Zalamegye, 1884 (3.évfolyam, 27-52. szám)

1884-12-07 / 49. szám

III. évfolyam Zala-Egerszeg, 1884. december 7. 49. szám. i, l rr / i r a es A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Gazdaközönségünket érdeklő Tiniszteri rendelet. A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztériumnak f. é. november hó 17-én 50448 sz. a. valamennyi közgazdasági előadóhoz a bikák bevásárlása, valamint ilyeneknek egyesek, úgy községek számára kedvezményes áron leendő eladása tárgyában kiadott s alább egész terjedelmében közlött rendeletére felhívjuk a t. gazda közönség becses figyelmét. E rendelet értelmében míg a tenyésztők bikáikért az állani részéről a méltányos árt mindenkor megkaphatják, úgy viszont egyesek, de főkép községek ilyeneket igen is kedvező feltételek mellett nyerhetnek, ha a rendeletben kitett időig ez irányú szükségleteiket bejelentik. „Az évenként megejtetni szokott általános bikavásárlások körül követett rendszer megfelelőnek bizonyulván, a vásárlásokat ugyan oly módon kivánom eszközöltetni megbizottaim által az 1885. évben is. A bikák megszemlélése megbizottaim által február és március havában fogván megejtetni, január hó 20-ig okvetlenül szükséges tudnom az országban tenyésztési célokra megszerezhető bikák számát. Továbbá, hogy a megvett bikák kiosztása kellő időben eszközöltethessék, február hó végéig okvetlenül ismernem kell az egyes községeknél és magánosoknál felmerült bika szükségletet. Felkérem ez okból a t. előadó urat, hogy a közigazgatási bizottsága területén tenyésztési célra megvásárlásra felajánlandó bikákat és az ugyanott létező bika szükségletet jegyzékbe foglalni és az előbbi jegyzéket 1885. évi január hó 20-ig és ez utóbbit február hó végéig okvetlenül felterjeszteni szíveskedjék. Megjegyzem, hogv csak is magyar, berni, sziementhali. kuchlandi, pinzgaui, möllthali, allgaui, (és egyéb borzderes) fajta bikák fognak megvásároltatni és átengedtetni. Es pedig a magyar fajta bikákból csak is 2'/•>—3 és a nyugati fajtákból az 1

1 .—2 évesek. Miért is csak azok veendők fel a jegvzékbe. melvek ezen köríilménveknek megfelelnek. A tenyésztők által vételre bejelentett bikák márciusban, esetleg április hó első felében megbizottaini által meg fognak szemléltetni és a tenyésztésre alkalmasak vételára az illető mes:bi- C zott által felveendő vásárlási jegyzőkönyvek alapján ki fog utalványoztatni. Az ily módon megvásárlóit bikák lehetőleg április hó 15-ig át fognak a kincstár által vétetni. Azon esetre, ha az átvétel a mondott határidőig eszközölhető nem lenne, az eladó bika tulajdonosoknak az átvételig a megvett bikák tartásáért naponként és darabonként 2 klgrm zabot és 7 klgrm szénát számítva, 35 kr. tartási díjat fog a kincstár az illető tenyésztő által ide benyújtandó számla alapján kifizetni. Megjegyzem, hogy a gondozásért díj fel nem számítható. A bikák kiosztása a következő elvek szerint fog a t. előadó úr és az illető gazdasági egyesület közreműködésével eszközöltetni: Magán tenyésztők a bika vételárát rendszerint az átvételkor tartoznak lefizetni, figyelembe vehető körülmények esetén azomban azon kedvezményben fognak részesíttetni, hogy a vételárt három féléves, mindig január és julius elsején esedékes, kamat nélküli részletben törleszti íetik. Azon községek, melyek a bikák teljes vételárát nem képesek egyszerre lefizetni, a becsárból 20" o-nak elengedésében részesülnek s a fennmaradó vételárt három féléves, mindig január és julius elsején esedékes, kamat nélküli részletben törleszthetik. Ha azomban a községek hitelt érdemlőleg kimutatják, hogv ezen kedvezmények mellett sem képesek a szükséges bikát megszerezni, még ezeknél nagyobb kedvezményben is részesülhetnek. Ezek alapján még arra is felkérem t. előadó urat, hogy a bika szükségleti jegyzékben a megfelelő rovaton, a bikát kérelmező községek vagy egyéneknek vagyoni viszonyait is feltüntetni s a kedvezményt, melyben őket részesíteni javasolja — megjelelni sziveskedjék. hogy ez alapon az illetőknek adandó kedvezmény mérve iránt határozhassak. Végül felkérem a t. előadó urat. hogy jelen rendeletemnek minél tágasabb körben leendő megismertetése iránt intézkedni szíveskedjék. hogy a tenyésztő közönség felnevelt bikáinak eladhatása, illetőleg bika szükségletének miként leendő fedezhetése iránt kellő tájékozást nyerjen. Széchényi. Néhány szó a községi- és körjegyzők fizetésére vonatkozó tervezet tárgyában Az e lapok 40. számában közlött tervezetet illetőleg a józan gondolkozású polgároknak be kell ismerniök, hogy a tervezet végrehajtásával a községi és körjegyzők mostani aggasztó helyzetén annyiban lesz segítve, hogy az amúgy is csekély alapra fektetett fizetésüket a kellő időben és pontossággal fognák megkapni. De ha már a napi szükségen segítni akarunk, kell, hogy e segély ne időleges, ne látszólagos, hanem oly alapra legyen fektetve, mely a jegyzőnek és családjának jövőjét biztosítsa. Készemről ugyanis nem tartom elégségesnek, hogy csak is a pontos fizetés kiszolgáltatása biztosíttassék, hanem, hogy ezen fizetés a teljesített munkával kellő arányban álló összegben állapíttassék meg. Vegyük ugyanis a dolgot a maga valóságában. Az 1871. évi 18-ik törvény a jegyző fizetését a szabad lakáson kivül 400 frtban állapítja meg. — Midőu e törvényt bölcs honatyáink meghozták, akkor a jegyzők oly mellék jövödelenimel rendelkezhettek, mely a fizetés arányához mérten lét alapjukat kellőkép biztosítani Ígérkezett. 11a azomban figyelembe veszszük az azon idő óta keletkezett számos törvényt, melyek az akkori mellék jövödelmi forrásoktól a jegyzőket többé-kevésbbé elütik; mivel sok oly ügyirat kiállítása, melyek előbb a jegyzők közvetítésével foganatosíthatók voltak, most a kir. közjegyzők jogköréhez tartozik; ha emellett számításba veszszük, hogy a hivatalos teendők a jegyzőknél oly nagy mértékben felszaporodtak, hogy ezek pontos és szigorú teljesítése mellett mégha mellék kereseti forrásuk akadna is, azt lelkiismeretesen elvégezni idővel úgy szólván nem is rendelkeznek : az e fontos „Zalamegye" tárcája. Felöltő es szerelem. — Egy Don Jüan catastrophája. — Irta: Köváry Béla. Hurka Egyed barátunkról van szó. Ki ne ismerné őt.'? Nála nagyszabású minden, szereti a rendkívüli arányokat. Például ha szerelmes, egyszerre tizenkét fehérnép a tárgya sokoldalú lángjainak; ha jó kedve van, három banda czigány egyszerre húzza fülébe a kedvenc nótáját; ha eszik, párjával tálalják eléje a rántott csirkét, s utazni azért nem utazik, mert előre tudja, hogy ha egyszer útnak indulna, addig meg nem állna, mig meg nem kerülte a világot. Igen, szóról szóra ugy vau. ízlése és ideái egyformán nagyszerűek. Ellenségei sem tagadhatják, hogy genialis fiu. A hölgyek társaságában nagyon otthonos, nem kevésbbé vig cimborák körében. Annyi bizonyos, hogy igazán jó gyerek, természetesen oly értelemben, mely nem engedi meg, hogy szószerint fordítsuk németre. Történetünk korában azomban fájdalom, lelkülete nagy változásoknak vau alávetve. — Az a minden szokásához és cselekedetéhez természetszerűleg fűződő nagyszerűség enyészni kezd, s Kgved barátom lassan lassan közeledik a mindennapihoz, a közönségeshez. Azon kezdi, hogy egyetlen bájos leánykába szeret, a gyönyörű Kunigunda kisasszonyba, Yiolinberg Krisztián magán trombitás imádandó trónörökösnőjébe. E pillanattól kezdve csupán neki óhajt tetszeni, s a szépnem többi példányaira egyetlen unalomtól terhelt tekintetet is restel elvesztegetni. Kunigunda kisasszony kedves, játszi gyermek, kit édes papája a láuglelkü művész, s mamája a jó Frau Dorotbea születésétől fogva tenyerükön hordoztak. Jó mint egy angyal és szeszélyes, mint egy tizenhat éves trombitás kisasszony. Egyed barátom végre odáig jutott, hogy szívének minden dobbanását, lelkének minden sóhaját Kunigundának áldozta föl. Esténkint az volt a kedvenc mulatsága, hogy eljárt az imádott gyermek ablaka alá, leült ott a rideg kőpadra és akkorákat sóhajtott, hogy az üreg akácfa lombjai megrezdültek belé, azt vélvén, hogy a sirocco első fuvallatai kezdenek rakoncátlan kodni. Kunigunda meghallotta Egyed sóhajtásait, s nyomban neki ajándékozta a fele szivét, mert sajnos a másik felére nézve Fülemüle Árpád, kitűnő lvrieus költőnk már előzőleg nem épen alaptalan igényeket támasztott. Fülemüle Árpád ur Nagy-Latvak kir. város (ez a város történetünk színhelye) legkitűnőbb arszlána. Költő és szerkesztője a „Ligetek Dalára" cimű szépirodalmi heti lapnak, mely lapot hébe-hóba jeles fővárosi irónk Hazafi Yerav János ur is megtiszteli koszorús j ~ zengeményeinek némelyikével. Ismervén t. olvasó közönségünk élénk érdeklődését nagy irodalmáraink viselt dolgai iránt, egy kis kitérést engedünk meg magunknak, s Hurka Egyed barátunk félelmes vetély társának irodalmi jellemzését megkísértjük. Árpád ur a gyengéd lyrieus tanulmányait a magyar irodalom nagyszerű metropoli-ában Budapesten Zahnwurzel Szaniszló „friseur és raseur salon"-jában kezdte meg és fejezte be. — Később több officinában nyert „eondítiót", s hosszabb ideig tartó _praxis

u-ának tartama alatt valamennyi „principális

u-ának megelégedését kiérdemelvén, végre letette a „rigorosum"-ot, s mint haj műtő-segéd „proinoveáltatott." — Mint ilyen teljes jogosultsággal kezelte a borotvát és ollót, .amputálta" az emberiség nagyrészének gubancos fürtéit, kirántotta a „patiens" fájós fogát és „operálta" békétlen tyúkszemeit. — Ámbár szorosan véve nem tartozik tárgyunkhoz, de azért az irodalom történészek használatára feljegyezzük, hogy már ezen időben intézett zengzetes szerelmi dalokat Nyukly Izidóra úrhölgyhöz, a szomszéd szabó hőkeblü szakácsnéjához, ki ezen irodalmi zsengéket mai napig méltó kegyelettel őrzi. Árpádban, fentebb részletezett gyakorlata közben, mind gyakrabban jelentkezett a jóslat. — Egy ízben roppant lelkesedéssel olvasta koszorus költőnk Tatár Péter nagyszabású epopeáját a „Nándorfejérvár ostromát." Egészen oda lőn ezen remekmű olvasása következtében, s magát Hunyady Jánosnak képzelvén, nem óhajtott kevesebbet, minthogy a törökök nyomban takarodjanak ki Európából. Ilyetén harcias hangulatban rohant megborotválni Hörcsök Borbála úrhölgyet, egy gazdag fiacker özvegyét, kit a sors szeszélye szakállal és bajuszszal áldott meg. Ez érdekes ügyfelet szörnyű furiával beszappanozván, borotvájával oly éktelen hadakozásást mívelt ábrázata körül, hogy a gyanutlan delnőnek egyik fülét egj' merész quartvágással helyéről lekanyarítá. E baleset következtében pár hónap lefolyásáig — a mint ő szokta mondani: — „személyes szabadságát korlátozták" és örök időkre eltiltották szép hivatásának gyakorlásától, holott kiderült, hogy amaz izgalmas pillanatban abban a hitben élt, miszerint Kursid (Jhamber agát, a gaz leány rablót fosztja meg iistüktelen kobakjától. E nevezetes pillanattól kezdve Árpád egészen az irodalomnak élt, sőt mondhatnók újra született, mert ezen időben kezdte használni a dallamos Fülemüle Árpád nevet, s szörnyen kezdett haragudni, ha valamelyik prózai lelkületű ismerőse igaz nevén Stiglitz Ádámnak találta szólítani. Egv darabig a fővárosi lapokat tisztelte meg lantjának rettenetes termékeivel, de ezek közül egyik sem tartotta magát méltónak, hogy e halhatatlan mesterműveket napvilágra hozza. — Megvetéssel eltelve hagyta oda a fővárost, s Nagy Latyak városban megalapítá a „Ligetek Dalárát." Természetes, hogy a vidéki város közönsége bámulattal és áhítattal adózott a nagy költőnek, aki ki. Jelen szamunkhoz egy fél iv melléklet van csatolva.