Zalamegye, 1887 (6.évfolyam, 1-26. szám)

1887-04-24 / 17. szám

VI. évfolyam. Zala-E^erszeg, 1887. április 24. 17. szám. Előfizetési díj: Egészévre 4 ft., Félévre 2 ft.. Negyedévre / ft. Hirdetmények: 3 hasábos petitsor egyszer 9 kr., többszöri hirdetésnél 7 kr., Bélyegdij 30 kr. Nyilttér petitMoni lá kr. L társadalmi, kőzmdisi és ^dászaií hetilap. A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem kiiltllink \ issza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasár-nap. Őszinte szó városunk kereskedőihez. Köztudomású dolog, hogy városunk kereskedői a mindennapi tapasztalás által beigazolt ima ténykörülmény által vezéreltetve, hogy lapjainkban bármely pályán működő csak az által szerezhet magának polgártársai előtt kellő tekintélyt, ha az állásának megfelelő elméleti ismeretekkel is bir, pár évvel ezelőtt mozgalmat indítottak meg egy, a törvény alapján szervezendő alsófokú kereskedelmi iskola létesitése tárgyában. llogy lelhesedésük nem volt pusztán felobbanó láng', megmutatta az eredmény. De nem is képzelhettük ezt máskép oly mozgalomnál, melyet ;i jóakarat indított, meg s melynek megvalósítását a fenforgó körülmények oly cényszerítőleg sürgették ! — Nem hisszük ugyanis, hogy legyen kereskedőink között csak egyetlen egy is, aki be ne átná, hogy aminő ismerettel 15—'20 év előtt valaki kereskedő lehetett, az ma nem elegendő, ía valaki nemcsak a kereskedői nevet, hanem i kereskedői állást joggal mégillető tekintélyt is akarja magának követelni. Az intézet, melynek fentartásához a város is — méltányolva az iskola nemes feladatát évi segélylyel járul . három éve áll fenn s gyekszik kitűzött magasztos célját megvalósítani. A siker, melyet két évi fennállása után felmutatott, inig egyrészt az érdekelt körök megelégedését kivivta, egyúttal beigazolta, hogy ezen intézménvt továbbra is fenn kell tartani. Ennek köszönhető, hogy a f. t8®

R -. tanévjen is még pedig a mult évi szervezethez képest .'1 éves tanfolyammal az intézet megnyílt s a három osztályba összesen 32 kereskedő tanonc iratkozott be. — A három éves tanfolyam alatt a növendékek a magyar- és német fogalmazásban, a kereskedelmi- és áruismében, kereskedelmi számtan-, váltóisme- és könyvvitelben nyernek gyakorlati oktatást oly mértékben, amennyi egy kisvárosi kereskedő igén veit meglehetősen kielégíti s melynek alapján esetleg bárki is magát önszorgalom utján tovább képezheti. Az oktatás sikerét azonban két körülmény nagyban nehezíti s mivel mindkét akadály elhárítása csupán helybeli kereskedőink jóakaratától függ anélkül, hogy legkisebb anvagi áldozatot is kellene hozniok: a jobb sorsra érdemes ügy érdekében ez akadályokra kereskedőink figyelmét felhívni szükségesnek tartottuk. Tesszük ezt azon megnyugtató öntudattal. O , rí hogy őszinte szavaink viszhangra találnak s kereskedőink belátva állításunk valóságát, az akadály elháritátásában közösen fognak közreműködni. Hogy az intézetben a tantestület óhajtott eredményt a növendékek mindegyikével elérni nem kép' S: ennek egvediili oka azon nagy eltérés, mely az iskolába lépő tanoncoknál az előtanulmányt illetőleg észlelhető. — így a f. IMS

1

1:, évben az első osztályba beiratkozott növendékek között volt olyan, aki a polgári iskola Il-ik. vagy kik a polgári iskola I. osztályát sikerrel elvégezték, aki a gyninasium i. osztályába járt. de ott elbukott, ismét volt •> olyan, aki jóformán csak olvasni tudott, irni csak nehezen, a számtannak meg a legelemibb részét sem ismerték: gvaló fafitsi iskolának ínég gyarlóbb tehetségű csemetéi. Megvalljuk, nem tudjuk magunknak kim gyarázríi, mikép boldogulhat ily tanonccal tő nöke ? Hogy azonban ily tanoncokkal az alsófokú kereskedelmi iskola 1. osztályára előirt tananyagot elvégezni lehetetlenség: azt kiki nagyon természetesnek fogja találni. S a tanitó a legjobb akarat mellett sem tehet mást. mint az ilv — kellő előkészültséget nélkülöző tanonc.zokat teljesen figvelmeu kiviil hagyja; mert ha ezekkel kísérli meg a tananyag feldolgozását. valóságos sisiphusi munkára vállalkozik s azon veszélynek teszi ki önmagát, hogv a kellő előkészültségii növendékekkel sem végezheti el a kiszabott tananyagot. Mily könnyen segíthetnének kereskedőink e bajon, ha csakis oly növendéket vennének fel tanoncul, aki legalább is a gymnásimn-, reálvagy polgári iskola első osztályát sikerrel elvégezte. Ily növendékekkel ugyanis nemcsak a kiszabott tananyagot lehetne - nem levén ott a mostani hátramozdítók — egész könnyűséggel feldolgozni, hanem még ennél többet is lehetne elvégezni s az ily tanoncokat kereskedőink is sokkal előnyösebben használhatnák ; mert — amennyire a dologba be vagyunk avatva — az ilyen, minden előkészültséget nélkülöző tanoncnak is ugyanannyi a tanoncéve, mint azé, aki osztályokat végzett s igy aki J o o J sokkal értelmesebb s az üzletben is használhatóbb. — Az óhajtott siker elérését gátló másik akadály a növendékeknek az iskolába való rendetlen járása. A tanoncokat e tekintetben nem vádolhatjuk ; mert ők szívesen látogatják az iskolát s mindenkor a legnagyobb készséget tanúsítják az előadottak elsajátításában. A hiba itt magukban a főnökökben rejlik, a kik talán sajnálják tanoncaiktól azon heti pár órát, amit ezek az iskolában töltenek. Nem hallgathatjuk el itt azon anomáliát, melyet e részben tapasztaltunk. Kereskedőink ugyanis, ha velük beszélünk, általában panaszkodnak az üzleti pangásról. Nincs okunk szavukban kételkedni; sajnos, igazolja azt a mindennapi tapasztalás. De ott rejlik a dologban a szatira, hogy mikor az iskolába hetekszámra sem jövő tanonctól elmaradásának okát kérdez/.tik, valamennyi azon stereotip feleletet adja: nem lehetett eljönni; mert sok dolog volt az üzletben ! Mi e kettőt összeegyeztetni nem tudjuk, de talán más sem. Mert megengedjük, hogy az általános üzleti pangás mellett is előfordulhatnak esetek, mikor csakugyan sürgős dolog miatt a tanonc nem jöhet iskolába, de hogy azon számos, folyton meg-megujuló mulasztást mindenkor a sürgős munka okozná — ezt — megvalljuk őszintén — nem vagyunk képesek felfogni. „Zalamegye" tárcája. elbukott. Az orvosok aggódó képpel vizsgálták a seb t, mely a bordák között volt. A golyónak véleményük szerint — a tüdőt is kellett érintenie, s igy a seb életveszélyes volt. Nagy gonddal kellett beszállítani szobájába. Itt a szükséges intézkedéseket azonnal megtettük, hogy a beteg a lehető leggondosabb ápolásban részesüljön. Hogy betegsége mint folyt le, nem tudom, mert a párbajt követő napon táviratot kaptam, hogy haladéktalanul siessek haza, nagyfontosságú hivatalos mű ködés vár rám, ami halasztást nem tűr. Bányaytó) el sem búcsúzhattam, inert távoztamkor már beállott nála a sebláz s ig«n nagy csendben, nvugalomban kellett őt hagyni. Azután eltelt egy két hónap; mégcsak hírt se vettem róla. Ugy szerettem volna pedig tudni, hogy él-e ? holt-e? Hogy nu lett abból a szegény angyali teremtésből, szegény Alicéből ? Megtalálta-e Bányayt, akiért elhagyta szüleit, szeretteit, hazáját. Kimondhatatlannak kellett lennie annak a szerelemnek, mely egy idegenben bujdokolva, viszontagságokat. hányattatást szenvedve, keresse szive bálvány képét, a boldogság, az üdvözülés igéretíöldjét. Csodálatos véletlen adta kezembe a történetnek Balaton-Füreden megszakadt fonalát. Hivatalos küldetésben kellett utaznom Budapestre. Fejérvár közelében vonatunk gépjének valami baja történt. Irtóztató vihar dühöngött, embert, állatot födél alá szoritó zivatar. Villám-villámot ért. Cseppet se lehetett csodálni, hogy a gyorsvonat személyzete arra nein is gondolt, hogy az utánuk jövő posta-vonat ellen födözzön vagy annak megállítása iránt intézkedjék. Szemfogé, pokoli sötétség volt; csak a villámok vagdalták azt meg egy-egy másodpercnyi időre. Ugy álltunkban egyszerre csak vészjelzés sivított keresztül a légen s a küvetketkező pillanatban pokoli roppanással zúzott össze a vasúti kocsi, melyben ültem. Fejemen óriási csapást éreztem, s eszméli temet vesztettem. Mire magamhoz tértem, a fejérvári közkórházbán cHózámnak, Egy félénk csók kezedre lopva, A evetve, játszva, kedvesen. Ha tiszta, mint mit nap sugára Lehel fehér liljom havára, Nem vétek az még kedvesem. Mért fájna néked az az egg csók Mit egg szív szűzi vágya ád ! Az a láng, mely a reggnek fénye ; A hajnalpír nem törli még le Egy rózsabimbó hímporát. 11. — Heine után. — Van gyémántod, van drága gyöngyöd, Mi földi vágy, van mindened: A legszebb szép szemek tiéid — Mi kell több kedvesem neked ' A te gyönyörű szép szemeddel Nagyon megvertél engemet, Megrontottál te, oh ! egészen Mi kell több kedvesem neked ! Pátky L. A „b a p o ú r-'íi. (Vége. i A párbaj másnap megtörtént az arácsi temető mellett. Szegény „báró úr" a második lövés alkalmával feküdtem, mint sebesült. Ott tudtam meg, hogy a póstavonat teljes erővel a mi gyorsvonatunkba rohant, mely alkalommal a hátsó 3 kocsi teljes romokká lett. Két egyén meghalt s többen megsebesültek. Ezek között voltam én is. Sebem nem volt életveszélyes s egy hét elteltével már elhagyhattam az ágyot, hogy sétát tegyek a kórház udvarán. Egy ily sétám alkalmával izgalmas jelenetet kellett átélnem. Ahogy gondolatokba mélyedten haladok az udvar fasorai között, egyik padon feltűnő eleganciája, halavány nőt pillantok meg. Dermedten álltam néhány pillanatig, mintha oda gyökereztek volna lábaim ; azután közelebb léptem hozzá s zavartan köszöntöttem francianyelven. A nő Alice volt, köszöntésemet szívesen fogadta, mire én kötelességemnek tartottam bemutatkozni s kijelenteni, hogy arcképe után már ismerem őt. A szegény halott-halvány nő arcán derengő pir ömlött el: lesüté szemeit s őszinteségemet nem viszonozta őszinteséggel. Az ápoló irgalmas-nővérek egyikétől tudtam meg, hogy már két hónap óta a kórházban van. A lajstromba mint francia társalgónő van bevezetve. Utazás közben erős láz vett rajta erőt s ide a szállóból hozták betegen. Lázából kigyógyult, de még veszélyesebb baj kezd rajta erőt venni : a mélakór. Az első találkozás után többször találkoztunk és társalogtunk s láttam szegényt napról napra jobban hervadni, láttam szemében azt a vészes derengést, mely után rendesen az elme éjszakája: a téboly szokott következni. Szentségtelenségnek tartottam volna szive világát csak egyetlen szóval is érinteni, pedig talán ez segitett volna rajta . De más oldalról féltem is őt vi gasztalni, mert magam sem voltam bizonyos az iránt, hogy mi lett Bányay val, a mi szegény bárónkkal. Előbb hát írtam Füredre, hogy mi történt vele? Onnan azt válaszolták, hogy Füredet betegen hagyta el s orvosi tanácsra Meranba ment üdülést, gyógyulást keresni. Ott voltam, ahol előbb; Alicének uein szólhattam; nem mondhattam, hogy beadja át lelkét annak a kínzó, mély lolnn e7ámnnkhn7 pnv fpl iu mfillól/lot van c«atnlua