Zalamegye, 1884 (3.évfolyam, 27-52. szám)

1884-09-07 / 36. szám

III. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1884. szeptember 7. 36. szám. i, m n n Ifflr i r i es A „Zalamegyei gazdasági egyesület

4' és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Zala-Egerszeg, 1884. szeptember 2. Városunk történetében kétségkívül örök emlékezeti! marad az 1884. évi augusztus hó 28ika, mint inely napon városunk derék képviselő' testülete, áthatva hivatásának magasztos voltától, egyhangú határozatával kimondotta, hogy városunkat rendezett tanácsú várossá átalakítja. Kimondotta a hatalmas „legyen" szavat, hogy véget vessen azon számos akadálynak, melyek a mostani községi rendszer mellett városunk szellemi és anyagi jóléte emelésére irányuló buzgalmaknak lépten-nyomon útját állják s egyúttal hogy városunk felvirágoztatására a döntő lépést megtegye. Elismeréssel adózunk e nemes tettért a városunk jólétén oly hévvel buzgólkodó képviselő testületnek, valamint mindazoknak, akik az átalakítást óhajtó kérvényt készséggel aláírták, s ezáltal az ügy elé gördült legfőbb akadályt elhárították s lehetővé tették, hogy a képviselő testület ama fontos határozatot hozhatta. Hiszsziik, hogy az ügy ellenesei majdan a gyakorlati téren szerzett tapasztalataik folytán az átalakítás célirányos voltáról meggyőződést fognak szerezni s az elismerés adóját fogják szintén meghozni azoknak, kiknek működését most ferde szemmel nézik. Az átalakításhoz szükséges adatok beszerzése végett a képviselő testület augusztus 7-iki gyűléséből kiküldött bizottságnak az augusztus hó '28-iki közgyűlésre beterjesztett s az ügy állását teljesen megvilágító memorandumát lapunk mult számában tett Ígéretünkhöz képest a következőkben adjuk: T. közgyűlés! A t. közgyűlés 1884. évi augusztus hó 7én 47 szám alatt hozott határozatával a végett küldettünk ki. hogy a községünknek rendezett tanácsú várossá átalakításához szükséges adatokat összegyűjtsük és véleményes jelentésünk kíséretében mielőbb beterjeszszük; — minthogy a kérdés tisztázására szükséges minden adatot, sőt a megyei törvényhatósághoz ez ügyben intézendő folyamodást és az ehhez megkivántató okmányokat is sikerült beszereznünk — azokat és a bizottsági jegyzőkönyveket ezennel beterjesztjük. jelentésünk pedig a következő: Senki sem tagadhatja, hogy községünk, Zala-Egerszeg, jelen nagyközségi szerkezetével nem képes azon igényeknek megfelelni, melyeket a mai előhaladott kor egy megyeszékhely irányában támaszt; valamint az is való, hogv erélytelenségünk, ismételt mulasztásaink következtében, nemkülömben községünk eddig volt korlátolt hatásköre miatt is a haladás terén minden tekintetben hátra és igen sok hasonló községnek is mögötte maradtunk. Ezen állapoton és illetőleg bajainkon egyedül az által segíthetünk, ha nagyközségünket rendezett tanácsú várossá átalakítjuk és a rendezett tanácsú városnak a törvény által biztosított előjogai felhasználásával és egy szélesebb hatáskörrel felruházott s helyesebben szervezett városi tisztviselői kar segítségével iparkodunk községünk közigazgatási rangjának megfelelni, anyagi erőinket lehetőleg kifejteni, a községi polgárok jólétét előmozdítani, szóval eddigi tespedésünkből kibontakozva mulasztásainkat hatványozott tevékenységgel helyrehozni. Azon előnyök, melyekben a törvény a rendezett tanácsú várost egyéb községek jogain felül részesíti, főbb vonásokban a következők: A rendezett tanácsú város a) közvetlenül érintkezik a törvényhatósággal; b) kezeli a piaci, mezei, hegyi, vásári, építészeti és közegészségi rendőrséget ; c) gyakorolja az árva és gyámhatóságot; d) eljár az iparügyekben, a gazdák és cselédek között a szolgálati viszonyból keletkezett ügyekben; e) közvetett államadókra is vethet pótadót; a város területén illetékeket, helypénzeket és vámokat szedhet. E szerint a rendezett tanácsú város az egyéb községeket megillető jogokon felül még oly jogokat is élvez, melyek a teendőkkel túlhalmozott és sok irányban elfoglalt szolerabiró J w n — lassú és sokszor a község érdekivei ellentétes — intézkedéseit megszüntetvén, illetőleg a szolgabirói hatóságot a községi hatósággal egyesítvén, elegendő módot és positiv eszközöket is nyújtanak a község minden irányú elŐhaladására és felvirágoztatására. Ily körülmények között, tekintettel különösen arra is, hogy községünk, Zalamegyének székhely e, megbocsáthatlan mulasztást követnénk el és az utókorral szemben igen nagy felelősséget vállalnánk magunkra, ha a törvénynek épen jelzett kedvezményeit magunktól még továbbra is elodáznék és nem iparkodnánk azokat mielőbb megszerezni akkor, midőn azokra a törvény értelmében igényt tarthatunk. Hogy mennyire érzik községünk polgárai az átalakulás szükségességét, azt mutatja az átalakítás megengedése iránt Zalamegye törvényhatóságához az 1876. évi V. t. cikk 40. §-a értelmében intézett, a község összes egyenes államadójának több mint felét képviselő aláírással ellátott • . alatt mellékelt folyamodvány. Hogy továbbá az átalakításhoz ezenkívül szükséges egyéb törvényes kellékek is fenforognak, vagyis hogy az átalakulás folytán megkívántató elégséges szellemi és anyagi erővel is rendelkezik községünk, az kitetszik a következőkből: Zala-Egerszegen, mely egyébként a megye székhelye, az értelmiség köztudomásúlag igen szép számmal van képviselve s a közigazgatási

t „Zalamegye" tárcája. Egv r ec 1 am e. — Humoristicus vázlat. — Németből fordította: C3onto8 Károly. Körülbelül délelőtt 1 1 óra lehetett, tehát még kora egy udvari opera énekesre nézve, s igy a st . . . i színpad hősét S . . . t, a híres tenoristát, még diszes háló kabátba burkolva találjuk, kényelmesen végig nyújtózkodva a kevereten, magát azon édes „semmit tevésnek" adván át, melyet nem mindenki engedhet meg magának, részint idő, részint mód hiányában. S . . . mindkettővel rendelkezik. Nem rég érkezett meg németországi diadalutjáról, s most pihenhet a szó szoros értelmében babérjain; s e kellemes nyugalomban ugy látszik mégegyszer végig akar futni gondolatban azon megtiszteltetéseken, melyekben részesült, azon hizelgéseken, melyeket hallott és olvasott, mert félig mosolyra nyílt ajkai körül a teljes önelégültség vonásai vehetők észre. Ekkor egy- gyenge kopogtatás hallattszott az ajtón, oly halkan, oly szerényen, hogy S . . . önkénytelenül ezen szavakra fakadt: „Oh jaj, ez megint pénzbe kerül!" — Mert valóban az ember bizonyos ügyességre tehet szert a külömböző kopogtatások megítélésében; és csakugyan határozott külömbség van egy öntudatos, jó társaságban forgolódó uri ember, továbbá egy durva pénzes zsák vagy szerény kérelmező kopogtatása közt. Az első röviden de határozottan, azt lehetne mondani „kecsesen" kopogtat, s az utolsó koppanásnál ép a barátságosan hangzó „tessék"-nél - ruganyos léptekkel lép be. A második erősen és szakadozottan kopogtat, zajosan nyitja be az ajtót, a mennyire csak lehet, kitárja és széles léptekkel közeledik a hatalmas alak. A harmadik — azt mindjárt meglátjuk, mert S... feltevése nem volt alap nélkül; csakugyan kérelmező volt. Valamint a „tessék" a jól megkülömböztetett kopogtatás után jobban vagy kevésbbé gyengéden hangzik : ugy S . . . által kedvetlenül kiejtett „tessék" oly halk volt, hogy arra a kivül várakozó még egy gyenge kopogtatást kísérlett meg, mire S . . . fokozódott hangon egy türelmetlen „szabad !"-ot kiáltott. Tisztességes, öltözetű, halvány, nyúlánk, érdekes arcvonásokkal biró, hosszú hullámos hajú, minden bizonynyal művész ember közeledett szerényen a kényelmes helyéből kelletlenül felemelkedő énekes felé. „Mit akar?" Kérdé S . . . keserédes hangon. „Bocsánat uram, ha zavarom", viszonzá a kellemes haugu itju némileg zavartan. „Azért jöttem, hogy jószívűségét, mely általában ismeretes" — e dicsérettel észrevétlenül surrant el a magasztalt tenorista füle mellett — „igénybe vegyem. En művész vagyok" folytatá a fiatal ember s pirulva igazítá ezt helyre: „az az reménylem, hogy az lehet belőlem. — Még teljesen ismeretlen vagyok s minden első fellépésemtől függ." „Es micsoda ön, bassus, tenor?" „En zongorista vagyok, a helybeli zeneiskolánál a legjobb bizonyítványokat nyertem, ha akar oly kegyes lenni, meggyőződhetik róla." Itt néhány papirt nyújtott át S . . . nek. aki szétnyitva beletekinte azokba, mialatt egy kézintéssel leülésre szóllitotta fel a fiatal embert; hogy elolvasta volna az iratokat, azt kétségbe vonhatjuk. Ki olvasna el ilv papirokat ? Néhány pillanat múlva következő illemes szavakkal adta vissza őket: Ez igen szép s egyáltalán nem kételkedem, hogy még nagy „earriert" csinálhat, mi sem akadályozza önt ebben." „Megengedi, hogy uraságod előtt kísérletet tehessek?" kérdé a fiatal ember, készségesen babrálván keztyüjén. S . . . hasonlóan a zeneművészekhez, ellensége lévén minden zenészeti mutatványoknak ..sans étre obligé" sietett lehetőleg szerénykedve válaszolni: „Igeti nagy élvezet lenne rám nézve, de zongorám nincs e célra meghangolva ugy, amint kellene; de remélem, hogy majd lesz még alkalom arra, miszerint önt meghallgathassam." „Oh az alig lehetséges", sóhajtott fel a fiatal ember, „minden törekvésem, hogy zeneestélyt tarthassak, eddig eredménytelen volt; oly ismeretlen név, mint az enyim, természetesen neui bir vonzerővel, a többi urak és hölgyek pedig legnagyobb részt elutasítottak; hisz máskép nem is volnék bátor itt alkalmatlankodni, mert tudom, hogy mennyire el van uraságod foglalva." „Mit tehetek én tulajdonkép önért? Szivesen szolgálok névjegyemmel, melylyel ajánlani fogom önt ott, a hol akarja." Azomban ily olcsó szerrel nem menekülhetett az emberszerető' tenorista; itt a saját személyére volt szükség. „Oh", sóhajta az ifjú másodszor, „az mindenesetre sokat tenne, de akkor is csak amily szivesen fogadnának, ép oly szivesen el is bocsátanának." E nyilatkozat, mely a zeneművész oly mély világismeretéről tett bizonyságot, mosolyt csalt az énekes ajkára. „Tehát azt akarja, hogy én magam is énekeljek?" kérdé S . . . azon jó indulattal, mely őt már sokszor rábirta, hogy kezdő művészek előhaladását saját közreműködésével s egyéb eszközökkel előmozdítsa. Elénk pír borítá el az iíju halvány arcát, szemei csak ugy fénylettek a lelkesedés tüzétől, hogy a most már jó hangulatban levő maecenas elmosolyodott. „Ha ezt megtenné", suttogá a zongorista, „ha a hirdetésekbe bele tehetném: „S . . . királyi udvari énekes közreműködésével, agy szerencsés ember lennék." „No jól van, tehát csak tegye oda; de hol akarja a zeneestélyt tartani; Königsbau-ban —- Museumban?" A fiatal ember igen nagy zavarba jött, sfirti haját néhányszor megsimítva válaszolá: „Tulajdonkép St . . . ben egyátalán nem, itt nem volna bátorságom, s érzem, hogy ez szerénytelenség volna tőlem, én G .. ben szeretném megtartani, mert ott meglehetős ismeretségem van." „Ugy, G...ben? Ott én is ismerős vagyok", mondá S . . . Minthogy már beleegyezését adta s a látogatás is hosszadalmas kezdett neki lenni, így folytatá: „Tehát készítsen elő mindent szombatra, majd elmegyek;' A hála egész özöne ömlött a boldog ember ajkairól „magam leszek bátor eljönni uraságodért", mondá a zongorista, meglehet nem annyira udvariasság, mint inkább biztonság kedvéért. Ebbe is belegyezett S . . . s végre ismét átadhatta magát az előbbi kellemes helyzetnek, amelyben őt már tovább nem zavarjuk. (Vége köv.)