Zalamegye, 1887 (6.évfolyam, 1-26. szám)

1887-01-02 / 1. szám

VT. évfolyam Zala-Egerszeg, 1887. január 2. 1. szám társadalmi, kozműveladcsí és gazdászati hetilap. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Felhívás előfizetésre. Lapunk jelen számmal hatodik évi pályafutását kezdi meg. — Ha visszatekintünk öt. évi hírlapírói munkálkodásunkra: talán joggal elmondhatjuk, hogy a lapunk megindításakor kitűzött programmunknak híven megfeleltünk. Kevés szavakban volt e programúi egybefoglalva: teremteni egy lapot a megye köz pontján, mely híí és pártatlan tükre legyen a megyei életnek s így szolgálni a megyei érdekeket, de emellett súlyt fektetni a székváros és vidékének culturális érdekeire. E kettős feladatunkat hogy mint oldottuk meg, annak megbirálására legilletékesebb lapunk nagyérdemű olvasó közönsége. S a tárgyilagos bírálat eredménye csak az lehet, hogy ama kettős, magasztos feladatunknak becsülettel megfeleltünk ; mert a t. olvasó közönség lapunkban mindenkor híí képét találta megyei életünknek; de egyúttal azt is eléggé volt alkalma tapasztalhatni, hogy városunk és a közel vidék ügyei mindenkor kellő méltatásban részesültek. — Ez irányú működésünkben a higgadt komolyság, szigorú tárgyilagosság vezérelte mindenkor tollúnkat s az fogja vezérelni a jövőben is. Kerüljük a botrány hajhászfitot, a durva személyeskedést, melyek pillanatnyi hatást szoktak ugyan előidézni, de mindenkor a tiszta erkölcs, a finom ízlés rovására. — Hasonló szellemben fogjuk szerkeszteni lapunkat a jövőben is amaz egy újítással, l)ogy újévtől kezdve megyénk elsőrangú városára, -7Kanizsára is súlyt fektetünk, amennyiben újévtől kezdve a nagy-kanizsai ügyek is részletesen és tárgyilagosan lesznek lapunkban megbeszélve. — E célunk megvalósításában Nagy-Kanizsán segítségünkre lesz Szalay Sándor úr, aki az év végén a „Zalai Közlöny" szerkesztésétől megválts akit újévtől t o g v a sikerült lapunk főmunkatársának megnyerni. Ö vele egyetemben főtörekvésünk oda irányul, hogy lapunk élénk és változatos tartalmú legyen, hogy igy az olvasó közönség igényeit teljesen kielégíthessük. — Az események összetorlódása alkalmával valamint eddig, úgy a jövőben is mellékletet adunk ki anélkül, hogy lapunk előfizetési árát felebb emelnők. Lapunk előfizetési ára marad a régi t. i. egész évre 4 írt, félévre 2 frt, egy uegyedre 1 írt. Az előfizetési pénzek a lap kiadóhivatalába küldendők. — Kérjük az előfizetés mielőbbi megújítását, hogy a nyomtatandó példányok száma iránt kellő időben tájékozást szerezhessünk. — Akik lapunkat továbbra nem szándékoznak járatni, szíveskedjenek ezt a jelen első számnak egyszerű visszaküldésével értésünkre adni. O J Végül hátrálékos előfizetőinket tisztelettel felkérjük, szíveskedjenek hátrálékaikat mielőbb megküldeni. Lapunk kiadása nagy költséggel jár s ez irányú kötelezettségeinknek csak is úgy felelhetünk meg, ha jogos követeléseinket mi is a kellő időben megkapjuk. Zala-Egerszeg, 1887. január hó. „Zalamegye" szerkesztősége és kiadóhivatala. már egy magasabb hatalom által kijelölt, megalkotott , de le nem leplezett mű, elzárva, eltakarva sűrűen, sötéten a megfejthetetlenség titokzatos éjével. — az még teljesen ismeretlen előttünk. Lelkünk berepdesi a sejtelem halvány világával; s lát abban a gyarló szemeket csalódásba ejtő képeket, amikből bizonybizony igen sokszor, sőt legtöbbször más dolgokat tár elénk a való. . Ivi látna a jövő titkába? vagy mi lenne belőlünk, mi a világból ? ha a bölcs isteni rendelés a jövőt titok gyanánt nem tartaná a véges ember előtt ? T ' t ' Jövő! jövő! Óriási megfejthetetlenség! Boldogsággal. kincsekkel, fénynyel, hatalommal, dicsőséggel, babérral, nagysággal tele-álmodott álom, nekünk gyarló embereknek; de megirt, eltörülhetlen bizonyosság a hatalmas Istenség kezében. I)e hát minek akkor az emberi küzdelem nagy, általános eszmékért. nemzeti szent és magasztos célokért ? miért a vivódás egyéni céljaink, törekvéseink keresztülvitelében? — ha a jövő már meg van irva, el van végezve a minden fölött élő és végező legnagyobb és heláthatlan hatalmassá"' által! Pedig meg van ~ o D irva és el van végezve. Mi hát akkor a szabad-akarat? Hol kezdődik és hol ér véget? Áldás-e az vagy átok? A religio azt tanítja, hogy az kitüntetés nekünk, a teremtés legtökéletesebb teremtményeinek. De mit szóljunk e kitüntetéshez, ha végig tekintünk az emberi küzdelmek egész láncolatán, ha végig lapozzuk ezen küzdelmek hű képét: a világtörténelmet, mely oly gazdag az egyéni akarat vívódásának följegvzésében s a nemzeti célokért folytatott harcokban; mit szóljnnk e magas kitüntetéshez, ha oly igen sok helyen és alkalommal elbukni látjuk a legszentebb, a legönzetlenebb törekvéseket, s lehanyatlani a legtisztább akaratot, míg más oldalról diadalt ül, dobzódik a legátkosabb. legsötétebb, gonosz rossz akarat! Isten végezése-e az, vagy csak megszakadása az egyéni szabad-akarat küzdelUj-évkor. 1887-et irunk. Uj esztendő, az eltemetett, az elmúlt sírja fölött! Valahányszor az idő egy-egy óriás lépést megtett végtelenségbe nyúló és vesző pályáján: a véges ember tűnődve, elmélkedve áll meg a teendő új lépés kezdő határánál. Ennél a határnál van a mult, jelen és jövő ölelkezése. A multat ismerjük; tudjuk: mit hozott, mit vitt el? azzal már leszámoltunk. A jelen előttünk van nyílt, leplezetlen arccal, nem födve el semmit. Ezzel is tisztában vagyunk. Hanem a jövő, ez a még valóvá nem lett, de „Zalamegye" tárcája. Rigmusos Krónika, vagy az Istenben boldogult lS86-ik esztendő históriája avagy története. Tlnódy Lantos Sebestyén dirik módjára megénekelte : THtODOUUS DIÁK. Adjon az Úristen boldog ujesztendőt! Hozzon a 87. boldogabb jövendőt, Köszöntsön bé rele óhajtott jobb sorsunk, Teljék bé reményünk, kit szivünkbeu hordunk! Az mult esztendőről kevés jót mondhatunk, De Istennek mégis hálákat adhatunk, Amért megőrizett minket nagyobb bajtól. Mik történtek tavai, krónikám arról szól. Hála az Egeknek! magyarok maradtunk, Bár a török átok manapság is rajtunk; Talán ha majd ütnek, mi is együtt tartunk, Harci dicsőségben fog ragyogni kardunk. Régi szokásunk már kárunkon okulni; Prédikáljuk folyton : hogyan kell spórolui. Csak fillérrel szoktunk takarékoskodni, De a forintokkal tudunk dobálódzni. Csak theoriában tudunk gazdálkodni, Iskolában, póstán spórkasszát iundálni ; S ámbátor a király volt első betevő : Póstai spórkassza nem nagyon kelendő. Nyughatatlan népek a nemzetiségek, Nem tudnak ők velünk élni mint testvérek. Nézzék, hogy bánik el Anglia Írekkel, Vagy Bismarck poseni szegény lengyelekkel. Sokat olvashattunk szocialistákról, Európaszerte munkás zavarokról; Rettegett előttük Madrid, London, Brüsszel, Amsterdam és Páris játszanak e tűzzel. Pusztulunk és veszünk. Ez meg vagyon í^va. Bár ne úgy történnék! — hanem ki van mondva, Mikép újoncaink közt kevés a taughk: Negyedik korosztályt ezért berendelik. Akkortájon történt, hogy Tárkányi meghalt: Aradon két tiszt egy szerkesztőt megvagdalt; És lőn e dologból egy kellemetlen hecc Horváth (Hirschler) miatt. — Olvasóm, mit nevetsz? Szerbek és bolgárok szépen megbékéltek, A mérges görögök soká fegyverkeztek ; Végtére a híres „görög tűz" is lehűlt, Mikor egy-két flotta Pyreusban feltűnt. Gyászos eset történt Zalavármegyében ; Két képviselője hunyt el a mult évben : Szent-Grótnak Ernőjét, ki Bessenyey volt, Farkas Dávid után nyélé el a sírbolt. Halt meg miniszter is: jó Pauler Tivadar, — Olyan honfi volt, ki mindenkor jót akar; — Becsülte őt minden, maga a király is Ott volt temetésén, s ily részvét nem hamis. Es hogy Justicia ifjú istenasszony Huzamos ideig özvegy ne maradjon : Fabinyi Teofil már rövid időre Kinevezteték a boldogúlt helyére. Vészes felhők tompa moraja hallatszik Muszkaország felől. — Fehér cár haragszik ! Hogyhát hadseregünk ne fusson egyedül: Lesz hát népfölkelés hatvan éven belül. Jelen szamunkhoz fél )v melléklet van csatolva. Sok túlkiadás volt ország kasszájából. (Soká vergődünk ki így az adósságból). Takarékosságot sürget a tisztelt Ház, Kiadásra minden miniszter jól vigyáz. Spanyolország egén villámok cikkáztak, Republikánusok több heccet csináltak. A monarchista-párt sok rettegést kiállt, Míg üdvözölhette az újszülött királyt. Keleti szomszédunk, a kis Románia, (Jobb volna barátként hozzánk simulnia!) Vámháborúban van velünk, — ő tudja mért! — Ámbátor ilyen harc soh'sem terem babért. Hentzi tábornoknak s Alnoch ezredesnek Sírjára koszorút Janszkyék helyeztek. Céljokkal, tettükkel tisztában nem voltak, Tolök ily pietást nem várnak a holtak. Fölidézték ezzel a viszály egy nemét, — Adtak is az ifjak nekik macskazenét; -— Interpelláltak is ezért a diétán, Emberül megfelelt erre Tisza Kálmán. Ez ebben nem mult el. Volt még sok népgyűlés. Híres Janszky ügyben sok élénk tüntetés. Országszerte zajgott a nagy közvélemény, Várt elégtételhöz messze volt a remény. Edelsheim-Gyulay nyugalomba inene. — Sokat foglalkoztak a hírlapok vele, — Végre a Felségnek kellett szólni bele ; Jó ideje volt, mert a pohár megtele. Piros pünkösd napja szomorún virradt fel Szép Bajorországra, mert királya hunyt el, Nem is selyem ágyban, — szomorú valóba, Beölte magát a starhembergi tóba.