Zalamegye, 1887 (6.évfolyam, 1-26. szám)

1887-02-13 / 7. szám

VI. o'vfolvam. Zala-Egerszeg, 1887. február 13. 7. szám. A „Zalamegyei gazdasági egyesület

1

4 és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vásárnap. A protekció. Nagyon nehéz volna kimutatni az emberiség történetéből, hogy mikor és hol kezdődött a protekció, ez, a valódi érdemet és tehetséget háttérbe szorító, megölő társadalmi betegség. Ha a bibliát aeceptáljuk fundamentum gyanánt, melyre az emberiség története bazirozva van, hát ott kezdődik a protekció eklatans nyilvánulása, mikor a jó Isten protekciójába veszi Noét, hogy u és családja legyen az emberiség második apjává. Attól kezdve azután végestel n végig úgy tart az. Számos példát mutat fel a biblia, még számosabbat a világ-történelem : hogyan lettek egyesek, családok protekció ut ján hatalmasakká, hogyan jutottak olyan polcra, minőre egyéni vagy tulajdon érdemeiknél fogva sohasem juthattuk volna. Hát ahogyan volt és ahogyan történt (ismét csak a bibliai kijelentést véve alapul) ez előtt 5886 esztendővel, éppen úgy van, éppen úgy történik ma-napság is Sőt ez idő szerint talán még szembeszökőbben nyilvánul, amennyiben tehetség és érdem dolgában sokkal nagyobb a konkurrencia. Protekció kiséri az embert gyermekségétől úgy szólván sírjáig, ha t. i. kiséri. És ha kiséri, akkor könnyű szerrel s/okott boldogulni. Ha pedig nem kiséri, akkor semmiféle jeles tulajdonság, semmiféle érdem, észbeli tehetség nem képes azt pótolni és igen nehéz, keserves dolog nélküle boldogulni. Szomorú jelenség, de így van. Mindenütt rossz, mindenütt elitélendő. És tudja is, be is látja mindenki, hogy mily káros hatású, mily rossz vért szülő, elkeserítő dolog; el is itéli mindenki, de azért az olyan ember, ki soha protekciót nem ad, de nem is fogad: ritka, mint a fehér holló. A protekció nyilvánul már a családi életben élő gvermekekkel szemben is az oly családoknál. ahol ferde nevelési irányt követnek, ahol egyik gyermeket kitüntetik a másik fölött, több kedvezményben, előnyben részesítik, szóval: protegálják. Itt még csak a szimpathia van befolyással arra néz - e, hogy a szülők melyik gyermeket részesítsék különösebb kitüntetésben. A szülői ház után következik minden ember életében: az iskola. Folytatódik a protekció nyilvánulása. Hanem itt uiár az egyéni simpathián kivül egyéb mozgató erői is vannak. És már itt kezdődik az a tapasztalat (amit az élet még bővebben nyújt), hogv egv maroknyi szerencse többet ér egy zsáknyi tudománynál. A szerencse itt. a protekció. Az iskola ulán következik az élet. Na még azután csak itt kezdődik az igazi protekciós világ! Adják, veszik itt a protekciót éppen úgy, mint a legközönségesebb árú-cikket. Családi összeköttetés, pénz vagy viszont-szolgálat. az, amivel venni lehet s amiért adják. Nincs a világnak olyan parányi állása, olyan alacsony polca, hogy (ha már kenyérrel jár) protekció ne kellene elnyeréséhez. Ha közönséges diurnista akarsz lenni s ahhoz van képességed, sőt magasabb képzettséggel is rendelkezel : el ne menj azért direct a hivatali főnökhöz, kitől fölvételed függ. hanem okosan, kigvó elmével járj. tudakolj , szimatolj. hogy van-e a főnök urnák valami jó ismerőse, jó barátja vagy rokona, akit könnyebb szerrel meg lehet közelítened. Ha van, akkor eszközölj ki tőle egv vizit-kártyát, a képességedet igazoló bizonyítványokat pedig dobd pokolba. Az a vizit-kártya, az a protekció (az a maroknvi szerencse) többet ér, mint (zsáknyi tudományokat igazoló) bizonyítványaid összesége. Ha bárminő (szakképzettséget igénylő vagy nem igénylő) állásra pályázatot hirdetnek itt vagy amott s te (bizva jó, kitűnő bizonyítványaidban) a kérvényt egyszerűen benyújtod s privát-lépeseket nem teszesz: légy elkészülve rá, hogyjszáz esetben kilencvenkilencszer bukni togsz. De ha mielőtt kérvényedet benyújtanád, befolyásos egyének ismeretségét igy vagy amúgy (ahogyan éppen lehet) megszerzed s utadat szépen elegyengetve adod be kérvényedet, biztos lehetsz, hogy száz esetben kilencvenkilencszer megválasztanak. így van ez mindenütt, kisebb nagyobb állásoknál egyaránt. A különbség csak az, hogy kis állás elnyeréséhez kisebb, a nagy állás elnyeréséhez nagyobb protekció kívántatik. Annyira meg van már sok helyen vesztegetve a társadalom s az intéző körök józan Ítélete, hogy arról, ki protekciót nem keres, nem hajhász: föl sem teszik, hogy az illető állást, melyért folyamodott, — komoly szándéka van elnyerni s legtöbb esetben éppen ezen nemes jellemvonása miatt hagyják teljesen figyelmen kivül. Éz pedig nem helyes dolog és nem egyszer nagyon is szomorú, kinos eredményeket szül. Mert vájjon lehet-e leverőbb, elcsüggesztőbb, kétségbeejtőbb gondolat, mint az, hogy a személyes érdem, a verejtékkel szerzett ismeretek, a feddhetlen jellem, a. szentségként megőrizett becsület oly dolgok, miket érdenietlenül megszerzett protekcióval minden erőfeszítés nélkül. könnyen mosolyogva túl lehet licitálni. Azt mondhatná valaki, hogy ez tulajdonképpen nincsen igy sehol s hogy ez pessimistikus nézet. Lehet; nem mondom, hogy mindenütt és minden alkalommal igy van ; de azt határozottan állítom, hogy igen kevés kivétellel így van. Hogy mindenütt nem oly szembeszökő, az csak onnan van, mert a protekció nem mindig teljesen érdemetlent emel egyik, másik polcra. És az tagadhatatlan, hogy az a protekció, mely a személyes érdemet, a tehetséget, az ismereteket is mérlegeli. — sohasem Ítélhető el annyira, mint az. mely kicsinyes egyéni érdekek előtérbe helyezése mellett, sokszor nagyon is kétes értékű szolgálatok teljesítéseért. (majdnem teljesen érdemetlenül) juttat egyeseket oly „Zalamegye" tárcája- __ '0J A&MBÖ. — Kisvárosi életkép. — Irta : Dr. Jenvay Géza. Gógánfalván Keserű Lőrinc bácsi az az ember, a ki legjobban érdeklődik a „közügyek

1' iránt. Az igaz, hogy rá érő ideje is van elég; mert hát a mióta kihűlt a kat .z'erből s újra megnyitotta az irodát, tárgyalásokat legtélebb csak a „Megváltó"-hoz cimzett patikában szokott tartani, ahol — mint valami albizottságban — ősi szokás szerint, előzetesen lesz megbánvva-vetve a világ sora s egyéb nevezetesebb gógánfalvai esemény s csak innét kerül a felsőbb lórum: a kasziuó magas szine elé. Ezzel azonban koráusem akarom azt állítani, hogy Lenci bácsi csak a patikában tartozik a vezér egyéniségek közé. Sőt ellenkezőleg, a kaszinóban is oly helyet vivott ki magának, mely méltán sorolható az elsők közé. A jó értesiiltség dolgában pedig valóságos tekintély hírében áll nem csak itt, de az egész városban. Az igaz, hogy ebbeli érdemeiben kedves élete párja s eladó leányai is osztoznak; de hát, legyünk igazságosak, az oroszlánrész még is csak az övé s kétlem, hogy bárki is alaposabb ismerője volna nálánál akár a gógáufalvai eseményeknek. Vagy hát, nem Keserű Lőrinc tudta-e meg először a mult hetekben azt a nagy újdonságot is, mely valóságos forradalmat idézett elő a gógánfalvai mamák körében s annyi szép reménynek, kedves tervnek okozója lőn ? Ott betűzgette, szokása szerint, a kaszinóban, a gömbölyű olvasó-asztal mellett az „Egyetértés"-1 s mikor már belefáradt a sok, vastag betűs telegramba, biztos kézzel, oda fordított a „Hivatalos rész" re — amit, mint mondani szokta, már csak azért is érdemes figyelemmel kisérni, mert ebből lehet egész bizonyossággal megállapítani, hogy hány adóvégrehajtó van az országban — s alig hogy belepillantott a „Kinevezések" akár a bulgáriai apró betűi közé, gyakorlott szemmel, azonnal rá akadt arra, mit hetek, hónapok óta liíában keresett. Figyelemmel olvasta végig még egyszer a nagy jelentőségű sorokat, azután szó nélkül leemelte füle mellől az okuláriumot s parancsoló hangon oda kiáltott a szomszéd asztalnál tarokkozó társaságra, hogy: Urak! Csendet kérek! — A kinevezések között. városunkat érdeklő fontos dologra akadtam. Halljuk! Halljuk a Lenci bácsit! —hangzott egyszerre minden felől s csak egy profán torokból talált kiszaladni, az ünnepélyes csend közepett, az <1 nevezetes mondás, hogy: _Segit a — tizenkilences!" Keserű Lőrinc kicsinylőleg mérte végig a csendháborítót, azután, újra fölvegyverezve szemeit, olvasta, amint következett : -— „O Felsége, a magyar királyi ígazságügyminiszter előterjesztése folytán, Virányi Arthur kátafai járásbírósági aljegyzőt a gógánfalvai királyi járásbírósághoz albiróvá nevezte ki." — No, ideje is már egyszer! dünnyögött a potrohos urodalmi ügyvéd. — De hát, halljuk csak, ki fia, mi fia. ez az uri ember ? Lenczi bácsi még egyszer elolvasta, hogy „Virányi Arthur kátafai királyi járásbirósági aljegyző", azután, mint aki valami nagy dolgot cselekedett, önelégülten tette maga elé az újságot. — Tarokk! — hangzott a fiskális öblös szava, miközben nagy koppanással kivágta az asztalra a tizenhatost. — Nem vagyok barátja az eféle forcirozott avancemáknak — szólalt meg a járásbiró s egykedvűen dobta ütésbe a hármast. —- Miféle forcirozásnak ? zümmögött a fiskális. — No hát, azt a Virányi féle kinevezést értem. Az ilven aljegyzőkből lett fiatal birócskák többet gondolnak az asszonyokra, mint a hivatalra. — De kérlek! — méltatlankodott Lenci bácsi — talán csak nem akarod az egész bíróságot göthös veteránokból össze toborzani. — Gondolj gyermekei' kre, jusson eszedbe egyhangú társadalmi életünk s bizonyára magad is máskép fogod megítélni az egész dolgot. — Lehet! De egyelőre fentartom eddigi tapasztalataim igazolta meggyőződésemet. ' n pedig — argumentált Keserű Lőrinc a jog reform egyik előhírnökének, az uj aera kezdetének tartom a fiatal erők előtérbe helyezését s hiszem is, hogy Virányi kinevezése csak igazolni fogja álláspontomat. — Virányi? — monologizált osztás közben a járásbiró veje, egy, fiatal, kezdő ügyéd. - Ha jól emlékszem, valami Virányi nekem is conscolárisom volt. Együtt jártunk az egyetemre. Csinos, elegáns, barna fiú, valóságos Adonis s ami fő: vasszorgalmu s ritka tehetségű fiatal ember. No, mondom ugy-e? - kontrázott Lenci bácsi, akinek azután, természetesen, nem volt sürgősebb és fontosabb teendője, mint, hogy még akkor este, azon frissiben, széjjel hordta ez örvendetes esemény liirét az egész városban. S ha bár Keserű Lőrinc szavai is elégségesek voltak arra, hogy felizgassák a gógánfalvai mamák s a fiatal leányok kedélyét, az igazi effectus még is csak akkor következett be, midőn a „Gógáufalvai Közlöny" legközelebbi számában, kövér betűkkel, reprodukálta a kinevezést, megtoldva a hivatalos lapban foglaltakat azzal a commentárral, hogy: „Amint megbízható forrásból vagyunk értesülve, Virányi ur épp oly jeles képzettségű szakférfiú, mint a mily előkelő miveltségű fiatal ember s így bíróságunkhoz történt kineveztetését nem csak az igazságszolgáltatás — de társadalmi élej tünk érdekében is örömmel üdvözöljük." No erre a bombasztikus intrádára azután valóságosan kiütött a háború s az egész városban egyszerre a -Gógánfalvai Közlöny" lett a legkapósabb újság. - Ah, Arthur! — sóhajtott tel a szőkehaju, kis Vanela midőn végig olvasta a helyi lapot s ábrándosan dőlt hátra a kényelmes fauteuílban . . . Arthur! E név eseug fülemben örökösen. .Ébren álmaimban előttem lebeg az eszménykép, magas daliás alakjával, fekete fürtjeivel. S most . . . most végre feltalálnám valóságban is az ideált?. . . Magas, barna, igazi adonis! — igy mondta Lenczi bácsi. Igen! Igen ő az, ő az a*