Zalamegye, 1884 (3.évfolyam, 27-52. szám)

1884-08-24 / 34. szám

III. évfolyam Zala-Egerszeg, 1884. augusztus 24. 34. szám. Előfizetési dij: Egészévre 4 ft., Félévre 2 ft., Negyedévre 7 ft. Hirdetmények: 3 hasábos petitsor egyszer 9 kr., többszöri hirdetésnél 7 kr., Bélyegdij 30 kr. Xyilttír petitsora 12 kr. JL A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziralokat nőm küldünk vissza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. N.-Kanisza, 1884. augusztus 14.*) Öröm szálhatja meg nemcsak Z.-Egerszeg, (le egész Zalamegye lakosait azon mozgalom kezdetére, hogy Zala-Egerszeget valahára rendezett tanácsú várossá emelni akarják. Ha nagyobb szabású dolgokban, mint p. o. egy ország kormányzatában vagy hadsereg vitézletében a kormányzó vagy hadvezér cselekvéseit, melyek amott az események szerencsés találkozása következtében a nép megelégedesét érdemelték ki. s emitt a sereg diadalra jutott, az intéző férfiak sokszor halhatatlanná teszik nevüket, s jól rendezett cselekvésük egy nemzet boldogságát vagy dicsőségét nyerte meg általa : úgy a kisebb szabású dolgok is, melyek ugyan magukban ilyeneknek lenni látszanak, olykor érdemesek arra, hogy méltó figyelmet költsenek maguk iránt, s a férfiak, kik azt viselik, vagy a keresztül vitelnél buzgólkodnak s a sikert fáradozásaiknak lehet tulajdonítani, méltán megérdemlik, hogy előttük kalapot emeljünk, s neveik mellett a hála és tisztelet kegyelete az utókornak is átadassák. Nem azon kiváló jelességü férfiakról akarok dicsőitő zsolozsmát zengeni, kik kezükbe vették Zala-Egerszeg városának rendezett tanácsú várossá leendő átalakítási nemes ügyét, s hiszszük, hogy azt szerencsésen keresztül vinniük sikerülni is fog, hanem szólani kívánok arról, hogy mily nagy fontosságú és üdvös dolog fog az lenni a városra, Zala-Egerszegre. Zala-Egerszeír nemcsak azon vidéknek közO <" pontja, a mely küriilötte fekszik, hanem fővárosát is teszi szoros értelemben Zala vármegyének, mely nagyságra nézve az országban nem az utolsók között foglal helyet, s annak dacára belszei'vezkedése tekintetéből ott állott eddig s áll még ma is, a hol bármely csekély község, mely saját ügyeinek belső elrendezésében sem bir semmi önállósággal. Es hoo-v ezen alárendelt helyzet nemcsak O J a haladásban gátolta Zala-Egerszeg városát, de *) Örömmel adtunk helyet e jóakarat sugalta közleménynek, hogv lássák városunk lakóáii. miszerint ez ügy által közvetetten nem érdekeltek is melegen üdvözlik a megindult mozgalmat, illő tehát, hogv mi. kik tulajdonkép érdekelve vagvunk. tömörüljünk, hogy a kitűzött magasztos célt mielőbb diadalra juttassuk. Szerk mondjuk ki őszintén, hogy miután a megyének kiilömben székhelve, és sok ejjvéb tekintélves j 7 r?.. J hivatal is van benne elhelvezve, és ezenfelül nagy számú intelligentiája s erős ügyvédi kara van, — szégyenletes dolog is lenne, ha a szerencsés mozgalmat az összes lakosság nem tenné magáévá s azon csekély áldozatot, mely ily fontos kezdésnél számításba sem jöhet, — legnagyobb lelkesedéssel meghozni s ezáltal a haladás és közművelődés terén magának álláspontot szerezni nem iparkodnék. Nem hiszem, lioyv Zala-Eererszeer városanak lakosai ue emlékeznének meg szomorúan arról, hogy mily kicsinyes érdekek s rosszul felfogott számítás miatt nincs e városnak közvetlen vasútja, de mert akkor, midőn azt megszerezni alkalma volt, nem tette, — most óriási áldozat árán is alig lehetne a mulasztott jót helyre hozni, s ez örökre büníis közönyösségnek nevezhető levén, ezen mulasztás kiszámíthatatlan kárral van a város anyagi érdekeit felmutató helyen bejegvezve. Kivánatos dolog, tehát, hogv ne ismétlődjék a város előhaladásában a közönyösség s áldozat készség hiánya, mert csak ritkán van az, hogy a körülmények kedvezően vágnak valamely átalakítási kérdésben össze, s ha a kedvező alkalom elmúlik, nem mindenkor akadnak kellő számmal tényezők, s ha aztán akarnának is tenni, vagy késő vagy nagyobb áldozattal jár- — Tömörüljön azért Zala-Egerszeg lelkes közönsége ezen üdvös cselekmény terén, csak akarat s kevés anyagi áldozat kell. s Zala-Egerszeg az által, hogy rendezett tanácsú várossá leend,— egy századdal fogja sorsát megelőzni. Dr. Fürnek László. Beszéljenek a számok. Városunknak rendezett tanácsú várossá való átalakítása tárgyában megindult mozgalom napról napra szélesebb hullámokot kezd verni. Ki hitte volna, hogy a miről egy évvel ezelőtt nem is álmodoztunk, a miről pár héttel ezelőtt egyes beavatottak csak suttogva beszéltek: eme, városunk szellemi és anyagi jólétének előmozdítását egyedül létesíthető ügy«iránt ma napság a legnagyobb érdeklődés tapasztalható. Magán körökben. nyilvános helyeken ez képezi a közbeszéd tárgyát. S mivel emberi természetünkben gyökerezik, hogy minden mozgalom ellenhatást szül: ebből kifolyólag épen nem csudálkozhatunk affelett, hogy ezen, bennünket oly közvetetleniil érdeklő szent ügynek is vannak ellenségei. — Egyesek félnek, hogy mostani domináló szerepüket elveszítik. Vannak, kik attól tartanak, hogy az új szervezés kiveszi markukból a jelenleg erősen tartott koncot. Soknak természetébe csontósódott az örökké opponálás s egészen elemében érzi most magát, lm ily messze kiható ügy létesítésének teljes erővel ellenszegülhet. De mindezek ellenében nyugodtan lehetünk. Az igazi szellemi felsőbbség könnyen bele nyugszik a változásba. Tudja, hogy az érvek súlyával, a meggyőzés erejével a jövőben sokkal nagyobb hatást kelthet, fáradozásainak sokkal nagyobb eredménye lesz az átalakítás után, mint most, mikor a legjobb szándék és törekvés is legtöbbször hajótörést szenved. Ki hivatalát lelkiismeretes pontossággal betölti, ki ehhez a megkivántató képzettséggel bir s igv odavaló ember, a szervezés által nem ho<rv veszít, de nyer; mert míg a helyes nmnkafelosztás elvénél fogva nem lesz teendőkkel annvira túlárasztva, más részt fizetése fáradozásának megfelelő leend. — Az örökké opponálni szeretök lassanként elhallsratnak, vaín* figyelmük o o J O x! más újabb dologra fog irányulni. Küzdenünk kell azomban a legveszedelmesebb elemmel azaz az oly emberekkel, kik látszólag az ügy mellett vannak, valósággal azomban annak legnagyobb ellenségei; azoktól, kik gyűlölik a rendet, a haladást, mert megvannak önmagukban győződve, hogy rút cselszövénveik, vakandok munkáik napvilágra jutnak és a zavarosban nem halászhatnak. Ilyenektől származhatott azon álhír is, hogy a rendezett tanács városunknak hatezer frttal többe kerül, mint mennyi jelenlegi administrationális kiadásunk és a város lakosságának teljes tönkre jutását fogja előidézni, mert az új szervezés folytán a városi pótlék teljes bizonyossággal SO o-ra fog- emelkedni. „Zalamegye" tárcája. Egy örült jegyzeteiből. — Töredék. — Ma láttam utoljára! l'gy feküdt ott, mint egy élő szobor. Keltettem, de ő n.im ébredt fel többé. Nevén szólitám s úgy fájt nekem, hogy igéző ajakáról uem hallhatám többé megszokott varázs szavait. A szemek, melyekben annyi üdv, élet, szeretet és harag, öröm és bánat tanyáztak váltakozva, melyek lelkének voltak tükre, a melyekben én életem édenét láttam élénk pompában -—• örökre lecsukódtak! E gyönyörű szempár nem fog többé parancsolni, kérni, büntetni avagy buzdítani; elzárult előttem az ajtó, melyen át a valódi menyországába tekintettem, s magamat is a menybe látni véltem; a felkorbácsolt szenvedély nem fogja rajtok kilövellni sújtó villámait, — az igazi szerelem kihalt belőlük, enyhe melege nem fogja többé rideg magányomat jótékony lehelletével elárasztani, melyben mintegy újjászületve fürdött szivem, mely lehellet minél többször éreztette velem jótékony hatását, annál erősebb volt a kapocs, mely bennünket egymáshoz fűzött, s annál igazabb s őszintébb volt szerelmünk! Megcsókoltam mégegyszer! Bár ne tettem volna! Mily hideg volt ajka, s mennyire fájt, hogy nem éreztem forró csókját viszonzásul, melylyel oly gyakran boldogított, s melyet oly gyakran lehelt üde epei- ajakáról változhatlan szerelme maradandó zálogául! Maradandó! ? Mily gúnyos szó! Mi maradandó a világon? Midőn megtanultam szeretni, midőn bevallottam neki szerelmemet s ő azt viszonozta, akkor mi is hittük, hogy szerelmünk maradandó leend; hittük, hogy semmi hatalom sem fog bennünket elválasztani egymástól. — Tekints reám — mondám neki áraszd reám szemeid üdítő sugarát, hadd fürödjék meg e gyógyfürdőben beteg lelkem, leljen benne igazi gyógyírt. Ne tagadd meg tőlem ajakad igéző mosolyát, nyisd ki s hadd halljam e szócskát: „szeretlek!" „Szeress !

u hallgasd meg esdő szavaimat és ne taszíts el magadtól isteni hölgy. Tárd ki előttem szived, vedd abba szivemet, — légy boldogítóm s mutasd meg. nekem az utat, mely viruló pázsitok között vezet a gyönyörű rózsaligetbe. Hadd feküdjék fáradt testem a kristály patak mellett, melynek csergedező hangja és a pacsirta bájos dala legyen a dal. mely elaltasson, s gyönyörű álomban ringasson. Maradj mellettem, hogyha felébredek, légy nálam s mondd csengő hangon, hogy a gyöngyharmatban fürdő napsugár is megirigyelje tőlem, hogy szeretsz, szeretsz igazán; hogy ez való, de nem álom! U elpirult, midőn végezék esdeklő szavaimmal s e pir olyan jól állott neki. Ugv nézett ki, mint a hasadó hajnal, mely élénk pírjával zománcozza a holdsugaraktól ezüstözött vidéket. Oly jól emlékembe van vésve e pillanat! Ugy állott előttem, mint egy Diana, merészen nézett reám és e merész tekintet még sem bírta édes érzelmének kifejezését elpalástolni. Halavány arcában, melyet holló fürtéi koszorúztak körül, felszökött a szemérem pírja, s midőn megfogtam kezeit . . . ő remegett! Szeretett! Ezt nem tagadhatta cl s nem is tagadta el előttem. Szerelme szent és szeplőtlen volt, mint ő maga, kit én imádtam. Ereztem, midőn bársony karját nyakam körül tiizé, éreztem szíve lázas dobogását, midőn hévvel szorítottam keblemre, hallottam szerelmi vallomása igéző szavait s maradandó szerelmének esküjét, éreztem a szűzi csókot s még most is érzem az édeni kéjt, melyet e csók előidézett. (_) maradandó szerelmet esküdött, az esküszeffő, a 7 O ' hűtelen ! Megvált tőlem, elköltözött egy más világba, ahol nincs szerelem, ahol a kijátszott és megcsalt szív nem nj'er soha óhajtott elégtételt, ahol nincsenek árnyas ligetek, suttogó lombok, csergedező patak, pacsirta dal, ahol nem lopja el a pajzán zepliir a szerelmesek suttogó szavait, hogv ezeket világgá vigye, s ahol a csintalan hold nem lepi meg a rejtve hitt szerelmeseket! De minek is?! Hisz ott nem tudják, mi a szerelein, nem értik mit tesz szeretni!? Vagy ha már el is pártolt a világtól, ne pártolt volna el tőlem, szólított volna magával és én mily édes örömmel követtem volna bárhova. . . bárhova! De ő ezt nem tette. Itt hagyott szétzúzott szivemmel, szédülő fejjel s őrült agygyal, — magamra hagyott egyedül segély nélkül, ki támaszra vagyok utalva. Szilárd szerelme volt örökös támaszom, erre építettem s a kártyavár összeroskadt, a halál szele elfújta! Ki akartam kísérni a temetőbe. Nem engedték, elfogtak és megkötöztek, mintha raboltam, ölteni vagy gyilkoltam volna. Pedig csupán egy vétkem volt: szerettem! És e vétek óriási volt. E vétek súlya alatt tört meg lelkem, e vétek szaggatta szét szivemet, melynek azóta soha be nem hegedő sebe folyton vérzik; e véteknek a tudata rabolt meg eszemtől, ez silányította tünkre életemet, ez rabolta el lelki üdvömet, nyugalmamat.