Zalamegye, 1887 (6.évfolyam, 1-26. szám)

1887-01-09 / 2. szám

A zala egerszegi ipartestület közgyűlése. A zala-egerszegi ipartestület évi közgyűlését t. hó 2-án tartotta d. u. 2 órakor a polgári iskola rajztermében Meskó József testületi elnök elnöklete alatt. A testületi elnök megnyitó beszédében üdvözölvén a szép számmal egybegyűlt tagokat, kérte őket, hogy a tárgysorozatban feltüntetett ügyekhez kellő higgadtsággal szóljanak. Hangsúlyozta az ipartestületek ma gasztos feladatát, a szép sikert, mely benne a tagok egyetértő működése mellett elérhető. A tagokat további egyetértő működésre kérte. — Ezután felolvasta az ipartestület 1886. évi működését feltüntető elnöki jelentését, mely szerint az ipartestület működését 1886. évi április hó 11-én kezdette meg, a testületnek van 320 tagja, akik után tagsagi díj cimén és évnegyedes fizetésekből, továbbá tanoncszerződés és tanonc-bizonyitványok után díjakból befolyt 639 frt 75 kr., melvből a 299 frt 70 kr. kiadást levonva, a testület 340 ' írt 05 kr. készpénzzel rendelkezik ; a tagsági díjhátrálék 638 frt 25 krt tesz ki. A testület tartott 3' közgyűlést, 14 előljárósági gyűlést, melyen 59. ügy lett elintézve. A békéltető bizottság 9 ülésbeu 22 peres ügyet intézett el. míg az ipartestületi elnök és jegyző ügyköréhez tartóz 5 ügy beérkezett 345, melyek az év végére mind elintézést nyertek. — A jelentés elismeréssel emlékezik meg több előljárósági tag ügybuzgó működéséről. — Folytatólag felemlité jelentésében az elnök azon visszás állapatot, hogy sok ipar társulat vagy céh, mely előzőleg termállt és szép vagyonnal rendelkezett, az ipartestületi! ek még most sem számolt be, holott azt már az 1886. év folyamán kellett volna tenni. —- Melegen ajánlja a jelentés a testületi tagoknak a betegsegélyezés, évdíjsegélyezés, temetkezés, nyersanyagbeszerzés, közös raktározás létesítését, mely összetartó működés mellett kis fáradság mellett eszkö zölhető volna. Végül azon óhaját fejezi ki, hogy a testület tagjai iparáganként szakosztályokra alakuljanak s a következő 8 szakosztály létesítését ajánlja: 1.) a bőranyagból dolgozó iparosok (csizmadia, cipész, szíjgyártó és kárpitos); 2.) a szövetanyagból dolgozó^ ipa rosok (szabó, szűcs, gombkötő kalapos, szürszabó, takács); 3.) a vasanyagból dolgozó iparoson (kovács, lakatos, bádogos, rézműve o, kolompár, órás, aranyműves, puskás és szegkovács); 4.) a fa anyagból dolgozó iparosok (ács, esztergálos, csutorás, bog.iá : '.t.alos, kádár és orgona készítő); 5.) a wld anyagból dol

0o .ó iparosok (fazekas, kálhás, cserepes, kőraives, kőfaragó): 6.) a festészeti iparoso' ruhafestő, szobafestő, nyomdász, könyvkötő); 7.) a különféle iparágbeli iparosok (kéményseprő, kefekötő, fésűs, köteles, fodrász, borbély és szpppanfőző); 8.) élelmi cikkbeli iparosok (rnohár, sütő, cukrász. mezes kalácsos, mészáros, hentes, korcsmáros). — A felolvasott elnöki jelentés helyeslőleg tudomásul vétetvén, előterjesztetett az 1886. évi bevételek- és kiadásokról vezetett számadás, melynek felülvizsgálatára Schtitz Sándor, Nagy Károly és Juhász Lajos testületi tagokból álló bizottság küldetett ki. — Az ipartestület 1887. évi költségvetése következőleg lett megállapítva: 1) Bevételi előirányzat: 320 rendes tag után tagsági illeték 320 frt; 40 szabaduló után 3! írtjával 120 frt; 28 szegődő után á 2 frt 56 frt; segédektől irodai általány cimén 60 frt; oly segédektől, kiknek könyveit láttamozás végett vidékre kell küldeni eljárási díj fejében 50 krjával 20 után ! 10 frt; a testület törzsvagyona után kamat 20 frt; 1886. meghívta . . . Szalayt. Hóbortos fővel, — tücsköt, bogarat meghányva vetve, — ördögöt poklot felbolygatva sok bolond munkát végezett. A bolondok azt mondták rá, hogy zseni; a zsenik meg. hogy bolond. TÍs hogy „z utóbbiaknak volt igazuk, lehet következtetni abból a tettéből, hogy mikor a mélyen tisztelt olvasóközönség pokolra átkozta, — megírta (talán éppen a saját útját) „A poklok felé

u cimű novellájában ..... és a bolond szerencse úgy hozta, hogy ezzel pályadíjat nyert. Ez főibátorította és azt az eszeveszett tervet érlelte meg agyában, hogy a menny országot és poklot örömszülékké teszi ; összeházosítja az angyalt és ördögöt. Tervét úgy testesítette ineg, hogy novelláit „ Angyal és ördög eimen adta ki. Mivel pedig az olvasóközönség bajuszos vagy bajusztalan angyalokból és ördögökből áll, úgy történt, hogy az angyalok féltek a munka ördögeitől, az ördögök pedig annak angyalaitól s. ennek folytán „nem vette be se pokol, se mennyország;

u a kiadó nyakán maradt. -— Szerkesztői működését a „Zalai Közlöny" 1886. évi 52. számában fejezte be egy hóbortos agygyal irt bucsu-cikkel. Azt irja ebben, hogy négy-évi szerkesztői működése alatt semmit se tett, semmit se tehetett. Ha csak egy cseppnyi őszinteség vau benne, azt irta volna, hogy négyévi szerkesztői működése alatt negyvenesztendőre való bolondságot tett, de még többet is tehetett volna, mert ahhoz bőven van anyaga." Ezeket olvastam én abban a krisztustalan protukulumban. Na ezek hát pompás dolgok ! És mind magasabb kritikai szempontból megirva, ott, hol már a földi érdek-harc, huza vona, undorító hajsza megszűnik, hol már béke van és igazság. Lelkemet valami kinos érzés feküdte meg. Ennyire vittem én hát! Itt van földi életem nyomorult összesége ! Bánatos csüggedt fővel borultam a nagy könyv fölé. Erős kopogtatás hallatszott. Koch bácsi, ami levélhordónk ad át egy levelet; de már valóságban. Udvardy collegáin ir, hogy legyek a „Zalamegye" főmunkatársa. Milyen jó, hogy az én kedves kollegám nem járt még a Holdvilágban s nem lapozott abban a krisztustalan főkönyvben ! Akkor aligha üdvözölhetném e lap kedves olvasóit ma, mint főmunkatárs. Aztán mondja valaki, hogy nincs bolond szerencsém ! Hanem annál kevésbé van a „Zalamegye" szerkesztőjének, meg m, t. olvasóközönségének. Szalay Sándor. évi pénzkészlet 58 frt 58 kr. s így összes bevételi előirányzat 644 frt 58 kr. — 2.) Kiadások: elnök év, tiszteletdíja 100 frt; irodai lakbér, fűtés és világítás , 100 frt; jegyző évi fizetése 150 frt; szolga évi fizetése 96 frt; hírlapok- és irodai szerekre 50 frt; irodai bútorok beszerzésére 50 frt, összesen 671 frt. — Az évi költségvetés előterjesztése és megállapítása után elnök maga és tiszttársai nevében a bennük helyezett bizalmat megköszönve, miután Meskó József elnöknek és Major Károly jegyzőnek ügybuzgó működésükért jegyzőkönyvileg köszönetet szavaztak, az alapszabályokban előirt titkos szavazás Sabján Lázár korelnök elnöklete alatt raegejtetett. A titkos szavazás eredménye : Meskó József elnök; előljárósági tagok Puer József, Szekeres István, Simon Ferenc, Filipánics Mihály, Zámbolt Kálmán, Holezer Ferenc, Kéner Dániel, Smelka István, Stern Bernát, j Smal Ignác, Major Károly, Vörös Gyula, Kovács László. Sanits Sándor, Bencze György, Sabján Lázár, Werte lits István, Juhász József, Klosovszky Ernő, Gaszta Antal, Sleminer Károly, Kummer Gyula, Eisenstadter Zsigmond, Házas Sándor. - Póttagok: Lakatos István, Lapat Pál, Lónyay János, Fürst Salamon, Németh Ferenc, Dömötör József, Kraxner János, Némethy Ignác, Delián Mihály, Fitos Károly. Schupfenhauer Frigyes, Kolbin József. — A megejtett titkos szavazás sok időt vévén igénybe, az idő "előre haladottsága miatt a közgyűlés a tárgysorozat utolsó pontját, az indítványokat már nem tárgyalhatta. — Elismeréssel említjük fel, hogy amily zajos volt a mult évben az ipartestület első közgyűlése, ép oly higgadtan folyt e közgyűlésen a .tanácskozás, arai fényes bizonyítéka annak, hogy a tagok belátva az ipartestület előnyös voltát, nem azon törik fejüket, mint kellene egvenetlenséget szítani s ezáltal a testületet erőtleníteni: hanem ellenkezőleg vállvetett működéssel igyekeznek az ipartestület ügyét előbbre vinni, jól tudva, hogy a testület megszilárdulása és áldásos működése csak is a testület tagjainak válik előnyére. — Szilveszter est Csáktornyán. Az év utolsó estéjét Csáktornya város közönsége kellő pietással és szokatlan ünnepélylyel fejezte be. Út órakor volt a hálaadó isteni tisztelet. A szentegyház zsúfolásig megtelt a vallás és rangkülönbség nélkül megjelent ájtatos liivek sokaságától. Az isteni tisztelet igaz — „Obzor" nagy örömére — horvát nyelven folyt le, a melyen azonban mi egy cseppet sem botránkozunk meg. Énnek ugyanis ma nap még így kell lenni, mivel a nép nyelve horvát. De bizunk a magyarok Istenébe. és ha „Pesti Napló"-nak igaza lesz, úgy rövid idő múlva a jelen élők gyermekei Ugyan anyanyelvükön, de édes hazai magyar nyelven fogják az Egek úrát áldani és magasztalni, hogy megengedte élniök azt a boldog időt, amikor Út hazai nyelven dicsérhetik, hogy már egyszer Ilonjukat hazájukban lelhetik. A mi a szokatlan ünnepélyt illeti, az a dalestély volt, mely minden tekintetben kitűnően sikerült. Tiszta jövedelem: 234 frt és 54 kr. fölülfizetni szívesek voltak: Molnár Antal (Perlak), Kohn Hennán 5—5 fit; Ziegler Kálmán 3 frt; dr. Bardio György, Nuzsi Mátyás, Vrancsics Károly, SanjU József, Hirschmann Lf'o, Szabó Lajos (F.-Miháloveez), Laperszbeck József 2—2 frt; Máyer Károly, Gaál Imre, Szinkovies Ferenc, Greskovies János, Alszfeghy Alajos, Murai Róbert (Belieza), Nóvák László, Vargha Vida. Mayer Hermán, if'j. Szeiverth Antal, Wollák Rezső, Grezló János, Czukelter Józsefné, ÍZ.-Egerszeg), Mayer Salamonné, Ungár Ignác, Deurbányi Elekné, Pá'ya Mihályné, Frász Tamás, dr. Sebwarcz Albert, Göncz Lajosné, Hirsehmnnn Samu, Graner Miksa, Graner Mór, Fischel F., Rosenberg Lajos, Csákáthurner Salamon, Pollák Gyula, Kollárics Mihály, Pecsornik János 1 — 1 frt'ot. A dalegyesület által előadattak : „Olyan a te dalod" Hubertől. „Viharban" Dürnerlől és „Liebesbrief" Zichrertői. A legnagyobb tetszést az első kettő aratta, hatásuk már magában a darabok kitűnő compozitiójában és kifejezésteljes öszliangjaiban rejlett. Hogy az utolsó darab derült dallamával és humoros szövegével sem maradhatott hatás nélkül, magától értetődik. Áttérve a darabok előadására, erről csak a legnagyobb elismeréssel szólhatunk, mert ritka szabatossággal adattak elő. A zenészekről tanúskodott a forték és pianók, az ütemek pontos betartása, a crescendók és decreseendok finom fokozatossága. Egyszóval az egész előadáson a gazdag hangerő mellett meglátszott a szorgalom a gondos és kitartó tanulás és mindenekfölött az ügyes és lelkiismeretes vezetés, ini Alszeghy Alajos szeretett polgártársunk és a dalegyesület kedves karmesterének az érdeme. A jutalmul fölzudnlt tapsvihar jelentékeny részét pirulás nélkül magának vindicálhatja; mert csak ugyan őt illette. CSARNOK, y A mi első karácsonyfánk. (Megtörtént.) Kezdő emberek tanulási díj fejében sokszor lőnek bakot. Ennyit mentségemül. Mindenki tudja, hogy kezdő apa vagyok. S aki még nem tudná, annak bemutatom magamat, mint a kis Jézus egyik megtestesült követét a nagyon sok közül. Ne tessék, kérem, megilletődve lenni; nem vagyok angyal, sem fehér, sem fekete, nincsenek szárnyaim; hiszen bárcsak lettek volna! most nem bordanám az egyik karomat abrakos tarisznyaként a nyakamba akasztva. — Mint apának — noha csak kezdő minőségben — (mondom, ezt mentségemül kell fölhoznom), nekem is meg kellett alkudnom a kis Jézussal, hogy ezentúl minden karácsonyestén látogasson el hozzánk is, mivel az apróság azon fokára jutott cl az érettségnek, hogy képes hatalmas örömzajt csapni a szépen dekorált karácsonyfa alatt. Eddig a karácsony ünnepélyes örömeit csak azokra a jövendőbeli örömökre alapítottuk, hogy ha már majd a Lacika meg a Mariska járni, beszélni tudnak: akkor . . . akkor aztán lesz nálunk is valódi karácsony, amilyen még soha, sehol sem volt. Igazán, nem is karácsony, a karácsony gyermek nélkül. Lacika és Mariska immáron járni, futkosni szépen tudnak. Sőt Lacika beszél is, legalább annyit, hogy nem egy melanholikus honatyát megszégyenithetne elokvencia dolgában. Mi légyen hát az, ami a szivemet nyomja ? Ne nevessenek ki kérem, mindent bevallók töredelmesen. Karácsony böjtjén — (mert, hogy a bemutatás világossága élénkebb legyen, ki kell még nyilatkoztat uom, hogy katholikus vagyok, ezenkívül hadmentes és a jótékony tehénhimlővel beoltott, buzgón adózó békés polgárj, — hát., mondom, karácsony böjtjén nagy büszkén léptem ki a kapunkon. (Ez a „kapunk" a világért sem azt akarja jelenteni, hogy háztulajdonos ís volnék. Isten ments!) Egyenest a boltok felé! arra, ahol a kis Jézus osztogatja kedves komissíóit. Útközben egy vigyorgó siheder megszólit, hogy vegyek tőle karácsonyfát. Csakugyan, hatalmas fenyőlomb nyugodott görnyedt vállán. Rögtön kész volt az alku; megvettem s utasitottam a fickót, hogy vigye oda be, ahol az a sárga kapu nyitva van, s ahol egy kék betűs fehér táblácska látszik kiszegezve. (Köztünk legyen mondva, szükségét érzem e táblácska kifüggesztésének, mivel így hamarább bebotlik egy-egy elkese redett kliens, ha látja a nevemet kibigyesztve, már amint azt a szomszéd csizmadia mestertől is láttam. Hja, kérem, mikor ilyen kis városban is, mint AlsóBerekalja, kilencen vagyunk ügyvédek, bizony ránk fér az élelmesség; nagy a konkurrencia.) No, nem öltöm hát egyik szómat a másikba; hiszen nem tartok most vádbeszédet, sőt ellenkezőleg. A boltban nem sokat kellett időznöm. Katulya számra könnyű a vásárlás. Hozzá még „hozomra." — Az asszonyka aranyórája az már egy héttel előbb megérkezett Szegedről; ott rejtőzék az aktáim mögött. A sok katulyát minden feltűnés nélkül haza vitettem s magam is elégedetten siettem haza. — Hová tettét< k? — kérdém az asszonykát titokteljes suttogással. — Mit? — Hát nem hoztak ide valamit? — Itt nem volt más, mint egy falusi ember, az hozott egy csomó stemplit. Ide mást nem hoztak. — No hát azt a zöldet! . . . nem akartam a fenyőlombot megnevezni, nehogy Lacika figyelme valamit előre ellessen. — Sári már jó ideje, hogy felhozta a zöldséget a pincéből, de én mást nem tudok. — Ejnye 11"! gyerünk hát, nézzük meg. A kapu alatt, fészerben, fakamrában, sőt még a pincében is nyomozást indítottunk, de biz' ott fenyőlombnak még csak nyoma sem volt. Mit volt mit tenni, ki kellett újra mennem, hogy lomb után lássak, mert ez a fő kritérium a inai családi ünnepséghez. A ház előtt Józsi kollegával találkozom (ő szintén kezdő apa) épen hozzánk jött. — Van-e már karácsonyfátok? — kérdi. — Hiszen volna, de nem tudjuk, hol van. S elmondtam a történetét. — No semmi; épen az előbb árultak nálunk egy szép példányt, a feleségem megvette, de a piacon én is találtam venni egyet. Megtartjátok? — Köszönjük pajtás, köszönjük! valóban nem kis zavarból ragadtok ki. Tiz perc múlva elküldi Jó",ói a galyat . . . Hm! hiszen ez az a bizonyos, amelyet én az imént megvettem. — De hát hogy is történhetett ez? . . . Denique, az sült ki belőle, hogy én kétszer vettem meg ugyanazon fenyőlombot ; első ízben 40 kraj cárért, most meg 30-ért. — Az a siivölvény egy hatossal leszállította; bennem nincs alkudozó tehetség. Nem bántam, csakhogy egyáltalán volt fenyőlomb. Estére kelvén az idő, a karácsonyfát föl kellett szerelni. De előbb úgy tettein, mintha a kaszinóba mennék ; fölöltözve távoztam, hogy a konyhán keresz tül visszaosonjak az ebédlőbe, ahol a földi Tuba-fának kellett vala díszleni. Lacika és Mariska mit sem sejtettek; arról informálták őket, hogy a papa nincs idehaza, de majd mindjárt megérkezik a kis Jézussal együtt. — — Pompásan sikerült a fölszerelés! Kezdő apai voltomnak becsületére vált a gyorsaság is, ine.lylyel elkészült. Na; megvan! ragyog már a díszes karácsonyfa, de hogy jobban ragyogott volna, mint az én lelkendező arcom, azt kereken tagadom ! Még csak a gyertyákat kell meggyujtogatni. Egy, kettő ... 24 gyertya meg gyújtása hamarosan megesett; még csak a legfelső, ott a legtetején, az aranycsillag tőszomszédságában, az van hátra. De hogyan férjek hozzá? — Ezt székről el nem érem. Hopp, megvan ! Föl kell állni az asztalra. — Föl is álltam volna, hogyha abban a pillanatban, mikor az egyik lábam nyomását megérezte a kihúzott asztal széle — puff! . . . egyszerre . . . jaj, a kereszt csontom ! . . . lezuhantam karácsonyfástól, mindenestől a földre. Ijedtemben talán tüzet is kiáltottam, mert az asz ízonyka síkoltva rohant be segítségemre.