Zalamegye, 1887 (6.évfolyam, 27-52. szám)

1887-12-11 / 50. szám

VI. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1887. december 11. 50. szám. Előfizetési díj: Egészévre 4 ft., Félévre 2 t't., Negvedévre 7 li. Hirdetmények : 3 hasábos petitsor egyszer 9 kr., többszöri hirde­tésnél 7 kr.. Bél vegdi j 30 kr. \yiltter petitsora l'J Kr. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. \ 1 I ű I l 1 7- 1 1 V /-] /—w-r~4 T-r\ r>A »-»v-» <-» » . Parlamenti érettségünk. Ahány ház, annyi szokás és körül-belül annyi morál. Amiben egyik helyen vérig, botránkoztató dolgot látnak, a másik helyen az a dolog még csak feltűnést se kelt. Mi véghetetlenül itie" 1 szoktunk botránkozni o o azok fölött, amik egyszer-másszor a horvát tar­tományi gyűlésen történnek. Nem újság ott, hogy egymást a képviselő urak olyan szavakkal ille­tik, mik nálunk csak a hordár-nyelvben isme­retesek. Mi elképedünk, ha olvassuk ; azoknak meg fel se tűnik, ha hallják. Az ilyen dolgokra azt szoktuk mondani a mi kultúránk és politikai érettségünk magasabb álláspontjából, hogy az a nép — amely parla­mentjében a szigorú tisztesség határain túllép, annak nincs meg a kellő parlamenti érettsége. Es mikor ezt mondjuk, mindig teljes önérzettel, nemzeti büszkeséggel gondolunk magunkra, hogy ime, nézzetek mi-ránk! hallgassátok meg a mi parlamenti üléseinket! figyeljétek meg, hogy mily tárgyilagos komolysággal,- nemzeti nagy missiónkhoz mért fontossággal tárgyaljuk mi ügyeinket! Tanuljatok tőlünk politikai érettsé­get, parlamenti érettséget! Ezt, szoktuk gondolni és egyszer, másszor ki is mondani, ha innen is, onnan is valami világra szóló parlamenti botrányról hoz hirt a táviró. Erre az önérzetes gondolatra és kijelentésre volt, is jogunk. Csak olvassa, tanulmányozza bárki végig a pozsonyi országgyűlések történetét, lefolyását, vagy figyelje meg a 48—49-iki országgyűlés eseményeit ; vizsgálja a 67 utáni parlamenti ülések naplóit! Azt fogja tapasztalni, hogy a mi országos ügyeinket honatyáink mindenkor a legnagyobb higgadtsággal,mély belátással, kellő tárg\ ilagossággal és valódi parlamenti érettséget tanusitó komolysággal, majdnem bizonyos szer­tartásossággal tárgyalták. Megjelenik minden vasárnap. Az a szertartásosság bizonyos mértékben határozottan előnyös volt s üdvösen korlátolta a tán könnyen szélsőségbe csapható hevesebb véralkatú törvényhozókat. Mert hisz: nézzük csak az angolokat! Példányképül ragyognak a törvény- és alkotmány-tisztelet dolgában. Parla­menti komolyságuk, érettségük mintaszerű. S bizony-bizony nagyon nehéz volna el nem is­merni, be nem látni, hogv az ő parlamenti tár­gyalásaik mintaszerű volta jó részt abban a szer­tartásosságban gyökerezik, melyet ők ritka és rohamos culturális haladásuk daczára, az ős­időkből eredőleg nagy századokon át bizonyos nemzeti pietással őriztek és tartottak fent. Az angol parlamentből ki van zárva a személyes­kedés s minden oly dolog, amivel az ülés mél­tósága legcsekélyebb mértékben is csorbát szen­vedhetne. Mi is önérzettel mondhatjuk, hogy a rni parlamenti életünkben csak nagy ritkán, fehér hollóként fordultak elő oly sczenák, mik a hig­gadt. szigorú tárgyilagosság medrét elhagyva, az ülés méltóságát sértették volna s mik miatt ^ a nemzeti önérzetnek a külföld előtt pirulnia ] kellett volna. Az utóbbi időben azonban nem egyszer borulhatott el a komoly szemlélőnek, az elfo­gulatlan s tárgyilagos álláspontból figyelőnek homloka, midőn olyan dolgokat tapasztalt, mik egyátalán nem arra valók, hogy a parlament méltóságát s nemzeti büszkeségünket emeljék. Nem akarunk az elmúlt, s az azt megelő­zött országgyűlési cziklusnak viharos jeleneteire i utalni. Nyújt erre példát a most megkezdődött ? cziklus is. L)e ha általánosságban vizsgáljuk is a parlamenti szellemet, azt tapasztaljuk, hogy azon most már alig van nyoma a szertartásos­ságnak, de annál erősebben inclinál a franczia könnyedség felé. A vitatkozások folyamán nem a tiszta elvek, hanem legtöbb esetben szem Ivek küzdenek egymás ellen. Hallunk, olvasunk szel­lemes vágásokat, pattogó élczeket. A szikrázó polémiákból 'igen sokat megtudunk egvik. má­sik képviselő urnák viselt dolgaiból, magán­természetű ügyeiből. Hallunk, olvasunk igen sok oly dolgot, amik arra nagyon jók lehetnek, hogy a polemizáló képviselő urak mérgükben pukkadoznak; hanem a szőnyegen levő fontos tárgyak megvitatásához egyátalán nem tartoznak. Személyeskedések azok cs nem tárg\ ilagos ér­velések. Szomorú kórtünete az korunkn ik. hogy mindenütt igen nagy az érdeklődés a botrányos dolgok iránt. Ez lehet a motívuma annak, hogy legutóbbi időben nem egy olyan dolog kerül az országgyűlés s ennek folytán a bennünket szigorú bíráló szemmel kisérő külföld elé, ami­nők egészségesebb parlamenti viszonyok között más (a nemzeti önérzetes büszkeségre nézve sokkal üdvösebb) uton nyertek elintézést. Nem jó dolog az, hogy manapság olvan kényes ügyek kerülnek a ház asztalára, amiket egy kis jóakarat mellett kevesebb nyilvánosság­gal is igen szépen el lehetne intézni. Minek mindenből, minden áron nagy lármát, alaptalan botrányt csinálni ? Mé rt kellett p. legutóbb a kitűnő hazafit. Pulszkyt az országház, a parlament botránykö­vére ültetni? Mért kellett az utóbbi napok or­szággyűlési naplójából megtudnunk, hogy Eötvös Károly ügyvédi munkájának nagy az ára? s hogy Hegedűs Sándor hogyan szolgálja meg a prezenczmarkjait? — Egy felül : alaptalan, a kül­föld előtt pirulásba ejtő botrány felszínre vetése, ok nélküli nyivánossá tétele; másfelül: a par­lamenti tárgyilagosságot, megtaposó személyes­kedés. Ilogy mindezek mennyit használnak a par­lamenti morál szempontjából s nemzeti büszke­ségünk emelésére ? - azt az iskolás gvermek is könven beláthatja. Sokkal örvendetesebb volna tapasztalni a nemzetnek, hogy honatyái körében kevesebb a franczia fesztelenség és szertartás nélküliség, de több a higgadt komolyság és tárgyilagosság. Igazán komolyan meg kellene fontolni azt „Zaíamegye" tárcája. „ K a p n i. " — Trave.-tia. — Még ilyet sem irtain. Mondják, (de esak a mű­kritikusok), íiogy valamely komolyabb irodalmi termék travesztálása sokkal nehezebb, mint eredeti megírása. Próbálkozzunk! Hátha . . . Egy szépen sikerült tárcaközleményt olvastam va­lahol, mely a várni ige ragozását nyelvmesteri tudo­mánynyal és mikszáthkálmáni humorral hajtja keresz tiil a jelentés összes ágazatain. Mivelhogy pedig a kapni ige logikai féltestvére a várni igének : hát ezt nevezem én travestiának, amit most elkövetek. l)e nem parodizálok. Íme. t. szerk. ur! ez a mai napon megtestesült tárezám története. Dixi et salvavi animam meam. A kapni igének gyöke a „kapj főnévi alakját más jelentméuy hordozza, a „kapás," aki inkább kapál, mint gyenge honoráriumért tárcákat ír. Nyelvtani fejtegetését ez igének magam is Szarvas Gáborra, meg Czüczor-Fogarasyra bizván, megnézem a lélektani analysist. Kapni annyit tesz, mint valamit elnyerni, venni, valamiben részesülni; például olyan nevet kapni a ke­resztségben, amely mindennemű névnapi gratulációtól megóv. Kapni jó iskolai bizonyítványt, melyért még aján­dékot is szoktuuk kapni, mig a rosz diák a hitvány bizonyítványért otthon ki is szokott kapni. Jól esik epesztő várakozás után szerelmes levelet kapni, az elsőt, a legkedvesebbet, amelyet remegve bontunk fel s dobogó szivvel vonjuk ki belőle a mosónő iizetetlen számláját. Mi boldogság kapni egv édes csókot, csak egyet, az elsőt, de nem utolsót, mivel a szép ajándékozónak kezét is megszokás kapni: s hogy házasélelünk b ildog­ságából semmi se hiányozzék, fogunk vele ka|jni egy házsártos — anyóst is. Megbizatást is szokás kapni pl. hogy vásároljunk valakinek sorsjegyet, s ha a boldog nyerő megfogja kapui a főnyereményt, mi is fogunk kapni jutalmul egy kis áldomást. Vagy pl. megbízatást kap az ügyvéd egy szép kliensnőtől öröksége ügyében, s ha ő ezt ineg fogja kapni, az ügyvéd is fog kapni (a remélt kéz he­lyett) honoráriumot. Igen fárasztó munkálkodás után a gazdag díjazásra való kilátás után csakis egy száraz kézszorítást és me­leg köszönetet kapni — az már pech ! Vendéget kapni akkor, midőn halaszthatatlan dol­gaink mellett még rossz kedvünk is van: gonosz dolog. | Telegrammot kapni a felől, hogy a keresett állást nem fogjuk megkapni, mert ő excellentiája ma irta alá versenytársunk kiueveztetését: boszantó. Üzenetet kapni nagynénénktől, hogy az egész sze­zont nálunk togja tölteni gyermekkori barátnőjével és ennek idősb testvérével. — Uh! . . . Macskazenét is szokás kapni, mikor a bekapott ifjúság nincs megelégedve magunktartásával. Dörgő éljenzést szokott kapni a jubiláns, — gaz­dag lakomája tejében. Meghívást kapni egy kedves házhoz ebédre — kellemes. De ugyanekkor hirtelen erős hascsikarást kap­ni — ajaj ! . . . Hálátlan szerepet kapni, ha műkedvelők vagyunk, s ezért még csak egy fél tapsot sem kapni — nem raj­tunk mult. Jó tanácsokat kapni fogfájás esetén, házasságkötés előtt, utazás közben stb. s ha épen e tanácsok megfo­gadása volt romlásunk oka — olyan dolog, amiért ér­demes volna a tanácsok bőkezű osztogatójával hajba kapni. Kosarat kapni a kérőnek vagy tánczosnak sokszor üdvös dolog. Kár volt abba belekapni is. Náthát kapni és ettől gyakorta prüsszögni, mikor hangversenyben hosszú áriát kell énekelnünk — mi borzasztó ! Pénzt kapni — mhmh! Csattanós pofont kapni egy rablott csók mellékle­téül — elmaradhatott volna . . . Gyászkeretü levelet kapni szegény, szegény nagy­bácsink haláláról, aki egyetemes örökösévé tett bennün­ket . . . Az Isten nyugtassa meg! jól gazdálkodott — nekünk. Fürdő után száraz lepedőt nem kapni; ha vőtélek vagyunk .szomszédfalubeli barátunk lakodalmán s kocsit nem kapni a szakadó eső miatt, esernyőt nem kapui kölcsön senkitől, ha utunk sietős és valahol ott reked­tünk ...??... Nagy bankót váltani, ebből visszakapni csak ak­kor kellemetlen, ha vasúton vagyunk, harmadikat csön­gettek s a váltott pénzt sietségünkben a pénztárnál te­lejtettük, amit soha sem fogunk többé megkapni — ez is pech. Két királyra két hetest kapni a ferblibeu — be fagyott! Szekundát kapni a vizsgálat eredinéuyeül: — re­pete ! Kitűnő diplomát kapni s vele állást nem kapui szörnyűség Dicséretet kapni pályamunkánk jutalmául az első pályadíj helyett — sovány koszt. Mily határtalan különbség van a között, mikor igy biztatnak : meg fogja kapni, s mikor arról kapunk ér­tesülést, hogy semmit sem fogunk kapni! — Mikor a kutya a konccal együtt bekapja kezün­ket, vagy jó hajtásban elkapja a nyulat, mind a két esetben kaphat tőlünk valamit, ami többet ér, mintha egy legyet bekapna. Kikapni más kezéből a titkos levelet — egysze­rűen .nem illik.'' Jelen szamunkhoz fel iv melléklet van csatolva.

Next

/
Thumbnails
Contents