél megállapodott. Itt százakra menő közönség, a teljes díszben — Trsztyánszky Lajos főparancsnok vezénylete alatt — kivouúlt tűzoltóság s 20 fehérbe öltüzütt leányka, harsány éljenzése fogadta Oméltóságát, kit Trsz „Zalamegye" tárcája. A Lavater bácsi. Keszthely mellett van egy gyógyfürdő: „Hévviz." Az élet örömeiben megkopaszodott agyámfiai itt kitűnően és hatásosan fürdőzküdhetnek. Festői fekvésű hely ; még a podagrások lelkét is költői álmokba ringatja. Látogatják is nagyon sokan, dacára, hogy vasúti összeküttetés hiányában éppen olyan hozzáférhetetlen, mint a harmincezer forintos agg-sziiz. Vannak mind a mellett kitűnő törzsvendégei: nappal az isteni nyugalom és este az isteni prakszik Keszthelyről. A fiatal praksziknak kiválóan tanulságos dolog oda ellátogatni, hogy az ott fnrdőzküdő hervadt törzseken lássák: mivé lesznek és magukba szálljanak; a podagrás uraknak sem árt látni ezeket a fiatal hajtásokat, hogy tudják meg: minők voltak s igy erősebb lesz a vezeklés. A legutóbbi évek egyikén egy ktilönüs formájú üreg szemüveges úr keltett ott nagy feltűnést, ki karján minden sétája alkalmával egy gyönyörű szőke lánykát vezetett. Elég volt ezt az angyali teremtést csak egyetlenegyszer látni az isteni praksziknak, hogy a vendéglajstrom a szétszaggatás veszedelmének legyen kitéve. Megtalálták ott, hogy -.^Gerenday Hollofernes nyug. prof. és unokahuga.

a Törődtek is azután azzal, hogy az a két rüvidített szó nyugalmazott professort vagy nyugalmazott prófétát jelent-e? Minden prófétai ihletnél fenségesebb volt az a bűbájos szőke unoka-hug és minden prófétai ajaknál lángolóbb hévvel, földöntúlibb tűzzel beszéltek annak ragyogó szemei: a ketté vált izzó nap. Mi a neve ennek az égi tüneménynek ? Ezt is hamar megtudták a szobalánytól. Gizella ! Gerenday Gizella! Igy hívják hát a Seratok királynőjét. Elég volt a praksziknak ennyit tudni a menyország k n ltur-történelméből. Szerenádot szerenád követett. A „ Hévvizi Trom bita" szerkesztősége kénytelen volt kijelenteni, hogy minden verset, amely „G"-vel kezdődik, ezentúl olvastatlanul a papírkosárba fog dobni. Izlelőűl egyet kiadott a „kis emberek nagy hangjai" című rovatában. Már ezt én is csak ide írom : „A/, ANGYALI GIZELLÁHOZ Nyög a szélvész, Gízám liallod-e ? Forró szived tája dobog-e ? Ha a nyögő szélvészt értenéd. Nem ve'néd ínetr e szív édenét Fut a patak, fut; fut, folydogál Partján a két lábom nyugton áll Csak a szívem futn;\ kavarog. Ing a lábom. alig állhatok. Virág-illat, mámor : szerelem. Sem alhatom, sem nem ehetem . Nyög a szélvész, fiijain, hallod-e ? Meghalok én érted tudod-e ? ! A szép Giza biz ezt a roppant veszedelmes állapotot nem tudta; mert az a szemüveges vén Cerberus még az újságokat sem eresztette közel hozzá. Vén róka volt; nagyon jól tudta, hogy azok a néma, holtnak látszó betiik sokat, nagyon sokat beszélnek ; belopódznak a szívbe; telesusogják a lelket bűvös, csábos álmokkal, amiktől nagyon nehéi megszabadúlni, különösen mikor még csak tizennyolc tavasz álma borult füléje. Azután meg az a szép, az az aranyos Giza különben is olyan ábrándos teremtés volt, hogy óra hosszat elkönyökölt az ablak-párkányánál; szép szemeinek tüzét beküdözte olyankor az ébren-álmadás, mely félig elviszi a lelket a szemek tükréből. Hova ? Kihez ? Gerenday professor úr talán tudna erre feleletet adni, ha olyan professori konoksággal nem őrizné unokahugának még álmait is. Egyébként ezek az álmok, ábrándok nincsenek in vére s minduntalan be-betoppan az álmadozó lánykához. Nincs pedig csúnyább teremtése a jó Istennek, még képzelni sem lehet csúnyábbat, mint egy nagybácsi, aki homlokra tolt szemüveggel, ráncos, gunyoros képpel, örök zsémbeskedésre nyílt ajkakkal, szüntelen gyanakvó tekintettel mindig és mindig az unokahuga után jár. Vigye manó az ilyen nagybácsikat! Tele vannak bogarakkal, pcdanteriával, balitélettel, még ha megkóstolták volt is a házas életet; hátha agg-legények és még hozzá nyugalmazott protessorok, mint spectabilis Gerenday Holofernes. Epen most toppan be szegény Gizellához, aki pedig révedező szemekkel néz a messzeségbe; keresve azt az ismeretlen világot, melynek elég csak szélét érinteni, hogy azután ünkivületlenül, multat feledve, jelent nem tekintve, jövőre nem gondolva szédüljön bele mindenki, elégni gyönyürében, vagy megőrülni, meghalni kínjaiban. Hollefernes úr feltolja szeművegét; tenyerével a kezében hozott iratcsomagra. — „Megvan !" Gizella fülrezzen. — „Mi? Mi? Ő itt van? . . . Jaj!" — „Igen itt vagyok ... és ő is megvan!" — „Ki ? Kicsoda ? Mondd aranyos bácsikám ! " Hm! elhiszem azt, hogy aranyos. Sok aranyat az, nagyot csap ér hogy megvan. bácsikám ? — De ki vagy mi van meg, — A fül. — A fül? Kinek a füle? — Az ő füle. — Hát elveszett valakinek a füle ? Ki vesztette el ? — O, ő, ő ! Tudod, érted iszen ugy-e ? 0 ! — Kicsoda? Ő? Ő? — Igen— Es te találtad meg ? — Én bizony ! Tudod jól kedves húgom, hogy az ő füle rám nézve veszett fül volt, mert nem birtam fültalálni annak lélektani magyarázatát. S íme feltaláltam. Most azután akármit beszélhetsz nekem Lavatérből; engem megnem győzesz. Nem bizony. Eddig örökké sarokba szorítottál annak az ostoba francia fisiognom Jelen számunkhoz egy negyediv melléklet van csatolva.