Zalamegye, 1887 (6.évfolyam, 1-26. szám)

1887-06-05 / 23. szám

VI. évfolyam Zala-Egerszeg, 1887. június 5. 23. szám. ii " wrlr 1 r i. rnsmm es il A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Megyénk haladása. A világ' egy etemének, egyes világrészeknek, a különböző országoknak haladása több mozzanatban nyilvánul. Közlekedés, közigazgatás, igazságszolgáltatás, tanügy, ipar, kereskedelem, gazdászat, v agyonosodás , erkölcsi állapotok, sajtó-viszonyok, irodalom stb. mind meg annyi tényező a kultúrai haladásban. Miként az egves államoknak, úgy az egyes megyéknek is megvan e sajátságos kulturájuk. melyet a különböző geográfiái és etnográfiái viszonyok szoktak leginkább befolyásolni. A mi hazánk megyéinek különösen megvan a speciális kulturájuk ; mert hát az tudva levő dolog, hogy ezeknek mindegyike mindig egy-egy kis ország volt az országban. A liirneves Somogyvárinegye ináig is viseli az „ország" nevet. Ez persze még abból a hatalmas időkből való jus lehet, mikor a kis hetvenkedő Ugoesa megtehette, hogy: „non coronavit." Most már sokat változtak a viszonyok ; a concentralis törekvések megnyirbálták a vármegyék szárnyait. Ma már kulturájuk is elvesztette azt az erősebb speciális jelleget s úgyszólván teljesen összesimult az általános nemzeti, állami kultúrával. Ez a körülmény azonban egyáltalán nem zárja ki. hogy valamely megye s igy megyénk kulturális viszonyaival különlegesen foglalkozni ne lehetne s rá ne lehetne mutatni az észlelt haladásra. Célunk : ezt tenni megyénkkel szemben is. Persze csak röviden, egyszerű rámutatással s oly terjedelemben, aminőt egv szűkebb cikk kerete megenged. Megyénk gazdasága, terménvdússága eredményezte azt, hogy a közlekedésben majdnem a leghatalmasabb haladással találkozunk. Megyénknek három nevezetes vasút-vonala van ; mindegyik a déli vaspálya-társaság birtokában. Egyik Bécs, a másik Budapest, a harmatlik Pragerhof felé visz. A negyedik vonalrészt, mely Zákány felé vezet, nem is említjük ki. Ujabban tervbe van a „Keszthely-Szentgyörgyi vasút." Nem sokára munkálat alá kerül. D J <z) J A Keszthely és Szent-György között létesítendő szárnyvonal előreláthatólag maga után von egy másik vonalrészt: Balaton mentén Tapolcza, Pápa felé. Ennek létesítése érdekében is sok tinta elfolyt már, de még mindig óhaj. Valószínűleg jobb pénz viszonyokra vár. — Egv tekintélyes bécsi bankárcsoport ép most teljesíti a nyomjelzési munkálatokat a Szent-Iván-ZalaEgerszeg-Lendva-csáktornyai vonalra nézve, mely a Váliczka és Kerka-völgvön át megyénket 90 kilometer hosszúságban szelné, a székvárost a rég nélkülözött vasút áldásában részesítené s megyénk egyik legelhagyotabb részében: Göcsejben nyitaná meg az utat a villany és gőz sebességével haladó kultúrának. — Ha mindezen vonalrészek kiépíttetnek, megyénk úgy be leszen hálózva vonalakkal, hogyha valakinek a vármegye valamennyi nevezetes városában leend dolga, két nap alatt bú nélkül végezhet. Nincs ez az idő olyan nagyon messze, biztosíték erre a legutóbbi évtizedek haladása a közlekedés megkönnyítése és gyorsasága tekintetében. Ez előtt harminc esztendővel a zala-egerszegi megyei gyűlésekre a vármegye másik részeiből váltott lovakon volt szokás jőni, ha valaki egy-egy gyűlésre másfél vagy egy hetet, nem akart rászánni. És ma már a megye jó nagy részét vasútvonal köti össze a megye székhelyével. Semmivel sem kisebb a haladás a távolból való érintkezés tekintetében. Az előtt egy-egv „sürgős" levél 3—4 nap alatt jutott el rendeltetési helyére, p. a megye székhelyére. Ma már a legtávolabb eső helyről is legfölebb 12 óra kell a levélnek. Csak nem rég is úgy volt, hogy a tekintélyesebb községekből 2—3 óra járásnyira kellett küldeni a postai küldeményekért. Ott volt az utolsó pósta. Most már minden nagyobb faluban van póstahivatal. Távírda vonalak is eléggé beágazzák 1 a vármegyét oly vidéken is, hol vasúti összeköttetésnek híjával vannak Ha e tekintetben így tart a haladás s a Siimegh és Keszthely között már megkisérlett telefon-összeköttetést a távíróhálózat egyéb vonalain is létesítik s a telefont is még tökéletesíteni sikerül: igen könnyen megtörténhetik, hogy a Nagy-Kanizsán végbemenő hangversenyt a zala-egerszegiek is kényelmesen hallgatják s az itteni lapszerkesztő kanizsai tudósító nélkül is gondtalanul megírja arról a referádát. Ilyen villamos gyorsaság és haladás mutatkozik megyénk közigazgatásának terén is. Ez a tér kiválóan megyénkben dicsekedhetett mindenkor és dicsekedhetik jeles kapacitásokkal, kik az ügy előrevitelét biztosították és biztosítják. Megyénk termelő megye levén, tág teret nyit a gazdászat terén jeleskedőknek s ennek köszönhető, hogy a gazdászat emelése, felvirágoztatása körül oly sok szép mozzanattal állunk szemben. Nem szükséges képletezésekbe bocsátkoznunk , csak rá kell mutatnunk a „zalamegyei gazdasági egyesület" működésére s az annak élén álló jeles gazdászokra, hogy megyénk gazdasági viszonyainak kedvező voltáról nieirüvűz. ' . O ©«/ • ziink mindenkit, s jogunk legyen magunknak is működéséhez a legszebb reményt fűzni. 1-pen igy vagyunk a tanügy terén is. Mindenfelé új iskolákkal találkozunk. A rozoga, tarthatatlan állapotok halomra dőlve s azok helyett új, egészséges szervezetet látunk. Csupán Göcsejnek van néhány olyan nyomorúságos iskolája, hol a tanügy tekintetében még a legprimitívebb követelményeknek sincs elég téve; de a közigazgatási bizottság üléseiről szóló s lapunkban rendesen megjelenő tanfelügyelői jelentések s az azok alapján hozott végzések tanúskodnak arról, hogy az ily elhanyagolt hclvck is kellő gondozás alá vétettek s a következő évtizednek marad feladatul helvreütni az elmúlt évtizedek mulasztásait. Szóval nyugodtan elmondhatjuk, hogy megyénkben minden téren haladással találkozunk. Haladást látunk az ipar, kereskedelem, a vagyonosodás, a sajtó s az irodalom terén is ki„Zalamegye" tárcája. S s © |> F I sr © n 3s Irta: Németh Elek. Szól a zene, vig a násznép Nem is lehet ma ez máskép. A faluban a legszebb lány Piroska Eskiivó'jét, lakodalmát Ma tartja. Körülállják a leányok Mind megannyi szép virágok: Egyik szegfű, másik rózsa, Liliom, Mindannyi közt ki a legszebb ? „Nem tudom.'" Valamennyi örül, kacag, A menyasszony csak hallgatag. Villámszóró bogárszemét Lesüti, Nagy bánatát halványarca Tükrözi. „Megesküdtem a nagy égre, Hogy övé leszek örökre .'" — — Ajka sóhajt, keblén a kín Férge rág — — Hervadozik, mint letarolt Kis virág. Szól a zene, indul a nép, Nem is lehet ez ma máskép. A faluban a legszebb lány Piroska, A nászutját más legénynyel Ma tartja. „Megálljatok.'" — szól egy ifjú Eqy sáppadt és feldúlt arcu. Testén tépett, rendetlen az Öltözet, Vadul forgó szemében az Őrület. „Szép Piroska Istenemre Nagyot, nagyot vétkezel te! Ma egy éve megeskiivél Az égre, Senki másé, csak enyim lész Örök, i 1" „ Esküszeg ö ! Eskü szegő ! Naszódra boldogság nem jő! Légy átkozott! — Menj elő a Halálba ! Ne esküdjél az Istenre Hiába ! I" Két durranás! —- — Szép Piroska Holtan fekszik földre hullva, Halvány arca holt kedvese Kebelén, Szűz pártája vérfoltos lett A fején. Szól az ének, — — gyászol a nép Nem is lehet ez ma máskép, — Hisz elhagyott kedvesével Piroska Egyesült ma, — mint esküvék A sirba. Egy toll története. Közli: Horváth Gyula. Különös, de igaz történet — mondja a kútfő, melyből tárgyamat merítéin. Es ugyan miért ne lehetne igaz ? Ezer és ezer olyan tárgy hever muzeumokban, amelyeknek mindenikéhez kisebb, nagyobb, s nem ritkán kötetre menő érdekes történet fűződik s ha ezen történet csakugyan valótlan volna, miért örökítené meg feljegyzésével a névtelen iró? Lássuk röviden a jelentéktelen tárgy históriáját. Tüzesen sütött alá a nap a világváros Párisra. A Grenelle St. Germain utcán sebes léptekkel haladott egy polgáriasan öltözött férfiú, akit senki sem vett észre, vagy ha valakinek tekintete véletlenül a siető tekintetével találkozott, megvető, gúnyos mosolylyal nézett utána. — Burkold csak magadat aranyba, selyembe — szólt gúnyosan — hogy nyomorult semmiséged ne lássék ; sújtsd büszke tekinteteddel a szegényt, a nyomorultat, azért száz olyannal nem cserélek. A forróság dacára sebesen haladt tova. Homlokáról csorog a veriték s ezt letörlendő, leveszi kalapját. E pillanatban egy toll esik fejére, amelylyel épen most irták meg a Lengyelország felosztásáról szóló értekezést. A kis ember felveszi a tollat s elteszi. Nagy gondolat szállja meg lelkét s keserű mosolylyal mondja : „E tollal oly könyvet irok, a mely palotákat fog ledönteni." A könyv címe: „Le contral social", a szerző neve: „Jean Jaques Rousseau". Rousseunak Studtgartban később egy öreg gazdaasszonya volt, aki egy alkalommal leesett a lépcsőről, s fejét megsértette. Sebét balzsammal akarta bekenni 3 mivel más tollat nem talált, elővette gazdája tollát, melylyel ő ama hires könyvet irta, de melynek hegye már meglehetősen meg volt kopva. A gyógyir használt s az öreg cseléd nem sokára meggyógyult. Studtgartban az öreg asszonynál egy fiatal ember lakott. Egy alkalommal rohanva futott ez haza, mintha az egész város lángban lett volna. — Tollat ide, kiáltá, könyvet akarok irni, amely eget poklot mozgásba hozzon. Az öreg asszonynak nem volt más tolla, mint melyet a konyha-lámpáson tartott s amelylyel egykor Jelen számunkhoz egy feiiv melléklet van csatolva.