Zalamegye, 1884 (3.évfolyam, 27-52. szám)

1884-10-05 / 40. szám

III. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1884. október 5. 40. szám. ZALAMEGYE i es A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem kttlilttnk vissza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. A termés. Most, midőn egy évi fárasztó munka és szorgalom eredménye nagyobbrészt már a csűrben H a, piacon van, talán nem lesz éppen felesleges felvetni azt a kérdést: vájjon az idei gabona árak olyanok-e, hogy azok a gazdaközönség jogos várakozásait kielégíteni képesek s vájjon terményeink pénzbeli csere értéke arányban áll-e azon kamatminimunmial, melyet a I -Í földbirtokba fektetett capitálisnak, egészséges közgazdászati viszonyok közepett, minden körülmények között meg kell hoznia. Sajnos, mindkét kérdésre csak tagadó lehet a válasz. S ez annál elszomorítóbb jelenség s annál inkább komolyan figyelembe veendő dolog; mert elvitázhatlan tény, hogy hazánk még mindig az agricultur államok sorába tartozik s mint ilyennek nem csak jóléte, de mondhatni existentiája is nagyon sokban s tán első sorban a mezőgazdászat productumainák értékesítésétől van függővé téve. Tagadhatlan ugyan, hogy alkotmányos életünk visszaállítása óta az ipar- és kereskedelem terén is sokat, nagyon sokat haladtunk. Virágzó gyárak, nagy tőkével rendelkező iparüzletek keletkeztek az utolsó évtizedekben ; kereskedelmi életünk hódítása — bevalhatjuk minden szerénytelenség nélkül s a nélkül, hogy bárki is elbizakodottsággal vádolhatna bennünket bámulatba ejtette a művelt, külföldet, ámde mindezek dacára, e téren még mindig a kezdet nehézségivel kell küzködnünk. az előrehaladottabb európai államokkal nem, vagy csak nehezen álljuk ki a versenyt s a beruházások még manap is jelentékeny részét emésztik fel bevételeinknek, vagyis az ipar- s kereskedelem még mindig nem azon jövödelmi forrás, mely anyagi existentiánkat garantirozhatná. Ily körülmények között már az észszerű nemzetgazdászati politika követelményeinél fogva is - nagyon természetes tehát, ha figyelmünk s gondolkodásunk főtárgyát a mezőgazdászat képezi s kétszeresen elszomorító minden oly jelenség, mely e téren a fokozatos hanyatlást jelzi. S fájdalom, e jelenségek évről évre mindinkább szaporodnak. A kisbirtokosok helvzete napról-napra elviselhetlenebbé válik, szemünk láttára fogynak, pusztulnak a régi jómódú családok, egymás után kerül dobra az ősi jószág. Hogy a rosz gazdálkodási rendszer, nemzetgazdászati ismereteink korlátoltsága, a helytelen vámpolitika, a kedvezőtlen climaticus viszonyok, a tulcsigázott adó, avagy a magyar ember vérévé vált urbatnámság oka-e mindennek, ez úttal — mert felvett tárgyamtól messze elterelne -— nem fürkészem, nem kutatom, elég legyen most csak egy körülményre rámutatnom, — mely, ha ideje korán nem orvosoljuk a bajt, mathematicai bizonyossággal tönkre tesz bennünket — értem a gabonaárak megdöbbentő alacsony voltát, azt a potom árt, melyért véres verejtékkel szerzett terményeinket elkótyavetyélni kényszerülünk. Tessék csak egy pilantást vetni a statisztikai adatokra s meggyőződhetik bárki, hogy ily silány árak. ily rohamos árlianyatlás, mint az idén, az utolsó tiz esztendő alatt egy évben sem volt észlelhető; legfelebb talán az 187ti-ik esztendőt hasonlíthatjuk a mostanihoz, a mikor is a buza átlagos ára 11 frt 59 kr. volt, míg a jelen évben — midőn az árak relatíve már júniusban nagyon alacsonyak voltak — az aratás kezdetén Budapesten a búzát 10 frt 38 krért adták vették és igy csak egy hónapig, mert már julius végén 9 frt 33 kr., manap pedig csak 8 frt. vidéken pláne 6 frt 60 kr. 7 frt a buza ára. Igaz, hogy az aratás közvetlen híreinek pressiója alatt egvik évben sem szoktak az árak a tényleges viszonyoknak teljesen megfelelőleg idomulni, hanem majd mindig a legjobb becslések szerint szabályoztatnak azok; de ezzel szemben nem szabad felednünk azt sem, hogv az idén, már az aratás kezdetén sem kecsegtethette magát gazdaközönségünk átlagos jó terméssel s ha most, midőn a valóságos eredmény már mindenki előtt tudva van, igy állunk az árakat illetőleg, gondoljuk meg, hová jutunk akkor, ha majd egy igaxi bőtermő esztendő köszönt be hozzánk ! ? Az is igaz, hogy gabona kivitelünk tulajdonképpeni saisonja még nem kezdődött meg s így az árak emelkedésére a későbbi hónapokban még mindig számithatunk, vagy legrosszabb esetben reménykedhetünk abban, hogy azok — már elérve legalacsonyabb niveaujukat — továbbra legalább jelentékenyen csökkenni nem fognak, a mint ezt egy gazdasági szaklap, öszszevetve a közelmúlt tiz év tapasztalatait, biztos kilátásba helyezni is igyekszik. Csakhogy e tekintetben sem szabad illusiókban ringatnunk magunkat s tán még kevésbbé szabad holmi theorticus combinatiókat készpénz gyanánt venni, köztudomásu dolog lévén vasúti politikánk szilkkeblüsége, mely már-már lehetetlenné tette a magyar buza külföldi versenyképességet s ismeretesek azon kedvezőtlen viszonyok is. melyek Magyarország gabonakivitelének fejlődését, különösen a nyugati külföld felé felettébb gátolják és nehezítik. Természetes tehát, hogy ilv körülmények közepett — habár tény is, hogy a közvetlen vasúti összeköttetésben az idén sem pang a forgalom, sőt talán az arlbcrgi vasút megnyitása után az itteni olcsóbb díjtételek s a rövidebb útvonal előnyei következtében még nagyobb lendületet is fog az venni — gabona kivitelünk — mely már a tavali évben is nagyon szerény korlátok között mozgott, terményeink árával együtt évről-évre alább száll és hanyatlik s minden jel oda mutat, sőt a kedvezőtlen bel- és külföldi piaci viszonyokból majdnem egész biztossággal következtethető, „Zalamegye" tárcája A virág tolvaj. — Rajz. — Irta: Maros Ii a 1 ni i (ívnia. A gétveiek azt tartják, hogy a mely férfi esak egy tokkal szebb is, mint maga az ördög, az már kap feleséget. Persze hogy kap, miért ne kapna! ? Ne menjünk messzebb, ott van a Csöpörgő Pali élő tanú bizonyságul, kinek oldala mellett a falu legszebb virágszála illatozik. Pedig ugyancsak későn érkezett ám ő is oda, a hol a szépséget osztogatták. No de egy szó mint száz, mégis kapott szép feleséget. Kapott bízón !.. . Ezen elvitázhatatlan igazság horgonyába kapaszkodva remél Csülök Anti is. Csakhogy ha megbánjuk vetjük a dolog valódi mivolt ját. mégis félünk tőle, hogy az fog kisülni, miszerint ez még az ördögnél is csúnyább, mivel hogy mindez ideig nem tudott feleségre szert tenni. Pedig nagygazdaság dolgában, a mi azt illeti, ő sem a legutolsó ám. . . . Takaros kis gazdasággal bir, mint akár valami közönséges kis uraság. Hanem hát nem a szépségben van a dolog bibéje, mint inkább abba, hogy a mi Anti barátunk is olyan kocsi után szeret futkározni, a melyik nem akarja felvenni. S a melyikre talán örömest is felvennék, arra meg ő nem érez magában hajlandóságot s igy csak játszik vele a falu szája, de nem is csuda. A mint a napokban hallottam, most meg a Szaporáék Esztikéjére fájdult meg a foga. — A mi az anyját illeti, az nem csak hogy hajlandóságot mutat Anti szándéka iránt, hanem mi több, szerencséjének is tartaná a „pártit.". .. De a lánv, a lány az kerüli az újdonsült vőlegényt, mint a kénköves esőt. S van, a ki azt módja, hogy a Figura Jóska iránti vonzalomból teszi, kit az őszszel vittek el katonának, s a ki sokáig juhászkodott a gétvei uradalomnál és sokáig lakott a szomszédjukban. De ez nem igaz, legalább ő maga is azt mondja, elég az hozzá, hogy keriili, mert nem szereti, mert nem akar a felesége lenni annak a madárijesztő-forma embernek. -rDe nem azért született furfangos embernek Csülök Anti, hogy mindenütt kihagyja magát játszani! Most erősen megkötötte magát, hogy nem engedi oly könnyű szerrel kisiklani kezéből az aranyhalat, mint Csutoráknál, annyival is inkább, mert a Szaporáné asszonynéném maga is segíti fújni a „kövét" s hajtja malmára a vizet. Anti pedig nagyon utánna van a leánynak, hát kell történni valaminek. — Csakhogy az a furcsa az egész dologban, hogy a leendő menyasszony mindig talál magának alkalmas módot arra nézve, hogy még idején megszökjék hazulról, ha érzi a vőlegény szagot. De jó van ez igy is, legalább nem hallja majd a tervet, s nem fogja látni, ki vetett hálót, melybe bele kell esnie, mint a lépre került madárnak, gondolta magában Csülök Anti. S igy tartott néhány héten keresztül. — Hanem utóbb már maga is kezdte átlátni, hogy ilyen formán hamar kiér a dűlőre, fogta magát és kijátszotta a szökni készülő menyasszonyt, kivel épen a pitvarajtóban találkozott. — Dejszen galambom Eszti, eszem én a te bújdosó csillagos lelkedet, mátúl fogva hiába kerülsz, hiába gyűlölsz, nem pardonirozok, neked az én feleségemnek kell lenned, ha mindjárt Gönczöl szekerén viszlek is haza, ha mindjárt, s ha mindjárt mint a vadgalambot, a szeretet búzájával kell is lépre kerítenem. Árnyékod leszek, akár hová menekülsz. — De miért is félsz tőlem, ki jobban szeretlek, mint az életemet. Ereszszen el kérem, mert kiáltozok, menjen az útjára, hagyjon nekem békét, pattogott a haragos leány. Anti a faképnél maradt, egyet nagyot nézett. . . s szinte feldobogott a lelke, hogy nem látta senki. —Gondolkozóba esett... Még egyet! a legeslegutolsót, ha ez a tervem is cserbe hagy, sohase házasodom meg. S ezzel haza felé fordította szekere rúdját. Szaporáné asszonynéném hiába gyóntatta, nógatta, ösztönözte lányát a Csülök Antival kötendő házasságra. Eleinte szépen, azután haraggal, mikor aztán így se tudott semmire sem menni, akkor megint szépen. Hát te, bászli. minek okoskodol? nem látod, hogy az az ember mennyire utánod van? S jobb módod lesz mellette, mint egy királynénak; tejbe-vajba füröszt, széltűi is megóv, cukorral, mézzel fog tartani, mint a kis kanári madarat. . . . Hiszen ha nemis valami csuda szép ember, de csunva se annyira, mint. a hogv kikiáltották (mindenki nem léhát ám olyan szép rózsám, mint te vagy), meg ha mindjárt csúnya volna is, ott van az a szép lelke, az a jó szive, meg az az aranyos gazdasága. Meg aztán tudod-e, hogy az húzott ki a hínárból a múlt őszszel is? Ilyen embert meg kell ám becsülni. Hisz a faluból is kibujdosnám szégyen fejre, ha más hova riasztanád. — Ugye kis Esztim meggondolod jobban magadat, aztán csapunk egy olyan lakodalmat, milyet még nem látott se Gsány, se Merenye, se Pacsa „Nem, nem és nem!" „Inkább meghalok, mintsem . . . mert tudom, hogy nem tudnám szeretni, és én hazudjam az Ur szitie előtt, hogy elkárhozzam ?!" „Azt nem teszem, inkább vízbe ölöm magamat", zokogott szegény Esztike, ki nem tudta már máskép védelmezni magát édes anyja ellenében .... „Nem tudnád szerintii?!" . . Liba te! hiszen azt nem is kell tudni, majdha egyszer rá szánod magadat, meglásd, hogv magától is megy az, mert az a szerelem olyan, mint a jó óra, hogy jár az, csak el kell indítani. Soha se busnlj e miatt, csak nagyobb bajt ne adjon az Isten rád. ezt áldásnak veheted. - Hanem az utolsó szavakat már aligha halotta, mert a rendes leány tempót ő is tartotta; fogott egy korsót és kimenekült a szép szó elől a kútra. — Ott eseth'g épen a Pipitér Erzsók asszonynéném merte a vizet, kiről úgy mellesleg legyen mondva, hogy értett a „javas"-ság tudományához is; ami körülbelül annyit jelent, hogy tud füveket főzni, kártyát vetni, szerencsét mondani. Meghogy ismeri az egész falu pletykáját össze-vissza. — Mai szamunkhoz fél iv melléklet van csatolva.