Zalamegye, 1884 (3.évfolyam, 1-26. szám)

1884-03-16 / 11. szám

III. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1884. március 16. 11. szám. 1. kM és vdúú hetilap. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Megyei élet. A megyei közigazgatási bizottság március O J ö O o havi ülését Grlavina Lajos főispán úr őméltósá­gának elnöklete alatt f. hó 11-én tartotta. A felolvasott alispáni havi jelentés szerint a közegészségi állapot a felnőttek közt február haván át a megye legnagyobb részében általá­ban kielégítő volt, csupán egyes vidékeken for­dultak elő a szórványos kórok gyakoribb esetei, de ezeknek is ugy számaránya, valamint lefo­O J J 1 lyása a rendes beteg forgalom mérvét túl nem haladta ; gyógykezelés alá főleg a légző szervek hurutos bántalmai, izom és izületi csúzok s né­hány, a farsangi excessusok által okozott tüdőlob esetek kerültek. A gyermekek egészségi állapota az előző havihoz viszonyítva javult annyiban, hogy a jelentékeny kiterjedéssel járványosán uralgott vörheny 6 községben, a kanyaró pedig valamennyi kórlepte községben megszűnt s igy ez időszerint. a vörheny még két községben lé­tezik összesen 11 gyógykezelt kóresettel. A him­lőkórnak megyénkben ugyan egy esete sem me­rült lel, azomban a velünk szomszédos Vas és Veszprém megyék több járásában a himlő roha­mos terjedéssel fellépvén, tz szükségessé tette megyénkre nézve is a legszigorúbb óvintézke­dések életbe léptetését, a mi teljes erélylyel fo­ganatba is vétetett. A jelentés részletesen elősorolta a február hóban előfordult öngyilkossági eseteket, véletlen szerencsétlenségeket, valamint a közbiztonság kö­rében felmerült jelentékenyebb eseteket. Az elő­fordult és felsorolt eléggé sajnos esetek alkalmá­ból, hogy a közbiztonság kellő védelme a viszo­nyoknak megfelelő biztosítékot nyerhesse, alis­pán úr jelentéséhez a következő előterjesztést csatolta: Elismernem kell ugyan egy részről, hogy a közbiztonsági szolgálatot teljesítő csendőrség kellő buzgósággal és szolgálati pontossággal igyekszik betölteni hivatását, de másfelől tagad­hatatlan az, hogy eljárása a kivánt sikerre csak akkor vezethet, ha úgy szervezetében — illető­leg területi beosztásában, valamint számában is a sikeres eljárhatásnak mulhatlan feltételeit birja. S e tekintetben a két havi eredmény azt iga­zolja. hogy a viszonyok által igénveit s a csend­őrség sikeres eljárhatására mulhatlanul megki­vántató feltétel úgy a területi beosztásra, vala­mint a csendőrség létszámára nézve hiányzik minek főleg tulajdonítható az, hogy az előfor­duló jelentékenyebb bűneseteknél a tettesek ki­tudása nem a kellő gyorsasággal eszközöltethe­tik s ebből önkényt származik azon veszély, hogy a tettenérésnek vagy a tett elkövetésebeni megakadályozásnak avagy a gyors kitudás és bünhődésnek elrettentő hatása szűnik meg. részben a mult havi ülésben tett előterjesztésemre kegyes volt a tek. közigazgatási bizottság a csendőrség létszámának szükséges szaporítása vé­gett a magas belügyminisztériumhoz felterjesztést intézni, melyre még válasz nem érkezett ; —az újabbi tapasztalatok azomban azt tanúsítják, hogy a kért létszám szaporítás mellett is — ha egyúttal az őrsök száma is nem szaporíttatik, fő­leg egyes oly vidékeken, hol a közbiztonság folytonos veszélyeztetése a csendőrségnek is foly­tonos és szakadatlan eljárását teszi elkeniIhetle • nül szükségessé, ezt a csendőrség az őrsök távol fekvése s a kerületnek nagy kiterjedése miatt nemcsak hogy kellő sikerrel teljesíteni nem lesz képes, de a kivánt sikert nem eredményezhető eljárás mellett is a túlfeszített szolgálat előrelát­hatólag a csendőrség kimerülését idézendi elő; ugyanezért ennek megelőzése és a közbiztonság érdekében tisztelettel kérem a tek. közigazgatási bizottságot, hogy a mult havi ülésből ez ügy­ben tett s mindeddig el nem intézett felterjesz­tését megújítva, azt ezúttal oda kiegészíteni szí­veskedjék, hogy a kért csendőrségi szaporítás lehetőleg mielőbb és akkép vétessék foganatba, hogy Nyirádon és Felső-Hahóton 5—5 főnyi őrsállomás rendszeresítessék, továbbá a ramó­csai őrsállomás Csesztregre áthelyeztessék és a többi kért létszámi szaporítás úgy osztassék be, hogy a tapolczai, zala-egerszegi és nagy-kani­zsai őrsök mindegyikére 2—2 csendőr, a szent­gróthi, zala-lövői, alsó-lendvai, letenyei, bánok­szentgyörgyi. keszthelyi és novai őrsök mind­egyikére 1—1 csendőr adassék. Alispán urnák a megyei csendőrség létszá­mának szaporítása- és mikénti elhelyezése te­kintetében a csendőrségi szárny parancsnok úrral a szükségesség mérvéhez képest tett együttes megállapodás alapján előterjesztett ezen javasla­tát a közigazgatási bizottság elfogadta s a ja­vaslatnak a magas belügyminisztériumhoz való felterjesztését elhatározta. Köves-Kálla községnek kérvénye, hogy a közigazgatási bizottság a magas belügyminisz­tériumhoz tegyen pártoló felterjesztést arészben, hogy a szent-antalfai csendőrségi őrsállomás Köves-Kállára helyeztessék át, a csendőrség létszá­mának szaporítása és mikénti elhelyezése tár­gyában elfogadott alispáni javaslat folytán el­vettetett. Az árvaszéki elnöki jelentés szerint február hóban hátralék volt 998 ügydarab, február hó végéig beérkezett 2091 s így összesen 3089 db. Ezekből expediáltatott 1946 db., maradt hátra­lék e hó végén 1143 db. Az árvaszéki elnöki jelentés szerint a forgalomban apadás nem állott elő, a tevékenységet illetőleg pedig számszerű­leg ugyan sem a fogalmazói szaknál, sem pe­dig az irodában javulás nem mutatkozik, de a mult évről hátrálékként átvett nehezebb termé­szetű ügyek egv jelentékeny részének, továbbá a február hóban beérkezett és gyorstermészetű ügyeknek azonnali elintézése által javulás ál­lott be. „Zalamegye" tárcája. Az óra mint áruló. Beszélyke. Neuberg után németből. (Vége.) Hála Istennek, liogy minden rendben van! mondá Herndorff báró, midőn szeptember elején E.-ből viszatérve, nejével és leányával, kik a pálya­udvarnál fogadták, szobájába lépett. Kabátját és kalap­ját letéve, kényelmesen a pamlagra dőlt, a hölgyek pe­dig átültözküdés végett a mellékszobába mentek. — Végre készen vagytok ? mondá, midőn ismét beléptek; valami fontosat akarok veletek közölni, de titoktartást, legmélyebb titoktartást követelek tőletek. Értitek ? — Kedves papa, te egészen elijesztesz minket, mi ez? kérdé Margit, komolyan szemeibe tekintő atyjától, ki­nek hallgatagsága már az uton feltűnő volt. Nem ijesztő dolog ez, sőt ellenkezőleg. De mi is a neve azon fiatal embernek, kit előbb a pályaudvar­ban társaságtokban találtam? Gondolom — Norton Norton, lord? Ugy látszik, hogy Frigyesünk bizalmas barátja? Igen, mondá a báróné, kellemetlenül lepetve meg azon ritka hang által, melven férje beszélt, mindenesetre nagyon méltó fiunk barátságára. E szavaknál a báró ajkain sajátságos mosoly leb­bent el. — Ritka véletlen — ily körülmények közt — s valószínű, hogy azon ember nem ismert föl mormogá magában. — Azonban, folytatá a báróné, Norton lord nem­csak Frigyesünk legbensőbb barátja, hanem. — — De mamám, ne még ! vágott Margit elpirulva anyja szavába, — Nos, mit ne még? kérdé a báró. Herrndorffné nem gondolva meg, hogy a fiatalok viszonyait férje előtt még titokban kellene tartania, el­beszélé a házasságra vonatkozó dolgokat, miközben a leány a kertbe sietett. — Igazságos ég, lehetséges-e ez? Ezen embernek, ily szörnynek adjam Margitot! kiáltá a báró izgatottan, midőn Herrndorffné szavait befejezte. A báróné megkü vülni látszott. S a néhány másodperc, mély alatt a báró ur valamit súgott fülébe, s pedig oly lassan, mintha hallgatózástól félne, elégséges volt arra, hogy ót ájulás­hoz hasonló helyzetbe hozza. Istenem ez borzasztó! hebegé arcát kezével befödve. De csalatkozol, csalatkozol, ez nem lehet szegény Margitom szive megrepedne! Nem csalatkozom! Mert eltekintve a killőm­ben meglepő hasonlattól, az óra mindent inegerősit. De légy nyugodt. A nyugodtság és hallgatás nagyon szük­séges. Légj* nyugodt különösen akkor, ha Frigyes ebéd után Norton lorddal el jő, a mint ki lett csinálva. Minden jól lesz elintézve; az embert, minthogy aligha ismert rám, csak holnap záratom be. * * * Norton lord Frigyessel ugyanazon nap délután kilovagolt a báró kastélyába, s este ismét visszatértek a fővárosba. A báró igen szeretetreméltó és joviális em­bernek mutatta magát, mig a bárónénak a tréfa nem igen látszott kedvére lenni, s az ifjú lordtól is, dacára sürgető kéréseinek, megtagadta az engedélyt, hogy Herrndorfftól már most megkérhesse Margit kezét. Másnap reggel Norton lord éppen reggelinél ült, midőn egy ismeretlen lépett szobájába. — Azzal vagyok megbízva, mondá ez száraz, hi­vatalos hangon, hogy önt, az ál — Norton lordot, fog­lyommá tegyem ! Norton elbámult, az elfogatási parancs igaz volt. Követnie kellett a rendőrt. Hogy itt tévedés forog fön, azt bizonyosan tudta, ép ez okból elfogatása ellen he­vesen tiltakozott. A rendőri hivatalban következő kihallgatás kezdődött. — Mi a neve ? kérdé az öreg rendőri tauácsos. — Norton lord. - De nekem alapos okom van hinni, hogy e név hamis, hogy ön nem is angol. És én mégegyszer és határozottan kijelentem, hogy nevem Norton lord, s hogy Londonban születtem, hol atyám még él. Elég, ön valótlant beszél, mert ön — s ez kétségkívüli — Stiegner Henrik, az egykori főpincér, ki a mult évben november elején Herrndorff bárót, mi­dőn G.-bc utaztak, és pedig az utolsó állomástól, M.-től egy tőrrel veszélyeden megsebesítette, kirabolta s azóta nyomtalanul eltűnt — egész mostanig. A vád annyira meglepte az angolt, hogy szótlan maradt, miközben a báróné tegnapi különös magavi­seletére gondolt; a talány meg volt előtte oldva. E föltevés i II' ii, viszonzá rövid szünet után magához térve, szól llcrrudorff báró fiával való barát­ságom — barátságom, mely mint könnyen bebizonyít­ható, a szóban levő bűn előtt már rég megvolt. Ez nem ellenbizonyíték. Igaz, liogy ön Herrn­dorff hadnagygyal két év előtt benső baráti viszonyba lépett, de ezen időközben — egyedül, társaság nélkül — hosszabb és rövidebb időre kirándult, s mindenesetre olyan iparlovag utazásokat tett; s igy az is be lett bizonyítva, hogy épen azon időben, m dyben a rablás elkövettetett, távol, uton volt. Ón ezt tegnap Herrndorff urnái maga is mondta. - Ezt épen nem tagadom, viszonzá Norton lord, de — Hivja be Kohl) urat, fordult a vizsgáló a ren­dőrhez. A bankár belépett, s miután az angolt jó szem­ügyre vette, kijelenté, hogy meglehetős biztossággal, sőt egészen határozottan állítja, hogy a vádlottban azon fiatal emberre ismert, ki a mult évi novemberben ugyan­azon időben, midőn Herrndorff báró nála volt, az ő hi­vatalos szobájában pénzt váltott. — Nagyság, arc, körszakái, szóval minden meg­egyez, jegyzé meg, s az ily szokatlanul tekintélyes kül­sővel bíró egyéneket nem egy könnyen felejti el az ember. Norton a bankár állítását egész határozottsággal kétségbe vonta, állítván, hogy Kohnt életében most látja először.

Next

/
Thumbnails
Contents