Zalamegye, 1887 (6.évfolyam, 27-52. szám)
1887-12-04 / 49. szám
VI. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1887. december 4. 49. szám. társadalmi. iizivelsí és A lap szellemi és anvají'i részéi . cl illető közieméi]vek a szervi szti'.seghez küldendők. I lérmentotleu leveleket esak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem klthlilnk vissz II. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Sok a hiba.*) in. Előbbi hasonczimü czikkeinkben miseriának neveztük a halott-kémek intézményét. — Hát. a jelenlegi hiányos szervezetében — igenis az! — Mégis, a midőn újra, meg újra hajlandók vagyunk ezen állításunkat megerősíteni, kell hogy kijelentsük, mikép távolról sincs szándé kunkban ezt egyszersmind hazánk városaira is alkalmazni; mert szívesen elismerjük, hogy városainkban. hol majdnem kivétel nélkül szakemberek teljesitik e valóban nagyfontosságú halottkéini szolgálatokat, az intézmény megfelelő lehet a hozzá kötött várakozásnak, őréül szolgálván ugy közegészségügy linknek, mint a közerkölcsiség'nek. • Am nem úgy falu helyeken ! — Előitéletek és sok más egyéb ok szüleményeként a falusi halott-kémi teendők teljesítésére leginkább a községi lakók legszegényebb s többnyire legtudatlanabb emberei vállalkoznak, a kik azt hiszik, mikép ha a náluk bejelentett halottról kiadják a bizonyítványt, hogy ennyi meg ennyi óra alatt a hulla eltemethető, szentül teljesítették kötelmeiket. Mielőtt tovább haladnánk felvetett tárgyunk fejtegetésében, állítsuk fel a kérdést, vájjon van-e szükségünk a halott-kémek intézményére? — Példák, megdönthetlen bizonyít'kokkal támogatott példák tanúskodnak azon állitásunk mellett, mikép a tetsz-halál s igy az élve eltemetettség lehetősége nem puszta frázis. Adatok beszélnek és bizonyítanak azon állitásunk mellett, mikép az emberiségnek, — habár felette csekély, de egy bizonyos százaléka, — hogy kétszer és másodízben borzasztó, még gondolatnak is őrjítő halállal múljék ki a világból, — élve, szívverésének hangjai mellett megy oda, honnan nincs többé vissza térés — a sírba. Mondtuk és mondjuk, hogy az emberiségnek egy felette csekély százaléka; — ám ne hogv pessimizmussal vádoltassunk, mondjuk, hogy az emberiségnek egy milliomodrésze van az élve eltemettetés borzalmának kitéve. I)e menjünk még tovább, s redukáljuk e borzasztó eseteknek számát a világ teremtésétől kezdve csak egyetlen egvre. még akkor is kell, hogy e megdöbbentő példán okulva arra sarkaltassunk, miszerint a mai fejlett társadalmi viszonyok közepette, — ha csak élhetetlenségünkről önmagunk nem akarjuk a bizonyitványt kiszolgáltatni : — mód és eszköz találtassék és alkalmaz tassék arra nézve, hogy ily. az emberi szivet megremegtető esetek száma, soha többé ne ismétlődhessék. A mód és eszköz erre nézve: a halott-kémek szakszerű intézménye. Az sem a mesék világából való, hanem elszomorító igazságként jelezhetjük, mikép találkoznak anyák, — nem! — vad hyenák. kik beszennyezik, megszentségtelenítik a fenséges anya nevet, — főleg olyanok, kik bűnös szerelmi viszonyukból folyólag adtak életet csecsemőjüknek, szabadulni óhajtván a szerintük reájuk nézve felette nagy tehertől, elvetemült gonoszságukban különféle ördögi módokon, saját kezükkel oltják el öninéhük gyümölcsének élete világát S mi történik? - A földi igazságszolgáltatásnak megtorló kezét a legtöbb esetben kikerüli ez az égbe kiáltó gonoszság. Módot, eszközt kell tehát találnunk és alkalmaznunk, hogy eme, a kannibálok országára emlékeztető esetek időről időre felderitteseiiek. *) Lásd az I. e lapuk 3 t-ik. a II ikut e lapok 32 ik számában. Szerkesztő. s a megtorló igazság sujtoló keze azok ismétlődését gyérithesse, sőt ha lehet, idővel megszüntethesse. A mód és eszköz erre nézve: a halott-kémek szakszerű intézménye. Nem akarunk ez intézmény szükséges voltának bizonyitgatására több adatot felhozni, — csak megjegyezni kívánjuk még, mikép ezen intézmény szükségességét és közhasznosságát, — ha annak végczéljait behatóan és elfogulatlanul mérlegeljük. — lehetetlen be nem ismernünk ; de fájdalom, a szervezet jelenlegi állapotában oly hibás, oly hézagos és felületes, hogy az — ebből kifolyólag üdvös czélját megközelítőleg sem érheti el. Hogyan is tehető fel arról az egyszerit falnsi halott-kémről, a ki mellesleg mondva, többnyire községi bakter, tneg sirásó is, — hogy minden előleges szakértelem és a legelemibb szakoktatás hiányában, megkülönböztetni tudná a tetsz-halottat a valóditól, a természetes halált az erőszakos haláltól, a dyphteritist a kanyarótól, a sárgalázt a colera-nostrástól! Ugy tudjuk, mikép hatósági rendeletek vannak arra nézve, hogy halott-kémi szolgálatot csak szakember, esetleg az teljesíthet, aki a megyei-, vagy körorvos által az érdemleges szakoktatásban kellőképen részesittetett s a halottkémi teendők teljesítésére felhatalmazást, illetőleg engedélyt nyert. Azonban a tapasztalás igen gyakran az ellenkezőt tanúsítja. Bizonyos községben, ezelőtt néhány évvel, egy erőteljes hajadon hunyt el gomba mérgezés következtében. A hulla szemlén e sorok írója is jelen volt. A halott-kém a házbeliek bemondása szerint kitöltötte a bizonyítvány rovatait, s midőn azon rovatra került a sor, minő •betegségben halt el, hűségesen oda irta a hideglelést. Felhívásomra, hogy eszközöljön a hullán néminemű élesztési kisérletet, vállvonitva azt látszott tudtomra adni, hogy ő bizony nem tudja, mi fán terem az! — Es én azt hiszem, hogy az erőszakos halál nemét is csak akkor tudná az ilyen, minden szakismeretet nélkülöző halottkém megállapítani, ha ott látná az áldozat nyakán a kötél darabot, ha ugyan nyakravalónak nem nézné azt is. E rendszerrel, e szervezettel szakitani kell ! — Mert hogv az a szegény, az a mindenféle teherrel ugvis a leroskadásig megterhelt nép, csak azért fizessen egy-egy hulla szemléért 50 — 60 krt., hogy az a még statisztikai adatnak is megbizhatlan. — bizonyítványnak keresztelt akom-bákom kiállittatik halottjáról: a jog és méltányosság elveivel homlok egyenest ellenkezik. Ha épen csak e részben statisztikai adatokra van szükségünk, azért ugyan felesleges, de lelkiismeretlenség is a népet külön megadóztatnunk; az anyakönyv vezetők, kik egyszersmind a halálozásokat is nyilván tartják, minden nehézség s igy dij nélkül kiszolgáltathatnák havonkint, vagy bármikor a kívánt adatokat. Ha akarjuk a czélt. akarnunk kell az eszközöket is. Itt ismét oda térünk vissza, a mit előző czikkeinkben a községi bábákra nézve javaslatba hoztunk. — Szerveztessék ugyanis érvény a törvény intézkedéseinek! -- A papiron figuráié betű ne maradjon csupán betűnek, hanem legyen az ige testté! — Részesüljenek a halottkémek a kellő szakképzettségben, illetőleg oktatásban. A körorvos havonkint egyszer-kétszer úgyis tartozik községeit meglátogatni; értesitse az érkezési időről az illető halottkémet, s tartson előtte, — habár csak a legszükségesebb tudni valókból is, időről-időre, fokozatos előrehaladással előadást, melyet azután a téli időszakban olyképen lehetne kibővíteni és a már tanultakat állandósítani, — a kerületben levő halott kémek teendőiben pedig öszhangzatot és egyöntetűséget létesíteni, hogy ,a téli hónapokban. a m kor a munka szünet következtében a munkás ember i- több szabad idővel rendelkezik. gyűjtene .maga köré, vagy saját községébe, vagy valamely központba (természetesen hatósági rendelettel) havonkint legalább is egyszer, — a kerületébe tartozó halott-kémeket, s együttesen is adná meg nekik a teendőik körébe vágó tudni valókból a legszükségesebb ismereteket. — Folytatódnék ez évről évre, párosulna a jó akarat a szorgalommal, az eredmény semmi esetre sem maradhatna el. Ha többet nem is, de ennyit mindenesetre meg kellene tennünk! Akadályokba ütközik, mondja a pessimista. Meghiszem, de hát le kell győzni azokat. Tehát vagy, vagy! — Vagy szervezzük ez intézményt ugy, hogy humánus czéljainak kellőképen megfelelhessen, vagy ha ezt tenni nem tudjuk vagy nem akarjuk: — szüntessük meg, töröljük el egészen, kivált falu helyeken, mint haszontalan sallangot és a népnek terhét képező szemfényvesztést; mert az annyira hangoztatott felvilágosult 19. századnak utolsó szakában. nem illik, nem szabad - — komódi áznunk! — Pozsogár Gvula. A magyar postatakarékpénztár első cvi működése. A postatakarékpénztárról szóló törvény követei ményének megfelőleg a közmunka és közlekedésügyi miniszter legközelebb terjesztette jelentését a törvényhozás elé a magyar póstatarékpénztár első évi működéséről. A jelentés tartalmát, amennyiben az olvasó közönséget kétségkívül érdekelni fogja, a következőkben ismertetjük : Az 1886. évben összesen 2000 postahivatal lett a közvetítéssel megbízva, melyek működésüket csak feb ruár hó 1-én kezdették meg. E hivatalokkal összesen az 1886. évben 2.677,098 frt 32 krt tettek be és 1.257,532 frt 24 krt vettek ki s igy a betevők tiszta követelése az év végén 1.419,566 frt 08 krt tett ki. A jelentés utal arra, hogy a póstatakarékpénztár már a törvényben megállapított keretnél fogva kisebb tőkékre van utalva. A kisebb kamat, melyet nyújt és a kamatozó összegek korlátozása, természetes gátot képeznek a betéteknek tételenként nagyobb összegekben való rohamosabb felszapo-odása ellen s a tényleg túlnyomóan csekély átlagú betétek összege adja meg az össz eredményt, mely ép ebből kifolyólag csak lassan, bár fokozatosan fog emelkedni. Az év folyama alatt összesen 106,742 darab betét könyvecske állíttatott ki. Ezek közül végleg ki egyenlittetett 21,225 darab vagyis 19.88°,, úgy, hogy 1886. évi december 31-én 85,517 db. betétköny vecsku volt a betevők kezeiben. Mivel pedig a törvény értelmében ugyanazon egy betevőnek egy nél több betétkönyvecskéje nem lehet, a betétkönyvecskéknek az év végével fenmaradt fentjelzett száma az akkor létezett betevők számát jelenti. A közölt táblázatok szerint az összes kiállított betétkönyvecskék túlnyomó része vagyis 70-58" „ magyar nyelvű volt, hog;y tehát az érdeklődés a magyar ajkúak körében, a népességhez viszonyítva, örvendetesen nagy. Hasonló jelenség constatálható a német nyelvű betétkönyvecskék viszonyszámaiból, amint hogv tény, hogy e két nyelven váltott betétkönyvecskék együttvéve 91-71" „ át adják az összes kiállított betétkönyvecskéknek, mig a többi nemzetiségekre együttvéve 8"29 f l „ jut. Más részt azonban az is tapasztalható, hogy aránylag legtöbb magyar nyelvű betétköuyvecske került végleg kiegyenlítés alá; az összes kiegyenlített betétkönyvecskék közül 78-36"',,, a német nyelvű betétköny vecskék közül ki egyenlittetett lti-5%. Az év végén fenállott betétkönyvecskék közül volt magyar 68-1)5" ,„ horvát szerb 3-54" „, német 22-28'-„, tót 3-89" „, róraán 1 -16" ,„ ruthen 0-26%, olasz 0-22" n. Ha a lakósság számát az év végével létezett betevők számával összehasonlítjuk, kitűnik, hogy minden ezer lakós közül átlag 5 vagyis minden 200-ik személy a póstatakarékpénztár betevője. Jelen szamunkhoz fél iv melléklet van csatolva.
