Zalamegye, 1884 (3.évfolyam, 27-52. szám)

1884-11-23 / 47. szám

III. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1884. november 23. 47. szám. A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérinentetlen leveleket esak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem küldünk vissza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Zala-Egerszeg, 1884. november 19. Városi képviselő testületünk mai napon tartott gyűlésén mindenekelőtt városbíró úr előterjeszti, hogy a piaci helypénzszedés a f. évi október hó 27-én tartott nyilvános és szabályszerűen megejtett árverés alkalmával három évre évi 2412 írt 05 krért lett kiadva, mely szemben az 1881—84. években fizetett évi bérrel. 258 írt 55 kr. évi emelkedést tüntet fel. A képviselő testület az árverést jóváhagyólag vette tudomásul. Ugyancsak városbíró úr előterjeszti, hogy a folyó évi október hó 28-án tartott árverés alkalmával a vágóhidnál a marhavágás utáni fizetés három évre évi 655 frtért adatott bérbe, mely 5 frt évi növekedést mutat s kéri az árverésnek helybenhagyását. — A képviselő testület tekintettel arra, hogy a folyó évben a vágóliidnak a közegészségügyi törvények által követelt átalakítása a városnak mintegy 1500 frtjába került: a vágóhidnál a vágási díjak felemelését mondotta ki olykép, hogy egy marha után 1 frt, borjú után 50 kr. vágási díj fizettessék. Az így befolyandó vágási díjak a vágóhíd építésekor felvett kölcsönnek, az idei építkezési költségeknek, valamint az időszaki kamatoknak törlesztésére fognak fordíttatni. A képviselő testületnek a vágási díjak felemelését célzó ezen határozata jóváhagyás végett a megyei törvényhatóság legközelebbi közgyűlésére beterjesztetik s a megyei közgyűlés határozatáig az árverés helybenhagyása függőben tartatik. — Olvastatik az ipsfrtanodai bizottságnak az alsó-fokú ipariskola életbe léptetése iránt beterjesztett jegyzőkönyve, mely szerint —- az újból egybeállított reducált költségvetés alapján az ipariskola CCO frtba kerülne, melyre fedezetül szolgálna a tanulók által évenként fizetendő 2 frt tandíj, ami (50 tanulónál 120 frtot tenne, a többi részben államsegély utján, részben a város által lenne fedezendő. Tekintve, hogy a város az 188

3 <. tanévben 1333 frtos költségvetéssel az alsó-fokú iparos iskolát azon reményben szervezte és tartotta fenn, hogy a magas kormány — méltányolva városunk ez irányú áldozatkészségét, a kiadások egy jelentékeny részét államsegély utján kegyes lesz fedezni, azomban egy krajcár segélyben sem részesültünk, holott emellett a városnak az elemi iskolák fentartása állami subventio nélkül tetemes és az 5%-os iskolai pótlékot jóval túlhaladó kiadásába kerül: a képviselő testület azon reményben szervezi a f. 188

4 ,. tanévre is a törvény ide vágó kellékeinek teljes mértékben megfelelő iparos iskolát, hogy a magas kormány figyelembe véve a mult évben az iparos iskolára fordított tetemes kiadásainkat, e tanévre a hiányzó 540 frtot kegyes lesz adományozni. Ez irányban mielőbb felterjesztés készítése határoztatott el s egyúttal a t. kir. tanfelügyelőség a kérvénynek pártolólag felterjesztésére felkéretik. Tekintve, hogy a város 1883. évi számadásai a számvizsgáló bizottság által megvizsgálva nincsenek s ép e miatt a jövő évi költségvetés nem állítható egybe: a számvizsgáló bizottság a számadások mielőbbi megvizsgálására félkéreO o tik. egyúttal a bizottság tagjaivá folytatólag dr. Czinder István és Fischer László urak a kérdéses munka gyorsabb eszközöl hetése végett beválasztattak. — Olvastatik a kórház bizottság előterjesztése, mely szerint a képviselő testület legutóbbi gyűlésének határozatához képest a ragály kórház tervezetét, úgy annak építési költségeit bemutatja. — Ugyancsak ezzel kapcsolatban a bizottság részletes kimutatást ad be a kórház építésénél előforduló szükségletekre, úgy ezen szűkO O tj ségletek fedezésére ez ideig tényleg meglevő összegre nézve, kimutatván ennek alapján a még fedezetre szoruló összeg nagyságát. — A beterjesztett kimutatás szerint a szükségleti rovatok: a főkórház és hullakórház építése 22614 frt. 16 kr.. a költségvetésből tévedésből kimaradt vastartányok értéke 1120 frt 80 kr., ragálykórház 5041 frt, előre nem látott építési költségekre 1000 frt, berendezésre 4307 frt 05 kr., az udvar beültetése 300 frt, kerítés 1600 frt, tervkészítés 100 frt, forgalmi tőke 5000 frt, összes szükséglet 41083 frt. Erre fedezetül szolgál : kórház tőke 8267 frt 23 kr., a város által adott tégla értéke 6246 frt, a város által a felszerelésre megszavazott 1700 frt, a megye által adományozott 10000 frt, összesen 26213 frt 23 kr., mely szemben a szükséglettel 141)69 frt 78 kr. hiányt tüntet fel. Ezzel kapcsolatban a kórházbizottság a képviselő testületet felkéri, hogy a hiányzó összeg fedezése iránt szíveskedjék intézkedni. — Tekintve, hogy a mindinkább közeledő s bennünket fenyegető kolera járvány miatt a ragály-kórháznak mielőbbi felállítása égetően szükséges; de tekintve más részt, hogy az évekkel ezelőtt előirányzott és a magas miniszteriJ O umhoz annak idején felterjesztett költségvetés jelentékeny eltérést mutat fel a bizottság által most beterjesztett s csak is az elkerülhetlen kiadásokat feltüntető költségvetésétől, melyre azomban fedezettel városunk nem rendelkezik: a képviselő testület kérvényileg megkeresi a megye törvényhatósági közgyűlését, hogy a fedezet nélkül levő összeget a megyei betegápolási alapból kiutalványozni szíveskedjék. Olvastatott a zala-egerszegi önkéntes tűzoltó egyesület választmányának ama kérelme, hogy a város az egyesületet évi segélyben kegyeskedjék részesíteni avégből, hogy az egyesület képes legyen működő tagjait egyenruhával ellátni annyival inkább, mivel sokan csak azért nem lépnek a csapat mííködő tagjai közé; mert az egyenruhát megszerezni nem képesek, holott tűzveszély alkalmával éj) ily tagok használhatók leginkább. — A képviselő testület méltányolva az egyesületnek ez irányú kérelmét, az 1885. évre a jelzett célra 150 forintot szavazott meg. — „Zalamegye" tárcája. Azok a nagynénék! Irta: Murányi József. Épen másodikat esengettek, mikor a szt.-iváni vasútállomáshoz érkezett a társaskocsi. Nagy sietve a kocsiról leugrálni, jegyet váltva a készen álló vonathoz nyargalni egy perc nehéz műve volt. Magamnak még csak hagyján, de egy bájos utitársnőm, kivel a társaskocsiban ismerkedtem meg, — tekintve a temérdek dobozt s papírcsomagot, — előlegesen felajánlott szolgálataimat nagyon is igénybe vette. No de mindegy! Az első lábain már a kocsi lépcsőjén volt, mikor a vonat lomhán megindult. Csakhamar elhelyezkedtünk a coupeban, s első szavam is az volt a lekésés miatt nagy félelembe esett utitársnőmhüz : Kedves Ella nagysáin! Isten őrizte, hogy le nem maradtunk a vonatról! Egy szívélyes kézszorítás, leirhatlan kedves mosolytól kisérve, volt a köszönet. Jobban is örültem neki, mintha minden sietség uélkül a legkényelmesebben vár liatta m volna a vonat megindulását. Pedig utazásom alkalmával ez szokott egyik legfőbb élvezetem lenni, kivált ha biztonságom érzetében kéjjel szemlélhetem, mint kapkodnak tühöz-fához a majd lekésett utasok. Halkan folytattuk a társalgást, melyet ez a kis, majdnem végzetessé vált intermezzo félbenszakított. Lila nagynénjéről beszélt, kinek látogatására ment. Oly kedvesen el tudott róla csevegni, s én esrész odaadással , c* O hallgattam, nem is annyira a nagynéne kitűnő tulajdonait, mint inkább Ella ezüstcsengésű szavait. Annyira bele mélyedtünk a beszélgetésbe, hogy aki bennünket nem ismert, bizonyára azt hitte, hogy beszélgetésünk tárgya nem is lehet más, mint az az édes, boldogító szerelem. Pedig oly közönséges dolgokról fol vt, hogy majd bele nem vegyült az i d ő is. Egészen megfeledkeztem mindenről ; eszembe sem jutott, hogy most már nekem is kellene valamit mondanom. El voltam telve Ella gyönyörű halvány arcának s dús, sötét hajának szemléletével s majdnem elnyeltem tekintetemmel azokat a rózsapiros, csacsogó ajkakat. Kis idő múlva egy bájos tájkép ragadta meg Ella figyelmét, sötét szemeinek gyújtó villámait arra pazarolta, míg én ezalatt időt nyertem a körültekintésre. Csak hárman voltunk a coupéban. A másik ablaknál egy gazdagon öltözött idős hölgy ült, szemeire csiptetőt illesztve jól szemügyre vett bennünket. Először azt hittem. hogy tán valami ismerősöm, s közelebb hajoltam hozzá. — Uram, — mondá — felhasználva az alkalmat, hogy egy kissé távolabb kerültem Ellától, bocsásson meg kérdésemért, szabad tudnom, kihez van szerencsém? Kérem asszonyom, én Csatáry Gyula budapesti hírlapíró vagyok — Ah, igen ? . . s ama fiatal hölgy ott tán nővére ? — Nem, felelém őszintén. — Akkor talán valami rokona? — Az sem, — válaszoltam, egészen megfeledkezve a helyzetről. — Nem ? kérdé csudálkozva, s átható tekintetét reám szögezve. Nyugtalankodni kezdtem; a nő szúró tekintetét alig birtam kiállani, az a sejtelem támadt bennem, tán többet gondol felőlünk, mint a mennyi illő volna. — Tehát rokona sem ? — folvtatá. — Talán bizony ... itt elhallgatott, ajkait felbiggyeszté, csíptetőjét újból szemére helyezve kicsinylő érdekkel szemléié Ellát, kinek figyelmét még mindig a táj elragadó képe kü tötte le. Kitűnő gondolatom támadt; az éltes nőt — ki kérdéseivel majd zavarba hozott — indiseret kíváncsi ságáért csalódásba ejteni. S minden habozás nélkül kész valék e sokat mondó válaszszal: — Oh igen asszonyom, ő ... nőm! Erre a szóra Ella is visszafordult, s kipirult arca elárulta, hogy e kis szócska kellemesen érintette, habár megvoltam győződve, hogy az urhülgygyel folytatott társalgás s e szó közti összefüggéssel nincs tisztában. — Ah neje! — kiáltott fel az éltes nő meglepetve s gondolatában kellemetlenül csalódva. Szíveskedjék őt bemutatni nekem. Kérem, nagyon érdeklődöm önök iránt. Oda mentem Ellához, fülébe súgtam esengve, hogy ha egy kis könyörületet érez iráuyomban. ne áruljon el, ne mondjon ellent, hagyjon mindent rám. Merengő szemeivel rám nézett, mintha kérdezte volna: „Nem há ramlik e dologból valami kellemetlenség reánk?" Biztosítottam őt, s gyengéden megszorítva kezét oda vezettem: — Nőm, Csatáryné Ella . . . Ella mindent kitalált, s — — hogy könyörületes legyen irányomban, nem szólt ellen, sőt arcán inkább akaratlan boldogság, mint neheztelés tükröződött vissza. Aztán beszélgettünk sokat . . . Elmondtam, hogy egy hete még csak összekelésünknek, s most nász uton vagyunk, nőmnek egy gazdag szeretett nagynénjét, kit négy éves korától fogva nem látott, látogatjuk meg K . . . ban, közöltük vele gyermeki őszinteséggel nászutunk programmját, a terveket, melyeket jövőnkre nézve szőttünk. — Uj helyzetembe teljesen bele képzelve magamat, alig győztem eleget beszélni boldogságunkról. — Uj ismerősünk is mindinkább megbarátkozottnak mutatta magát ama gondolattal, hogy minket férj és feleség gyanánt tekintsen. — Csatáry úr, tudja-e, hogy nagyon gyönyörű s kedves neje van! — Oh asszonyom imádásra méltó! Szeretem is, jobban örök üdvösségemnél .. . szóltam elragadtatva az egyszer szivből fakadt érzelmeimtől, s hévvel csókolám meg Ella bársony puha kezeit. S ő szeretengem, amint csak egy jó férjet, milyen én vagyok, szeretni lehet. Nemde kedves Ellám?