Zalamegye, 1884 (3.évfolyam, 1-26. szám)

1884-02-24 / 8. szám

Melléklet a „Zalamegye" 1884-ik évi 8-ik számához. üzleti költség _____ 10200 frt 60000 frt elsőbbségi kötvény ö" „ kamatja 3000 frt " 13200 frt jövedelem: 10200 forint kezdetleges jövedelemnek évenkint 5" „, tiz éven át 50" 0 emelkedését remélve — — — — 15300 frt levonva a fenti kiadást — — — 13200 frt marad jövedelem : 2100 frt a mely az elsőbbségi részvények beváltására fordíttatván, (a 100 frtot nem számítva) a következő tiz évben (vagyis 11 -tői 20-igi évenkint 2000 frt a tiz év alatt 200Ö0 torint beváltatni fog, ugy hogy husz év után az elsőbbségi részvényekből már csak 40000 forint fog fenn állani. Igen természetes, hogy a 12-ik évben 2000 fort s igy tovább — elsőbbségi részvénybeváltatván, a 13-ik évben s igy tovább a már beváltott elsőbbségi részvény után kamatot fizetni nem kell, ugv hogy évenkint 2000 forint beváltása folytán a következő évben (egyenlő üzleti körülmények között) száz forinttal több összeg fordítható az elsőbbségi részvények beváltására, a mi csak a most levezetett számvetés előnyére s a vállalat javára szolgál; — mindazáltal itt a legapróbb részletekre nem terjeszkedhetvén ki, hanem inkább az egész ügy lebonyolításának csak képletét és philosophiáját adhatván, a tiz éves cyclus szerinti felszámítás folytatása mellett maradtam. Tehát a vállalat 20-ik éve után maradt még fenn 40000 forint elsőbbségi részvény. A 21-ik s következő években a 11-től 20-ig lefolyt évekre előállt 15300 forint jövedelmek a 21-ik éven tuli emelkedését csak 25%-kal véve — 19125 frt üzleti Költségek a 10200 forint kezdetleges üzleti költségeknek 20 év után 25"'

0-al emelkedését véve 12750 frt 40000 forint elsőbbségi kötvény 5% kamatja — - —' 2000 frt 14750 fr

t 14750 frt évi maradvány: 4375 frt Kerekszámban tehát évenkint négyezer forintot az elsőbségi részvények beváltására fordítván, a 21—30-ig lefolyt évek alatt az elsőbbségi részvények mind beváltva lesznek, megszűnnek, s a 30-ik éven tul - kedvező körülmények között pár évvel tán még előbb is a vasút leendő összes tiszta jövedelme azután az 1200 darab törzsrészvényre felosztatni fog. Mint a fenti levezetésekből kitetszik, a törzsrészvényesek a 30-ik évig a részvényeikre esett kamatot fel nem vették, hanem az elsőbbségi részvények beváltására illetőleg törlesztésére fordították, tekintőleg pedig a vállalatba befektették, ugy hogy a 31-ik évben a száz forintos törzsrészvény befektetett értéke 250 forintra szaporodott; — tekintve, hogy a 31—90 évig még 59 év leend hátra, mely alatt a vasút összes tiszta jövedelmét csak az 1200 törzsrészvény élvezi, — egész megnyugvással remélhető, hogy a 31—90 évek a 250 befektetett részvénytőke 5" ,,-tólinál jóval több kamatot fog hozni. Es lesz vasutunk Zala-Egerszegen, pályaudvarral a Fehérképi utca végén. De ha még jobb üzletet akarunk cisnálui, s minden legkisebb megerőltetésünk nélkül s anélkül, hogy csak egy talpalatnyi birtokossági úgy városi ingatlan vagyont elkellene adni, annélkiil, hogy a legcsekélyebb áldozatot kellene hozni — akarjuk megépíteni a vasutat, mondok még valamit, mely szerint, — bár nem szoktam optimista lenni — jósolni merem, hogy lesz vasutunk s az 1886ik év tavaszán a közforgalomnak átadva leend. Alig akarom ugyan kimondani, inert attól tartok, hogy az ördögöt festeni a falra, — pedig azt mondják, hogy az nem jó, mert megjelenik. De ha már belekontárkodtam ezen ügybe, erkölcsi kötelességemnek ismerem minden oldalról felderíteni, bemutatni, a közönséget tájékoztatni, hogv minden részleteiben ismerje, tehát valamit elhallgatni, vagy a közönséget mystificalni, nem szabad. (Vége köv.) Felhívás! Az 1885. évi budapesti országos általános kiállítás f. évi március hó végéig meghosszabbított ujabbi határideje is már nagyobb részben elmúlt a nélkül, hogy kerületünk termelői, gyárosai és kéznuiiparosai közül a kiállítók oly száma jelentkezett volna, hogy általa ugy az őstermelés, mint a gyári és kézműipar terén oly kiváló helyet elfoglaló kerületünknek minden irányban való méltó képviseletével, biztosítottnak tekinthetnők. Ez felette sajnálandó körülmény. Hiszen az 1885. évi kiállítás hazánknak a maga nemében terjedelmében s célzataiban legelső országos kiállítása leend, melynek célja híí és kimerítő képét adni hazánk gazdasági és iparos termelőképességének; célja a vendégül hívott Európa biráló szemei előtt, úgy hazánknak ősterményekben való gazdagságát, mint a gyári és kézműipar terén észlelhető haladását, sok tekintetben verseny képességét egész teljében feltüntetni. Azért ismételten azon hazafias felhívással fordulunk kerületünk valamennyi földbirtokosa, gyári vállalata s k é z m ű i p a r o s álioz, szíveskedjenek minél nagyobb számmal a kiállítás hazafias ügye körül sorakozni s bejelentéseiket az illető helyibizottságok utján minél előbb kezeinkhez juttatni. Mert elodázhatlan, hazafias kötelessége Magyarország minden versenyképes polgárának, hogy a nemzet ezen nagyszabású kiállítását legjobb erejükkel támogassák s ez által a tervezett kiállításban hazánk termelő képességét impozáns kifejezésre juttassák. A szegényebb sorsú, kisebb kézműiparosoknak, e célból melegen ajánljuk, a kiállítási szabályzatban az együvé tartozó csoportokra nézve engedélyezett gyűjteményes kiállításokat, melvek által az egyesekre nézve terhes költségek miniumra, szállíthatók le. De felhívjuk egyúttal kerületünk megyei és városi törvényhatóságait, nagybirtokosait, pénzintézeteit és vagyonos polgárait is, ezen hazfias ügy anyagi pártfogolására, meg lévén győződve, hogy áldozatkész hazafiságuk ez alkalommal sem fogja magát megtagadni. Hisz sem ezen kerületi bizottság, sem a kerületben szervezett helyi bizottságok, nem rendelkeznek mi összeggel sem, hogy a szegényebb sorsú kiállítókat akár térdíjkedvezményekben, akár egyéb segélyben részeltethetnék. Azonkivül kisebb kézmííiparosaink körében sokan vannak, kik képességgel is, akarattal is bírnának a kiállításon való részvételhez; de kiknek anyagi helyzetük nem engedi meg, hogy a reájuk nézve amúgy is terhes mellékkiadások mellett, még a kiállítandó tárgyakba is nagyobb összegeket fektessenek. Ezen törekvő iparosainkon kellene kiállítási tárgyak megrendelése által segíteni, s erre S valóban a keresztények vetélkedve buzgólkodtak a rabszolgák kiváltásán, felszabadításán, sőt rendek is alakultak, melyek a rabszolgák kiváltását tűzték feladatokul. Ilyen volt az 1789-iki forradalom által eltörölt s Mathe János által 1199-ben alapított „Trinitariusok." Nolateoi Quido által alapított „asszonyunk" rendje stb. Így valósította meg lassanként a catholicisnms az általa hangoztatott egyetemes szabadságot a középkorban; igy törte össze annyi millió és millió rabszolgának igáját. Oly tény ez, mely előtt egy Yámbéry is meghajolhat, s melyek szemléleténél önkénytelenül is tiszteletet érzünk azon kor iránt, mely annyi szerencsétlennek szabadságát adá vissza. A eatholic' ins diadala ez, valamint a néger kereskedés rész'-ni megszüntetése is: hisz \ II. Pius volt, „ki a jelen században minden befolyását felhasználta a hatalmasoknál, hogy a néger kereskedést a keresztények közt végkép megszüntette. (Balm. I. 205. 1. jegv.) Nincs tehát oka Quizottuak lassúságot szemére vetni az egyháznak a rabszolgaság megszüntetésével szemben, midőn a négerkereskedés megszüntetése felvilágosult századainkban is annyi nehézségre bukkant. íme tehát még az újkor is tanulhat a középkortól. De vésse be emlékezetébe szt. Ágoston szavait, hogy „az eszes teremtmény csak esztelen teremtmények fölött uralkodjék," vésse emlékezetébe, hogy mindnyájan Isten előtt egyenlők vagyunk, valahányszor durva kezekkel akarja embertársait szabadságoktól megfosztani. Hogy a rabszolgaság megszüntetése mily nagy áldás az abban sinlődők millióira, arról a szegény irlandiak. az újkor eme rabszolgái, tudnának beszélni. íme tehát a nő felemelésében, a rabszolgaság megszüntetésében a középkor, — hogy Horatiussal szóljunk „aere perennius"-t emelt önmagának, ,,quod non imber cdax, aut Aquilo impotens possit diruere, aut innumerabilis annorum series et fuga temporum", érez emléket emelt önmagának, melyet a catholicismus iránti gyűlöletből hiába döngettek és döngetnek a törpe óriások. De nemcsak a római birodalmat emelte fel a középkor erkölcseiben, hanem a kiilömböző barbarok vad erkölcseit is megszelídítette. Hogy e tekintetben is mennyit tett a középkor, azonnal látni fogjuk, ha egyes törzsek nemzeti szokásait vizsgáljuk. Igy a germán törzseket általában bátorság, vitézség de egyszersmind a boszu is jellegzi s ez utóbbi oly mélyen vert kebleikben gyökeret, hogy azt onnan kiirtani csak hosszas fáradozás után lehetett. Ha valaki a germánok között megsértetett, a sértett fél a sértőt halálra kereste, s bármelyik félre dőlt el a győzelem, a legyőzött fél rokonai, barátai engesztelhetlen gyűlölettől eltelve véres boszut esküdtek, amelyet azután legtöbb esetben végre is hajtottak. Sőt nemcsak egyesek, családok, sőt egész törzsek is csupán boszuból folytonos harezban állottak egymással. Képzelhetni a nyerseség, vadság, durvaság hova jutatta volna a germán törzseket, ha a középkor folyamában a catholicismus ennek elejét nem veszi. Hogy tehát a vérengzéseknek elejét vegye, a clermonti zsinatban kimondotta, hogy „aki valamely kereszt mellé menekült, az az egyház békéjét élvezi." Később azon béke „treuga Dei- (Isten béke) név alatt szerdától hétfő reggelig tartott, majd adventra, vízkeresztre, Husvétre, Septuagesima vasárnapra is kiterjesztetett, mely idő tartama alatt minden magánboszués magánhadnak szünetelnie kellett. Örökös békét élveztek a papok, barátok, megtértek, zarándokok, földmivelők s aki az Isten békéjét élvezte, azt még a leghatalmasabb báró sem merte megtámadni. Ekként sz^lidiiltek meg a germánok erkölcsei, kik, mellesleg legyen mondva durva bálványozásba voltak elmerülve és főistenöknek Wodar vagyis Donar (Zeus)-nak embereket, hadi foglyokat is áldoztak. De amint Sz. Winfrid (Bonifácz) hatalmas szavával a sötétségből az egy igaz Isten imádására szóllitotta fel a germanokat, oda hagyták Wodant, Thyr (hadisten)-nel egyetemben s áldozatot hoztak az Urnák, de nem ember áldozatot, hanem tiszta szivet. Igy lettek az iszákos, mert ez is egyik fősajátságuk vala, germánok az egyház hű fiai, a művelődés és miveltség tényezői. Hasonló szomorú erkölcsi állapotokra találunk a szláv nemzeteknél; itt ugyanis a nő csak eszköznek tekintetett a szenvedélyek kielégítésére; s inig a férj ágyban, addig a nők körülötte meziteleniil hevertek; s ha a férj meghalt, mind megfojtattak. Nem csoda tehát, ha a szerencsétlen teremtések leánygyermeküket születésük alkalmával megfojtották azért, hogy hasonló szomorú sorsra ne jussanak. Földre borított fazekak voltak isteneik s ezeknek kosokat, gyermekeket, foglyokat áldoztak. Ha tnegb tegedett közülök valaki, azt külön sátorba vitték, s kenyeret vizet tevén melléje, magára hagyták, s ha meggyógyult jó, -— ha nem ugy is jó volt. A betegnek unalmas óráit elűzni, azt vigasztalni, ismeretlen dolog volt előttük. Ha valami előkelő halt meg, akkor a rabszolgának, vagy rabszolganőnek kellett feláldoztatnia. Ilyenek voltak a szláv népek erköl csei, ilyen volt ama szeretet, melylyel övéik iránt viseltettek. ítélje me- tehát bárki, mily mérvű mivelődés kellett ahhoz, mig e nemzetek az igaz Isten ismeretére jutottak. Mennyire fáradozhatott Cyrill és Metliod, kik mint elsők vitték határaik közzé az egyedül üdvözítő tant, mennyit kellett küzdeniük, mig az idiololatriát a szeretet vallásával tönkre silányíták. Sokáig folyt e küzdelem a catholicismus magasztos elvei s a fent említett s mintegy a szláv nemzetekbe belerozsdásodott szokások között s e küzdelem körülbelül a 10-ik századig tartott, a mikor is a catholicismus saját fejére tűzte a győzelmi babért. Küzdelem volt ez, melynek hevességét csak akkor vagyunk képesek felfogni, ha tekintetbe veszszük, hogy a szláv nemzeteknél is elvolt a testnek annyira tetsző polygamia terjedve, magának N. Wladimirnek Virgorodban 300, Bialgorodban ugyanannyi s Berestreben 200 ké j hölgye volt. lslandban a nem ép gyermekek kitétettek Odunnak, Thosnak és Tregának 99 lovat, vadászkutyát, sólymot áldoztak a főbb ünnepeken. S igy kutathatnék végig mindenegyes középkori néptörzsek szokásait, s meglátnék, hogy az eniberáldoesetére átengedte, sqt ha nem csalódom, elvben kimondotta, hogy a megye más vidékén építendő helyi érdekű vasút segélyezésére is az illető érdekeltségi községek közmunka váltságát tiz évre átengedendi. A zala-egerszeg-szent-iváni vasút érdekeltségi köréhez tartozó Z.-Egerszeg város és 75 vidéki község 1884-ik évi közmunka váltsági összege 5914 frt 64 kr. bizton remélhető lévén, hogy ezen összeg nem fog csökkenni, sőt a helyes megyei szabályrendeletek erélyes foganatosítása folytán évről évre emelkedni, az évi váltság összege évi 6000 forint kerekszámban megállapítható. Mint a minden szépért, jóért, a korszerű haladásért mindenkor lelkesült Zalamegye kegyességétől kérelmünk folytán bizalommal remélhetjük , ezen váltság összeg a törvényhatóság által tiz évre az elsőbbségi részvényei. oeváltására biztosíttatván, evvel évenkint 6000 forint a tiz év alatt 60000 forint névértékű elsőbbségi részvény beváltatik. Említettem felebb, hogy a kamatbiztosítást átvállalni az érdekeltségi kör községeinek lesz hazafias, nemes kötelessége. Én reméllem, hogy ha a községek értelmes elöljárói a községi s körjegyzők, néptanítók s mindazok, a kik a község lakosai bizalmát bírják s őket az ügyről, mely az ő ügyük is, felvilágosítják, de felvilágosítják arról is, hogy az átvállalandó kamatbiztosítás nem oly nagy teher, melyet el nem birnának, sőt alig érezhetőleg nehezedik reájok, —- a kamatbiztosítást átvállalni fogják. , . . , Hogy mennyi lesz a kamatbiztositási teher, a következő számítás előtünteti: az évi üzleti költség — — — 10200 frt 180000 frt elsőbbségi részvény 5% kamatja 9000 frt 120000 frt törzsrészvény évi 5" „ kamatja 6000 frt ázT évi "kiadás : 252ÖÖ~frt „_„ bevétel: 11200 frt az~évi hiány: 14000 frt Zala-Egerszeg város és a 75 érdekeltségi község 1883. évi összes egyenes államadója 9

(J41!J forint, — nem hibázunk, ha az új kataszter folytán kerek számban 100000 forintra teszsziik. Ez esetben a kamatbiztositás folytán a 11000 forintból a 100000 forint adóösszegre első évben 14",, esik, vagyis minden adóforintra 14 krajcár. Ezen biztosított kamatok összegében bennfoglaltatván a 120000 forint törzsrészvény évi öt százalék kamatja 6000 forinttal, a törzsrészvényesek ezen kamat jutalékot az alapszabályokban felveendő lekötelezésük szerint az egész tiz év alatt fel nem veendik, hanem szinte az elsőbbségi részvények beváltására fordítják, ezzel évenkint ismét 6000 forint, a tiz év alatt 60000 forint beváltatni fogván. Minthogy pedig mint előbb előadatott - a közmunka váltsággal is évenkint 6000 forint, tiz év alatt 60000 forint, tehát együttesen évenkint 12000 forint, tiz év alatt 120000 forint elsőbbségi részvény beváltatni fog, ebből következik, hogy e helyen eltekintve most attól, hogy a vaspálya évi jövedelme évenkint legalább 5" ,,-kal növekedni fog —- s eltekintve attól, hogy a vasút forgalma emelkedésével az érdekeltségi kör adóalapja is nagyobbodni, ennek arányában már a a 14" „ megoszolni fog, a kamatbiztosítás folytán fizetendő évi kamat mennyiség az évenkint beváltott 12000 frt elsőbbségi részvények 5

n 0 kamatjával évenkint 600 forinttal, a 14" „ vasúti pótlék évenkint "/m" ,,-kal, a 180000 forint elsőbbségi részvény pedig évenkint 12000 forinttal, a tiz év után 120000 forinttal csökkenni fog, ugy hogy a tiz év után, midőn t. i. ugy a törvényhatóságtól a közmunkaváltsággal segélyezés, valamint a községektől a kamatbiztosítás megszűnik, — már csak 60000 forint elsőbbségi részvény áll még fenn. Az a kérdés merül fel itt, hogy hát az után ezen 60000 forint elsőbbségi részvény évi 5",, kamatjának kielégítése és a beváltás folytatása mikép eszközölhető. A tiz év utánra lesz a kiadás: