Zalamegye, 1884 (3.évfolyam, 1-26. szám)

1884-03-30 / 13. szám

III. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1884. március 30. 13. szám. i A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. A klosterneuburgi borászati tanfolyam. A klosterneuburgí szőllőszéti ós borászati tanintézet, több éven keresztül, mindig nagyobbodó érdekeltség mellett egy 14 napos pincekezelési tanfolyamot tart, melyen a pincekezelés elméleti tudományos alapon, annak vegytani indokolása, az erjedési szervek mikénti fejlődése és a gyakorlati pincekezelés röviden összegezve és előadva vannak, ehhez járul ínég nagyobb pincék megtekintése s a különféle borok megízlelése és azok megbirálása. Ezen rövid tanfolvam nagyon helyes és okszerű intézkedése a tanintézetnek, mivel a gyakorlati szakember ezen tudománynyal vagy egészben ismeretlen, vagy pedig annak fejlődésével nem tartott kellő lépést, úgyannyira, hogy az előforduló bajt látja ugyan, de sem annak okát megmagyarázni, sem a bajon segítni nem A borászati tudomány egy évtized alatt oly fejlődésen, de mondhatom átalakuláson ment keresztül, hogy minden borász, legyen az akár termelő, akár kereskedő, — ha a bornak a világkereskedésben elfoglalt helyét felismerni és magát azon finomult Ízlésnek alárendelni akarja, . ii melyet a borvevő és borfogyasztó tőle megkövetel : ugy szükséges a borkezelésnek elméletét a tudomány jelen színvonalán attól kezdve tudnia, midőn még a szőllő a tőkén van, — egész addig, — mig az érett palackképes állapotba nem jut. Cikkemnek nem célja az, hogy itt terjedelmesebb értekezésbe bocsátkozzam, mert azt a lap szűk kerete nem engedné, — csupán azt jelzem, hogy ezen tanfolyam a borászatnál oly hézagot pótol, a mely eddig áthidalhatlan volt és minden ember, kinek körülményei nem engedik azt, hogy egy egész éves tanfolyamot gasson, — ha benne egy kis jó akarat és egy kis tudni vágyás van, — szakíthat magának 14 napot teendői köréből, hogy ezen előadást meghallgathassa, s magának olv ismeretet szerezzen, a mely nemcsak önmagának hoz hasznot, de közvetve a közgazdászaira nézve is előnyös, a mennyiben boraink jó hirnevét emelni van hivatva. Ezen 14 napos tanfolyamon az idei évben 37-en vettünk részt, s dicséretünkre Iegven mondva az érdeklődésért, — több mint fele, az az 1!) e. közül magyar volt, — 1 amerikai. 3 morva, 1 bajor, 1 horvát, 2 lengyel, 9 osztrák és 1 steier. Foglalkozásra nézve 13 borkereskedő, 3 korcsmáros, 1 kormánybiztos, 2 magányzó, 1 gyakornok, fi gazdatiszt, 2 pincemester, 1 gyógyszerész, 4 földbirtokos, 2 kereskedő, 1 téglagyáros és 1 márcfőző. Mindennap 8 —10-ig a pincekezelés elméletét adta elő az igazgató Báró Babó, ki érdekesen fejtegette az egyes szőllőfajok sajátságait, az azokból nyerendő bor kezelését minden egyes időszakban a szőllő érésétől fogva a bor palackérettségéig, — ismertette a különféle szüretelés! eljárásokat és azoknak hibáit kellőleg kimutatta, jelezte a jó pincének szükséges kellékeit és reá mutatott a rosz pince folytán képződött bor bajokra, és betegségekre. Minden héten fi órát vett igénybe a fent előadott pincekezelésnek vegytani indokolása dr. Reitlechner tanár által, ki megismertette a bornak egyes alkatrészeire lehető vegybontását és azoknak pontos meghatározását, hogy a borban mennyi a cukoranyag, mennyi a szesztartalom, a savánv és az extract: s végre hogyan lehet J C O felismerni a borokon végbe vitt hamisításokat, s hogv minő fest-anvag hevertetett belé. Ugyanannyi órát igényelt az erjesztési szervek előadása Ráthay tanár által, ki velünk a különféle — az erjedést előidéző gombákat, illetve azoknak csirzását és tovább képződését ismertette meg, bemutatván azokat különféle alakjaiban a nagyító üveg alatt Is. A délutáni órák a kísérleteknek és kirándulásoknak voltak szánva. Az intézetnek kísérleti pincéjében láttuk a különféle szüretelési módok eredményét, összehasonlíthattuk a különféle szőllőfajokból szűrt borokat, láthattuk a bor előállításához szükséges szőllő-záró malmokat, préseket, palack-dugaszoló és borfejtő-gépeket. bor- és must-felmelegítő eszközöket (Pasteurisir Appar.ite), borderítéat a különféle derítőkkel, bor szűrést, seprű préselést, pálinka főzést törköly- és söpriiből, továbbá a kifőzött törköly- és seprűből való borkő gyártást. — Ezeket Supper pincemester mutatta és magyarázta meg a legnagyobb készséggel. A kirándulásokat vasúton tettük Bécsig, a melynél Supper pincemester kisért bennünket; Bécsben hozzánk csatlakozott dr. Reitlechner tanár és ezeknek vezetése alatt megtekintettük Striegel udvari kádármester hordógyárát, az itju Báró Babó Weidlingi pincéit; Döblingben Korner és Leibenfrost, Simmeringen Bauer bornagykereskedők terjedelmes pincéit; Klosterneuburgban a kolostorét, s végre stammesdorfban a föld alá furt kisebb szőllősgazgák pincéit, s felemlíthetem azt is, hogy mindenütt szívesen ízleltették meg velünk boraikat, kivételt csupán Bauer, Simmeringi bornagykereskedő tett, kinél csupán száraz kortyot nyeltünk, pedig az illető tudom, nem egyszer vette igénybe a magyar vendégszeretetet borai bevásárlásánál. De ezt helyre ütötte a Stammesdorti kirándulás, a hol bennünk a legszívesebb vendégszeretettel o O fogadtak, olyannal, hogy azt még a magyar vendégszeretet sem múlja fölül. Utolsó napon megtekintettük a vegytani kisérleti telepet Klosterneuburgban és annak museumát, vezetve és magyarázva a telep vezetője „Zalamegye" tárcája. Egy fogadtatás a román királynál. Irta: Nyári Sándor. Tudja Isten hogyan van, de én mégis jobb szeretnék gazdag báró, mint szegény gróf lenni, - ha egyáltalán a kettő között választanom kellene! Meghiszem! — fogja mondani a kedves olvasó; mert tudja, hogy manapság meg van majd minden emlierhen kisebb nagyobb mértékben a vágy, munka és fáradozás nélkül nagy vagyonra szert tenni. Azonban csakis kevesen részesülnek azon szerencsében, ha egyáltalán szerencsének lehet a gazdagságot nevezni hogy sok pénz birtokába juthatnak. Visszás állapot is az, ha az ember nagy „titulus" lelett rendelkezik, azonban „vitulusa" olyan parányi, pedig napjainkban nagyon is gyakran fordul elő ily eset, úgy hogy előttünk az megszokottá lesz. Találunk ma hercegeket, grófokat, bárókat és egyéb mágnásokat, a kik rangjukhoz aránylag oly csekély anyagi vagyon felett rendelkeznek, hogy általános részvét térgvát képezik. Azaz egészen még sem mondtunk igazat, mert hány pénzarisztokrata van, a kik mesés összeget áldoznának tel amaz egyszerű kitüntetésért, hogy nevük fölé illeszthetnék a hét, vagy pláne a kilenc ágú koronát. Sok ily ember néz hát rájuk irigy szemmel. lla az ember közönséges polgár és szegény, no, ez végtére olyan dolog, a minőt már az ó testamentum idejéből is megszokhattunk. Ha az ember „magas rangú" nemes és „kis rangú" vagyonos, ezen körülmény máijobban sérti érzékeny oldalát; de képzeljük el azt is, mint érezheti magát egy koronás király, ha koronája és országa mellett szegény ember. Ha Európa modern királya, mint I. Károly é- 1. Milán, megmaradtak volna Románia és Szerbia fejedel mei, akkor ez a szegénység nem volna olyan „kirivó". 11a Milán király mint herceg elzálogosítja azt a diszkardot, melyet II. Sándor cártól kapott egy bécsi hitelbankban negyvenezer forintért, — hát akkor rámondják: „szegény herceg! aprópénzre van szüksége!'Ép úgy van ez Kikita, Montegró fejedelemnél is, a ki nyíltan hirdette, hogy politikai ügyek viszik Szt.-Pétervárra; hisz én ezt elhiszem, de a gonosz világ piszko nyelve meg azt mondja, hogy Nikita ur nagy barátja a rubeleknek és nem is III. Sándor cárt látogatta meg, hanem, ennek fényes, ragyogó — rubeljeit! És ha Károly király is megmaradt volna herceg, akkor neki sem kellett volna a bécsi pénzverdében maga részére egy „acél" királyi koronát készítti tnie, mig Erzsébet királyné számára a külső látszatnak imponáló, de vékonysága miatt aránylag nagyon is csekély értékű aranykoronát csináltatnia, úgy hogy a főudvarmesternek a koronázáskor nem arra kellett vigyáznia, hogy a királynő fejére téve a koronát, egy szorítás által meg ne nyomja a felséges asszony fejét, hanem arra, hogy a gyenge nyomásnak káros utóhatásai ne legyenek az üveg átlátszóságával vetekedő arany koronán. A román királyi szegénység illusztrálásául szolgáljon a következő esemény: Egyik nyáron Pozsonyban voltam és egy társaságban politizáltunk, miközben a modern királyok is szóba jöttek. Ekkor hallottam ama történetkét, hogy egy pozsonyi német szinész 1. Károly román királyt versben megénekelte és a \ erset személyesen átnyújtandó Bukarestbe utazott. A versnek kettős célja volt: Károly királyt maga-ztalní, másrészt a dicsőítés varázserejével a királyt egy kis fejedelmi honorárium kiszolgáltatására rábirni. A legvérmesebb reményekkel hajózott Thália ünnepelt papja a fejedelmi székváros felé. Kukarestbe érve, legelső dolga volt a király főudvannesterénél jelentkezni. Bemutatja hangulatteljes költeményét és mély alázattal kihallgatásért eseng. A főudvarmester, egy ezredes, csakhamar boldoggá teszi e szavaival: „A király önt holnap délelőtt tiz órakor fogja fogadni. A verset is elfogadja, de azért ön hororáriumot nem fog kapni; a király egyáltalán soha sem szokott ilyesmiért pénzt adni, hanem ön egy rendjelet kap (mégis nevezte előre a rendjelet) és ezért köteles ön tizetni negyven frankot. A király az egyes rendjeleket csakis váltsági díj mellet adományozza; az igy befolyó összeg képezi privát jövödelmét". A muzsafi Icárus szárnyai ezen kenetteljes szavak alatt egészen elolvadtak. A főudvarmester foíytatá : „A király nem is fog önnel a versről beszélni, mert nem ért hozzá; a vers megbirálatát teleségére hagyja". (I. Károly román király neje, Erz ébet királynő, a Ilohenzollern házból származó német hercegnő, ki Carmen Sylva álnév alatt mint író és költő működik a német irodalom terén és a német ifjabb költői nemzedék egyik legkitűnőbb tagja.) A „lehűlt" muzsafi másnap kereste a burgot, de Bukarestben ilyet nem talált. Azt hitte, hogy ott is úgy van mint Bécsben, pedig csalódott. A király egy emeletes házban lakik, a hol nincs dísz század felállítva, de még őr sincs. A Imrgzsándái >kat hiába kereste! Felment az első emel tre, hol egy váróteremnek csúfolt előszobában többen vártak fogadtatásra; ezek azonban gyorsan elbocsájtattak. Bevezették őt is egy szobába; ott volt a király. Magát mélyen meghajtva, kérv nyét a verssel átnyújt ja. A király mégsem nézte az iratot, elkezdett vele beszélgetni köznapi d"lgokról. Hogyan tetszik Bukarest, az ottani élet, olcsóság vagy drágaság uralkodik-e itt, húzzon párhuzamot Bukarest é.-- Pozsony között stb. Egyszerre fehivillik egy mellékajtó s belép Erzsébet királynő. A muzsafi ismét meghajtja magát, a királynő egy kedves fejbólintással viszonzá a köszöntést, azután szótlanul közeledik a királyhoz, átveszi tőle a muzsafi által irt die őítő verset s azután szótlanul távozott. A király végr. a tiszteletére messze földről zarándokolt művésztől kérdezte, meddig marad Bukarestben s midőn ez hüledezve kijelenté, hogy másnap távozik, a király — szerencsés utat kívánva, egyet intett és az andientiának vége lett. Másnap a költő Pozsonyba utazott. Rövidesen ezen események után csakugyan kap a román consulátus utján egy decretumot, a melyben a mellékelt rendjel birtokosául kineveztetik; köteles érte azonban negyven frankot Jizetui. A rendjel olyan volt, mint ami ezüst huszkrajeárosuik; többet az sem érhetett. Negyven frank nagy összeg, főkép ha az ember zsebje kong az ürességtől. Minthogy az a szegény deszkahős életében talán még sohasem látott egyszerre negyven frankot, még kevésbbé volt ily összegnek birtokosa, szorongatott helyzetében nem tehetett mást, mint a megtiszteltetést megköszönte és a rendjelet — visszaküldőt te! Képzelhetjük, mint álmélkodhatott Károly király, hogv akadt ember, a ki az ő drága kitüntetését visszautasította.