Zalamegye, 1887 (6.évfolyam, 27-52. szám)

1887-12-18 / 51. szám

VI. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1887. december 18 51. szám. Előfizetési díj: Egészévre 4 ft., Félévre 2 ft., Negyedévre 1 ft. Hirdetmények: 3 hasábos petitsor egyszer 9 kr., többszöri hirdetésnél 7 kr., Bélyegdij 30 kr. Xyilttér petitxora 12 Ur. U ii n (rMr • r i es A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. tíérmentetleu leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem klUtlfliik vissza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. A népkönyvtárak cs népolvasmányok. A tél népünk életében elveszett időszak. A készt emésztve, semmit sem produkálva, sőt, fájdalom, igen sokszor tivornya, tékozlás között telnek a hosszú téli estvék. Látva e tespedtséget. ismét és ismét felmerül a népkönyvtárak és népolvasmányok kérdése. Mért nem foglalja el a nép üres idejét hasznos müvek olvasásával, mért van az, hogy a magyar ember oly idegen a könyv, a betű iránt? Ha a nagy munkaidőben nem is, de télen ráérne olvasni. Miért nem teszi ? Edes hazánk tizenhat milliónyi lakosából irodalom, művészet alig létezik egy millió számára; sőt ha szigorúan számítunk, bekell érnünk másfélszáz ezerrel a könyv és hirlappártolók számát. A magyar ember könyvre nem ad pénzt. Pálinkás bolt minden falu minden utcáján van, mig könyves bolt vármegyénkint akad meg egykettő. Feljárhatjuk a falvakat, mig a nép hajlékaiban bukkanunk egy-egy családikönyvtárra, pedig minden valamire való házban kellene létezni egy néhány jó könyvnek, melyeket a családtagok haszonnal olvashatnának. Hány gazdag polgár van, a kik irodalomra egyetlen krajcárt sem adnak. Jókai regényeit hasztalan keressük a gazdag polgárság házaiban, sőt még a birtokosság is csak kérkedik a „nagy Jókaival", de a könyvét meg nem veszi. Most, dicsősége tetőfokán, hazánk legnagyobb írója örül, ha egy-két ezer példányban eladhatja regényeit. Népünknek nem kell semmiféle nyomtatott betű, kivéve a naptárt, melyből a legolcsóbbat, tehát a legroszabbat veszi. A magyar népnek egyáltalán nem természete a könyvvásári ás. Szabad-e ez állapotokat tovább tűrni ? Bizonyára nem. Hiszen kétségbeejtő még a gondolata is annak, hogy az általános műveltség hazánkban oly szük korlátok között él, hogy a magyar irodalom és tudomány, melyekért a nemzet annyit áldozott, az ország tizenöt millió lelkére nézve nem létezik. Kis nép vagyunk. Régen megmondatott, letelünk függ attól, hogy tudunk-e miveltségben, előlialadásban lépést tartani Nyugat nagy népeivel. Mindenki meg van győződve, hogy tudnánk, ha akarnánk. Mert a magyar ember ritka tehetséggel van megáldva: eszes, okos faj. De mit ér ez, ha holt tőke, ha nem fejlesztjük, ha nem értékesítjük ? Erőszakkal hiába akarnók kényszeríteni, hogy forduljon a műveltség forrásaihoz a könyvekhez. Jelenleg úgy áll a dolog, hogy nem szomjúhozza e forrásokat, nem képezi szellemi szükségletét az olvasás. Oda kell tehát vinni a dolgot, hogy mindez megváltozzék. Rá kell szoktatui a népet a könyvek, az olvasás szeretetére. Hogyan ? Iskolai és népkönyvtárak által. Állítani kell mindeu iskola mellé népkönyvtárt, melynek darabjait a gyermekek hazahordhassák olvasás végett. A könyvtár szép képes könyvei és hasznos népies iratai otthonn a családi körben is érdeklődést keltenek. A szülők szívesen lapozgatnak a könyvecskékben, sőt elolvassák, vagy ami még jobb, gyermekük által felolvastatják, ekként terjed az olvasási kedv, a könyvtár kötetei megteszik vándorútjukat a családok között, s már most a jelenben is, hatással vannak az általáuos népműveltség terjesztésére. Mert ha a tizenhat ezer népiskola növendékei csak a téli hónapokban hordozzák is haza a jó olvasmányokat, már ez azt teszi, hogy a nép hajlékaiban milliónyi jó könyv jut el. De az eredmény a következő generációban lesz valóságosan rendkivüli, mert az iskolába járó gyermeket már a zsenge korban rászoktatjuk a könyvek szeretetére, az olvasásra. A tanító ugyanis a legalsóbb osztályú gyermekeknél kezdi a könyvek kiosztását. A ki jól tanul és jól viseli magát, az jutalmnl egy-egy képes könyvet kap ki olvasás végett. Igy az egész iskoláztatás alatt folytatva a könyvek kiosztását, főként ha még a tanító részéről egy kis ellenőrzés is járul a dologhoz, lehetetlen, hogy a kívánt eredmény megközelíthető ne legyen. A gyermek iskoláztatása ideje alatt rászokik a könyvtár szebbnél szebb darabjainak olvasgatása által a jó könyvek szeretetére. A könyvek, a könyvtár iránt bizonyos tisztelet támad benne, mivel mintegy jutalmul, elismerésül kapta ki a jó könyveket. Ha elvégezte iskoláit, akkor is meg lesz neki engedve, hogv el-el járjon az iskolába egy-egy jó könyvért, melyet a tanító szívesen kikölcsönöz a népkönyvtárból. E szerint az elemi első osztálytól egész a sirig, folyton nyitva áll az iskola mellett szervezett népkönyvtár mindenki előtt. E könyvtár a miveltség, a haladás tűzhelye, éltető forrása lesz. A nép általa a legjelesebb művekhez ingyen jut, s ekként megkedveli, megszereti az irodalmat. Lelki szemei felnyílnak, becsérzete feltámad, hogy önerejéből is támogassa a nemzeti irodalmat és művészeteket. Az egyes emberek is fognak pénzt adni könyvekre, a jobb módúak nemes ambíciójuknak tekintik, hogy jó művekből ők is állíthassanak családi szentélyükben egv kis könyvtárt. Semmi sem látszik azért sürgősebbnek, mint hogy a népiskolákban felállítsuk a népkönyvtárakat. Az iskolahatóságok, a községi ügyek vezetői kövessenek el mindent, hogy e közhasznú intézmények minél előbb létesüljenek. Legyenek a néptanítók az ügy lelkes bajnokai, hiszen az ő népszerűségük, az ő tekintélyük növekedik azzal, ha a nép népkönyvtár által egész életén át öszszeköttetésben marad az iskolával. A népkönyvtárak felállítása nem oly óriási feladat, mint első tekintetre látszik. Mert csak a kezdet kezdetén kell átesni. Ha az első alap megvan, könnyű azon tovább fejleszteni az intézményt. Első alapul pedig kevés jó mű is elégséges. Alulírott már tizenhat év óta szerkesztek két folyóiratot a ,,Hasznos Mulattatók" és „Leányok Lapját." E folyóiratokkal már kezdetben, majdnem két évtizeddel ez előtt, az volt a célom, hogy azokkal megvethetők legyenek az iskolai és népkönyvtárak alapjai. És csakugyan, e két lap tartalmas füzetei, a képek által tarkitott változatos olvasmányok, pótolnak minden egyéb könyvet. Ugy hogy kezdetben valóban elégséges e két folyóirat megrendelése. Ezek szép füzeteit a gyermekek hazahordják s otthonn a szülők is elolvassák. E két lap megrendelése pedig igazán oly csekély, hogy nincs az az iskola, a hol a lelkes tanító, iskolahatóság azt ne áldozhatnák, ha az akarat és jó szándék meg volna. Ezen az első alapon megindulhat aztán a további munka. A megbvő két lap füzeteihez részint ajándékozás, részint szerzés által könnyű ujabb és ujabb műveket csatolni, s pár év alatt meg van a könyvtár. Csak kezdeni kell! A kezdésre legalkalmasabb a téli időszak. Üljenek össze, beszéljék meg a dolgot a községek, az iskolák irányadó férfiai, és mitse habozva létesítsék a hasznos intézményt. Gondolják meg, hogy a nemzeti közművelődésügynek óriási szolgálat tétetik azzal, ha a tizenhatezernyi népiskola mellett ugyanannyi népkönyvtár szerveztetnék. Es mibe kerülne ez? Igazán semmibe. A jobbak, a nemesebben gondolkozók kevés buzgósággal akár karácsonyra felállíthatnák. Képezze tehát ama jók. ama nemesen gondolkozók között beszélgetés tárgyát pár estén ama fenti kérdés, mely már úgy is teljesen meg van érve a megvalósításra. Trefort miniszter úr több rendeletben sürgette a népkönyvtárak megvalósítását; közelebb a közművelődési egyesületek kongreszusán és az előtt az országos tanítógyillésen is szóba került, valamennyi egyházi hatóság foglalkozott vele s a dolog vége mindenütt a sürgősség, az eszme meleg ajánlása. Valósítsák meg tehát, a kiknek nemes hivatásukhoz tartozik! . . . Dolinay Gyula. A zalamegyei gazdasági egyesület hivatalos értesítője. Jegyzökönyve a Zalamegyei gazdasági egyesület Zala-Egerszegen 1887. évi december hó 4-én tartott rendkivüli közgyűlésének. Jelenlevők: Háezky Kálmán elnök, mgos Svastits Benó, Csertán Károly, Csesznák Sándor, Skublics Jenő, Koller István, lsoo Alajos, Bogyay János, Szily Dezső, Háry József neje szül. Vida Erzsébet úrnő képviseletében, Szigethy Antal egyesületi tagok, — ez utóbbi ugy is mint titkár. Elnök ur a közgyűlést a jelenlevők üdvözlése mellett megnyitván, következő tárgyak intéztettek el. 103. Az 1887-ik évi október hó 5-én Zala-Egerszegen tartott rendkivüli közgyűlés jegyzőkönyve felolvastatván helybenhagyatott, s a jelen közgyűlés jegyzőkönyve hitelesítésére is megbizott s felkért lsoo Alajos és Szily Dezső urak által aláíratott, ekkép hitelesíttetett. 104 266. Tapolczán fa-csemete iikola felállítása végett a nmgu földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi kir. miniszter úrhoz felirat intéztetik. Csertán Károly urnák már a f. évi október 5-én tartott közgyűlés jegyzőkönyvének 101 236 száma alatt bejelentett s ez alkalommal előlerjesztett indítványa folytán a nmgu földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. miniszter ur feliratilag megkéretni határoztatott, hogy miután Zalamegyének több — főkép pedig a tapolczai járása vidékein mulhatlanul szükséges az 187iJ. XXXI. t. c. rendelkezése értelmében több feltétlen erdő területeknek beerdősitése, tekintve hogy a szük séges nagy mennyiségű csemetéknek az állam rendelkezése alatt álló távol fekvő telepekről való szállítása az átültetésnél nem vezet célra, — s hogy a szállítási, ültetési költségeken felül még az idő és eredmény is kárba vesz, — miként már az erdészeti albizottság is kérelmezte, Tapolczán a jelzett- s az erdőtörvény végrehajtásával kapcsolatos célok sikeresb elérése végett fa-csemete iskolát létesíteni és céljáuak megfelelően kezeltetni méltóztassék. 105/267. Járási faiskolák létesítésére az egyesület részéről segélyezés ajánltatik. Csertán Károly ur előadá, hogy az 1887-ik évi oktober 5 én tartett közgyűlésen a jegyzőkönyv 101 236 száma alatt jelzett részletes inditványt a megye több járásában akácfa iskolák létesitése végett — minthogy az indokolására szükséges adatok még ös-szegyüjtves rendelkezése alatt nincsenek — jelen alkalommal elő nem terjeszt, hanem épen ez okból a jelzett cél tekintetéből most csak azon inditványt terjeszti elő s kéri annak elfogadását, miszerint mondja ki a közgyűlés, hogy azon esetre, ha a kopár erdő- és sivár legelő területek, vízmosások, meredek hegyoldalok stb. befásítása céljára a szükséges facsemeték könnyebb beszerezhetése tekintetéből jarásonkint vagy vidékenkint faiskolák létesítésére egy-egy hold földnek haszonbérbe vétele szükségesnek fog találtatni, az egyeJtílen szamunkhoz fél iv melleklet van csatolva.