Zalamegye, 1884 (3.évfolyam, 27-52. szám)

1884-09-07 / 36. szám

III. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1884. szeptember 7. 36. szám. i, m n n Ifflr i r i es A „Zalamegyei gazdasági egyesület 4' és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Zala-Egerszeg, 1884. szeptember 2. Városunk történetében kétségkívül örök em­lékezeti! marad az 1884. évi augusztus hó 28­ika, mint inely napon városunk derék képviselő' testülete, áthatva hivatásának magasztos voltától, egyhangú határozatával kimondotta, hogy váro­sunkat rendezett tanácsú várossá átalakítja. Kimondotta a hatalmas „legyen" szavat, hogy véget vessen azon számos akadálynak, melyek a mostani községi rendszer mellett vá­rosunk szellemi és anyagi jóléte emelésére irá­nyuló buzgalmaknak lépten-nyomon útját állják s egyúttal hogy városunk felvirágoztatására a döntő lépést megtegye. Elismeréssel adózunk e nemes tettért a vá­rosunk jólétén oly hévvel buzgólkodó képviselő testületnek, valamint mindazoknak, akik az át­alakítást óhajtó kérvényt készséggel aláírták, s ezáltal az ügy elé gördült legfőbb akadályt el­hárították s lehetővé tették, hogy a képviselő testület ama fontos határozatot hozhatta. Hiszsziik, hogy az ügy ellenesei majdan a gyakorlati téren szerzett tapasztalataik folytán az átalakítás célirányos voltáról meggyőződést fognak szerezni s az elismerés adóját fogják szintén meghozni azoknak, kiknek működését most ferde szemmel nézik. Az átalakításhoz szükséges adatok beszer­zése végett a képviselő testület augusztus 7-iki gyűléséből kiküldött bizottságnak az augusztus hó '28-iki közgyűlésre beterjesztett s az ügy ál­lását teljesen megvilágító memorandumát lapunk mult számában tett Ígéretünkhöz képest a követ­kezőkben adjuk: T. közgyűlés! A t. közgyűlés 1884. évi augusztus hó 7­én 47 szám alatt hozott határozatával a végett küldettünk ki. hogy a községünknek rendezett tanácsú várossá átalakításához szükséges adato­kat összegyűjtsük és véleményes jelentésünk kíséretében mielőbb beterjeszszük; — minthogy a kérdés tisztázására szükséges minden adatot, sőt a megyei törvényhatósághoz ez ügyben intézendő folyamodást és az ehhez megkivántató okmányo­kat is sikerült beszereznünk — azokat és a bizottsági jegyzőkönyveket ezennel beterjeszt­jük. jelentésünk pedig a következő: Senki sem tagadhatja, hogy községünk, Zala-Egerszeg, jelen nagyközségi szerkezetével nem képes azon igényeknek megfelelni, melye­ket a mai előhaladott kor egy megyeszékhely irányában támaszt; valamint az is való, hogv erélytelenségünk, ismételt mulasztásaink követ­keztében, nemkülömben községünk eddig volt korlátolt hatásköre miatt is a haladás terén minden tekintetben hátra és igen sok hasonló községnek is mögötte maradtunk. Ezen állapoton és illetőleg bajainkon egye­dül az által segíthetünk, ha nagyközségünket rendezett tanácsú várossá átalakítjuk és a ren­dezett tanácsú városnak a törvény által bizto­sított előjogai felhasználásával és egy szélesebb hatáskörrel felruházott s helyesebben szervezett városi tisztviselői kar segítségével iparkodunk községünk közigazgatási rangjának megfelelni, anyagi erőinket lehetőleg kifejteni, a községi polgárok jólétét előmozdítani, szóval eddigi tespedésünkből kibontakozva mulasztásainkat hatványozott tevékenységgel helyrehozni. Azon előnyök, melyekben a törvény a rendezett tanácsú várost egyéb községek jogain felül részesíti, főbb vonásokban a következők: A rendezett tanácsú város a) közvetlenül érintkezik a törvényhatósággal; b) kezeli a piaci, mezei, hegyi, vásári, építé­szeti és közegészségi rendőrséget ; c) gyakorolja az árva és gyámhatóságot; d) eljár az iparügyekben, a gazdák és cselé­dek között a szolgálati viszonyból kelet­kezett ügyekben; e) közvetett államadókra is vethet pótadót; a város területén illetékeket, helypénzeket és vámokat szedhet. E szerint a rendezett tanácsú város az egyéb községeket megillető jogokon felül még oly jogokat is élvez, melyek a teendőkkel túl­halmozott és sok irányban elfoglalt szolerabiró J w n — lassú és sokszor a község érdekivei ellenté­tes — intézkedéseit megszüntetvén, illetőleg a szolgabirói hatóságot a községi hatósággal egye­sítvén, elegendő módot és positiv eszközöket is nyújtanak a község minden irányú elŐhaladá­sára és felvirágoztatására. Ily körülmények között, tekintettel külö­nösen arra is, hogy községünk, Zalame­gyének székhely e, megbocsáthatlan mu­lasztást követnénk el és az utókorral szemben igen nagy felelősséget vállalnánk magunkra, ha a törvénynek épen jelzett kedvezményeit ma­gunktól még továbbra is elodáznék és nem iparkodnánk azokat mielőbb megszerezni akkor, midőn azokra a törvény értelmében igényt tart­hatunk. Hogy mennyire érzik községünk polgárai az átalakulás szükségességét, azt mutatja az át­alakítás megengedése iránt Zalamegye törvény­hatóságához az 1876. évi V. t. cikk 40. §-a értelmében intézett, a község összes egyenes ál­lamadójának több mint felét képviselő aláírással ellátott • . alatt mellékelt folyamodvány. Hogy továbbá az átalakításhoz ezenkívül szükséges egyéb törvényes kellékek is fenforog­nak, vagyis hogy az átalakulás folytán megkí­vántató elégséges szellemi és anyagi erővel is ren­delkezik községünk, az kitetszik a következőkből: Zala-Egerszegen, mely egyébként a megye székhelye, az értelmiség köztudomásúlag igen szép számmal van képviselve s a közigazgatási t „Zalamegye" tárcája. Egv r ec 1 am e. — Humoristicus vázlat. — Németből fordította: C3onto8 Károly. Körülbelül délelőtt 1 1 óra lehetett, tehát még kora egy udvari opera énekesre nézve, s igy a st . . . i szín­pad hősét S . . . t, a híres tenoristát, még diszes háló kabátba burkolva találjuk, kényelmesen végig nyújtóz­kodva a kevereten, magát azon édes „semmit tevésnek" adván át, melyet nem mindenki engedhet meg magá­nak, részint idő, részint mód hiányában. S . . . mind­kettővel rendelkezik. Nem rég érkezett meg németor­szági diadalutjáról, s most pihenhet a szó szoros értel­mében babérjain; s e kellemes nyugalomban ugy látszik mégegyszer végig akar futni gondolatban azon megtisz­teltetéseken, melyekben részesült, azon hizelgéseken, me­lyeket hallott és olvasott, mert félig mosolyra nyílt aj­kai körül a teljes önelégültség vonásai vehetők észre. Ekkor egy- gyenge kopogtatás hallattszott az ajtón, oly halkan, oly szerényen, hogy S . . . önkénytelenül ezen szavakra fakadt: „Oh jaj, ez megint pénzbe ke­rül!" — Mert valóban az ember bizonyos ügyességre tehet szert a külömböző kopogtatások megítélésében; és csakugyan határozott külömbség van egy öntudatos, jó társaságban forgolódó uri ember, továbbá egy durva pénzes zsák vagy szerény kérelmező kopogtatása közt. Az első röviden de határozottan, azt lehetne mon­dani „kecsesen" kopogtat, s az utolsó koppanásnál ép a barátságosan hangzó „tessék"-nél - ruganyos léptekkel lép be. A második erősen és szakadozottan kopogtat, zajosan nyitja be az ajtót, a mennyire csak lehet, kitárja és széles léptekkel közeledik a hatalmas alak. A harmadik — azt mindjárt meglátjuk, mert S... feltevése nem volt alap nélkül; csakugyan kérelmező volt. Valamint a „tessék" a jól megkülömböztetett ko­pogtatás után jobban vagy kevésbbé gyengéden hang­zik : ugy S . . . által kedvetlenül kiejtett „tessék" oly halk volt, hogy arra a kivül várakozó még egy gyenge kopogtatást kísérlett meg, mire S . . . fokozódott han­gon egy türelmetlen „szabad !"-ot kiáltott. Tisztességes, öltözetű, halvány, nyúlánk, érdekes arcvonásokkal biró, hosszú hullámos hajú, minden bi­zonynyal művész ember közeledett szerényen a kényel­mes helyéből kelletlenül felemelkedő énekes felé. „Mit akar?" Kérdé S . . . keserédes hangon. „Bocsánat uram, ha zavarom", viszonzá a kelle­mes haugu itju némileg zavartan. „Azért jöttem, hogy jószívűségét, mely általában ismeretes" — e dicsérettel észrevétlenül surrant el a magasztalt tenorista füle mel­lett — „igénybe vegyem. En művész vagyok" folytatá a fiatal ember s pirulva igazítá ezt helyre: „az az re­ménylem, hogy az lehet belőlem. — Még teljesen is­meretlen vagyok s minden első fellépésemtől függ." „Es micsoda ön, bassus, tenor?" „En zongorista vagyok, a helybeli zeneiskolánál a legjobb bizonyítványokat nyertem, ha akar oly kegyes lenni, meggyőződhetik róla." Itt néhány papirt nyújtott át S . . . nek. aki szétnyitva beletekinte azokba, mialatt egy kézintéssel leülésre szóllitotta fel a fiatal embert; hogy elolvasta volna az iratokat, azt kétségbe vonhat­juk. Ki olvasna el ilv papirokat ? Néhány pillanat múl­va következő illemes szavakkal adta vissza őket: Ez igen szép s egyáltalán nem kételkedem, hogy még nagy „earriert" csinálhat, mi sem akadályozza önt ebben." „Megengedi, hogy uraságod előtt kísérletet tehes­sek?" kérdé a fiatal ember, készségesen babrálván kez­tyüjén. S . . . hasonlóan a zeneművészekhez, ellensége lé­vén minden zenészeti mutatványoknak ..sans étre obligé" sietett lehetőleg szerénykedve válaszolni: „Igeti nagy élvezet lenne rám nézve, de zongo­rám nincs e célra meghangolva ugy, amint kellene; de remélem, hogy majd lesz még alkalom arra, misze­rint önt meghallgathassam." „Oh az alig lehetséges", sóhajtott fel a fiatal em­ber, „minden törekvésem, hogy zeneestélyt tarthassak, eddig eredménytelen volt; oly ismeretlen név, mint az enyim, természetesen neui bir vonzerővel, a többi urak és hölgyek pedig legnagyobb részt elutasítottak; hisz máskép nem is volnék bátor itt alkalmatlankodni, mert tudom, hogy mennyire el van uraságod foglalva." „Mit tehetek én tulajdonkép önért? Szivesen szol­gálok névjegyemmel, melylyel ajánlani fogom önt ott, a hol akarja." Azomban ily olcsó szerrel nem menekülhetett az emberszerető' tenorista; itt a saját személyére volt szükség. „Oh", sóhajta az ifjú másodszor, „az mindenesetre sokat tenne, de akkor is csak amily szivesen fogadná­nak, ép oly szivesen el is bocsátanának." E nyilatkozat, mely a zeneművész oly mély világis­meretéről tett bizonyságot, mosolyt csalt az énekes ajkára. „Tehát azt akarja, hogy én magam is énekeljek?" kérdé S . . . azon jó indulattal, mely őt már sokszor rábirta, hogy kezdő művészek előhaladását saját közre­működésével s egyéb eszközökkel előmozdítsa. Elénk pír borítá el az iíju halvány arcát, szemei csak ugy fénylettek a lelkesedés tüzétől, hogy a most már jó hangulatban levő maecenas elmosolyodott. „Ha ezt megtenné", suttogá a zongorista, „ha a hirdetésekbe bele tehetném: „S . . . királyi udvari éne­kes közreműködésével, agy szerencsés ember lennék." „No jól van, tehát csak tegye oda; de hol akarja a zeneestélyt tartani; Königsbau-ban —- Museumban?" A fiatal ember igen nagy zavarba jött, sfirti ha­ját néhányszor megsimítva válaszolá: „Tulajdonkép St . . . ben egyátalán nem, itt nem volna bátorságom, s érzem, hogy ez szerénytelenség volna tőlem, én G .. ben szeretném megtartani, mert ott meglehetős ismeretsé­gem van." „Ugy, G...ben? Ott én is ismerős vagyok", mondá S . . . Minthogy már beleegyezését adta s a lá­togatás is hosszadalmas kezdett neki lenni, így folytatá: „Tehát készítsen elő mindent szombatra, majd elmegyek;' A hála egész özöne ömlött a boldog ember ajka­iról „magam leszek bátor eljönni uraságodért", mondá a zongorista, meglehet nem annyira udvariasság, mint inkább biztonság kedvéért. Ebbe is belegyezett S . . . s végre ismét átadhatta magát az előbbi kellemes hely­zetnek, amelyben őt már tovább nem zavarjuk. (Vége köv.)

Next

/
Thumbnails
Contents