Zalamegye, 1884 (3.évfolyam, 27-52. szám)

1884-11-09 / 45. szám

III. évfolyam. Zala-Egerszeg, 188:1. november 9. 45. szám. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Zala-Egerszeg Szent-Iváni vasutügy. A Zala-Eger szeg-Sze n t-1váni helyi érdekli vasutiigyi végrehajtó bizottság f. 1884-ik évi november hó 12-én d. e. 9 órakor Zala-Egerszegen a gazdasági egyesület háza termében iilést tart. melyre az összes érdekeltség tisztelettel megliivatik. Zala-Egerszegen, 1884. november 1. Háezky Kálmán in. k. Szigethy Antal in. k. végi bízott emuk. végr. bizutts. tatr, mint jegyző. Teendőnk az országos kiállítás érdemében. Bátrak voltunk tisztelt olvasó közönségülik tudomására hozni e lapok 42-ik számában, hogy a megyei gazdasági egyesület megyénk lótenyésztési ügyének a jövő évi budapesti országos kiállításon eszközlendő sikeres bemutathatása érdemében nemes igyekezetének megfelelőle" a kellő előintézkedéseket nemes feladatának O megfelelőleg megtette. Elmondjuk ezúttal, hogy a kitűzött magasztos cél sikeres megoldása tekintetéből mi O O volna most teendőnk. Tény az, hogy az ily országos kiállításokon minden megye saját érdekében mindent elkövet, hog\ polgárainak részére minél fényesebb kitüntetést biztosíthasson ; viszont a megye polgárainak elengedhetlen kötelessége e cél elérésére közös erővel, törhetlen akarattal közreműködni s igy a bennök hely ezett várakozásnak tőlük telhetőleg megfelelni. Nézetünk szerint első teendő volna az egész meg ve területét kizárólag e célból több nagyobb kerületre beosztani, miként évenként a lóösszeirások alkalmával ily osztályozási járások alakíttatnak. Az évenkénti lóosztályozás foganatosításával megbízott küldöttségek kéretnének fel arra, hogy beutaznák az egyes kerületeket, az azokban a hadsereg lóállományának szükségletére alkalmasoknak talált lovakat, a mennvire azok a tulajdonos birtokában volnának, megvizsgálnák. valamint azokat is, melyek életkoruknál fogva ujjólag felvehetők volnának. s ezek közül kijelölnék azon lovakat, melyek legjobb meggyőződésük szerint az országos kiállításon bemutathatok volnának. A kiküldött bizottsági tagok egyúttal a tulajdonossal is egyezségre lépnének, hogv az lovát vagv esetleg- lovait az országos kiállításra bocsájtani fogja; — megállapíthatók volnának egyszersmind a feltételek, melyek mellett a tulajdonos lovait a kiállításra bocsájtani hajlandónak mutatkoznék. Ezen intézkedés még ez év folyama alatt volna eszközlendő, annál is inkább, mert a kiállításra szánt és alkalmasnak talált lovakat e célra elő kell készíteni, miután az ily collectiv kiállításra osztályozott lovak lesznek azok, melyek által megyénk gazdasági eg\

Tesülete az ország és világ szine előtt feltüntetni akarja, hogy a lótenyésztés érdekében eddig tett fáradozása és az állani által e célra évenkint kiadott aranyai nem vesztek el, hanem a lótenyésztés fokozatos fejlesztése és emelése által a nemzeti vagvonosodást előmozdították. Ha ezen összeírások megtörténtek és az alkalmasnak látszó lovak kijelöltettek, ezen bizottság az általa elkészített jegyzéket báró Putheáni Géza úrhoz, akár a gazdasági egyesület elnökéhez áttenné, mire a kijelelt lovak egy vagy több alkalmas helyen összeállíttatnak és ezekből lenne a végleg megállapítandó állomány kijelelve a kiállításra. Ezen végleg kijelelt lovak külön gondozásban részesítendők, hogy minden hibától megőriztessenek és az esetleges lezsarolástól megkíméltessenek, a mennyiben az illető tulajdonos ezt saját erejéből nem teljesíthetné, e célból külön segélvben is részeltetendő. Ily eljárás mellett reményleni lehet, hogy kiállított anvagunk megvénk becsületére vállik s általa a közönség és a bírálók elismerését kivívjuk. Különös figyelmet kell fordítani a bizottságoknak azon községekre, melyek a helyi kiállítás alkalmával a kincstár által kitűzött jutalmakat el szokták nyerni. Igy a X.-Kanizsán működni szokott bizottságoknál évenként Sormás, Szent-Balázs, Söjtör és Pac -a vidékének gazda közönsége az, mely a szopós csikóvali anya kancák és 3 éves kanca csikók után jutalomban részesül, és mivel ezen jutalom kiosztása alkalmával csak is az ép, egészséges anya kanca alatt levő szopós csikók után Ítéltetik a jutalom, e helyeken a tenyésztés alapján a kiállításra alkalmas lovak leginkább találhatók. Itt tehát az idő megragadni a kedvező alkalmat ! Tegyen mindenki annyit, a mennyi tőle kitelik! Tudassák egyesek is. ha tudnak alkalmas lovat, hogy kinek birtokába van, hogv igy a kibontott zászló alá egyesülve, vállvetve megyénk a kiállításon méltóan és dicsérőlég képviselve is legyen! Ha mindenki a közérdek tárgyában annyit tesz, a mennyit csak tehet ugy a cél elérve, a siker biztosítva lesz. Kovács JÁnos. Korcsolya egylet varosunkban. Talán sok lesz a jóból, fogják mondani, olvasva e közlemény cimét. De nem segíth tünk rajta. Ha ugyanis igaz, hogy az ember elszigetelt állapotban, teljesen magára hagyatva természeténél fo^va nem élhet, hanem többé kevesbbé a társadalomra van utalva s ha igaz, hogy ép lélek csak ép, egészség -s testben lakhatik, ami csak is a test folytonos edzése által eszközölhető: úgy nagyon is szükséges e kettős cél megvalósítására egyesülten, vállvetve közreműködnünk, erre pedig legalkalmasabb téli évadban a „Korcsolya egylet." Elűzni a téli napok unalmas egyhangúságát, módot nyújtani minél többször s buzamosb időre elhagyni a test elpnhulását befolyásozó meleg szobát, edzeni a testet miáltal lehetne könnyebben elérni és rendszeresen gyakorolni, mint egy jól szervezett, biztos alapon nyMgvó „Korcsolya egylet" által. „Zalamegye" tárcája. Hogyan buktam meg. — képviselő választási reminiscentiák. — Irta: l)r. Jenvay (<é/.n. Csúffá vagyok téve! — Így még nem bukott meg — legalább tudtommal nem — a vérrel szerzett hazában eddig egyetlen egy képviselő jelölt sem ! — Mikszáth Kálmán az én zsurnalista ideálom — szellemesen megírta már a czizuiátlan jelöltek, pénztelen aspiransok, üresfejű canditatusok szomorú históriáját, hanem hát, ez még mind semmi az én csúfos bukásomhoz képest! Engem a szerelmi intrigua, az asszonyi furfang ölt meg s tönkre tette politieai szereplésemet mindörökre ! Tekintetes szerkesztő úr! Jó lélekkel ajáloni, soha se lépjen fel képviselőnek, vagy ha mégis rá szánná magát, hát ne tessék szerelmeskedni a — választó kerületben'. mikor az ember „honatya" akar lenni, ne egyengesse a „család-apaság" göröngyös útját. Bár én se tettem volna, ugy bizonyára nem történik meg velem az a csúfság, mit ha meg nem történtté tehetnék, nem adnám tiz ezer forintért, sőt többet mondok : nem adnám egy valóságos mandatumért sem! Pedig hát mind annak, mi meg esett velem, épeu csak a mandatum az oka, uo meg a Cséplés Laci. Ez a jó ízű bolondos fiú ugratott bele, tele beszélte a fejemet, hogy már miért ne lépuék fel, ostobaság volna elszalasztani a kedvező alkalmat, mikor aszongya — benuem oly szerencsésen concentrálódvák mind azok a jeles tulajdonságok, melyek egész biztossá teszik a diadalt. — Pénzed vau. No hát! A népnek pedig csak pénz kell. Egy kis eszed is van, erre meg az „iutelligentia" ád „valamit", beszélni is tudsz, ezzel meg majd az „együgyűeknek" imponálunk, azután meg — és ez a fő! — csinos legény s hozzá nőtlen fiatal ember vagv. ezzel a „qualificatióval" minden asszonyt meglehet hódítani a kerületben. Már pedig -— aszongya — a mely pártra egyszer az asszonyok szegődnek, ott a győzelem kétségtelen, több mint bizonyos! s a mint a következmények megmutatták, Lacinak szóró'-szóra. betüről-befüre igaza volt, mert szó a mi szó — az én csufságos bukásomban a női kacsok játszották a főszerepet, asszony volt az oka mindennek ! Pedig, eleinte milyen gyönyörűségesen, milyen nagyszerűen ment az egész dolog. - Magam mellé vettem a vidék két legfélelmetesebb kortesét: a Csákány Marcit, meg a Kókány Danit s miután bevezetésül megkentem a tenyerüket egy-egy vadonat uj százassal, kifőztük közös egyetértéssel a hadi tervet olyan formán, hogy legelőször is a kerület székhelyén : Balogházán és a szomszédos falvakban csináljuk meg a hangulatot, mert hát, ezt már nálunk minden ember tudja, hogy ha Balogháza s körnvéke meg van nyerve, akkor meg van nyerve minden! El is indult a két rettenetes hazafi, honmentő körútjára még az nap, hogy majd este azután beszámoljanak a tőbadi szállásou: a balogházi tiszteletes ur lakásán a napi eseményekről. s be is számoltak becsülettel. de — annál laposabb erszénynyel. — Az egész Kislak. Hárslak, Biikkhelv, SzentImre a mienk ! harsogott a Csákány Marci borízű hangja, amint este felé, diadalmas ábrázattal lobogtatva a szekér hátulsó ülésében a zászlót. Kókány Danival egyetemben berobogtak a tiszteletes ur tágas udvarába. S embereimnek e győzelemittas hangulata, vacsora alatt az a sok dikeio, jó bor. a győzelem biztos reménye, no meg a tiszteletes ur gyönyörűséges leányának égő szemei egészen mámorossá tettek, ugy hogy. mikor ugy éjfél után egy óra felé Lacival haza vergődtünk, valóságosan ugy támolyogtam a szobámba s a nap eseményeitől annyira izgatott voltam, hogv egész éjjel kerülte szetneimet az álom s alig vártam, hogy újra megvirradjon, délután négy óra legyen, hogy ismét mehessünk Balogházára tiszteletesékhez, hova a kortesek beszámo lóinak meghallgatása — s a további teendők megbeszélése végett, az előzetes programm értelmében, minden délután átrándulandók voltunk s a hova már a második napon talán nem is annyira a képviselő választási mozgalmak, mint inkább a szép Lillának gyújtó, csábító szemei vonzottak oly ellenállhatlanul. S Csákány Marci másnap is csak oly kedvező hirekkel érkezett meg s Lilla most is csak oly előzékeny, oly kedves, nem, sokkal kedvesebb, százszor szebb, ezerszer bajosabb volt, mint tegnap. Csak, mikor a politikáról hallott beszélni, akkor komorult el egy-egy pillanatra örökké mosolygó arca s ugy vettem észre, mintha ilyenkor titkos pillantásokat váltott volna a balogházi tiatal jegyzővel, ezzel a szarvasbogár bajuszu emberkével, kivel naponta volt szerencsém tiszteleteséknél találkozhatni s a ki, — mint vettem észre, — nem csak a .,politikai életben" volt legveszedelmesebb ellenfelem, hanem a — sziv ügyekben is. A nótárius ur élt-halt a tiszteletes szép leányáért, Lilla azomban, — legalább jelenlétemben — vajmi kevesett látszott törődni a „falu pennájával", noha a rosz nyelvek ugy beszéltek, hogy szivecskéje egészen a jegyzőjé s hogy szüret után már meg is lesz az esküvőjük. Harmad nap azután, már reggel beállítottam a szerény kis paplakba, még pedig Laci nélkül. Nem tudtam bevárni a délutánt; mert, — mi tagadás benne — a hazafiúi érzetek ineilett ekk<r már csurdultig volt honatyai szivem oly érzemények kel is, miket közönséges néven ugy liivnak, hogy: szerelem! Igen! Szerettem, forrón, végtelenül a szép Lillát s nem volt hőbb vágyam, mint hogy, négv szem között előtte is mielőbb megtarthassam — programm beszédemet. Csakhogy, ugy látszott, ez az ármányos leányka szánt-szándékkal került minden ily alkalmat. Pedif már csak ugv kavargott bennem az „érzemény" s igy nem csuda, ha egvik délután Lilla zép szemei annyira fek tüzeltek, hogy a mint ott ült mellettem a pamlagon, minden előzetes bevezetés nélkül, egy forró csókot nvomtam puha fehér kacsóira. A jegyző ur szemei — látva leendő immunitásom e vakmerő interpraetatióját — villámokat szórtak. — Szó nélkül ugrott fel helyéből s dühösen bevágva maga után az ajtót, ott hagyott bennünk a. faképnél. — Lilla! — szóltam, a szép leány lábaihoz térdelve, amint egvediil maradtunk — engedje meg.