Zalamegye, 1887 (6.évfolyam, 27-52. szám)

1887-12-25 / 52. szám

VI. évfolyam. Zala-Egerszpff. 1887. december 25. 52. szám. tar: ii, közművelődési és A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem kliltUliik vissza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési felhívás a „Zalamegye" 1888 ik évi hetedik évfolyamára. Lapunk jelen számmal hatodik évi pályafutását fejezi be. Kétségkívül oly hosszú idő ez egy hetilap életében, hogy elegendő bő alkalmul szolgál annak megítélésére, váljon ;i lap a megindításakor kitűzött feladatának képes volt-e megfelelni, a közönség bizalmát s ebből kifolyólag helyeslését és támogatását sikerült-e kinyernie vagy sem? S lm lapunk hat éves fennállása után e kérdést vetjük fél, úgy minden dicsekvés nélkül és nyugodt lélekkel elmondhatjuk, hogy lapunknak sikerült a megindításakor kitűzött magasztos feladatokat ha nem is teljesen megoldania, de nagyon is megközelítenie. Ezt tanúsítja azon nagybecsű részvét, melyet a közönség részéréi lapunk irányában napról napra fokozottabb mérvben van szerencsénk észlelhetni. Midőn e nagybecsű bizalmat a múltra nézve megköszönjük, legyen szabad a n. é. közönség hathatós támogatását a jövőre is kikérnünk. Lapunk programmja marad a régi, mely alatt hat évvel ezelőtt nemes missiónkat megkezdettük : a megyei események hű, gyors és részrehajlatlan közlése, városunk és vidéke érdekeinek előmozdítása. E zászló alatt harcoltunk a múltban, ezalatt fogunk küzdeni a jövőben. Küzdünk hangzatos phrazisok nélkül, csendben és zajtalanul, de szivós kitartással és törhetlen erélylyel, egyedüli és legszebb jutalmunkat képezve, ha sikerül nekünk is egy-egy szent ügynek diadalra jutásához pár porszemmel hozzájárulnunk. A jövőben is íotörekvésünk lesz, hogy lapunk változatos tartalommal jelenjék meg. Az események összetorlódása alkalmával — nem kiméivé a költséget — a jövőben is mellékletet adunk ki, hogy az események gyors közlésével olvasóink ez irányú igényeit kielégíthessük. Távol fogjuk tartani magunkat ezután is a személyeskedéstől, egyeseknek ok nélkül való meghurcolásától. A higgadt tárgyilagosság és férfias komolyság hangján fogunk ezután is szólni. A durva, sértő hang ki van zárva lapunk keretéből. Kérjük lapunk szives támogatását és az előfizetés mielőbbi ni ey újítását, hogy az új év alkalmával a lap szétküldésében fennakadás ne támadjon. Hátrálékos előfizetőinket tisztelettel felkérjük, szíveskedjenek a hátráiek mielőbbi beküldése által bennünket azon helyzetbe juttatni, hogy kötelezettsegünknek mi is pontosan megfelelhessünk. A lap előfizetési ára — dacára liogv nlv gyakorta mellékletet adunk — marad a régi. Egy evre 4 frt, felevre 2 frt, egy negyedre I frt. A „Zalamegye szerkesztősége és kiadóhivatala. \ KÍ H o s a 11 n a! hir a földet: megszületett a világ Megváltója! A királyok, a hatalmasok megremegtek ; a szegények, az elnyomottak föllélegzettük. Születését nem jelezte hatalmas ágyúdörej ; pólyáját nem őrizte minden emberi gondot és tudományt összpontosító nagy-elmék tudománya. Meglett. megtermett. megszületett egy „r ongyos i s t á 1 ó b a n." Es minő csodás hatalom, minő emberfeletti fi'ny, tündöklés vehette körül azt a parányi kis teremtést, hogy egyszerre milliók szivében gyújtotta meg a remény világát. Mi volt a körül a barmok melegétől ápolt csecsemő körül, ami fölrázta az egész világot?! A koronás fők ingani érezték fejükön a koronát. A kunyhók lakóinak szive nagyot dobbant a megváltás gondolatára. Az emberi rendeltetést, az emberi magasabb missiót téves utakon keresők ezrei mintegy delejes ütésre megállottak. Júdeát beszárnyalta a hir és bezengte a dal: „Ma született Üdvözítőnk rongyos i s t á 1 ó b a n !" Ks az emberiség nem csalódott! Az Istentől küldött csodás lény, kit már bölcsejóben koldusok és királyok imádattal vettek körül; kinek már öntudatlan korában tömjénezett a gazdag, a hatalmas; kinek szegényes pólyájába áhítattal tette ajándokát a szebb életet érdemlő és jobb jövőt reme > szegény ; az a parányi csécsi mő M e g v á 11 ó j a lett a világnak, az emberiségnek. Ujj mutatás volt ez a világot kormányzó és fentartó mindenhatóságtól, hogy i in e ! n é z z ét e k : ez egy szegény, nyomorban született teremtés; ne ni k ö r n y e z i jólét, nem k ö r n y e z i m ód; távol van tőle minden p o m p a, m i n d e n ténv: és mégis e z a z, akit v á r t a k ezredeken át, ez az, akit hirdettek nektek a ti prófétáitok! Ujjmutatása volt a minden fölött élő hatalomnak, hogy íme! a h Ii o z, Ii o g v valaki nagy tettekre h i v a s s é k, nem kell s e 1 y e in, n e ni kell b á r s o n y ; a z e m b e r i s é g m ° " 3 A nagy Mindenhatóság intézkedései titokzatosak ! Keresztény számítás - szerint négyezer év zajlott le, tele küzdelmekkel, tele téveteg kapkodással azért, az után, ami az emberiséget a tökéletesedés, a magasabb ideál felé emelte volna. Mindenki várt, mindenki reméllt, hogy kell jőnie valakinek, aki az emberiséget fölrázza végromlásba sülyesztő állapotából. A gazdagok, a hatalmasok fénvben, gazdagságban úsztak ; hatalmukat rettegték az alattvalók ezerei, milliói. Nem volt semmi földi hatalom, ami ni greniegtette volna őket. A szegények, az elnyomottak föl-fölsohajtottak a veritékcseppek kinjai alatt: mikor jön el a megváltás? Es egyszerre villámként szárnyalta be a „Zalamegye" tárcája. Zádory Pista. (Karácsonyi történet.) — A „Zalamegye* eredeti tárcája. — Csak sorvadt, csak sorvadt Zádory Pista szegény felesége; egy reggel aztán halva találták ágyában. A halottkém: a becsületes Zábó, tislér-majszt'ram lelkiismeretsseu megmérte, hogy milyen hosszú koporsó kell szegény fejének; azután kiállította a halottkémi bizonyítványt, hogy a betegség neme: „halálos betegség" volt. Az orosztouyi menyecskék megkönyezték a korán elköltözött fiatal asszonyt s azt mondták, hogy ezt is az ura vitte sirba. Mig együttéltek, talán kétszer se kapott tőle jó szót, szegény asszony. Elhervadt a szenvedő lélek bánatában. Hanem az öreg "asszonyok már nem elégedtek uieg az e féle lamentatioval; mert hát nem azért híres a vármegyében Selymes Ágnes, hogy a szive ügyében nagyon válogatná a módokat: miként tegyen el valakit a lába alól. Azt meg már a verebek is csiripolták, hogy a szegény Zádoryné útjában volt Selymes Ágnes- ( nak, ennek a vármegye szerte hires leánynak, akinek j még egy legény sem akadt a horgán, pedig nem is • igen volt válogatós. Hogy azután a legényekből kiko- • pott, de teljességgel, akkor meg arra is volt szíve, hogy feleséges emberre vetette hálóját; meg is fogta i Zádory Pistát. Szegény Zádoryné azért volt olyan szinben, mint ha a lélek csak hálni járt volna bele. De hát miért halt meg olyan egyszerre? Még tegnap előtt is maga sütött, főzött a jámbor lélek. És ma már ki van terítve. Ehhez kellett valami egyéb is, mint a házaséleti búbánat. Ip-y o-ondolkoztak a falú érdemes matronái. Es iDJ i". amit ők kifundálnak, nem maradhat az sirba szálló titok. Csakhamar bejárta az egész falut. Talán azért megmaradt volna az közönséges mende-mondának, ha Biró Viki, akinek egyszer Selymes Ágnes elszerette szeretőjét, mélyen lelkébe nem vette volna a dolgot. Ez azután bement a városba a törvényes urakhoz s azt mondta ott, hogy gyanús halott van a faluban. Éppen karácsony böjtje volt, mikor a vizsgálóbíró kiment a törvényszéki orvossal, hogy megtartsák a hivatalos vizsgálatot. Az orvos konstatálta, hogy a halálnak semmi oka nem állapítható meg; az azonban kitűnik, hogy nem természetes halállal mult ki a halott. ( Letartóztatták Zádorit is, meg Selymes Ágnest is. Vallatták őket erősen. A vizsgáló bíró minden követ megmozdított, hogy a büntettet kiemelje a homályból. Hasztalan volt minden. Tagadás, ártatlan kézmosás mindenfelől. Már sikertelenül akart távozni a vizsgáló biró; de kiléptekor egy magas, dult arcú legény állott eléje. Szép, sudár fiatal legény volt, nyílt, értelmes arccal; szemeiben valami szokatlan tűz villogott. Sápadt arcán valami rendkivüli lélekállapot réme ült. A vizsgálóbíró előtt leemelte kalapját. — Megkövetem alássan a tekintetes urat, egy pár szóm volna! A vizsgálóbíró első pillanatra azt gondolta, liogy valami gonosztevő áll előtte, aki önként jelentkezni akar. De amint jobban szemügyre vette a nyilt-arcu legényt, mindjárt látta, hogy nem gonosztevővel áll szemben. Azért hát majdnem barátságos hangon szólt hozzá: — Mi a neved ? — Kondor Jóska, megtisztelem alássan. — Mi járatban vagy ? — Kettőnk közt szeretném megmondani. A vizsgálóbiró félrevonult a legénynyel. Ott aztán igy szólott az tompa, bánatos h

angon : Jeien sTarnunkhoz fel iv-melléklet van csatolva. —- Tekintetes uram! a jó Istenen kivül nem tudja, nem is tudta soha senki: itt megmondom, liogy én azt a jóságos teremtést, aki ottben kiterítve fekszik a hideg ágyon, nagyon, de nagyon szerettem .... Itt a legény szemeibe könyek gyűltek, kiss - elhallgatott. A vizsgálóbiró szemein öröm villant át. — Beszélj csak fiam, nyíltan, őszintén, mintha a jó Istennel beszélnél. — Ugy teszek tekintetes uram! — Mikor megismertem, mikor először találkoztam vele ebben az életben, akkor már Zádory Pista felesége volt. De azért nem tudtam parancsolni szivemnek; megszerettem. Kisértem lépteit titokban. Ha egy nap nem láttam, kinos volt éjszakám; nem birtam álomra hajtani fejemet. Éjnek éjszakáján itt jártam házuk körül; jártam, keltem, bolyongtam, mint a házatlan lélek, akit se mennyország, se pokol nem vesz be. Sokszor kisértett a gonosz, hogy áruljam el tii komat'; de mindig arra gondoltam, hogy már másé és talán megtépném jó szive csendes nyugalmát. Mert az ártatlan gyermek imáddá gánál is tisztább volt ennek a szegény jó léleknek az élete. Láttam jól, hogy az utóbbi időben mennyit szenvedett ; de soha nem lehetett szegénytől egy árva panasz-szót sem hallani. Igy is halt meg szegény. Hogy hogyan? csak a jó Isten tudja még most. Hanem — ki ne nevessen tekintetes uram! — nekem az éjszaka, ahogy egy negyed-órára aludnom engedett a lelkemet tépő fájdalom: furcsa, nagyon furcsa álmain volt. Tudom, hogy ezt a jó lelket, szegény Örzsét ugy tették el láb alól; azt is tudom, hogy a tekintetes, urak sem tudták kifürkészni: hogyan ölték meg? Én megálmodtam. Arra kérem csak a tekintetes urat: engedje meg, hogy pár pillanatig egyedül lehessek az én halottammal! A vizsgálóbiró rögtön intézkedett, liogy a halottas házból távozzék mindenki. Azután bebocsátotta oda Kondor Jóskát egyedül. Megállott az halványan a ravatal előtt. — Örzsikém, édes mindenségem, de mélységesen