Zalamegye, 1884 (3.évfolyam, 27-52. szám)

1884-10-26 / 43. szám

De midőn ebbeli ürömünknek adunk kifejezést, nem hallgathatjuk el aggodalmunkat sem, a mely elfog bennünket akkor, ha őszintén felelünk arra a kérdésre: vájjon lesz-e ennek kellő hatása V Meggyőződésünk, hogy a mai viszonyok küzt soha! A szabályrendelet hatástalansága nem annak tulajdonítandó, hogy intézkedései egyenként, mint együttvéve helytelenek avagy felette gyarlók volnának. Üdvösek azok egytől egyig, de, mondjuk ki bátran, mert végrehajtva nem lettek a kellő szigorra! — irott malaszt maradt, mint nálunk sok egyéb. Közigazgatásunk jelenlegi állapotában, akkor, a midőn a szolgabiró bureaukratikus munkákkal túl van halmozva, ha lelkiismeretesen él is hivatalának, a legnagyobb erőfeszítéssel sem bir megfelelni mind annak, a mi tőle kívántatik; hogy fogná tehát halászatunk érdekében azon erélyt kifejterii, a mely pedig okvetlenül szükséges arra, hogy a íépten-nyomon tapasztatható kihágásoknak eleje vétessék, mert csak igy lehet a meglevő halállományt megóvni é-> szaporítani! Ma, midőn a halászati jog res nullius lett, kétszeresen szükség van a végrehajtó közegek erélyére! Nehogy túlságosnak lássék sokak előtt a végrehajtás hiányosságáról mondott állításunk, szolgálunk tényekkel is. — A szabályrendelet 4. §-a felsorolja azon eszközöket, a melyekkel halászatot gyakorolni nem szabad, intézkedik, hogy minden használatra szánt háló, mielőtt használatba vétetnék, a szolgabírónál bemutatandó, ki is azt, ha szabályszerűnek találja, a megye által e célra megállapított bélyeggel látja el. 11a ez tényleg igy végrehajtva lenne, egyetlen szabályellenes szemüreggel biró háló nem volna használatban; de igy! azon naponként alkalmazásban levő 2000 drb eresztő háló közül, a melylyel vagy 2f>0 ember keresi kenyerét alig lehetne egész számú percentben kifejezhető szabályszerű hálót lelni. Annyival nagyobb baj ez halászatunkra nézve, hogy az ily hálók — még szabályszerű mérettel biró szemüregek mellett is — mindig károsak, miután nemcsak óriási hosszú vonalon zárják el a balak útját, de mert a bal kopoltyujánál fogva akad abban meg, okvetlenül halálát leli. s nem ritkán oly állapotban jut szárazra, hogy annak piacra hozatala közegészség szempontjából lenne eltiltandó. Az a hal. mely ily hálóba jut, menthetetlen veszve van; veszélyességét természetesen növeli, hogy szemüregének méretei kisebbek a legtöbb esetben az engedélyezettnél. Ily körülmények között okvetlenül felmerül az a kérdés, vájjon mi módon volna a szabályrendelet, vagy a törvény szigorú keresztülvitele elérhető? Mielőtt e kérdésre felelnénk, lássuk, mily értéket képvisel a Balaton halászata uemzetgazdászati szempontból, mert attól függ, mennyit áldozhatunk annak érdikében. Alapul szolgálhat erre nézve mindazoknak keresménye, akik halászattal foglalkoznak. Összegyűjtött adatok szerint jelenleg nyári halászatot űz huzóhálóval 200 ember és eresztő hálóval mintegy 250 ember; téli halászattal foglalkozik ca. 2201) ember. Ha ezeknek fejenkénti keresményét 50 frtra teszszük, mihez hozzájárul a bérlők által fizetett 12,638 frtuyi évi bér, bele nem értve a természetben fizetett halak értékét, 145,138 frtot nyerünk eredményül évi bevételként, a melynek 4

n'

n mellett megfelel 3.600,000 frt tőke. - Ily roppant értéket képvisel tehát a Balaton halászata a nemzeti vagyonban, de meggondolva, hogy racionalisabb kezelés mellett az évi bevétel megkétszerezhető lenne, értéke még nagyban volna emelhető. A nemzeti vagyonnak emelése minden embernek, ki hazájának jólétét szivén viseli, múlhatatlan kötelessége ! K kötelesség kétszeresen terhel minket magyarokat. szentben azon nagy kiadásokkal, a melyek évszázados mulasztásaink pótlásával járnak. S vájjon miként t,illetjük azt jelen esetben? A felelet az: könnyen, hisz nem szükséges alioz egyéb a jóakaratnál. Társuljunk!*) mint társulat, mint erkölcsi testület, bírunk a kellő erélylyel, a kellő tekinlélylyel egyesek buzifal mát támogatni, ismét mások önkényét korlátozni, még ' pedig noha sem egyesek érdekeinek, hanem niindit/ a törvény rendelkezéseinek alapján. Az ellenőrzés hiányosságát tüntettük fel fentebb mint okot, miért nem felelhet meg a szabályrendelet a hozzá kötött várakozásnak, s miért nem felelne meg a legjobb halászati törvény sem céljának; lássuk menynyibe járulhatna egy alakítandó Balatoni halászszövetkezet ezen ellenőrzés gyakorlásához. Tapasztalati tény, hogy mindig az önérdek a legjobb védője a törvényben szentesített jogoknak, azaz a törvény akkor lesz legjobban megóva, ha azok ótalmazzák, a kiknek érdekeit hivatva van a törvény megótahnazni. Az önérdeknek azonban társulni kell, mert csak ott érvényesülhet a közös cél igazán, hol az egyesek phvsikai személye, egy jól szervezett jogi személy rendszerébe tömörül, mert csakis mint ilyen rendelkezik azon tekintélyivel és hatalommal, a mely képessé teszi őt a szövetkezet érdekeivel ellentétes befolyásoknak elLentállni. A szövetkezet tehát közgazdasági egyesület lenne tulajdonképen, mely a halászati jog kölcsönös gyakorolhatása céljából alakul, a közös vízterület halászatát ápolni, gondozni és a törvény rendelkezéséhez képest értékesíteni lenne hivatva. Hogy ezt sikerrel tehesse, szükséges, miszerint alapszabályai alapján törvényesen szervezve legyen, saját választmánya \ agy igazgatósága által önállóan intéztessenek belügyei. Mint testület tagjai által felügyel a halászat törvényszerű gyakorlására, szaporítja a Balaton halállományát, főleg a halászatot sértő intézkedések hatályon kiviil helyezéséről gondoskodik, valamint a törvényellenes halászókat, törvény áltat szentesített tekintélyénél fogva perbe fogja, az ily tárgyalásokon magát tagjai által, kik mint szakértők szerepelnek, képviselteti; szolgálatába fogadott, megbízható ügyének, őrök felállításával különösen gondoskodik a *) Lásd Halászati lapok II t. 5. sz. , A halászati szövetkazetekről." Dr. Rmft'v Páltól Melléklet a „Zalamegye" 1884. 43. számahoz. halászati tilalmak pontos megtartásáról, elősegíti a hal zsákmány értékesítését, és végül a halászat gazdaságához statisztikai adatokat gyűjt. Hasonló cél megvalósítására a poroszorseági halászati törvény, ily társulatoknak alakítását a vizvidékek szerint kötelezőnek mondja. Tapasztalásból állíthatjuk, hogv Németországban a halászat terén mutatkozó haladás nagyrészt e társulatok érdeme. Miután tudomásunk szerint a megalkotandó halászati törvény szintén kötelezőnek mondja nálunk is e társulatok életbelépését, kötelességünket véljük teljesíteni, midőn be nem várva a törvény kényszerét, ezen egyesület létrehozásának eszméjét felvetve, az érdekeltséget az egyesület megalakítására kérjük. A ni. kir. kormány, mely kiváló érdekkel visel tetik a balatoni halászat ügye iránt, mint közvetlen tudomást nyertünk, támogatni fogja a társulatot, és pe dig úgy erkölcsileg, a mi leginkább abban nyilvánulhatna. hogv a szövetkezetnek a törvény és közhatóságok előtt kellő kedvezménveket biztosítana, mint auyagilag is. Hogy segélyre számíthatunk, elég hivatkoznunk azon érdeklődésre, melyet a földmivelési minisztérium ezen ügyünk iránt mindenkor tanúsított. Az ő felhívása folytán keletkezett a hivatkozott szabályrendelet; az általa adott államsegélyen szereztetett be 1880- és 82 beu azon 55,000 drb kaliforniai lazac, a melyeknek szabadon bocsátásával a halállomány szaporítása eéloztatottUgyancsak állami segálven létesül még a folyó évben a Sió-zsilipen a fent említett hallépcső. A kormány eddig is megtett minden lehetőt a balatoni halászat érdekében, és bizonyára ezentúl is megtesz mindent annak előmozdítására, de legtöbbet mégis maguk a tulajdonosok képesek megtenni. Saját jól felfogott érdekünk követeli ezt, a mennyiben a vidékünkbeli gazdászat egyik jelentékeny ágának, a balatoni hal tenyésztésnek sürgősen igényelt megmen téséről van szó. Epen azért hiszszük, hogy szerény felszólalásunkat szívesen fogadják, és létesítik ama kártékony visszaélések megszüntetésére irányult egyesületet, mely visszaélések megtűrése az egykor nemcsak hirne ves, de dúsan is jövüdelmező balatoni haltenyésztést teljesen megsemmisíthetné Szives érdeklődésének ad kifejezést Uraságod ak kor, a midőn ez ügyben s hirlapilag közzé teendő helyen és időben az eszmék megbeszélése céljából tartandó értekezletünkön megjelenni szives lesz. Balaton Füreden, 1884. augusztus 28-án. A julius 20-ki értekezletből kiküldött bizottság: Ifj. gr. Széchenyi Imre ért. elnök. Rr. Puteani Géza ért. alelnök. Szalay Imre orsz. képviselő. Landgraf .láros kir. halászati felügyelő. I>l\ Szíkllty JállOS ért. jegyző. Felhívás a Balaton-vidéki összes érdekeltséghez. Azt hiszem eléggé köztudomású dolog már, hogy a legutolsó időben, végre valahára, egy komoly és erőteljes mozgalom indult meg a már régóta jüvödelmezőségében sülyedő balatoni halászat emelése érdekében. A memorandum, mely ezen fontos közgazdasági kérdés ismertetésére és megvitatására dolgoztatott ki, s mely a lapok nagyrészében közölve is lett, eléggé rámutat a halgazdaságáról hajdan oly híres „M a g y a r tenger" sanyarú állapotára, valamint azon gyógymódokra, melyek által aránylag könnyen segíthetünk a bajon. Itt az ideje ! Csak az érdekeltség akaratán múlik, hogy a balatoni halászat ismét virágzásnak induljon ! Azért, mint a mozgalom megindításával és az előmunkálatok elkészítésével foglalkozó bizottság elnöke, egész bizalommal bátorkodom fordulni az összes Balatonvidéki érdekeltséghez, a halászati tulajdonosokhoz és bérlőkhöz, valamint általában mindazon honfitársaimhoz, a kik akár mint szakértők, akár mint laicusok, ezen fontos kérdés iránt némi közgazdasági érzékkel bírnak : szíveskedjenek f. október hó 2ű-án vasárnap reggel .9 órakor Keszthelyen az „Amazon

1

1 szálló nagytermében összegyűlni oly célból, hogy ott alaposan megvitatván a balatoni halászat emelését célzó, különféle kérdéseket és csoportulván a közös érdek körül, egy balatoni halászati egyletté alakuljunk, mely erkölcsi testület, mint számtalan külföldi példa mutatja, egyedül volna képes a kitűzött célt elérni és a közös érdekeket megóvni. A rokonszenves fogadtatás, melylyel ez ügyben tett eddigi lépéseim az érdekeltség részéről találkoztak, valamint az ügy fontossága és a kérdés érettsége reménylenem engedik, hogy jelen felhívásom minél szélesebb körben élénk viszhangot fog támasztani. Ifj. Széchenyi Imre gróf bizottsági elnök. j Zalamegyének az engedélyhez kötött iparágakra vonatkozó •</« bályrendeletei. Szabályrendelet a zsibárus k o d á s r ó l. 1. §. Zsibárúskodás gyakorlására nem nyerhet engedélyt oly egyén, a ki nyereségvágyból elkövetett bűntettért vagy vétségért büntetve volt. Ily égvén zsibárus-üzletben segédnek sem alkalmazható. '2. §. A zsibárúskodás gyakorolbatására minden város területén összesen két engedély adatik ki. 3. §. A zsibárús üzlete állandóan a rendőri hatóság ellenőrzése és vizsgálata alatt áll. 4. Ha az eladó ssemélye, vagy az eladásra kínált tárgy ellen gyanuok forog fenn, a zsibárús erről az illető rendőrhatóságot azonnal értesíteni tartozik. 5. §. Az a zsibárús, a ki az 1. §. 2. pontja és a 4. §. intézkedését ellen vét, az iparhatóság által 50 frtig terjedhető pénzbüntetéssel biiutetendő. 6. Azok, a kik a zsibárús-üzletet az 1884. október 1-je előtt szerzett jogosítvány alapján folytatnak : üzletük gyakorlásánál jelen szabályrendelet határozatait szintén megtartani kötelesek. Szabályrendelet a foglalkozást közvetítő és a cselédszerző üzletekről. 1. Foglalkozást közvetítő, vagy cselédszerző-ipar gyakorolbatására nem nyerhet engedélyt oly egyén, a ki a hatóság előtt mint erkölcstelen életű ismeretes. 2. Foglalkozást közvetítő, vagy cselédszerző üzlet nyithatására minden város területén két eugedély adatik ki. 3. g. A foglalkozást közvetítő, vagy cselédszerző üzlet tulajdonosa tartozik készpénzben vagy biztosítékként elfogadható értékpapírokban 50 forintnyi összeget a hatóság pénztárába, mint biztosítékot az iparengedélykiszolgáltatása előtt letenni. 4. Az üzleti helyiségben hatóságilag megállapított árszabály tartandó kifüggesztve. A jelentkezés alkalmával bárminemű díjat szedui tilos. Az árszabály szerint megállapított díj a tettleges szolgálatba lépéstől számítandó nyolc nap után esedékes. A szedhető díj úgy a cseléd mint a cselédfogadó részéről mindenegyes esetben 50 krban állapíttatik meg. Az ezen árszabályban meghatározott díjaknál többet felszámítani tilos. 5. Az üzlettulajdonosnak rendes könyvet kell vezetnie; e könyv alakja, beosztása és tartalma következő : A foglalkozást, kereső cseléd vagy munka nev

e konyvének száma A cseléd vag\ munkakönyvet vagv egyéb okmányokat ki llító hatóság Melv napon jelent kezett. a foglalkozást kereső A gazdának, kihez beszegődtette neve lakása A beszedőd tetés napja A közvetítésért illetve cseléd szerzésért beszedett díjak 6. Az üzlet, valamint az üzleti könyvek a rendőri hatóság által bármikor megvizsgálhatók. 7. Cselédet cselédkönyv nélkül, iparossegédet vagy gyári munkást munkakönyv nélkül és egyátalában foglalkozást kereső egyéneket, kellő igazoló okmányok nélkül beszegődtetni tilos. 8. Az üzlettulajdonos a nála jelentkező egyén erkölcsi viseletéről tudomást szerezni és erről felfogadót hiven értesíteni tartozik. 9. A már beszegődött egyént máshoz szegődtetni, vagy más helyre csábítani, vagy elbocsátás nélkül távozottnak helyet szerezni, tilos. 10. §. Az üzlettulajdonos köteles minden nála jelentkező és magát kellően igazolt egyénnek, személyválogatás nélkül, helyet közvet'teni, de szállásra befogadni tilos. 11. §. Az üzlettulajdonos tartozik üzleti helyiségét tisztán tartani. 12. §. Az a közvetítő vagy cselédszerző, a ki a jelen szabályrendelet határozatai ellen vét: az iparhatóság által 50 frtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. 13. Azok, a kik foglalkozást közvetítő avagy cselédszerző üzletet az 1884. október 1-je előtt szerzett jogosítvány alapján tartanak : üzletük gyakorlásánál jelen szabályrendelet határozatait szintén megtartani kötelesek. Szabályrendelet a k é m é n y s e p r és ip a r r ó l. 1. t?. Kéményseprés ipar gyakorlására nem nyerhet engedélyt oly egyén, a ki képesítését az 1884. évi XVII. t. c. 4. §-a értelmében kimutatni nem képes, gyujtogatásért vagy tűzvész okozásáért, rablás vagy tolvajlás miatt büntetve volt és a hatóság előtt mint iszákos ismeretes. 2. A kéményseprés ipar gyakorlása munkakerülethez köttetik. Ezen munkakerületek külön szabály rendelettel állapíttatnak meg. 3. Minden használatban lévő kémény és takaréktűzhely havonkint legalább egyszer, ott azonban, hol a napnak nagy részén, vagy éjjel is tüzelnek, havonkint legalább kétszer tisztítandó. 4. §. A kéményseprésért járó díjak következőleg állapíttatnak meg: Egy földszinti ház kéménye egyszeri sepréseért 15 kr. Egy magas „ „ _ „ 20 kr. Egy orosz „ „ kiégetéseért 80 kr. Egy új kémény lehúzásáért — 50 kr. Nagy takaréktűzhely egyszeri sepréseért 20 kr. Kis „ „ „ 15 kr. Nagy vaskályha „ „ 20 kr. Kis „ „ „ 15 kr. 5. A kéményseprő köteles gondoskodni arról, hogy kerületében minden kémény a 3. szerint tisztittassék. Ennek kellő foganatosithatása céljából a kerületébe eső házak és azok kéményeiről rendes jegyzéket vezet, a 3. §-ban meghatározott időben miden házhoz el megyés a tisztítást teljesíti és a mennyiben az a házbeliek által elleneztetnék, erről az iparhatóságnak jelentést tesz. 6. §. A kéményseprés alkalmával a kéményseprő meggyőződést szerez magának arról, hogy az illető épületekben, s különösen a kéménynek közelében meg van-e a tűzveszély ellen a kellő rend. Az e részben tapasztaltakra vagy tűzrendőri szabályokkal ellenkező dolgokra az illető házbelíeket figyel meztetni, sőt szükség esetén a rendőrhatóságnál jelentést tenni tartozik; — a seprés a mennyiben az a házbeli-