Zalamegye, 1884 (3.évfolyam, 1-26. szám)

1884-03-16 / 11. szám

III. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1884. március 16. 11. szám. 1. kM és vdúú hetilap. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Megyei élet. A megyei közigazgatási bizottság március O J ö O o havi ülését Grlavina Lajos főispán úr őméltóságának elnöklete alatt f. hó 11-én tartotta. A felolvasott alispáni havi jelentés szerint a közegészségi állapot a felnőttek közt február haván át a megye legnagyobb részében általában kielégítő volt, csupán egyes vidékeken fordultak elő a szórványos kórok gyakoribb esetei, de ezeknek is ugy számaránya, valamint lefoO J J 1 lyása a rendes beteg forgalom mérvét túl nem haladta ; gyógykezelés alá főleg a légző szervek hurutos bántalmai, izom és izületi csúzok s néhány, a farsangi excessusok által okozott tüdőlob esetek kerültek. A gyermekek egészségi állapota az előző havihoz viszonyítva javult annyiban, hogy a jelentékeny kiterjedéssel járványosán uralgott vörheny 6 községben, a kanyaró pedig valamennyi kórlepte községben megszűnt s igy ez időszerint. a vörheny még két községben létezik összesen 11 gyógykezelt kóresettel. A himlőkórnak megyénkben ugyan egy esete sem merült lel, azomban a velünk szomszédos Vas és Veszprém megyék több járásában a himlő rohamos terjedéssel fellépvén, tz szükségessé tette megyénkre nézve is a legszigorúbb óvintézkedések életbe léptetését, a mi teljes erélylyel foganatba is vétetett. A jelentés részletesen elősorolta a február hóban előfordult öngyilkossági eseteket, véletlen szerencsétlenségeket, valamint a közbiztonság körében felmerült jelentékenyebb eseteket. Az előfordult és felsorolt eléggé sajnos esetek alkalmából, hogy a közbiztonság kellő védelme a viszonyoknak megfelelő biztosítékot nyerhesse, alispán úr jelentéséhez a következő előterjesztést csatolta: Elismernem kell ugyan egy részről, hogy a közbiztonsági szolgálatot teljesítő csendőrség kellő buzgósággal és szolgálati pontossággal igyekszik betölteni hivatását, de másfelől tagadhatatlan az, hogy eljárása a kivánt sikerre csak akkor vezethet, ha úgy szervezetében — illetőleg területi beosztásában, valamint számában is a sikeres eljárhatásnak mulhatlan feltételeit birja. S e tekintetben a két havi eredmény azt igazolja. hogy a viszonyok által igénveit s a csendőrség sikeres eljárhatására mulhatlanul megkivántató feltétel úgy a területi beosztásra, valamint a csendőrség létszámára nézve hiányzik minek főleg tulajdonítható az, hogy az előforduló jelentékenyebb bűneseteknél a tettesek kitudása nem a kellő gyorsasággal eszközöltethetik s ebből önkényt származik azon veszély, hogy a tettenérésnek vagy a tett elkövetésebeni megakadályozásnak avagy a gyors kitudás és bünhődésnek elrettentő hatása szűnik meg. részben a mult havi ülésben tett előterjesztésemre kegyes volt a tek. közigazgatási bizottság a csendőrség létszámának szükséges szaporítása végett a magas belügyminisztériumhoz felterjesztést intézni, melyre még válasz nem érkezett ; —az újabbi tapasztalatok azomban azt tanúsítják, hogy a kért létszám szaporítás mellett is — ha egyúttal az őrsök száma is nem szaporíttatik, főleg egyes oly vidékeken, hol a közbiztonság folytonos veszélyeztetése a csendőrségnek is folytonos és szakadatlan eljárását teszi elkeniIhetle • nül szükségessé, ezt a csendőrség az őrsök távol fekvése s a kerületnek nagy kiterjedése miatt nemcsak hogy kellő sikerrel teljesíteni nem lesz képes, de a kivánt sikert nem eredményezhető eljárás mellett is a túlfeszített szolgálat előreláthatólag a csendőrség kimerülését idézendi elő; ugyanezért ennek megelőzése és a közbiztonság érdekében tisztelettel kérem a tek. közigazgatási bizottságot, hogy a mult havi ülésből ez ügyben tett s mindeddig el nem intézett felterjesztését megújítva, azt ezúttal oda kiegészíteni szíveskedjék, hogy a kért csendőrségi szaporítás lehetőleg mielőbb és akkép vétessék foganatba, hogy Nyirádon és Felső-Hahóton 5—5 főnyi őrsállomás rendszeresítessék, továbbá a ramócsai őrsállomás Csesztregre áthelyeztessék és a többi kért létszámi szaporítás úgy osztassék be, hogy a tapolczai, zala-egerszegi és nagy-kanizsai őrsök mindegyikére 2—2 csendőr, a szentgróthi, zala-lövői, alsó-lendvai, letenyei, bánokszentgyörgyi. keszthelyi és novai őrsök mindegyikére 1—1 csendőr adassék. Alispán urnák a megyei csendőrség létszámának szaporítása- és mikénti elhelyezése tekintetében a csendőrségi szárny parancsnok úrral a szükségesség mérvéhez képest tett együttes megállapodás alapján előterjesztett ezen javaslatát a közigazgatási bizottság elfogadta s a javaslatnak a magas belügyminisztériumhoz való felterjesztését elhatározta. Köves-Kálla községnek kérvénye, hogy a közigazgatási bizottság a magas belügyminisztériumhoz tegyen pártoló felterjesztést arészben, hogy a szent-antalfai csendőrségi őrsállomás Köves-Kállára helyeztessék át, a csendőrség létszámának szaporítása és mikénti elhelyezése tárgyában elfogadott alispáni javaslat folytán elvettetett. Az árvaszéki elnöki jelentés szerint február hóban hátralék volt 998 ügydarab, február hó végéig beérkezett 2091 s így összesen 3089 db. Ezekből expediáltatott 1946 db., maradt hátralék e hó végén 1143 db. Az árvaszéki elnöki jelentés szerint a forgalomban apadás nem állott elő, a tevékenységet illetőleg pedig számszerűleg ugyan sem a fogalmazói szaknál, sem pedig az irodában javulás nem mutatkozik, de a mult évről hátrálékként átvett nehezebb természetű ügyek egv jelentékeny részének, továbbá a február hóban beérkezett és gyorstermészetű ügyeknek azonnali elintézése által javulás állott be. „Zalamegye" tárcája. Az óra mint áruló. Beszélyke. Neuberg után németből. (Vége.) Hála Istennek, liogy minden rendben van! mondá Herndorff báró, midőn szeptember elején E.-ből viszatérve, nejével és leányával, kik a pályaudvarnál fogadták, szobájába lépett. Kabátját és kalapját letéve, kényelmesen a pamlagra dőlt, a hölgyek pedig átültözküdés végett a mellékszobába mentek. — Végre készen vagytok ? mondá, midőn ismét beléptek; valami fontosat akarok veletek közölni, de titoktartást, legmélyebb titoktartást követelek tőletek. Értitek ? — Kedves papa, te egészen elijesztesz minket, mi ez? kérdé Margit, komolyan szemeibe tekintő atyjától, kinek hallgatagsága már az uton feltűnő volt. Nem ijesztő dolog ez, sőt ellenkezőleg. De mi is a neve azon fiatal embernek, kit előbb a pályaudvarban társaságtokban találtam? Gondolom — Norton Norton, lord? Ugy látszik, hogy Frigyesünk bizalmas barátja? Igen, mondá a báróné, kellemetlenül lepetve meg azon ritka hang által, melven férje beszélt, mindenesetre nagyon méltó fiunk barátságára. E szavaknál a báró ajkain sajátságos mosoly lebbent el. — Ritka véletlen — ily körülmények közt — s valószínű, hogy azon ember nem ismert föl mormogá magában. — Azonban, folytatá a báróné, Norton lord nemcsak Frigyesünk legbensőbb barátja, hanem. — — De mamám, ne még ! vágott Margit elpirulva anyja szavába, — Nos, mit ne még? kérdé a báró. Herrndorffné nem gondolva meg, hogy a fiatalok viszonyait férje előtt még titokban kellene tartania, elbeszélé a házasságra vonatkozó dolgokat, miközben a leány a kertbe sietett. — Igazságos ég, lehetséges-e ez? Ezen embernek, ily szörnynek adjam Margitot! kiáltá a báró izgatottan, midőn Herrndorffné szavait befejezte. A báróné megkü vülni látszott. S a néhány másodperc, mély alatt a báró ur valamit súgott fülébe, s pedig oly lassan, mintha hallgatózástól félne, elégséges volt arra, hogy ót ájuláshoz hasonló helyzetbe hozza. Istenem ez borzasztó! hebegé arcát kezével befödve. De csalatkozol, csalatkozol, ez nem lehet szegény Margitom szive megrepedne! Nem csalatkozom! Mert eltekintve a killőmben meglepő hasonlattól, az óra mindent inegerősit. De légy nyugodt. A nyugodtság és hallgatás nagyon szükséges. Légj* nyugodt különösen akkor, ha Frigyes ebéd után Norton lorddal el jő, a mint ki lett csinálva. Minden jól lesz elintézve; az embert, minthogy aligha ismert rám, csak holnap záratom be. * * * Norton lord Frigyessel ugyanazon nap délután kilovagolt a báró kastélyába, s este ismét visszatértek a fővárosba. A báró igen szeretetreméltó és joviális embernek mutatta magát, mig a bárónénak a tréfa nem igen látszott kedvére lenni, s az ifjú lordtól is, dacára sürgető kéréseinek, megtagadta az engedélyt, hogy Herrndorfftól már most megkérhesse Margit kezét. Másnap reggel Norton lord éppen reggelinél ült, midőn egy ismeretlen lépett szobájába. — Azzal vagyok megbízva, mondá ez száraz, hivatalos hangon, hogy önt, az ál — Norton lordot, foglyommá tegyem ! Norton elbámult, az elfogatási parancs igaz volt. Követnie kellett a rendőrt. Hogy itt tévedés forog fön, azt bizonyosan tudta, ép ez okból elfogatása ellen hevesen tiltakozott. A rendőri hivatalban következő kihallgatás kezdődött. — Mi a neve ? kérdé az öreg rendőri tauácsos. — Norton lord. - De nekem alapos okom van hinni, hogy e név hamis, hogy ön nem is angol. És én mégegyszer és határozottan kijelentem, hogy nevem Norton lord, s hogy Londonban születtem, hol atyám még él. Elég, ön valótlant beszél, mert ön — s ez kétségkívüli — Stiegner Henrik, az egykori főpincér, ki a mult évben november elején Herrndorff bárót, midőn G.-bc utaztak, és pedig az utolsó állomástól, M.-től egy tőrrel veszélyeden megsebesítette, kirabolta s azóta nyomtalanul eltűnt — egész mostanig. A vád annyira meglepte az angolt, hogy szótlan maradt, miközben a báróné tegnapi különös magaviseletére gondolt; a talány meg volt előtte oldva. E föltevés i II' ii, viszonzá rövid szünet után magához térve, szól llcrrudorff báró fiával való barátságom — barátságom, mely mint könnyen bebizonyítható, a szóban levő bűn előtt már rég megvolt. Ez nem ellenbizonyíték. Igaz, liogy ön Herrndorff hadnagygyal két év előtt benső baráti viszonyba lépett, de ezen időközben — egyedül, társaság nélkül — hosszabb és rövidebb időre kirándult, s mindenesetre olyan iparlovag utazásokat tett; s igy az is be lett bizonyítva, hogy épen azon időben, m dyben a rablás elkövettetett, távol, uton volt. Ón ezt tegnap Herrndorff urnái maga is mondta. - Ezt épen nem tagadom, viszonzá Norton lord, de — Hivja be Kohl) urat, fordult a vizsgáló a rendőrhez. A bankár belépett, s miután az angolt jó szemügyre vette, kijelenté, hogy meglehetős biztossággal, sőt egészen határozottan állítja, hogy a vádlottban azon fiatal emberre ismert, ki a mult évi novemberben ugyanazon időben, midőn Herrndorff báró nála volt, az ő hivatalos szobájában pénzt váltott. — Nagyság, arc, körszakái, szóval minden megegyez, jegyzé meg, s az ily szokatlanul tekintélyes külsővel bíró egyéneket nem egy könnyen felejti el az ember. Norton a bankár állítását egész határozottsággal kétségbe vonta, állítván, hogy Kohnt életében most látja először.