Zalamegye, 1884 (3.évfolyam, 1-26. szám)
1884-03-02 / 9. szám
tehát a 12-ik évben már nem csak az összes 100000 frt. elsőbbségi részvény töke visszafizetve leend, de a 70!) darab törzsrészvényre 1200 frt felosztandó jövedelem, az az részvényenkini 1 fit 71kr. osztalék marad. A 13 ik évben bevétel: — 12600 frt. kiadás: üzleti stb. költség - 9300 frt. maradvány — 3300 frt. miből egy részvényre vagyis százforintra 4 frt il ! 7 kr. osztalék esik. Nem is kell mondanom, hogy miután az első év végén 9500 forint elsőbbségi részvény beváltatik, mely után a következő évre már kamat nem fizettetik, a községek által biztosítandó kamat összeg (egyenlő üzleti körülmények között) a 9500 forint évi 5%-ával az az,475 forintnyi kamatjával kevesebb leend, tehát az első év beli 9 4,, 0 vasúti kamatbiztosítási százalék 4 7/mo százalékkal — az az minden forint után a 9 1 ,„ krajcár 4' ,„„ krajcárral évenkint, tehát a 3-ik évben 9 4/ ln 0, a 4-ik évben l 4 1/,oo krajcártal, s illetőleg 1" to o százalékkal és igv tovább kevesebb leend. Itt a számok beszélnek ! és ime e számokban megjelent a falra festett ördög csábító alakjában a kaszaházi pályaudvar képében. Csábítgat bennünket azzal, hogy ha Kaszaházán lesz a pálvaudvar s indóház, akkor az összes vasúti építési költsé'g 300000 forint helyett 170000 forint lesz; sőt minthogy a vasút tiz évre kamatbiztosítást élvez, s e tiz év alatt az elsőbbségi részvények majdnem mind beváltatván, a tőkepénzes biztos 5" „ százalékra helyezi el pénzét, — az elsőbbségi részvényeket névértéken értékesíteni lehet, nem kell elveszteni a 100000 forintnál a 1Ü000 forintot, tehát csak 90000 forint elsőbbséget kelletvén kibocsájtani, az összes költség 160000 forint lesz; a részvénytársaságot 120000 forint helyett 70000 forint törzsrészvény tőkével meglehet alakítani; -— ZalaEgerszeg városnak 70000 forint helyett 47000 forint törzsrészvénytőkét kell átvállalni; — ezt kifizetheti a Felső erdő eladási árából, az erdőn kiszolgálandó 7000 darab vasúti talpfa s az 500000 tégla és zsindely kiszolgálásával; — nem kell eladni az 50 hold legelőt, nem kell eladni a városrétet és mándirétet; Zala-Egerszeg összes lakósságának, tehát a jobb módúakat is bele értve összesen csak 115 darab 11500 forint névértékű törzsrészvényt kell megtartani, mi egy nap alatt aláírva van; a vidéki érdekeltség 75 községeinek s egyes birtokosainak összesen csak 115 darab 11500 forint névértékű törzsrészvényt kell aláírni, a mi egy hét alatt megtörténik; a kamatbiztosítás folytán a községek által fizetendő járulék már az első évben 14% helyett 9 4/ u,% leend; az elsőbbségi részvények a 30-ik év helyett már a 12-ik évben beváltatni fognak; — a törzsrészvényesek már a 13-ik évben 4 frt 71 kr. kamatot élveznek; — az elsőbbségi részvényesek 5" (, kamatjai t'z évre biztosítva, azok a 11 — 12 évben mind beváltva, ezen felül a tiz évre 10% minden évre 1% nyeremény adva lévén, tehát biztosított adómentes 6% kamat fizettetvén — a 100000 forint elsőbbségi részvénytőke két-három hét alatt beszerezhető, az építés legkésőbb az 1884-ik évi ősz felé megkezdhető, a jővő őszszel befejezhető, s 1886-ik év elején a forgalomnak átadható leend; - sőt minthogy mint előbb említtetett, bizton remélhető lévén, hogy esak 90000 forint elsőbbséget kell kibocsájtani, a kezdetben felszámított 170000 forintból már tízezer forint meggazdálkodva lett, — s ha a városi pol gárság a fentebb jelzett 11500 forint helyett 8500 forinttal és az érdekeltségi vidék szintén a Í1500 forint helyett 8500 forinttal, együtt pedig 17000 forinttal több törzsrészvényt vállal át, vagyis a városi lakosság 20000 forintot s a vidéki érdekeltség is 20000 forintot, mit pedig erőfeszítés nélkül könnyen megtehetnek, — akkor Zala-Egerszeg városnak mint községnek már 17000 forinttal kevesebb tehát, 47000 forint helvett 30000 forint összeggel kelletvén hozzájárulni, — a vasúti talpfákon, téglán és cserépzsindelyen felül csak 13800 forint öszszeget kellene fizetnie, mely összeget 3800 forint erejéig az alsó-erdőn további fa eladásból, 10000 frt erejéig hitel müvelet utján is igen könnyen előállíthatja, — sekkor azután még a Felső erdőt sem s°egy talpalatnyi ingatlan birtokot sem lesz szükséges eladni, még is lesz vasutunk, habár nem a fehérképi utca végén; de minthogy Kaszaháza az építkezésekre terjeszkedésre éppen nem alkalmas, ezen oknál fogva is az új építkezések csak ZalaEgerszegen történendnek s a vasút városunk fejlődését éppen ugy mozdítja elő, mintha a pályaudvar a fehérképi utca végén lenne! Hát ez mind igaz, ez mind igen kecsegtető; a megye kegyességébe (közmunka váltság átengedé •>, a községek jó indulatába (kamatbiztosítás átvállalás i az egyesek buzgalma s meleg érdeklődésébe (Zala-Egt i'szegen 20000 forint, a vidéken 20000 forint törzsrészvénytőke elfogadása) helyezett bizalom s reménynél fogva minden nehézség nélkül keresztül vihető; hanem „On revient toujours á ses premiers amours" én is részemről mind ezen előnyök mellett hű maradok első eszményképemhez, ragaszkodom ahhoz hűségesen, teljes odaadással s áldozatkészséggel t. i. a zala-egerszegi pályaudvarhoz a fehérképi utca végén ! 8 hogy ez meglegyen, legfőkép Zala-Egerszeg város közönségétől s egyes polgáraitól függ. Itt az idő és alkalom, hogy bemutassuk magunkat tiszta valóságunkban, hogy kik vagyunk és mit érünk? hogy megértettük-e a kor intő szavát, hallgatunk-e arra, vagy az mint a letűnt idők értelmetlen tömegénél — nálunk most is süket fülekre talál? mutassuk meg, hogy igazán hű polgárai vagyunk-e e városnak ? vagy reánk illenek az irás azon szavai: „ez a nép csak szájjal vall engem, szive pedig távol van tőlem;" — mutassuk meg, hogy nem üres szavakkal hangoztatjuk csak, hanem mint komoly, becsületes szándoku férfiak, tettekkel is igazoljuk, hogy városunk korszerű haladására, jóléte emelésére működni akarunk. Fel tehát az áldozatkész tettekre, hogy a zala-egerszeg-szent-iváni vasút pályaudvarral a fehérképi utca végén létesüljön! — Alapítsuk meg ezzel a város jövőjét és a költő szerint: „Hol siíjaink domborulnak Unokáink leborulnak Es áldó imádság mellett Mondják el — neveinket." Még egyet! A legutóbbi napokban felmerült azon eszme, hogy miután Steyer országban Spielfeldtől Regedéig egy szárnyvasut fog építtetni, egy vasmegyei érdekeltség pedig Regedétől Bellatinczig szándékozik azt folytatni: — Bellatineztól Alsó-Lendváig, onnét a Csertavölgyön át a Váliczkavölgyben Egerszegig, s innét tovább Szent Ivánig e nagy vasútvonal kiépíttessék. Adja Isten, hogy az ige testté váljon, ezen vasút létesüljön! I >e minthogy a Bellatincz Alsó-Lendva Egerszeg Szentiváni vonal hossza 10—14 mértföld, egy mérttöld kiépítését csak 150 ezer forinttal számítva, két millió forintba kerül, — ezen tőkének beszerzése s az egész terv létesítése hosszabb időt igényel. Mi tehát a zala-egerszeg-szent-iváni helyi érdekű vasutunk kiépítését az alsó-lendvai vasút ügytől függővé ne tegyük, — hanem mindenesetre működésünket, tevékenységünket csak folytassuk, s vasutunkat érdekeltségünk önerejével építsük ki. Ha létrejön a Bellatincz Lendva Egerszegi vonal, annál jobb, mert Egerszegtől Szent-Ivánig már kész vasutat talál. Cselekedjünk tehát gyorsan, még van időnk. Habár nem egészen derült is Európa politikai láthatára, de legalább még most a kard a hüvelyben, a dynamit a raktárban, a petróleum a pincében nyugszik, a tőke pedig a vállalkozásra készen vár; — de a mutatkozó előjelek szerint a most még bárány felhők oly tömeggé tömörül dül — a felesége nélkül. — Ugye megteszi a kedvemért?" — Ah! hogy ne tenném, mit meg neiu tennék a kedvedért imádott lény! — monologizált a kedves-férj. Miközben könnyű szökéssel felugrott a pamlagról, oda állt a tiikör elé, önelégülten végig sodorgatta bajuszát, azután két három szobán vigan végig fütyörézve át, benyitott a — feleségéhez. A kis menyecske ott ült az egyik ablakban, varró asztala mellett, valami rózsaszín csokorral bíbelődött s észre sem látszott venni — a visittet. No cicus, még mindig haragszik ? kezdé Laci megcirógatva felesége bársony orcáját. Ugyan mért? válaszolt a kis asszony egész közönyösen. Hát csak azért; mert tegnap oly határozottan lemondtam a korcsolya bálról: de — Nos? Talán másra határozta magát? Oh, korántsem. Éppen sem! — sietett megjegyezni a kedves férj — csak annyit akarok mondani, hogy semmi körülmények között sem vehettünk volna volna részt a mai bálbau mert — — — Mert? Mert a Bárci Kriesi ma estélyt ád s éu is hivatalos vagyok. — Estélyt! ma a bál napján ? — Igen igen, éppen e pillanatban kaptam tőle levelet azt irja, hogy miután a mai bálban a haute créme ugy sem vesz részt hát — — — — Nem volna szíves megmutatni a levelet? - A levelet?.. A levelet, melyet Kricsi irt?.. — akadozott Laci, zavartan kotorászvi kabátja belső zsebjében, óh mért ne, szívesen. Ej, de hol is'hát az a levél? Vagy igaz ott benn feledteiii iró asztalomon az az hogy elvesztettem — elégettem fidibusnak. De ugy-e mueuskám nem fog megharagudni, ha elmegyek? — Ejnye, ejnye; de nagyon udvarias ember lett egyszerre, máskor soha sem szokott kéretőzni. No csak azért mondom, hogy tudja kimaradásom okát, mert hát lehet, hogy reggel felé vetődünk haza Ha ugyan megengedi édes? — Persze hogy megengedem ! — válaszolt a kis menyecske gúnyos mosolylyal. — Mit szólna a Kricsi, 'ia el nem fogadná szives meghívását, még meg is találna apprehendálni. Természetes! sekundált Laci. Megapprehendálna. Rettenetesen megapprechendálna. Terpsichore zajos örömei esti 9 órakor kezdődtek. Aranyos csillárok fényözöne világitá be a termét s a díszes fogatok egymás után dübörögtek a nagy vendéglő íves kapuszine alá. Laczi elegánsán kinyalva magát, a ruhatárban számlálgatta a perceket, melyek még elválasztják attól a boldogságtól, hogy a szép doktornét karján a bálterembe vezethesse. Minden kocsi zörejre megdobbant a szive, azután, mint valami éretlen piperkőcz, oda ugrott a nagy tükör elé s egyet kettőt igazítva fehér nyakkendőjén, elfojtott lélekzette! várta, mikor lép már be az isteni Melanie, ki ma rendez voust adott neki a bálban. Most ismét egy batár robogott a kapuszin alá. A kalandszomjas férjnek egyszerre minden vére a fejébe szált. Izgatottan kapta elő óráját. Pont 10 óra volt. — Ez ő — ismerem kocsijuk zörgését! — dadogá. S csakugyan alig mult el egy két perez, megnyílt a garde robe ajtaja s elegáns uszályos fehér selyem ruhában belépett — a felesége. Laci majd hogy sóbálványnyá nem változott. Ah kedves, maga már itt? mosolygott a kis asszony. — Nagyon szép a pontosság! azután, hogy kibontakozott prémes bundájából ismét oda szólt férjecskéjének: Nyújtsa karját édes! — Laci le volt forrázva s azt hitte, hogy nyomban megüti a guta. Gépiesen engedelmeskedett s -zó nélkül vezette feleségét a bálterem felé és a kis menyecske legkevésbbé sem igyekezett megzavarni azt a szótlan némaságot. Csak mikor már a teremben voltak, akkor súgta oda kedves férje fülébe, hogy a Melanie üdvözletét küldi, nem jöhet a bálba; mert roppant migrainje van. | hetnek, a melynek viharából, ha Európa lőporral hintett [ tereire lecsap a villám, akkor „Kosz időket élünk Kosz csillagok járnak, Isten óvja nagy csapástól Mi magyar hazánkat!" ugy azután elmondhatjuk „laseiate ogni speranza" vége minden reménynek, mert akkor sem mi, sem senki nem ér reá nekünk vasutat építeni. Tudom, hogy nem oldottam meg egészen a kérdést, de talán annyira még is sikerült részletezni a tény állást, tisztázni az eszméket s látkört, hogy kiki önmagába s a közreműködésre hivatott tényezőkbe helyezett bizalma és reménye szerint önmaga eldöntheti: „lesz-e vasutunk í" *) Szigethy Antal. Gjtiniölcsé&zet.**) VII. Közelget a tavasz, vele azon időszak, midőn a gyümölcsfák körüli teendők megkezdődnek, melyeknek elmulasztása, vagy kellő időn túlra halasztása nem csak az évi gyümölcstermést teszi tönkre, hanem a fára nézve is felettébb hátrányos lehet. Mindenekelőtt a száraz, vagy sérült galyakat távolítsuk el, még pedig a melegebb napok beállta előtt, hogy a kérgek között létező hernyó telepeket megsemmisítsük. — A felesleges, vagy egymást keresztező s ez által egymásnak sebet okozó galyakat éles fürészszel szintén kimetsziik, a sebet éles késsel simára faragjuk, s oltó viaszMzal betapasztani el ne mulaszszuk. Ezen munkálattal együttesen összeszedjük a netalán létező hernyófészkeket s azokat elégetjük, vagy a földbe ássuk. Ezután nyomban következik a fáknak bekenése, egy harmad rész marhatrágya, egy harmad rész agyag és egy harmad rész oltatlan mészből s kellő mennyiségű vizből készült péppel, melyet oly higra csinálunk, hogy az a fakérgének repedéseibe hatoljon, azokat betöltse, a fa derekán, sőt a korona vastagabb áerain is 7 o o elég vastag réteget képezzen. A fáknak tisztogatása közben egyszersmind megszedjük a szükséges oltóágakat is és pedig elsőben a kajszit, meggyet, cseresnyét és a szilvának minden faját; ezután körtét és almát. Az oltóágakat félig homokba állítva, setét és fagymentes helyen tartjuk, hol pár hónapig is használható állapotban elállanak. A fáknak bekenése után azok tövét legI ® alább is egy ölnyi szélességben felássuk, a tőidet minden gaztól, gyökértől megtisztítjuk és a i felásott területet szalmás trágyával vékonyan behintjük. Felesleges mondani is, miszerint a hernyószedést egész nyáron által annyiszor, a mennyiszer szükségesnek mutatkozik, ismételjük ; különösen szükséges ez a gyürü hernyókra nézve, melyeknek tojásait összeszedni lehetetlen, s melyeknek létezését csak kikeltük után tapasztaljuk. Ezeket reggel korán, vagy este felé hüsével legkönnyebben irthatjuk, mert akkor egy csomóban találjuk őket. Az eddig elősoroltakban nincs semmi új, tudja és teljesíti is azt mindaz, ki gvümölcstenyésztéssel foglalkozik; legnagyobb részét elmondtuk a mult évben is, de azért nem tartottuk feleslegesnek a kevésbbé jártasak előtt felfrissíteni. Felszóllalásomnak főcélja az volt, hogy a gyümölcsfa ültetésnek, sajátlag kinevelésének általam régen gyakorolt és pedig- igen előnyösnek bizonyult módját közöljem. A gyümölcsfákat akár kereskedésből hozatjuk, akár saját iskolánkból ültetjük, sajnosan kell tapasztalnunk, hogy a 4—5 éves koronás csemetének legerősebb és leglényegesebb gyökerei oly mérvben vannak megsértve, hogy a fának elhalásáról előre meggyőződve lehetünk. Arra kell tehát törekednünk, hogy az ültetendő fának minél gyengébb gyökerei legyenek, kiásásnál azok minél kisebb sebet szenvedjenek, mert a kisebb seb könnyebben és hamarább is forrad, a csemetére kevésbbé veszélyes. *) A tárgy világos ismeretével, az ugy iránti meleg érdeklődéssel irt fenti cikket teljes készséggel közültük azon hitben, hoey minden részleteiben megismertetve az ügy állását, a közöuséget a városuuk- és vidékünkre kiváló fontossággal biró ezei ügyben teljesen tájékoztassuk. — Minthogy pedig a cikkíró úr által feltü ntetett helyzet szerint az egyik íomomeutuni a pály.iud var elhelyezése t. i. hogy a péuzüíyi tekintetben aránytalanul előnvösebb kaszaházi vagy a nevezetesen költségesebb, 'de városunk jüvüjére sokkal hasznosabb fehérkép utcai indóházat válaszszuk-e ? — a^másik fomonientum pedig a törzsrészvények aláirása, különösen Zala l'gerszeg városa illetőleg a fehérképi indóház választása esetere a javaslatba hozott felső erdő, 50 hold legelő, mándi és város rét eladása, — felkérjük a város es vidék igen tisztelt érdekelt közönségét, hogy mindezek, úgy általában jelen, ügy iránt véleményét nyilvánítani s a fontos tárgy megvitatásához hozzá járulni szíveskedjék, mi végett „Zala-Egerszeg szeut-iváni vasutügy" állandó rovatát lapunkban ezennel megnyitjuk. Szerkesztő. ' **) Lásd lapunk 1883-ik évi 5., G, 7., 9., 10, II. számait
