Zalamegye, 1884 (3.évfolyam, 27-52. szám)

1884-09-28 / 39. szám

Jegyzőkönyv. Felvéve Csáktornyán 1884. évi szeptember 11-én Zalamegye jegyző-egyletének nagygyűlésén. Jelenlevők: Illés Lőrinc elnök, Faits József tőjegyző, Zagyvay Ferenc pénztárnok, Csúri János alsókrályoveczi — Molnár István szepetki, Kadl Miliály beliczai, Fridi Gyula s. jegyző Dekánovecz, Tivadar Ferenc Dekánovecz, Kisfaludy Gyula aljegyző, Kalcsics Elek Hodosán, Tichler Imre Alsó-Domború, Babits Sándor Csáktornya külvárosi, Németh Ferenc Tnrnischa, Kollarits Imre Vratisinecz, Bartal Gyürg\ Szoboticza, Hajgató Lajos Felső-Szemenye, Vizmatv Sándor Goricsán, Ehrenreich Nándor Mura-Szesrdahely. Fatér József Dobrónak, Ehrenreich János Alsó-Lendva, Nagy Sándor Bellatincz, Nagy Lajos, Boros Mihály bcllatinczi segédjegyzők, Buczolits János segédjegyző. 1. Elnök úr a megjelent tagokat szívélyesen üdvözölvén, köszönetet mond megjelenésükért, s a közgyűlést megnyitja, mely után felolvastatott a következő elnöki jelentés: Mélyen tisztelt közgyűlés! Mult 1883. évi julius hó 24-én Keszthelyen tartott közgyűlésünk egyik sarkalatos pontját a jegyzői járáskörök felállítására vonatkozó határozat képezte; a hozott határozat értelmében a tekintetes megyei alispán úrhoz felterjesztést intéztünk, kérve, hogy a járási szolgabiró urak utján kegyesked jék odahatni, miként az említettem járáskörök minél előbb megalakuljanak, azomban sajnos - eljárásunk — meddő maradt, mert a zala-egerszegi, pacsai és nagykanizsai járásokat kivéve sehol sem akkuit illetve jelentetett be a megalakulás. Ily körülmények között abban a hitben vagyok, miként a mélyen tisztelt kartársak saját javukat, céljaikat nem akarják előmozdítani, mert különben lehetetlen volna ily tolerantiat tapasztalnom. Továbbá fel terjesztetett az országos központi egylethez mult évi közgyűlésünk azon határozata, miként a jegyzői nyugdíj tétessék országossá; ezen indítvány mellőztetett azért, mert a központi választmány a jegyzői nyugdíj országossá tételére nézve az emlékiratból úgyis tüzetesen foglalkozott, tehát a további indítványozás feleslegessé vált. Nemkülömben a marha- és lóleve leknek a királyi adóhivatalok által leendő kezeltetése tárgyában részünkről beadott indítványt a központ pártolta és magáévá tette annak megemlítésével, miként az illető magas minisztériumhoz telterjesztett véleményét a járlati leveleknek magyar nyelven is leendő kitöltésével hangsúlyozta. Az országos központi egylettől 1871. XVIII. t. c. módosítása érdemében áttett kérdések tüzetes megvitatására kiküldött bizottság feladatának nem felelvén meg, hozzám jelentést nem tett, igy annak mibenlétét nem közölhettem. Végre azon jegyzősegédek ügyében tett intézkedés, kik a minősítési törvény életbe lépése előtt több ideig működtek e téren, - de képesítőt nem nyertek, — eltekintve a hozott törvény intentíójától kivételesen, hogy képesítőt kaphassanak, elutasíttatott azzal, hogy a törvény szelleme világos, annak visszaható erőt kérelmezni fölösleges. A mi pedig az egyleti pénztárt illeti, állíthatom, az megtelel a járáskörök alakulásának. mert a mult évi hátralékra 10 frt fizettetett be, a folyó évre pedig semtni! Ily körülmények között ne vegyék rosz néven kartársaim, ha egyletünk működési terén valami fontosabb fordulatot nem jelenthetek, ennek okát nem bennem, hanem nagyrészt önnön magukban keressék. Ezen elnöki jelentés felolvasása után áttért a gyűlés a napi határozatokra. 2. Molnár István szepetki körjegyző azon indítványa, miként a járáskörök sikeresebb megalakulása végett azon jegyzők hívják össze kartársaikat a megalakulásra, kik a szolgabíróság székhelyén laknak, — elfogadtatott. 3. Olvastatott a pest-pilis solt kis-kuninegyei jegyzői egylet indítványa. — „a választmány áll az egyleti tisztviselőkön kivül a megyei egyletek elnökeiből^ — nemkülönben ehhez pótindítványa: „egyleti tisztviselőkül választható bárki azon megyei egyletek tagjai közül, mely egyletek az országos központi jegyző-egylet becíkkelvezett tagjai, ha érintett megyei egyleti rendes tag egyszersmind az országos központi jegyző-egyletnek pártoló tagja." Mindkettőt a gyűlés egyhangúlag magáévá teszi. 4. Továbbá a „Központi Közlöny" felelős szerkesztője kilátásba helyezte, hogy folyó hó végével nagyobb 600—1000 frt tiszta jövüdelem maradt a laptnlajdonos „országos központi jegyzői egylet részére, — úgy az „Evkönvv" évenkínti kiadásából évenkint "2—300 frt tisztajövödelem mutatkozik" - mondja ki tehát a közgyűlés határozatikig, mikép az alapszabályok a tagdíjakra vonatkozó §-át a következőképen módosítja: 10. A megyei egyletek mint rendes tagok alakulási díjban egyszer mindenkorra 1 frtot, saját tagjaiknak száma után pedig évenkint és személyenkínt annyit tartoznak fizetni az egyleti pénztárba, a mennyi " „. a költségvetés megállapítása alkalmával mint fedezet hiány tagdíjként reájuk kivettetik. Ezen %. a megyei egyletek tagjait véve alapul nem lehet több, mint 40% s nem lehet kevesebb, mint 10°/,,, 1% & pártoló tagokra vonatkozó rész fenntartandó. Ezen indítványt is az egyleti gyűlés magáévá tette. 5. A mult évi gyűlés határozatához képest a jegyzők fizetésének mikénti kiszolgálására ismét felhívattak a tagok, hogy az ügyet jól vitassák meg, s a netán elkészített és arra vonatkozó tervet adják be. Faits József bucsu-Szent-lászlói körjegyző egy elkészített tervet nyújt be, ezen tervezet, egész terjedelmében felolvastatván, — annak utóbbi része, hogy a jegyzők ne a községi pótlékból nyerjék fizetéseiket, hanem a megyei költságvetésbe lennének felveendők s az 1883. XV." t. c. 9. §-a szerint kivetendő %,-ból elégíttetnének ki, — elfogadtatott és egy részletes memorandum elkészítésére indítványozó. — az elnök úr köz bejöttével felkéretett. (A tervezetet lapunk jövő száma hozza. Szerk.) fi. A jegyzők nyugdíjának ügyében a megyei a bizottsághoz beterjesztett kévénv végleges elintézése sürgöltetvén, ennek eljárásában elnök úr bízatott meg. 7. Az országos központi községi és körjegyzők egyletének 1884. évi nagy-gyülésére egyletünk mint rendes tag, megbizottakul Tivadar Ferenc dekanoveczi, és Ehrenreich János alsó-lendvai jegyző urakat küldötte ki. Részükre e jegyzőkönyv kivonata kiadatni határoztatott. 8. A segédek fizetésére nézve a megyei törvényhatósághoz beadott kérvény elintézése sürgöltetett annak kijelölésével, miként az aljegyzői cím mostani fizetés és viszonyok szerint meg nem állhat — mert 200—250 trt fizetés mellett senkisem hivataloskodhatík rendesen — csakis a közérdek, úgy az illető jegyző rovására szerepelhet tehát ezt törölni és segéd cím behozatalával a fizetést megerősíteni — szótöbbséggel elfogadtatott és kieszközlésére elnök úr felkéretett. A jövő megyei jegyző-egyleti gyűlés Nagy-Kanizsán fog határozatilag megtartatni. A jegyzőkönyv hitelesítésére Ehrenreich Nándor és Ehrenreich .János jegyző urak küldettek ki. Tivadar Ferenc dekanoveczi jegyző ur, elnök urnák fáradozásáért elismerését nyilvánítja, a mit a jelenvolt tagtársak éljenzéssel fogadtak. A gyűlés bezáratott „Tehát a „Trovatore I" kiáltánk, mert ma ezt az operát Farliban először játszuk. Campobassi ismét vállat vont, mi alatt a beszélgetést félbeszakítottuk, mert primadonnánk az oszlopsorok alatt felénk közeledett. Este a „Trovátore" került szinre. A hány előkelő és vegyonos lakása volt Farlinek, az mind a színházba jött. Kgy hely sem volt üres. Feszülten várták, mint fog Campobassi új szerepében remekelni. Nem is csalódtak; mert e szerepben teljes erővel játszhatott, hangja átharsogá a házat, — nem úgy énekelt mint egy tenorista, hanem mint a tenoristák egv egész kara. Zajos taps kisérte énekét és többször kihívták. Végre jött a Stretta. Egészen el volt ragadva a közönség. Koszorú koszorú után repült a páholyokból, egyre Evviva! és Da capo! hangzott minden oldalról. Campobassi mosolyogva csinált egy mozdulatot, a mi az jelenté, hogy a Strettat ismételni fogja. A zaj lecsillapult és síri csend uralgott a színházban. Mi mindnyájan a coulissák mögött álltunk és láttuk, hogy Campobassi egész a lámpákig előlépett. De mi volt ez ? Lassan leszólt a zenekarhoz és a zenészek, kik már a bevezető phrásisokhoz fogtak, félbeszakíták játékukat. A Stretta dala helyett azomban Campobassit beszélni hallottuk; hallottuk szavait, melyek ereinkben a vért megfagyasztották, melyek megkábítottak bennünket, úgy, hogy még akkor sem bírtunk helyeinkből mozdulni, midőn Campobassi beszédét már rég befejezte. Még most is úgy előttem van, mintha tegnap történt volna. „Nagyon tisztelt pártfogók és Farli lakói!" — kezdé. _ A szeretetet, melyet irányomban tanúsítottatok, annál inkább is köszönöm, minthogy ez az én bucsuelőadásom. Ezen előadás után önöknek alig lesz kedvtik engem még egyszer hallani. Kérem, maradjanak mindnyájan csendesen helyeiken, akkor — becsületemre — senkinek sem fog még egy hajszála sem meggörbülni. Minden mozdulatuk saját veszélyükre lenne, mert a a folyosókon az én embereim járkálnak fel s alá, tetőtől talpig felfegyverkezve és minden kijárás el van foglalva. A színpadról sem kaphatnak segélyt, mert a szaporított énekkar, mely ma oly jelesen énekelt, nagyobbrészt az az én embereimből áll és ezek is fegyverrel vannak ellátva. Én tisztelt pártfogók Fra Angelo vagyok, a kit névről önök bizonyára ismernek. En is fel vagy ok fegyverezve, a mint látják és ezek a pisztolyok nagyon jól vannak megtöltve. Azomban távol van tőlem önöket, kik irányomban oly sok vonzalmat tanúsítottak, bármikép megbántani. Szavamat adom erre. Ezen pillanatban az énekkar egyik tagja nagyon tisztelt impresariónk pénztárát már hatalmába kerítette. Hogy kartársai intól semmi részt sein kérek, azt önök természetesnek fogják találni. Hanem én, tisztelt pártfogók, önöknek már gyakran nyújtottam élvezetet és ezért igazságosan járok el, ha én azért annál is inkább követelek jutalmat, minthogy a mi impresariónk oly honoráriumot fizetett nekem, melyet megnevezni is szégyenlek. Legyenek tehát oly jók, embereimnek, kik egyik helytől a másikhoz fognak jönni, az órákat, gyűrűket, láncokat, erszényeket és efféléket barátságosan átadni. A kijáratok, mint mondám, el vannak foglalva és minél csöndesebben viselik magukat, annál gyorsabban lesz a dolog befejezve. A zenekart pedig kérem, hogy ez alatt egy kedves darabot játszék, hogy igy azoknak, kik kötelességüket megtették, még kellemes szórakozást nyujtsunk." Es a zenekar valóban játszani kezdett és a mint később megtudtuk, minden ugy történt a mint Fra Angelo kívánta. Fenyegetődzése azonban felesleges volt: mert a híres haramia neve már elégséges volt arra, hogy mindnyájan kívánsága szerint tegyenek. Fra Angelo ez alatt a színpadról ügyelt fel s midőn az ékszereket összeszedték, még egyszer megköszönte a rokonszenves fogadtatást és az után a coulissák felé fordult. Mikor mellettem elment, mosolyogva veregette vállamat és mondá: „Nem mondtam nektek Cicogna, hogy még ma kedvenc szerepemet fogom eljátszani?" Az után eltűnt és mi rémülve rohantunk ki a szabadba. A közönség szokatlan gyorsasággal távozott a kapukon. Néhány perccel később a Carabinieri-k jelei hangzottak a város utcáin ketesztül, azonban Fra Angelo és embereinek még nyomára sem akadtak. és feloszlott. Kmf. Illés Lőrinc mk. elnök. Ehrenreich ! Nándor mk. ehrenreich János mk. hitelesítők. Jegyezte: Faits József s. k. egyl. főjegyző. Néhány gyakorlati s?ó a méhészetről Tűrje, 1884. szept. 18-án. Köztudomású dolog, hogy a magas kormány a a méhészet terjesztésére vándortanítókat küld ki, kik helyenként előadásokat tartanak a méhészet okszerű kezeléséről. Nagyon helyeselhet jük ezt; csak hogy sok pénzbe kerül és a tökéletes eredmény még sincs elérve, mert minden községbe nem mehet a kiküldött és a hol tart is előadást, nem mondom, hogy nem ragad valami egyes hallgatókra, de eltávozván az előadás színhelyéről, vajmi kevesen érvényesítik a hallottakat otthon. Legalább én nem tapasztaltam semmi gyakorlati eredményt azoktól, a kik részt vettek az előadásokon. Nézetem szerint sokkal jobban tenne a magas kormány, ha azon költséget a falusi tanítóknak tűzné ki ösztöndíjúi, kik a méhészet körül sikert képesek előmutatni. Fősúlyt pedig arra kelleue fektetni, hogy ki és mennyire képes a méhtenyésztési terjeszteni és a néppel megkedveltetni. A méhtenyésztés terjesztésén búzgolkodó és működését gyakorlatig feltüntetni tudó tanítót megbízhatná azután a magas kormány, hogy szünideje alatt jelenjék meg a neki kijelölt községben, ott a népet gyakor lati előadások és buzdító szavakkal serkentené a méhészet terjesztésére. Biztosan merem állítani, hogy sokkal több eredményt tudna felmutatni, mint a mennyi a jelen mód szerint felmutattatík. Bevett szokás ugyanis ma már nálunk, hogy csak a módját adjuk meg, ha van .sikere, ha nincs. Igy a vándor-tanítók működésének sikere is csak papíron figurái. Az említettem módon alkalom nyújtatnék a falusi néptanítók nagyrészének egy kis mellékes keresetre szert tenni az ugy is igen silány és rendezetlen fizetés mellett. Például veszem fel saját községünket, a hol ez I előtt 10 évvel alig 4—5-nek volt niéhtenyésztése, míg ma már hála Istennek ke\és gazda van, kinek házánál nem volnának méhek. Elég példa ez arra nézve, hogy csakis a néptanító van hivatva, ennek és más haszuos foglalkozásnak a nép körében való terjesztésére; de ne kívánja a magas kormány és a társadalom, hogy minden jónak és szépnek terjesztése és ápolása fejében a szegéin néptanító puszta helyes és szép szavakkal elégíttessék ki. Az Isten igéje mellett még más is szükséges a megélhetéshez ! Indítványom tehát az volna, 1.1. venné tel e tárgyat minden tanítógyülés és a fent említettek alapján járulna a magas kormány elé ama kérelemmel, miszerint ke gyeskedjék a nevezett mód szerint a méhtenyésztési a falusi néptanítók közvetítésével terjeszteni, s igy általa nossá tenni. En erősen hiszem, hogy e módot általános siker koronázza. H o c k Pál néptanító. Szabályrendelet a piaci helypénz kezeléséről. 1. §. A piaci helypénzszedés joga, a megye által meghatározatt díjszabás és tüzetes kezelési szabályok szerint gyakoroltatik. 2. §. Helypénzszedés tárgyát csakis a piaci és utca tereken helyt foglalással való árusítás vagy árulás képezheti, s ígv helypénz nem szedethetik oly tárgyakért, melyek nem piaci helyt foglalással áralkunak, "hanem csak a piac és utca tereken át árusítás nélkül szállíttatnak. 3. §. A helypénzszedés gyakorlása, a díjszabás és kezelési szabályoknak tüzetes és pontos megtartása a jogosultaknak közvetlen kötelessége, melyért és minden e részbeni visszaélésekért a közvetlen felelősség őket terheli. Ezen szabály ott, hol a helypénzszedés bérlet utján kezeltetik, — a bérlőkre teljes joghatálylyal bir. 4. §. A díjszabás áthágása és helypénz alá nem tartozó tárgyak titán helypénz szedése, a tulajdonos vagy a bérlő részéről kihágást képez. Az ezt elkövető első esetben 25 frtig terjedhető pénzbüntetéssel, ismétlés esetén pedig 25 frt pénzbírsággal és három napi elzárással büntetendő az 1879-ik évi 40-ik t. c. értelmében illetékes hatóságok által. 5. A ki a díjszabás szerinti helypénz fizetését elmulasztja, a helypénzszedésre jogosult vagy bérlő által megzálogolható; de a zálogolás egyéb tárgy*kínálkozása esetében, a szállítási eszközükre nem terjedhet ki. A zálogba lefoglalt tárgyakat a helypénzszedésre jogosult vagy bérlő köteles ki nani váltás esetén a lefoglalástól számítandó 24 óra alatt az illető fizetni köteles nevének és lakhelyének, nemkülömben a a járandó helypénz összegének bejelentése mellett a helyhatóságnak átszolgáltatni, hol ki nem váltás esetén 8 nap után elárvereztetvén, a vételárból első sorban a helypénz kielégítendő, a fennmaradó összeg pedig a megzálogöltnak visszaadandó. - Ezen szabály áthágása a 4-ik szakasz értelmében büntettetik. <). A helypénz díjszabályzat és jelen kezelési szabályok a helypénzzedésre jogosult vagy a bérlő által, a piac több helyén szembetűnő módon, szintén a 4-ik szakaszban megállapított büntetés terhe alatt kifüggesztendők. —