Zalamegye, 1884 (3.évfolyam, 27-52. szám)

1884-12-21 / 51. szám

III. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1884. december 21. 51. szám. Előfizetési díj: Egészévre í ft.. 1- élévre 2 ft., Negyedévi / ft. Hirdetmények :•» hasábos petitsor egyszer 9 kr.. többszöri hirdetésnél 7 kr., Bélyegdij 30 kr. N'yilttér petitsora 12 kr. i A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket esak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat ueiu küldünk vissza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. A nagy kanizsai tanügyi mozgalomhoz (U.j Nagy-Kanizsa város tanácsa a folyó tanév elején egy. Nagy-Kanizsán felállítandó állami felsőbb leányiskola tárgyában a vallás- és közoktatásügyi minisztériumhoz felterjesztést intézvén, a magas minisztérium ez iigyben tndatá a várossal, hogy miután a kérdéses felterjesztés a f. tanévre nézve úgv is későn érkezett; miután továbbá egv ily költséges iskola szániára még helyiség sem biztosíttatik s végre minthogy a minisztériumnak jeleideg nem áll rendelkezésére alap, melyből a kért iskola előzetes költségei fedezhetők volnának: a város kérése ezúttal tekintetbe vehető nem volt. Ha azomban a város megfelelő helyiséget s még némi kedvezményeket képes volna felajánlani egy állami felsőbb leányiskola számára s ez iránt újabb felterjesztést tenne: a miniszter hajlandóságát fejezi ki a tárgyalást ez ügyben tovább folytatni. O J . %J A nagy-kanizsai községi iskolaszék f. hó nj r> .'5-án a kir. tanfelügyelő úr jelenlétében élénk megbeszélés tárgyává tette ez ügyet, hol a kir. tanfelügyelő úr behatóan ismertette a leány nevelés megoldására jelenleg létező tanintézeteket, részéről melegen ajánlotta egy négy osztályú polgári leánv iskola felállítását, mely NagyKanizsa város és vidéke culturális igényeinek megfelel. — A helvi sajtó — nemes hivatásához képest — ezen, a városra nézve kétségkívül oly fontos iigy részletes megvitatását megkezdette. A „Zalai Közlöny" ellene szól a felsőbb leány iskolának s f. hó 14-én megjelent számában e helyett egy állami notanító krpezde létesítését javasolja, míg a ..Zala" ugyancsak f. hó 14-én megjelent számában egy állami felsőbb leány iskola felállítása mellett száll síkra. — Magát az ügyet oly fontosnak tartjuk, hogy ahhoz szerem' véleményünket nyilvánosságra hozni kötelességünknek ismerjük. Mindenekelőtt kinyilvánítjuk, hogy részünkről a javasolt intézetek egyikét sem fogadjuk el, de ha már a kettő között kellene választanunk : úgy minden habozás nélkül a notanító képezde felállítását ajánlanék, mert míg a képezde ugyanazon ismereteket minden esetre nyújtja, mint a felsőbb leány iskola s így a vagyonos szülők igényei általa teljesen ki lennének elégítve, más részt valóságos áldás lenne azon szülőkre. kik gyermekeiket tanítóknak óhajtják kiképezni, pedig mellesleg mondva ilyen sok van Kanizsán, amit leginkább igazol ama körűiméin . hogy évenként többen mennek a notanító képezdékbe. Részünkről a. jelen alkalmat a legkedvezőbbnek ismerjük arra, hogy a nagy-kanizsai tanügyi viszonyokat kellő megvilágításba helyezve. ebből kifolyólag a szőnyegen levő iígvre nézve tárgyilagos javaslatunkat megtegyük. Kezdjük a polgári iskolával, mely 1872ben állíttatván fel, a lefolyt idő bizonyára elegendő arra, hogy az eddigi évek sikere után az intézet életképességére nézve a tapasztalás utján következtetést vonhassunk. — Hogv a hat osztályú polgári iskola Nagy-Kanizsán jelenlegi szervezetében felesleges, ezt senki sem fogja elvitatni. Érzik ezt az intéző körök, beismerte maga a tantestület, midőn már évekkel ezelőtt kérelmezte Nagy-Kanizsán a polgári iskolával kapcsolatban egv kereskedelmi iskola felállítását, melv magának a polgári iskolának létét biztosítaná s emellett a város egv virágzó kereskedelmi iskolával gazdagodnék. O r~i Ami a felső leányiskolát illeti, szép hivatásának megvalósítását, nagy mértékben nehezíti azon visszás helyzet, hogy míg a népoktatási törvény értelmében a felső leányiskolába csak hat elemi osztályt végzett növendékek vehetők fel, addig Nagy-Ka,nigán az V. és VI. osztály hiányozván, a negyedik elemi iskolából nyeri növendékeit. Hogy a törvény által követelt eredmény ilykép nem érhető el teljesen, azon nem is csodálkozhatunk, sőt ellenkezőleg bámulnunk kell egy részt a tantestületen, hogv mily kitartó munkássággal kell a két évi ismeretek hiányait pótolnia, viszont a növendékeknek kétszeres buzgalmat kell kifejteniük az alapvető ismeretek hiánya folytán a felső leányiskola tantárgyainak elsajátítására. — Ha az izr. hitközség által fentartott kereskedelmi iskolát veszszük szemügyre, azt fogjuk tapasztalni, hogy a törvény által előirt követelménynek itt sincs elég téve. Ez iskolát a kereskedelmi iskolák szervezete szerint csak is közép kereskedelmi iskolának tekinthetjük; nem lehet ugyanis alsó fokú. mert ez csak is a kereskedő tanoncok részére van felállítva, hol heti hét órában a kereskedőre nézve legszükségesebb alapismereteket sajátíthatják el. Tudtunkkal a nagy-kanizsai két osztályú kereskedelmi iskolát legnagyobb részt az izr. népiskola hat osztályát végzett növendékek látogatják, holott a törvény értelmében a közép kereskedelmi iskolába a középtanoda vagy a polgári iskola negyedik osztályát végzett növendékek vehetők fel s a tanfolyam itt három éves. — Jól tudom én azt, hogy azon intézetben számosan nyertek oktatást, s az ott szerzett ismeretek alapján ügyes és használható könyvvezetőkké lettek, de az elfogulatlan itélő beláthatja, hogy hat elemi iskolát végzett növendékekkel két év alatt azon tantárgyakat, melyek negyedik gynmasium-, reál\ agy polgári iskolai osztályt végzett növendékek ismeretköréhez mérten a három éves tanfolyamra előirvák, elvégezni teljes lehetetlenség, s hogy mégis a gyakorlati élet mezején a kikerült növendékek helyüket megállják, ennek oka csak is abban az egy körülményben leli magyarázatát. hogv a két éves tanfolyamban a legfőbb súly a gyakorlati irányra van fektetve az általános műveltséget, nyújtó ismeretek rovására, pedig haladó korunk most, már nem elégszik meg avval, hogy értjük a könyvvezetést, a chablonszerii levelezést elvégezzük, hanem általános műveltséget is kell adni a leendő kereskedőnek, mert ez biztosítja egyedül tekintélyét, ez nyújtja neki a társadalomban őt megillető tisztes állást, míg e nélkül — dacára esetleg nagy vagyonának — hiányzik tekintélye. Mindezen tényleges és a valót teljesen feltüntető állapatokat figyelembe véve; más részt „Zalamegye" tárcái a. KARÁCSONYKOR — Irta: Dr. Jenvay (íéza. Karáesony! — Kegyelet, hála, vallás, sziv, szeretet ünnepe! Mennyi öröm, mennyi boldogság fűződik te hozzád! S az a sok-sok drágaság, az a niérhetlen kincs, melyet a gyengéd szeretet kezei raknak e napon a fényűk sötét zöld lombjaira, azok az édes érzelmek, melyeket a csillogó karácsonyfához fiiz a kegyelet, mind, mind arra emlékeztetnek, hogy ma született a kis Jézus: a világ megváltója! Karácsonyfa! örökké zöld, illatos feuyű ág! mennyi kincs, mennyi fény elfér a te gyenge gályáidon! Yala hányszor látom fénylő, apró gyertyácskáidat: újra bol dog gondnélküli gyermeknek képzelem magamat. Lelkem vissza száll oda, abba az örökké feledhetlen kedves otthonba, ott vagyok az ebédlő szobában, ott a nagy kerek asztal mellett, hol a nagy örömtől dideregve, kis húgommal együtt, oly sokszor' gyönyörködtünk a Jézuska ajándékában s térdre borulva, összetett kezekkel, oly sokszor rebegtük el gyermek imánkat a vett jótéteményekért. Lelkünk a legtisztább boldogság érzetével volt tele, azzal az édes, soha többé vissza nem térő boldogsággal, mely legmaradandóbb a szív minden emlékei között; hisz még manap is hiven emlékezem mind erre, ugy arra is, hogy mily boldogtalannak éreztem magamat, mennyi keserűség volt a szivemben, midőn egyszer - „kis deák" koromban épen a várva várt karácsonykor zárta el a szeszélves fuvatag a kedves otthon elől az utat. Idegenek között mult el a szent ünnep s ez volt az életben a legszomorúbb karácsonyom! Pedig, hogy vártam, hogy sóvárogtam evről-évre a nagy nap után ; mily lassan, mily nehezen multak a napok a karácsonyi vacátióig! Mikor azután végre még is eljött a rég óhajtott pillanat, mikor lehetett menni haza, a kedves otthonba, a nagy boldogságtól, láztól álmatlanul mult el az egész éjszaka s kora hajnalban, mikor még egy lélek sem volt ott, lestem-vártam az induló vonatot, mely haza félé mindig olyan lassan, olyan nagyon lassan robogott, pedig hogy szerettem volna, ha a dübörgő szörnyeteg versenyt fut a kedvemért a csipős északi széllel. Oda öltem a coupé egyik szögletébe s elmerengve néztem, mint villan el egymás után hegy, völgy, jégboritott mező, zuzmorás haraszt, lombtalan erdő s a közeli talvak hótakart házacskái. Majd meg a vonat egyhangú zakatolásán andalodott el lelkem, hisz oly kedves zene volt ez most nekem, hát ínég mikor felharsant a hosszú éles fütty s végre-valahára berobogtunk az állomásra. Lázas izgatottsággal nyitottam fel az ablakot, hogy mielőbb láthassam a — kocsinkat, meg a hűséges Gyuri kocsist, ki örömtől sugárzó arccal, már ott állt, ott várakozott a pálya udvar kapujában óriási bundák, plaidek és karmanytyukkal s begyönggyölgetett, bepatyókált azokba ugy, hogy az orrom hegye is alig látszott ki. — mert hát meghagyták neki o 11 h o n, hogv vigyázzon rám, mint a szeme világára, nehogy megázzam, vagy megfázzam. — Azután, mikor ezzel készen volt, még egyszer oda ment lovaihoz, megsimogatta, megveregette a feketéket, mintha csak biztatni akarta volna őket, hogy: ma jobban kell ám szaladni, mint máskor, mert ha nem hát — majd meghajszol, megkerget benneteket az „ifiur." Pedig, dehogy hajszoltam : dehogy kergettem! Futottak, repültek azok a nélkül is, alig győztem fékezni őket. Csak mikor oda értüuk arra az egyenes, asfalt simaságú inihályfai útra, mikor megpillantottam a rég látott kedves kis várost s felette azokat a hótakart regényes romokat, csak akkor suhintottam, egészen feledten, közéjük s az okos állatok megértették, mit akarok : ágaskodva, ugrándozva repültek tova s alig telt bele egy rövid fél óra, ott voltunk, berobogtunk a kedves szülői ház tágas udvarába. Otthon azután már várt a jó vacsora, azaz hogy jobban mondva — engem vártak epedve, nehezen. Szegény apám százat ölelt, jó anyáin ezeret is csókolt rajtam s alig tudtam szóhoz jutni, felelni a sok-sok kérdésre. — A hű Don kutya is ott nyöszörgött, didergett ürömében folyton körülöttem s el nem hagyott volna a világért seiu, esak egy pillanatra is s most nem féltékenykedett ínég a fehér cicára sem, mely szintéu ott forgolódott mellettem s hízelkedve, dorombolva minden áron tudtomra akarta adni, hogy neki is jól esik, ha én otthon vagyok. E közben azután, lassan-lassan a kis Nelli is neki bátorodott, előszedte, összehordta azt a sok kócos, bor/.i-, agyon gyötört babát s az ezer féle játékot. Persze, hogy most már egyik sem volt szép, egyik sem tetszett az igazi, a gyönyörű csak az lesz majd, a mit a kis Jézus hoz s addig-addig mesélt, addig locsogott szegényke, inig utoljára is elnyomta az álom s mig ő a kis angyalokról, a Jézuskáról álmodozott s elképzelte magának a szép menyországot, addig mi az Irenkével, kiosontunk az apa szobájába s elő szedtük az eddig gondosan rejtegetett tenyii ágat, a sok arany diót, arany almát, tarka-barka cukurkákat, báb huszárt, kardot, szivet, lovat, cukor kaka-t, báránykákát, csörgő sipot. a sok apró viasz gyertyácskákat, képes könyvet, becsukó szemű babát s tele agattuk vele az illatos fényű minden ágát, hogy csak ugy görnyedt bele. — Mikor azután készen volt a karácsonyfa s már az arany csillag is ott tündökölt a legtetején, elbűvölve álltunk saját alkotásunk előtt, sziveink, lelkünk öröm árban úszott, s a sok fény, csillogás újra oda varázsolt bennünk abba a boldog korba, midőn még magunk is azt hittük, hogy a kis Jézuska cipeli gyenge vállain a karácsonyfát, a. Jelen számunkhoz fél iv melléklet és a Franklin Társulat ünnepi és alkalmi ajándékul szolgálo kiadványainak jegyzéke van csatolva.