Zalamegye, 1887 (6.évfolyam, 1-26. szám)

1887-04-24 / 17. szám

E kóros és mielőbb orvoslandó baj okát mi másban nem találhatjuk, mint a főnököknek az iskola irányában nyilvánuló közönyében. Pedig jaj azon intézménynek, melynek gyökerén ezen átkos betegség rágódik ! Itt az idő ezen nagyon is veszélyes baj elhárítására ! Tartoznak ezzel kereskedőink saját, jól felfogott reputatiójuknak, de meg tartoznak ezzel a gondjaikra bizott tanoncok érdekében is. kiknek főnöki minőségükben mintegy második atyjukká lettek. Ha a fentebbi sorokban vázolt akadályt elhárítják : virágzó lesz intézetük. S hogy ezt megteendik, annyival is inkább remélhetjük, mert részükről, mint láthattuk. semmi más nem kívántatik, csak egy kis jóakarat ! A ZALAMEGYEI GAZDASÁGI EGYESI LET HIVATALOS ÉRTESÍTŐJE. Jegyzökönyve a zala-megyei gazdasági egyesület Zala-Egerszegen lSSt-d. évi ápril hó 3-án tartott rendkívüli közgyűlésének. (Vége.) 46./60, 61, 62, 63. Gyömürey Gáspár úr beterjesztvén az aláírási iveket, melyeken Mojzer József úr sümegi, Borsiczky Kálmán úr galsai (u. p. Tüskevár,) - Scheiber Sándor úr sümegi, — főtisztelendő Ács Sándor úr káptalanfai, — Horváth Gyula úr kaptalanfai lakósok az egyesületnek rendes tagjaiul, — Kasfos Etek esabrendeki, — Horváth József döbrőczei (u. p. Kis-Gürbő,) Verebélyi József nagy-görbői (u. p. Kis-Görbő), - sümegi szent-Ferenc rendű zárda, — Faludi Antal sümegi, —' Német Géza csab-rendeki, — ifjú Mojzer Imre csáb rendek i, — Szalay Sándor rigácsi, — Zollner Zsigmond galsai, Marton Mihály rigácsi, — Mórocz József rigácsi, — Krajczár Mihály rigácsi, — Grünlxíum Márton uki, — ör. Tóth János gógánfai, — Szűmits Imre, — Gyukli József — Balogh József, — Osbát Ferenc, Pál János, — Takács Bódics János, dabronczi, (u. p. Gógánt'a), — tiszt. Sas Lajos galsai (u. p. Tüskevár), — Bertók György, Szabó Károly türjei, Td/orcz István káptalaufai, - Illés Mihály gyepiii, (u. p. Káptalanfa), - Zimics Károly Hányi, (u. p. Káptalanfa), Tury Géza bodorfai (u. p. Káptalanfa), — IVeitner Alajos káptalanfai lakósok egy forintos tagokul beiratkoztak, egyszersmind a 60-ik szám alatt iktatott aláírási iven aláirt 3 rendes tag után 15 Irtot, a 21 egy forintos tag után 21 irtot, együttesen 36 forintot — illetve a 20 krajcár postabér levonása után 35 frt HO krajcárt posta utalvánnyal bekiildvén, — a 62. 1887. sz. alatt iktatott aláírási iven aláirt két rendes tag után 10 frtot, és 7 egy forintos tag után liét forintot, összesen 17 forintot rövid utulag titkárnak átadván : Mojzer József, - Borsiczky Kálmán, — Seheiber Sándor, — főt. Ács Sándor; — Horváth Gyula urak az 1887-ik évi január hó 1-től kezdve az egyesület rendes, a többi megnevezett urak pedig ugyan 1887. évi január 1-től fogva az egyesület három éves egy forintos tagjaiul felvétettek, Mojzer József úr a szőlészet, - borászati, Borsiczky Kálmán, Scheiber Sándor úrak a töldmivelési s állattenyésztési, Ács Sán lor és Horváth Gyula urak a kertészeti szakosztályba osztattak. A rendes tagok által az 1887-ik évre befizetett évi öt forint, az egy foriutos tagok által befizetett egy forint tagsági díjak, a fenti elszámolás szerint öszszomorúságnak, ne szenvedjen, ne csüggedjen: Bányay él s el jő érte, mihelyt megtudja: hollétét. Nem adhattam szegénynek biztató, vigasztaló szót; pedig sirt a lelkem, ha láttam, mint közeledik rohamosan a sir felé. Később már ágynak esett s az orvos — ki bajának kutforrását tudta — kijelentette, hogy ha valami hatás, valami fordulat kedélyállapotában kedvezőbb változást nem idéz elő, — le kell mondania még a reményről is, hogy megmenthesse. Meranba is írtam, tudakozódtam Bányay után, de levelemre válasz sem érkezett. Bizonyosan meghalt s eltemették szépe,i s mért írnának arról, aki meghalt. Két napot voltam a kórházban töltendő még csak. Folyton arról gondolkodtam, hogy miképpen menthetném meg szegény Alice életét. Eljött a távozás órája, de nem : a mentő gondolat. Búcsú nélkül mégsem akartam távozni s engedélyt kértem az orvostól, hogy vele négyszemközt beszélhessek; kifejeztem abbeli reményemet, hogy e találkozás tói a betegre nézve kedvező fordulatot vámk. Az engedélyt megkapva, izgatottan, szorongva léptem Alice külün-szobájáháOtt feküdt a szenvedő lélek, a beteg liliom, habfehér ágyon, mint átszellemülő madonna. Megálltául az ajtóban szent áhítatta], mintha szentek szentjébe léptem volna, kiinnhagyva minden gondolatot, minden vágyat, ami földihez tapadhat. Aliee fölén elte gyönyörű szempilláit s rám nézett azokkal a kétséi beejtőn megtört szép szemekkel. Eléje léptem. Alice kisasszony, ön megbocsát nekem. Valami bederengte arcát, amiből azt lehetett sejteni, hogy mosolyogna, ha a lélek megtörtsége engedné. Köszönöm ! — szólt — igen köszönöm ! Ön olyan jó volt hozzám. Ön nemesen gondolkozó férfi. Mily szép volt öntől, hogy még csak nem is érintette azt, amiről pedig első találkozásunk ^alkalmával mondott szavaiból ítélve, — tudomása van. Es én milyen hálát lan voltam, milyen tartózkodó! De lássa: nem akartam önnek szomorú órákat szerezni ; mert tudom, hogy igen osztozott volna fájdalmamban. Most távozik ön erről a szomorú helyről, én még maradok, de nem sokáig. Elmegyek én is . . . elmegyek . . . ahova nem kísér el senki . . . semmi . . . szesen 52 frt 80 kr. azaz ötvenkét forint 80 krajcár o. é. a pénztárba beutaltatik, s erről a rendes tagok a felvételi okirat, az alapszabalyok, — a szőlőpályamunka, a biztosítási díj leengedési kedvezmény jegyzék mellékelésével, továbbá az első magyar általános biztosító társaság nagy-kanizsai főügynoksége, a „Zalamegye" cimű lap szerkesztő s kiadó tulajdonosa. Hanty Károly pénztárnok úr, úgy a felvett egy forintos tagok is jelen végzés megküldésével értesíttetni határoztattak, mindnyájan azon értesítéssel, hogy az évi díjak, úgy a rendes, mint az egy forintos tagok által az egyesület pénztárába postautalványnyal is e eitn alatt: „tekintetes Hanty Károly urnák Zalamegye levéltárnoka, s. t. főjegyzője, mint a zala-megyei ga/.d. egyesület pénztárrókának Zala-Egerszegen" postán utalványnyal is beküldhetők, — de a vidéki körök is megbízva vannak arra, hogy az egy forintos tagsági díjakat a tagoktól beszedhessék és érvényesen nyugtatványózhassák. -17. 67—1887. „Tiírnok-vidéki

u gazdakör alakítása iránt. Martincsevics Ferenc úr zala-tárnoki néptanító, Deák Mihály, Deák József egyesületi tagok s többek megbízásából is előterjesztvén azon kivánatot, hogy Zala Tárnokon ennek közel vidékére s Tárnok székhelylyel „Tárnok és vidéke" ciminel a Nagy-Lengyel vidéki gazdakör mintájára, mely rövid fennállása óta gyakorlati irányban szép eredménynyel működik, egy gazdakör alakíttassák, - azon reményben, hogy ennek 50 évdíjas tagja leend, — kéri a kör megalakítása iránti intézkedéseket megtétetni. Az alapszabályok 40. ij-a értelmében a megye bármely vidéke gazdasági egyesületi tagjainak kivánata folytán gazdakör alakitható levén, — Deák Mihály úr a gazdasági egyesület rendes tagja jelen végzés kiadásával ideiglenes elnöknek kiküldetvén megbizatik és télkéretik, hogy az esetben, mint az előterjesztésben jelezve van, hogy Tárnok és vidékéről legalább 50 három éves egy forintos tag az egyesület s illetőleg a kör tagjául beiratkozik, ezeket, úgy az alakítandó kör területén lakós vagy birtokos egyesületi rendes és évi fizetéses tagokat Zala-Tárnokra, mint a kör székhelyére alakuló közgyűlésre összehívni, a kör megalakulásáig a három éves egy forintos tagok jelentkezéseit s a tagsági díjakat elfogadni, — a megalakulást az alapszabályok 44. tj. értelmében eszközöltetni, s a megalakult kör által az eredményről a jelentést megletetni méltóztassék. Erről Martincsevics Ferenc úr is a végzés megküldésével értesíttetni határoztatott. 48 37, 45, 47, 48. Kohn Gáspár úr orosztonyi, — Vrana Frigyes úr pekleniczai, — Fatér János úr szompácsi, — Marton Lajos úr zala-lövői lakós földbirtokosok az egyesületnek rendes Lampert József ur körjegyző orosztonyi, —Tamás István letenyei, Horvát János orosztonyi, Takács László zala-mindszenti, Hajba Ferenc zala-lövői lakosok három éves egy forintos tagjául jelentkezvén : 1887-ik évi január 1-től fogva az egyesületnek jelentkezésük szerinti tagjaiul felvétettek; — a felvett rendes tagok a földmivelés és állattenyésztési szakosztályba osztattak, erről ők az alapszabályok, a felvételi okirat, a tüz és jégkár biztosítási díj leengedési kedvezmény jegyzék mellékelésével, úgy az első magyar általános biztosító társaság nagy-kanizsai főügynoksége, a „Zalamegye" cimű lap szerkesztő és kiadó tulajdonosa, s egyesületi pénztárnok úr a végzés megküldésével értesíttetni határoztattak. Eg. szersmind Kohn Gáspár, Vrana Frigyes, Fatér János, M irton Lajos urak az üt forint évi rendes tagsági, Li upert József, Tamás István, Horvát János urak az "gy forint évi tagsági díjnak postautalványnyal e cini al itt: „tekintetes Hanty Károly urnák egyesületi Mily sötét gondolatok! On oly fiatal . . . Nagyon, nagyon öreg már! Nem bírom el az életet, nem e szivet. Nehéz . . . iszonyú nehéz mind a kettő. . . . Egyre kérem önt. . . Ha az életben még találkozik azzal, akinél arcképemet látta, mondja meg néki, mondja meg neki, hogy . . . mindent itt hagyok, csak az ő emlékét viszem el magammal síromba : . . . az ő nevével ... az ő drága nevével zárulnak IK; ajkaim örökre. . . Mondja meg . . . mondja meg ... A csendes zokogás elfojtá Alice ajkain a szót. Az én szemembe is könnyek szivárogtak s hogy azokat elrejtsem, kinéztem az ablakon, mely épen az utcára nézett. A következő pillanatban elugrottam onnan s megragadtam Alice kezét. Aliee kisasszony, bizzék Istenben, bizzék ! Higyjen ! El! Megvan! Jaj mit tegyek, mit mondjak, hogy megne öljem önt ! — Azután rohantam (mint az eszeveszett) egyenesen az utcára. - Hé ! Báró úr ! Bányay ! Béla te ! servusz ! Te vagy ? A künn haladó magas halvány férfi megállott. Jól láttam tehát onnan felülről ; ő volt Bánvay Béla. Oda rohantam hozzá s karjait megragadva, mint valami őrült, úgy vonszoltam, vittem magammal. Az öröm, gondolat, hogy szegény Alicet megmenthetem, minden magyarázatot, minden szót belém fojtatt. Örömömben bizonyosan azt az ostobaságot tettem volna, hogy viszem egyenesen a szegény beteghez s igy azután valósziniileg megölöm mind a kettőt, ha az orvos épén szemközt cem jön velem. Alice meg lett mentve; Ikigyógyult. Ne kívánják tőlem azt az abszurdumot, hogy prózában írjam le azt a jelenetet, mikor az a két egymásért élő szív egymáshoz simulva dobogott. Az örök üdvösséget lopták meg akkor. Azt mondom el, ami mindig a legbiztosabb ered niény s amit mindennapisága dacára is legszívesebben olvasnak önök, hogy pár hónap múlva az oltár előtt lett megszentelve az a szerelem, mit a jó Isten különben már jó előbb megszentelt. Ná-znira Párisba ment az ilju pár a megbékült szülők karjai közé. •—y. pénztárnoknak Zala-Egerszegen" - az egyesület pénztárába leendő beküldésére ezennel felhivatnak. Takác; László és Hajba Ferenc részéről beküldött egv forint pedig a pénztárba beutaltatik. 49. 24. Árvay István úr zala-megyei közgazdasági előadó 229. 1887. sz. alatt felkéri az egyesületet, hogy a ré gibb időkben hozott határozata folytán évenkint pályázatot és díjazást is rendezzen azon néptanítók részére, kik a gyümölcsfa tenyésztésben tanítványaikat sikeresen oktatták, valamint dijakat tűzzön azon népiskolai tanulók számára is, kik az e részbeni tanulásban legtöbb szorgalmat, előmenetelt tanúsítottak. Elismeréssel fogadván a gazdasági egyesület közgazdasági előadó urnák a gyümölcsfa tenyésztési ügy iránti figyelmét és gondoskodását, ez alkalomból is kifejezi azon nézetét és meggyőződését, hogy a jelzett cél elérésére legelső követelmény az, hogy a népiskolai tanítók általában a gyümölcsfa tenyésztésben és ennek oktatásában jártassággal és képesréggel bírjanak, mely kellék pedig a legtöbb népiskolai tanítónál hiányozván, ennek megszerzése részükre szükséges, a miért is a gaz dasági egyesület úgv az 1886-ik, nnnt az 18S7-ik évi költségvetésében 150 frtot ily néptanítókat a gyümölcs!;, tenyésztésre oktató tanítók segély díjazására tel is vett. Minthogy pedig a községi faiskolák kezelése é-, eredményes üzemben tartása iránt olv irányú megyei szabályrendelet alakítása van folyamatban, hogy a faiskolák kezelése s kapcsolatban a tanuló ifjúságnak a fatenyésztésre, gyümölcsfa nemesítésre oktatása is a népiskola tanítók feladata gyanánt tűzetnek ki. közgazdasági előadó úr bizalommal felkéretik, miszerint mindezekkel öszhangzatban s főfigyelenimel a népiskolai tanuló ifjúságnak a néptanítók által a fatenyésztésre és gyümölcsfa nemesítésre mily sikerrel lett tanításának eredményére, vagyis a gyermekek által minő eredménynyel lett tényleges elsajátítására, részletes javaslatot előterjeszteni szíveskedjék. 50. 66- 1887. , lz egyesület kertjében üvegház létesítése elhatározásáról. Felolvastatván a f. évi jan. 10-én II 17. számú végzéssel kiküldött bizottságnak írásban előterjesztett jelentése az ahhoz kapcsolt tervrajzzal és anyag s munka költségvetéssel, melyek szerint az üvegház a megve által az egyesületnek céljaira használatára átenge lett kertben a kertészlegények házikájához kelet felől toldva építtetni javasoltatik s mely költségvetések szerint az' egész üvegház mintegy ezerszáz forintba kerül — a költségvetésbe fel nem vett berendezési állványokkal együtt, — a mely terv szerint elkészítendő üvegház kezelése után az egyesület jelenlegi kertésze az ISSS ih évre az összes befektetési tőkének öt százalékát az 1889. évre 7" „ (hét százalékát), az 1890-ik és következő évekre nyolc százalékát az egyesület pénztárába tisztán beszolgáltatni magát kötelezőleg megajánlotta, oly kötelezettséggel, hogy az üvegházat a közönség magasabb igényeinek és ízlésének is megfelelő virágok, dísznövények tenyésztésére is berendezni tartozik, a fűtéshez szükséges fa, trágya egyéb anyagok, edények, eszközök stb. beszerzésének gondja és költsége pedig őt terheli — a bizottság javaslata egész terjedelmében elfogadtatván, megbízatott, hogy a vállalkozókkal és a kertészszel, ennek az egyesület szolgálatában még eltöltendő egész ideje tartaniára a szerződést kösse meg, az építést különösen a terv és költségvetés szerinti anyagok felhasználása tekintetében ellenőrizze, s az egész kivitelére felügyeljen, s befejeztével jelentést tegyen. Megjegyeztetvén, hogy a kertésznek foszolgálati teendő je és általános kötelezettsége az egv let kertjének a gyümölcsfatenyésztése tekintetében jövőre is változatlanul fen marad, s a kert tnivelésének hátrányt szén \edni nem szabad — köteles a nemesítendő gyümölcsfa nemek tekintetében az utasításhoz alkalmazkodni, rendes catalogust vezetni, — a melynek minden évre öszszeállítása. kinyomatása s a tagoknak megküldése is egyszersmind ezennel elhatároztatott, s foganatosítása elrendeltetett. 51. 27. Erdészeti albizottságnak 357 1886. sz. alatt kelt átirata, uiely szerint áz egyesületet a beerdősítendő kopár területeket kiterjedés, határdülők, és terület kiterjedés s helyrajzi szám szerint közöltetni kéri, illetékes értesítés szerint ezen adatok hivatalos közhatósági ufón beszerezve lévén, intézkedést nem igényelt. 52 53. Sopron-megyei gazdasági egyesület átirata, melyben a magyar gazdák jégbiztosítási szövetségének alapfeltételeire vonatkozó észrevételeit közli, tudomásul vétetett. 53 56. (>rszágos törzskönyvelő bizottság az országos törzskönyv alapszabályait közölvén, az Értesítőben közzé tétetett. 54 41. Földmivelés-, ipar- és kereskedelmi kir. miniszter úr 72 1887. számú értesítése az iránt, hogy az 1885-ík évi kiállításról a főjelentés Grill K. könyvkereskedésében öt írtért kapható, tudomásul vétetett. 55. Jelen jegyzőkönyv hitelesítésével Szabó Samu és Skublics Zsigmond urak megbízattak s teljesítésérc; telkérettek. Egyéb elintézendő tárgy nem lévén, elnök úr a közreműködőknek szives kö-zönetét fejezvén ki, a közgyűlést bezáratnak nyilvánította. Knilt. Háezky Kálmán s. k. ügyvezető elnök. Szigethy Antal s. k. titkár. Szabó Samu k. Skublics Zsigmond s. k. Mcghivo A zala-megyei gazdasági egyesület a/, 1887-ik évi ápril hó 3-án Zala-Egei-szegen tartott rendkívüli közgyűlésén 45. 60. 1887. szám alatt a sümegi és szentgróthi járások területére Sümeg székhelylyel ..Síimet] Vidéki Gazdakör" eiminel, gazdakör alakítását elkatá-