Zalamegye, 1884 (3.évfolyam, 27-52. szám)

1884-11-16 / 46. szám

ITT. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1884. november 16. 46. szám. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Zala-Egerszeu-szeiit-ivűni vasiitüg.v. A végrehajtó bizottság által f. évi november hó 12-re összehivott érdekeltségi gyűlés a helybeli s vidéki érdekeltség köréből nagy számban megjelentek közreműködése mellett tartatott meg. Zala-Egei szeg város tanácsa által megküldetvén a képviselő testület f. évi október 25-ki közgyűlésének azon határozata, hogv a vasút kiépítési költségekhez hatvan ezer forinttal akkép fog járulni, hogy ezen összeg erejéig törzsrészvényeket átvállal — élénk örömmel fogadtatott, mert a vasút létesíthetésének lényeges feltételét a város közreműködése képezvén, — saját jól felfogott jövője érdekében hozott ezen elismerést érdemlő határozatával a vasút létesíthetéséhez a legszebb reményre szolgáltatott alapot. Ennek tudatában a további teendők tekintetében Szigethy Antal végrehajtó bizottsági tag által írásban előterjesztett eljárási módozat elfogadtatván, megállapítatott, hogy a végrehajtó bizottság egy értesítést bocsát ki az érdekelt közönséghez, melyben a vasút ügy eddigi állását előadja, a műszaki jelentés alapján nagyjában ismertetve a pályavonal mentét, különösen a zala-egerszegi állomás pálya udvar helyét, — továbbá a költségvetést, s az eddigi előmunkálati költségeket, megérintvén, hogy azt Zala-Egerszeg város közönsége előlegezte. Jelzi, hogy e helyi érdekű vasút az 1881. évi 31. törvénycikk alapján s ez által engedélyezett kedvezmények segélyével szándékoltatik kiépíttetni, hogy t. i. a 300000 frtra előirányzott költségek 2 ; részben 1200 darab 100 frtos törzsrészvények — :

i , részben 1800 darab 100 frtos elsőbbségi részvények utján szereztetik be; tudatván, hogv a 120000 frt törzsrészvény összeg fele részben Zala-Egerszeg város által átvállalva lett, — felhívja az illetőket a 60000 frt biztosítására a 600 drb törzsrész vén v jegyzésére oly értesítéssel, hogv minden egyes 100 frtos részvény után 40° az az negyven forint befizetendő leend és hogy ezután már az érdekeltséget csak a törzsrészvény alájegyzők fogják képezni. — A felhívásokhoz csatolva az aláírási ivek is kibocsátandók, s az aláírásoknak községeknél és egyeseknél eszközlésével körjegyzőségenkint bizottságok küldetnek ki; Zala-Egerszegen pedig ez a saját legjobb belátása szerint teljesíttetik. A megyéhez az 1881. évi 31. törvénycikk engedélyéhez képest a közmunka alapból segélyezés végett a kérelem benyújtandó, hogy az már f. évi november 24-ki közgyűlésen felvétethessék, s a november 20-ki állandó választmányban előkészítőleg tárgyaltathassék. A pálya jövedelmezőségét kimutató részletes adatok összegyüjtendők. melynek mikénti eszközlését a végrehajtó bizottság teljesítse. Az építési engedélyért a 120000 frt alájegyzése után fog a kérelem a kir. minisztériumhoz beterjesztetni, — s ugyanattól a segélyezés kérelmeztetni. — Ezután a körjegyzőségenkint kiküldött bizottsági tagok s elnökeik megválasztattak és pedig elnökül a ságodi körjegyzőségre Hegedűs Károly úr, az andráshidaira Farkas Ferenc úr, a felső-bagodira Csertán Károly úr, a nagy-lengvelire Skublies Jenő úr, a novaira főt. Tornyos Gábor úr, a pákaira ('lement Lipót úr, a tárnokira Deák Mihály úr, a söjtörire nagyságos özv. Siimeghv Ferencné urnő, helyettes elnökül: Osabv Lajos úr; a boczföldire Skublies István úr, Csács-községre főt. Garath György plébános úr. Farkas Dávid országyülési képviselő úr egészségi állapota teljesen helyre állván, végreliajtó bizottsági tagnak megválasztatott s a szives közreműködésre telki retett. A es. kir. szab. déli \ vsut társaság az előmunkálatok teljesítéséért 992 frt 62 krban felszámított költségekről a számlát megkiildvén, az előlegezett 900 frton felül még járó 92 frt 62 kr. kielégítését kívánván, ennek teljesítésére Zala-Egerszeg városa felkéretett. Hollósy József úr előterjesztvén, hogy az előmunkálati költségekre 3 aláírási iven frt 70 kr. folyt be kezére, ezen összegnek az ivekkel együtt városbíró úr kezére leendő átadására felkéretett. — Megyei élet. Zalamegye közigazgatási bizottsága október havi ülését Glavina Lajos főispán ár őméltóságának elnöklete alatt f. *fló 11-én tartotta a nagyniei/yeház </y üléstér méhen. Az alispáni jelentés szerint a közegészségi állapot úgy a felnőttek-, mint a gyermekeknél a lefolyt hóban a megye egész területén általában kielégítő, sőt több helyen nagyon kedvező volt; a lendvai és letenyei járások kivételével hol valamivel több betegség fordult elő. mint szeptemberben a megye többi részében a szórványos betegségek alig észleltettek említést érdemlő számban; a különféle kórnemek közül a légzőés emésztő szervek hurutos bánt almai képezték legtöbb esetben a gyógykezelés tárgyát itt ott észleltetett néhány váltóláz és iziilt esúz, min I szelíd lefolyással; előfordult Csáktornyán hagymáznak egyes esete is; a gyermekbajok közül pedig Bell itinezoe két torokgyik, Letenyén egy vörheny halálos kimenetellel. A Csány községben szeptemberben uralgó, t kanyaró járvány ok tóber hónap folyamán teljesen megszűnt, a járvánv tartama alatt megbetegiilt 3 nő, 35 gyermek, akik kii ziil meggyógyult 3 nő, 31 gyennek, meghalt 4 gyermek. Ugyan ezen kórnem a keszthelyi szolgabiróság által november 2-án beküldött j leütés szerint okt. 31 én Yindornyatőkon 4 gyermekeit észleltetett, akik azonnal rendszeres gyógykezelés alá vétettek; Alsó-Páhokon 9 vörhenv eset merült fel, az orvosrendőri óvó intézke dések gyors életbe léptetése által a kór tova terjedése megszűnt, a 9 beUig közül 3 meghalt, a többi meg gyógyult. „Zalamegye" tárcája. Hogyan buktam meg. — képviselő választási rsminiscentiák. Irta: l)r. Jenvay (Jézii. (Vége.) Oda ültem a kis pamlagra az ablak mellé, honnét igeti könnyen be lehetett látni egészen a hegy lábánál lek vő városkába s izgatottan számlálgattam a pereeket, melyek boldogságomtól még elválasztottak. Lilla azomban nem jött. Már elmúlt három óra s még senki! Négy óra, s ő még mindig késik! . . . Türelmetlenül kezdtem tel alá járni s minden pere egy örök időnek tűnt fel előttem. Egy negyed öt. s még mindig egyedül vagyok! No, de tovább már nem várhatok! dünnyögtem magamban, — hisz öt órakor programút beszédét kell tartanom a városház téren. Hosznsan í yultam kalapom után. kilépek a kis szobából nyíló pincébe, fel akarom nyitani az erős tölgyfa ajtót és — majd hogy sóbálvány nvá nem változtam: az ajtó be volt zárva! Próbáltam, újra és újra próbáltam, feszegettem, ráztam, ütöttem, döngettem: de mind hiába! az erős ajtó csak nem engedett egy hajszálnyit sem. Csak most kezdtem észre jönni, hogy milyen kelepcébe jutottam s pnnek mind. mind az az ármányos leányka, meg az a szarvasbogár bajuszú jegyző az oka. — Hej ! ha most itt volna előttem, de darabokra tépném a nyomorultat! Hanctn hát ez a szörnyű dühösködés mind nem használt egy cseppet sem, kimenni azért nem birtam sehogy, legalább a magam erejéből nem, mások segít ségére meg nem számíthattam, mert hát ezen a nagynapon a szőlőben egy lélek sem jára. S mig bőszült oroszlánként igy lótok-futok szobából-piucébe, pincébcl-szobába, egyszer csak három mozsár lövés dördül el a város felől. Oda ugrom az ablakhoz s látom — a távolból is egész jól ki lehetett venni — mint gyülekezik, hullámzik a nép a templom tér felé, s zűrzavaros lárma, egetverő éljenek s a Rákóczy induló hangjait csapja felém néha-néha a langyos esti szellő. — Hah! most beszél a negyvennyolcas párt jelöltje ! akadozott számon a szó s tehetetlen dühömben oly erővel ráztam meg a kis ablak vasrácsozatát. hogy csak ugy recegtek bele az üveg táblák. — A nyomorultak! Igy diadalmaskodnak a legszentebb ügy felett! Majd el-el halt a moraj, elcsendesült minden, hogy azután rövid szünetek után ujjult erővel törjön ki a zsibongó lelkesedés. — I)e hát tulajdonképen hogyan is jutok én ki ebből a csapdából? — kezdtem azután magamban töprenkedni. midőn már egy- kissé lelohadt a mérgem. Az a kötni való nótárius bizonyára nem jön ide értem. Hanem iszen nem is ajánlanám neki! — szottyant fel bennem újra az indulat — leütném a pimaszt, mint egy kutyát! — — No már komám, ez még is csak szégven-gyalázat! — hangzott most egész közelről egv simerősnek tetsző hang. Oda sompolvgok az ablakhoz, hát látom, hogy a tiszteletes úr tőszomszédja a Bokor Bence becsületes csizmadia mester, meg a keresztkomája, a Mákos Berci sekrestyés törekesznek a hegy felé. — Szégyen, gyalázat! Ilyen csúffá tenni annyi embert, meg a magas kormányt! —- szólalt meg az egyházti is, miközben egy dühös gesticulatióval épen az ablak előtt állapodtak meg mindketten. — No ezek. szent hogy egyenesen értem jöttek, hogy mentül agyon kövezzenek! — gondoltam magamban s tanácsosabbnak tartottam szépen vissza húzódni az ablaktól. - Megszökni a választók elől! ott hagyni őket éheu-szonijan a faképnél! — méltatlankodott a csizmadia — No ilyen még nem fordult elő az annalisekben! — De nem a! erősítette a sekrestyés. — Persze, elfogyott az apró pénze! — kezdé újból a varga — Higyje el komám: agyon tudnám ütni azt az embert, ha most ugy a szemem elé kerülne! - Megérdemelné! — contrázott a másik, azután újra megindultak mindketten s folytatták utjokat fel a szőlőbe s már jó messze mehettek, mikor még mindig' hallottam a méltatlankodó hangokat hogy: „megszökni a választók elől!" „megszökni a vála-ztók elől!!" O! a nyomorultak! Hát még azt, is elhitették a néppel, hogy én szöktem meg előlük! En? kit ily gyalázatos módon csaltak :i kelepcébe, hogy csak megbuktathassanak. Tekintetes szerkesztő ur! Elképzelheti haragomat, elgondolhatja, mint lúltam-fúltam, hogy szerettem volna Sámson erejével bírni, mikor, csapdába jutott egérként — még esti nvolc óra után is ott gubbasztottam a tiszteletes szőlőjében s talán Ott is hálhattam volna, ha a hegypásztor fi i véletlenül arra nem vetődik s ki nem szabadít ebből a tragicomieus „politicai fogságból." Es még hozzá, hogy vigyorgott, hogy röhögött a semmirekellő! Más körülmények között mentül a ké pére másztam volna a kamasznak, azomban még én fogtam könyörgésre a dolgot s meglehetős savanyu arccal még egy ezüst forintost is Ígértem neki, hogy csak menjen, szaladjon mielőbb a városba a tiszteletesék házához. N' szóljon senkiin k semmit, csak a bodorlaki uraság kocsisának mondja meg, hogy fogjon be rögtön s jöjjön ide a begy alá, i vörös keresztfához. S kocsisom egy jó negyed óra múlva csakugyan ott is volt a kijelelt helyen. Láttam, hogy erősen be van rúgva a legény: no de i zt még csak megbocsátottam volna neki, hanem, gondolják csak: még ennek a kötni valónak is negyvennyolcas zöld toll fityegett a kalapján s mintha semmi sem történt volna, olvan vigan suhintott a lovak közé. Esti tiz óra felé járt az idő, midőn éhesen, boszusan, fáradtan haza érkeztem s azóta sem voltam Balogházán. < nem is megyek solia, hanem a jegyző ellen — ki időközben csakugyan Lilla férje lett — a büntető codlex alapján, megindítottam a eriminális eljárást, a személt/es szabadság jogtalan megsértése miatt. pen ma volt a végtárgyalás. Hanem képzeljék csak kérem, hát van igazság a földön! ? bizonyítékok elégtelensége miatt felmentették a sehonnait! No, de már ezt nem állom! — Tekintetes törvényszék én — apellálok! /