Zalamegye, 1887 (6.évfolyam, 27-52. szám)
1887-07-24 / 30. szám
Mindezen jogokkal biró s fentebb elősorolt életpályákra jogosultságot nyújtó középkereskekelmi iskola van Zala-Egerszegen is, a polgári iskolával kapcsolatban, mely a vallás- és közoktatásíWi m. kir. minisztériumnak 1887. évi június &hó 14-én 23487 sz. a. kelt magas rendeletével megkapta az utolsó kedvezményt is, ami a középkereskedelmi iskolát végzett növendékét megilleti, t. i. az egy évi önkéntességi jog kedvezmény tekintetében a főgymnasiumokkal és főreáliskolákkal való egyenjogosítása a m. kir. honvédelmi miniszter úr által a cs. és kir. közös hadügyminiszter úrral egyetértőleg elismertetett és kimondatott s ez a hadsereg, valamint a honvédség „Rendeleti Közlönyéében kellőkép közzététetett. Amely szülők tehát gyermekeiket önálló kereskedőkké, szakjukat teljesen értő könyvvezetőkké kiképeztetni és jövőjüket ez irányban biztosítani akarják; vagy kiknek törekvésük oda irányul, hogy gyermekeik középkereskedelmi iskolai tanulmányaik által a fentebb elősorolt hivatalok elnyerhetésére a képesítést maguknak megszerezhessék: azok egész nyugodt lélekkel küldhetik gyermekeiket a zala-egerszegi polgári iskolával kapcsolatos középkereskedelmi iskolába, mint hol céljukat mindkét irányban teljes mértékben elérik ép úgy, mintha azokat bármely kereskedelmi akadémiába, vagy önálló középkereskedelmi iskolába küldenék. A zalametrjei gazdasági egyesület HIVA T ALOS „ÉBTESITO J E" Jegyzökönyve a zala-megyei gazdasági egyesület Keszthelyen 1887-ik évi julius hó 4-én tartott rendes közgyűlésének. Jelenlevők: Háczky Kálmán elnök, idősb Reischl Vencel, Baranyay Ödön, ifj. Háczky Kálmán, Kuller Ferenc, Szeglet Mikály, Vértessy Iván, Garger Vída, Sólyomi Lipót, Somsich Lőrinc, Baan Kálmán, Trsztyánszky Lajos, Csertán László, Koller István, Vizlendvay Sándor, Bogyay János, Gruuer Ernő, Nagy László, Forster Ferenc, Vizlendvay Józsel, Hertelendy Ferenc, Ngs. főtisztelendő Ambrus Mihály apát, Szűcs István, Bogyay Máté, Deininger Imre, főt. Sóós Mihály, dr. Csanády Gusztáv, llensch Árpád, Herte endy József, Botka János, Malatinszky Ferenc, Nunkovics Vilmos, Tóth Lajos, főt. Kraniez Kálmán, Szigethy Antal titkár egyesületi tagok, ez utóbbi ugy is, mint közgyűlési jegyző. Elnök úr üdvözölvén a megjelenteket, s örömét fejezvén ki a felett, hogy a t. tagok nem csak a közel, de távol vidékről is ily szép számban megjelenni szívesek voltak, a közgyűlést megnyitotta, melyen következő tárgyak vetettek fel s intéztettek el: 56.; 85. 1887. Rózsás Mihály úr alapitó tag bejelentvén, hogy alapító tagsági jogait örökösére dr. Zarka Zsigmond úr hites ügyvéd s Zalamegye árvaszéke ülnökére ruházta át, — minden észrevétel nélkül tadomásúl vétetvén, dr. Zarka Zsigmond úr r.z alapító tagok közé Rózsás Mihály úr jogán beiktattatni, erről ők s egyesületi pénztárnok úr a végzés megküldésével értesíttetni határoztattak. 57./113. Méltóságos Szegedy Béla úr cs. és kir. kamarás, földbirtokos acsádi (vas-megyei) lakós jelentkezése folytán, — 1887-ík évi janúár 1-től fogva a zala-megyei gaz dasági egyesület rendes tagjául felvétetvén, a közgazdasági és statisztikai szakosztályba osztatott, s erről ő a felvételi okirat, az alapszabályok és szőlőszeti pályamunka, a tüz és jégkár biztosítási díj leengedési kedvezmény jegyzék megküldéséve), úgy az első magyar általános biztosító társaság nagy-kanizsai főügynöksége, továbbá a „Zalamegye" cz. lap s egyesületi „Értesítő" kiadója, valamint egyesületi pénztárnok úr az 1887-ik évre a titkár kezére befizetett öt forint tagsági díj átadása mellett jelen végzés kézbesítésével értesíttetni határoztattak. 53/118. 106. 143. 95. 137. Kuthy Lukács úr földbirtokos kapolcsi, Dr. Arvay István úr ügyvéd Zala-Egerszegen, Gayer Pál úr haszonbérlő pórszombati (u. p. Baksa), — Ziegler Kálmán úr kir. közjegyző és birtokos csáktornyai lakósok jelentkezésük folytán, az 1887-ik évi január 1-től fogva az egyesület rendes tagjaiul felvétetvén, Kuthy Lukács úr a szőlőszeti borászati, — Gayer Pál úr a gépészeti, — Dr. Krvay Isvtán Ziegler Kálmán úrak a közgazdasági és statisztikai szakosztályba soroztattak. Miről ők a felvételi okirat, az alapszabályok, a szőlőszeti pályamunka, a tüz és jégkár biztosítási díj leengedési kedvezmény jegyzék megküldésével, ugy a „Zalamegye" cimű lap s egyesületi „Értesítő" kiadó tulajdonosa, az első magyar általános biztosító társaság n.-kanizsai főügynöksége, valamint egyesületi pénztár nok úr, Kuthy Lukács úr által az 1887-ik évre a titkárhoz beküldött öt forint tagsági díj átadása mellett jelen végzés megküldésével értesíttetni határoztattak 59 95. 137. 101. 98. A következő urak ú. m. főtisztelendő Molnár Antal perlaki, — Peczek György tüske-szt.-györgyi plébánosok az egyesület évdíjas tagjaiul, — főtisztelendő Novak Domonkos zala-koppányi, Vámossy György bezerédi, Erdős Ignác alsó-csányi, Pályi János kis-görbői, Petlanovics Mihály csehi plébános urak és pedig Erdős Ignác úr a keszthelyi, a többiek a Sümeg vidéki gazdakörnek — továbbá Petracsek Ignác, Vída László, Breyer Soma, Németh Zsigmond, Varga László, Takács Zsigmand, Sóós Pongrác, dr. Lukonics Gábor, Barkóczy Károly, Takács Alajos, Apfel Kálmán, Biicliel Antal urak Sümeg-vidéki gazdakörnek egy forinttal évdíjas tagjaiul felvételre jelentkezvén. : Minthogy az alapszabályok 42. §-a szerint a vidéki körök tagjai csak a gazdasági egyesületnek alapító, rendes, évdíjas, tiszteletbeli, levelező s közreműködő tagjai lehetnek, ebből következőleg külön oly körtagok, kik egyszersmind már a gazdasági egyesületnek tagjai nem volnának — nem léteznek ; — minthogy továbbá az alapszabályok 9-ik §. sze rint az évi egy forintot fizető tagság csakis föld, szőlő, kert és kézművesek részére alapíttatott, következik, hogy a kik ezen osztályokhoz nem tartoznak, a vidéki köröknek sem lehetnek egy forinttal tagjai, — a jelentkezett urak erről azzal értesíttetnek, hogy polgári állásuknál fogva a gazdasági egyesületnek csak rendes tagjai lehetvén, a mikor e minőségükben egyszersmind a körnek is tagjai lesznek; a mennyiben a jelen végzéshez melléklendő belépési nyilatkozatot aláírni s beküldeni fogják, már most akkorra az egyesület rendes tagjaiul felvetteknek nyilváníttatván, részükre a felvételi okirat is kiadatni, a felvételről az első magyar általános biztosító társaság n.-kanizsai főügynöksége, úgy a „Zalamegye" cimű lap és „értesítő" kiadója s egyesületi pénztárnok úr értesíttetni határoztattak. Erről a vidéki körök is tudomás és ehhez alkalmazkodás végett értesíttetni rendeltettek. Ez alkalommal egyszersmind kimondatott, hogy az alapszabályok 42-ik §-a második bekezdett pontja szerint az egyesület minden tagja egyszersmind tagja Deliát édes Istenem! — a titok asszonyi nyelveken feküdt. Egyik estén éppen szántásból jöttek haza a pusztai béresek. Nagy, éktelen zaj, asszonyi csete-paté hallatszott ki a major udvaráról. Valamelyik cseléd asszony összepörölt Pöcsétnével. — Hallgass te gyönyörűséges mákvirág ! Mindjárt olyat mondok, hogy belenémulsz. — Csattogott az aszszony Pöcsétnére. — Maga ? Nekem ? Ugyan mit, na! — Szólt viszsza Pöcsétné, de vérbeborult arcán meglátszott, hogy retteg annak a fenyegetésnek megvalósításától. — Ugy-e megrettentél? Iszen csak ne sajnálnám azt a jóságos uradat; majd megkapnád tőlem a titulusodat, ne félj ! Ezzel végezte perlekedését a haragvó asszony, azután ott hagyta Pöcsétnét a faképnél. Csakhogy a jó asszony nem sokat használt a titok elhallgatásával annak a jóságos embernek, mert az minden szavát jól hallotta. Éppen akkor fordúlt be a majori kapun. A daliás termetű szép alak megállott egy pillanatra s egész testében megrendült. Mi ez? Az az asszony, kihez szíve, lelke egész erejével ragaszkodott, valami olyan titulusra szolgált rá, amit iránta való sajnálatból nem dobnak a szeme közé ? Elsáppadt ettől a gondolattól s minden izében reszketni kezdett. Csak percek multán bírta leküzdeni nagy felindulását annyira, hogy tovább mehetett. Szótlanul ment be lakába s épen olyan szótlanul költötte el vacsoráját. Lefeküdt, de az édes álom nem borúit fáradt szem pilláira. Rettenetes gondolatok csatáztak agyában. Mi az, amit a pörlekedő asszony elhallgatott? Jaj, ha ez a szép asszony megcsalta őt! Ennek még lehetőségétől is megrendült teste, lelke. Háborgó szívvel kinlódta át az éjszakát. Reggel ahogy fölkelt, mielőtt munliára ment volna, oda állott felesége elé; megfogta annak remegő két kezét s igy szólt hozzá: — Nézz a szemem közé, Katicza! A menyecske arcát elborította a vér s félénken emelte fel lángoló két fekete szemét, hogy ura, bírája szeme közé nézzen. Egy pillanatig sem bírta kiállani a szigorú, a fönségesen szép tekintet varázsát; bársony szempillái szemeire csukódtak újra. — Katicza! mért reszketsz? mért nem mersz szemembe nézni, úgy mint máskor? Katica! a te lelkedet nyomja valami. A menyecske oda borúit a nem kevésbbé reszkető férfi keblére és sírva fakadt; szólni nem bírt. A férfi csendesen eleresztette az asszony kezét és szelíden átkarolta annak nyakát s így szólt: — Katicza! tudod, hogy milyen nagyon szeretlek, Tudom, hogy valamikor te is nagyon szerettél. Most sem gyanúsítalak. De ha megcsalsz! Katica! akkor meglátod : milyen rettenetes ember vagyok én fájdalmamban, haragomban. Azután ott hagyta a síró asszonyt s elment a napi munkára. Körülbelül három nap múlott el ez után; Pöcsét Pista többé egyetlen szóval sem említette felesége előtt, hogy gyanú forrong szivében. Negyedik napon a béresek rendeletet kaptak, hogy este K -ra kell gabonát szállítaniok. Az éjet bent töltik s kora hajnalban visszaindúlnak. Az indúlás megtörtént. Mindegyik jó kedvvel, vidáman idült útra, mert az ily fajta népnek ünnepnap az, ha városba mehet. Csak Pöcsét Pista homlokán borongott valami sötét felhő. Valami nehéz sejtelem feküdhette meg szivét. lévén azon vidéki körnek, melyben lakása vagy gazda sága van, vagy melyet az egyesületbe belépésekor, avagy később is tetszése szerint választ, — a mennyiben ezen gazdakörön kivül más gazdakörnek is tagja lenni kívánna, ez az egy forint tagsági díj lefizetése mellett jogában áll, — a midőn őt azon gazdakörben is a tagsági jogok hasonlóan megilletik, s azokat gyakorolhatja. 60/98. A következő urak u. m. Eitner Zsigmond, Eitner Sándor, Pintér Lajos (Deáki Pusztán) sümegi, — Berger Jenő zala-szent-gróthi lakósok jelentkezésük folytán 1887-ik évi január hó 1 -tol fogva az egyesület rendes tagjaiul felvétetvén, a földmivelési és állattenyésztési szakosztályba osztattak, és erről ők a felvételi okirat, az alapszabályok, a borászati pályamunka, a tüz és jégkár biztosítási díj leengedési kedvezmény jegyzék megküldésével, úgy a „Zalamegye" cimű lap és egyesületi „Értesítő a szerkesztő tulajdonosa, valamint a gazdakörök és egyesületi pénztárnok úr a végzés ki adásával és pedig a felvett tagok azzal értesíttetnek, hogy az évi öt forint tagsági díjat az egyesület pénztárába a „zala-megyei gazdasági egyesület pénztárának" címezve posta utalványnyal is beküldhetik. 61 95. 137. 123. 101. 79. 94. 111. 98. Jelentkezésük folytán a következő urak u. m. Hajdinyák János perlaki, — Loncsarics Lipót szt.máriai (u. p. Kottori), — Sóós Károly alibánfai, — Békeji Elek zala-koppányi, — Varga János alsó-csányi, — Dombi László alsó csányi, — Pék János z.-szt.-gróthi, — Kőszegi Kálmán aranyadi (a. p. Z-Szt.-Gróth), — Buda Mihály, Réti Péter, Sziva György, Bangó Antal, Belce István, Magyar József, Tatár József, Pintér Gábor, Réti Vendel, alsó-csányi, —- Herczeg József alsó raj ki, — Molnár István f.-nemes-apátii, — Kusetz Jóssef, Neuga Márton zala-szent-gróti, — Kovács Mihály, Kondor József sümegi, — Szalay Gyula Megyeri, — Schlesinger Márton zala míhályfai, — Parapatics József, Kelemen Imre sárosdi lakósok, és pedig Herczeg József és Molnár István, kik az egy forint évi tagsági díjat a jelentkezéskor lefizették, feltétlenül — a többiek pedig az egy forint évi tagsági díj azonnali lefizetésének fel tétele alatt — minthogy az egy forintos évi tagdíj az alapszabályok 9. §-a értelmében a felvételkor azonnal lefizetendő, — az 1887-ik évi január 1-től fogva számított három éare az egyesület évdíjas tagjaiul felvétettek, s erről ők azzal, hogy a vidéki gazdakörök megbízva lévén, hogy az egy forintos tagsági díjakat a tagoktól beszedhessék és érvényesen nyugtatványozhassák, a tag díjakat a körök pénztárnokaináj is lefizethetik, továbbá a keszthelyi, nagy-lengyelí, sümeg-vidéki gazdakörök elnökei és pénztárnokai azzal, hogy üomby László úr alsó-csányi lakós körjegyző, a keszthely-vidéki gazdakör tagjául jelentkezett, — mégis az első magyar általános biztosító társaság n. kanizsai főügynöksége azzal, hogv a feltételesen felvett tagoknak végleges felvételéről esetről-esetre tudósíttatni fog — végre egyesületi pénztárnok úr a Herczeg József és Molnár István által az 1887-ik évre lefizetett egy forint tagsági díj átadása mellett értesíttetni határoztattak. 62 97. Sümeg-vidéki gazdakör megalakulásáról. A zala-megyei gazdasági égyesiilet az 1887-ik évi april hó 3-án Zala Egerszegen tartott rendkívüli közgyűlése 45 60. 63. 69. számú végzésével a sümegi és szentgróthi járások területére „Sümeg székhelylyel" „Sümegvidéki gazdakör" cimmol gazdakör alakítását elhatározván s az alakuló közgyűlés megtartására Gyömörey Gáspár úr egyesületi alapító tagot kiküldvén, beterjesztő jelentését, mely szerint az alakuló közgyűlést f. 1887-ik évi május 7-re Sümegre összehiván, a beküldött jegyzőkönyv szerint az alakuló közgyűlés megtartatott s az alapszt.balyok 44. §. szerint megválasztat ván három évre a kör tisztviselői: u. m. elnöknek : Szűcs István; helyettes elnöknek-. Gyömörey Gáspár; jegy. És nem hiába. Már útközben sem volt szerencséje ; szekere félúton összetört. A gabonát el kellett osztani a többi szekerekre s ő kénytelen volt visszatérni. Hazaérve, kifogta ökreit s a baltát, melyet szállítási alkalomkor mindegyik szekeres magával szokott vinni, kezébe véve, lakása felé ment. Feltűnt neki, hogy a szobában még halvány fény derengett. Ahogy a könnyen függönyözött ablak alatt elhaladt, csendes beszédet hallott. Megállott. Hallgatózott. A csendes beszélgetés dacára is kivette, hogy az egyik hang férfié. A gyanú, a féltés ördöge szivébe markoltí fejéhez kapott s félőrülten rohant az ajtóhoz. Zárva volt. Nem mondta egy szóval sem, hogy nyissák ki. Rettenetes öklének egyetlen csapására bérlőit az előtte. Attól a mit ottan látott, felüvöltött mint a ládzsával átvert szivii oroszlán. Ott állott előtte Séta Vendel és neje megsiuiult annak háta mögött reszketve. Eljött a rettenetes Ítéletnap ! Pöcsét kezében megvillant a balta; sújtott vele. Kettős halál-ordítás volt arra a viszhang. Az a rettenetes vágás épen elég volt két fejnek. A zajra a többi lakók is összefutottak ; azok már csak azt látták, amint Pöcsét Pista őrült üvöltéssel, a baltát villogtatva elrohant. Harmadnapra az uraságnál egy tépett ruhájú, kúszált képű ember jelent meg. Alig ismerték meg benne a napokkal előbb szépséges Pöcsét Pistát. Kérdezték tőle, hogy mit akar ? — A Józsi bátyámmal akarok beszélni — szólt. Igy hívták az idősebb uraságot.
